Házasságod és Jézus szabadító érintése!

 

Máté 8,1-4 Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte őt, ²és íme, odament egy leprás, leborult előtte, és ezt mondta: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz. ³Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: Akarom. Tisztulj meg! És azonnal megtisztult a leprától. ⁴Ekkor így szólt hozzá Jézus: Vigyázz, senkinek se szólj, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az áldozati ajándékot, amelyet Mózes rendelt el, bizonyságul nekik.

Hangfelvétel alábbi linken meghallgatható:

https://drive.google.com/file/d/1Spzpzd2PtqYa-5MRuQr7xvlLQfW_o7xg/view?usp=sharing

A leprát gyógyíthatatlan és fertőző betegségnek tartották a történetünk idején. Ezért a leprás betegeket teljesen kirekesztették az emberi közösségekből. A leprás egyénnek, ha emberek közelébe ért kolompolni, vagy kiabálni kellett, hogy leprás vagyok.

Napjainkban, ha idejében felismerik a leprás fertőzést, egész jól gyógyítható és kiderült, hogy közel sem annyira fertőző, mint amennyire annak tartották. Leprás betegről általában az emberi testnedvekkel kerül át a kórokozó a másik emberre. Jézus a körülötte tülekedő emberek nagy megrökönyödésére kinyújtotta kezét, megérintette a leprás beteget és azt mondta: Akarom. Tisztulj meg! Jézus Krisztusnak hatalma van ma is minden testi, lelki tisztátalanság gyógyítására.

Mai igénkből kiemelt fő üzenet: Házasságod és Jézus szabadító érintése! Mai nappal a házasság hete kezdődött. A házasság hetének idei fő témája, „Engedd, hogy Jézus megérintsen”.

A leprás beteg vágyott arra, hogy Jézus megérintse. Mielőtt leborult és meg merte szólítani, előtte a képzeletében többször lejátszódhatott Jézus gyógyító és szabadító érintése, mert így szólt hozzá „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz.” Vágysz arra, hogy Jézus megérintsen? Mert akit Jézus Krisztus megérint, annak következménye szabadulás és helyreállás.

Áhítatunkban az alapigénk sora alatt mindig van egy kék színnel vastagon szedett, mondanivalójában nagyon tömör üzenet. „A legjobb, ha már házasságod előtt megszabadulsz minden lélekszennyezéstől. De nem késő most sem, hogy megszabadítson Jézus.”

Mi az a „lélekszennyezés”, ami úgy általában a közösségekben, de házasságon belül különösen gondot okozhat.

Biztosan sétáltál már valaha ragyogó napsütésben réteken, egy füves ligetes parkban, vagy egyszerűen otthon a kertedben, amikor üde virágillatot hozott feléd a lágy szellő, aztán a madárcsicsergést és méhek zsongását hallva megtelt a szíved Isten iránti őszinte hálával a teremtett világ ezernyi csodájáért.

A természet ezernyi csodáját látva felszínre kerül, megvalósul bennünk a vágy, ahogyan bátorít bennünket Efézus 5,20 „és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében”. Ilyenkor olyan könnyű, szinte magától értetődő a hálaadás.

A következő reggel kinézel az ablakon, látod a borús, szürke eget, szemerkélő esővel. Nem érzed magad ilyenkor kissé nyomottnak? Lehet, hogy nem mondod ezt ki hangosan, de vajon mit érzel? Vajon nem az-e a szokásod, hogy hálát adsz Istennek, ha minden megvan, amit akarsz, de mihelyt nem úgy mennek a dolgok, ahogyan szeretnéd, már zúgolódsz, panaszkodsz.

Mózes első könyve 14. részében olvashatunk először arról, hogy az egyiptomi rabságból Isten által hatalmas kézzel kiszabadított nép elégedetlenkedni, zúgolódni kezdett, mert a fáraó serege üldözőbe vette őket. 1Móz 14,11c leírja, a veszély láttán így zúgolódtak: „Mit tettél velünk, miért hoztál ki bennünket Egyiptomból”. Majd a sivatagi vándorlás során felmerülő újabb és újabb próbák elégedetlenséget, zúgolódást, panaszkodást váltottak ki a népből. Isten válasza a hálátlan nép felé szinte mindig valamilyen büntetés, elmarasztalás volt.

Nos hát miért olyan nagy bűn egy kis panasz, mondja az ember? Nem olyan nagy dolog az! Milyen bajt okozhatna? Milyen következményekkel járhat?

Nos minden bajt ez okoz a világon! Minden függ attól, hogyan viszonyulunk az élet kis dolgaihoz! Egy házassági tanácsadó megmondhatná, hogy a házasságok milyen kicsiny dolgokon borulnak fel. Kicsiny dolgok sokat jelenthetnek és jellemeznek, ezek mutatják meg legjobban, ki vagyok és milyen színvonalon állok és jelzik, minősítik Istennel és a környezetemmel való viszonyomat.

Ismerjük Jób történetét, amikor leginkább vigasztalásra lett volna szüksége, mit mondott a saját súlyos helyzetével elégedetlenkedő felesége? Jób 2,9 „Még most is kitartóan feddhetetlen vagy? Átkozd meg Istent és halj meg.”

De sokszor kellett nekem is szégyenkeznem az Úr előtt, mert azon kaptam magam, hogy elégedetlenkedtem és panaszkodtam.

Ez nem azt jelenti, ha tényleg szenvedünk, betegek vagyunk, hogy ne kérjünk segítséget Istentől, vagy a testvéri közösségtől, mert a terhet egyedül hordozni sokkal nehezebb. Jakab apostol levelében 5,13-16 azt írja „13Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! 14Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. 5 És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. 16Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének”. Ima meghallgatásból eredő gyógyulás után felszabadul a lélek és a szívünkből túlcsordul az Isten iránti hálaadás és magasztalás. Ilyen lelkülettel már mennyire másképpen tudunk reagálni még a konfliktushelyzetekre is.

Azon a bizonyos esős reggelen, amikor kinézel az ablakon, csak a borult szürke eget látod, akkor van csak igazán szükséged arra, hogy találj a körülményekben örömre, hálaadásra való okot, mert az mindig van. Ha akkor egy kis időre becsukod a szemed és hagyod, hogy a képzeleted vezessen, akkor lelki szemeiddel meglátod, hogy bár minden nap locsoltad a kerted, mégis eső nélkül eddig csak sínylődött, de az áztató esőtől megújul minden a természetben. A fű, amely már kezdett kiszáradni, néhány nap múlva újból üde zöld lesz. Kinn a határban bőven fog teremni a kenyérnek való gabona, bőven lesz élelem embernek, állatnak.

Ha ezt lelki szemeiddel meglátod, feltör szívedből a hálaadás, Uram köszönöm, hogy ilyen bőkezűen gondoskodsz a teremtett világról és rólunk gyermekeidről. Biztosan ti is megtapasztaltátok, ha szívünkben ott van az őszinte hálaadás és magasztalás, akkor olyan magától értetődően kedvesen és szeretetteljesen tudunk szólni a házastársunkhoz, és mindenkihez, aki éppen a közelünkben van.

Ezzel ellentétben az elégedetlenség, zúgolódás lélekszennyezés a javából. A zúgolódásra, morgásra, panaszra annyira rááll a szánk, észre sem vesszük, hogy azt tesszük. Ilyenkor az ördög örömében tapsikol.

A zsémbelődés és morgás, ha valami nem az elvárásom szerint történik, teljes ellentéte a szeretetteljes elfogadásnak! Mondd kedves testvérem, mikor adtál utoljára hálát Istennek a házastársadért, amikor ő éppen megbántott, a bogaras szomszédodért, vagy azért, akivel legutóbb elégedetlen voltál? Lehet, hogy az Úr pont vele akar formálni téged.

Mikor adtál hálát az éppen aktuális betegségedért, megköszönve azt, „Uram ez csak közelebb vitt hozzád, mert ilyenkor érzem igazán, hogy mennyire szükségem van rád”.

Előfordult már veled is, hogy többnek, jobbnak érezted magad embertársadnál, házastársadnál pl. azért, mert magasabb a jövedelmed, vagy magasabb az iskolai végzettséged? Filippi 2,3b azt üzeni nekünk az Úr „Alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál”. Az Úr Jézus, akiket tanítványként kiválasztott, többségében a világ szemében szegények és tanulatlanok voltak és mégis felettébb tudta használni őket.

Kedves igehallgató gyülekezet, a hálaadáshoz, dicsérethez és magasztaláshoz való hozzáállásunk valóságossá, hatékonnyá teszi, aktivizálja az Isteni Erőket, azok az életünkbe beáradhatnak, míg a zúgolódás és a panasz megakadályozza, korlátozza ebben Istent.

Vajon napjainkban, közöttünk is ugyanúgy működik Szabadító? Ezért tartotta Isten olyan fontosnak, hogy utánunk nyúljon, és ezért nevezte az Ő egyszülött Fiát is így: Szabadító. Nevezd Őt Jézusnak, mert Ő szabadítja meg népét bűneiből. Hogy történik ez? Úgy, hogy aki Jézus Krisztussal él, az egyszer csak észreveszi: már nem fél. Feltétel nélkül bízik benne, mert Ő olyan hatalmas, hogy a közelében nem kell semmitől sem félni. „Mert nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van”.

Házasság hete! Bibliát ismerő férfiak olyan szívesen idézik az Efézus 5,22-23 igét „22Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak; 23mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője.”

Annyi félremagyarázás történt már a szövegkörnyezetéből kiragadott igék egyoldalú értelmezésével kapcsolatban. Ugyanis elfelejtik az előző igeverset az Efézus 5,21 is idézni, mely így hangzik „21Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében.” A házastársak Krisztusban egyenrangú társak, de Isten úgy látta jónak, hogy a család feje a férj legyen. Aki volt katona az tudja, ha két azonos rangú katonát valamilyen küldetésre indítanak, akkor az egyik közülük a kinevezett parancsnok, aki felel a küldetés sikeréért.

Efézus 5,28 viszont a férj kötelességét is közli: „Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, az önmagát szereti.”

Itt nem is akármilyen szó van a görög szövegben, hanem az a szó van: „agapate!” Tehát ti férfiak agapé szeretettel szeressétek feleségeteket! A legmagasabb fokú szeretettel. Na, de hogy lehetek képes szeretni ezzel a szeretettel? Úgy, hogy ha a Krisztus szeretete kitöltetik a szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által.

Asszonyok legyetek engedelmesek férjetek felé! Mit jelent, hogy engedelmeskedni? Azt, hogy magunkat adjuk valakinek.

Mit jelent szeretni? Azt, hogy magunkat adjuk valakiért.

Tehát az engedelmesség: magamat adom valakinek.

A szeretet: magamat adom valakiért. Mert miben nyilvánul meg Krisztus szeretete? Abban, hogy Ő önmagát adta az egyházért, abban, hogy Ő a Golgotán feláldozta magát érettünk bűnös emberekért.

Olvastam, valaki így tette fel a kérdést. Mit tehetünk akkor, ha az évek évtizedek során a házasságban meghidegült a kapcsolat, pedig oly üdén és frissen kezdődött, most annyira megkopottnak, lejárt szavatosságúnak tűnik? Az intimitás eltűnt. Szerelmünk elvesztette természetességét, nem jön többé szívből, olyan hidegnek érzem, olyan konzerv ízűnek.

Ezt tanácsolja Isten igéje ebben az esetben Efézus 5,18b „18Ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van, hanem teljetek meg Lélekkel”, vagyis Szent Szellemmel.

Urunk elmondta: az én Lelkemet adom belétek. Ha a Szentlélek által Isten szeretete tölti be a szívemet, akkor szeretni fogom még azt a feleségemet is, aki iránt már a szeretet meghidegült bennem. Mert a bűn miatt hidegül meg bennem a szeretet. A Szentlélek meg éleszti, táplálja a tüzet. Táplálja a szeretetet. Igen, egyetlen út van: a bűnbánat, a megtérés, az Úrral való újrakezdés. Teljesedjetek be Szentlélekkel! Ez az Isten parancsa.

Érdekessége ennek az igének, hogy felszólító módban van. Amikor a Biblia valamit felszólító módban ír, akkor azt jelenti: nincs mellébeszéd. Ez nem ajánlat, nem olyan, hogy megteheted, ha akarod, hanem ez parancs.

A másik érdekessége ennek az igének, hogy többes számban van: azt jelenti, hogy mindenkire vonatkozik. Nemcsak a családra, hanem vonatkozik a gyülekezeti tagokra is.

A harmadik érdekesség, hogy jelen időben áll ez az ige, ami folyamatos cselekvést jelent.

Őszinte szívvel kérjük Krisztus Jézust, hogy Szent Lelkével, szabadító érintésével tisztítsa meg szívünket, házasságunkat, és ezért hálából benne bízva, szabad rendelkezési joggal tegyük kezébe életünket, házasságunkat. ÁMEN