Szőkepusztai találkozó üzenete! (2020. július 26)

 

Sok szeretettel köszöntelek benneteket, itt a szőkepusztai zarándok kápolnában, amelyet nagyszüleink, dédszüleink építettek 1931-ben. Bizonyos értelemben ma egy kerek évfordulót ünnepelhetünk, hiszen a bonyhádi bank 1920-ban árverezte el a szőkepusztai nagybirtokot, így költözhettek ide száz éve egy jobb élet reményében felmenőink, szinte az ország minden részéről. Az akkori nagybirtokosnak rossz lapjárása volt és ezért egyszerűen elkártyázta birtokát.

Ismeritek a mondást, véletlenek pedig nincsenek. Szemléljük az akkori eseményeket nagyobb léptékű összefüggéseiben. Száz éve az 1920-as évektől kezdődően, szinte egész Európában egy hatalmas ébredési hullám indult, emberek százezrei fogadták el Jézus Krisztust életük Urának, Megváltójának. A legjobb színházi rendező sem képes úgy rendezni egy színdarabot, mint ahogyan Istenünk a világmindenség dicsőséges ura rendezte az eseményeket a második nagy világégés előtti évtizedekben.

Soltvadkertről és Kiskunhalasról és számos más helyről baptista családok is jöttek a felparcellázott nagybirtokból termőterületet vásárolni. 1920-ban már az első évben a kiskunhalasi Sós Simon tanyáján megalakították a szőkepusztai baptista gyülekezetet, ahol a családok összejöttek istentisztelet keretén belül imádkozni, énekelni, és Bibliát olvasni Isten dicsőségére. Minden család otthonában az asztalon ott volt a Biblia, minden nap családi áhítatot tartottak, együtt imádkoztak énekeltek. A Biblia nem csak dísz volt az asztalon, hanem a krisztusi élethez valóságos útjelző és üdítő lelki táplálék. Akkoriban járta az a mondás, hogy egy baptista péksegéd, jobban ismeri a Bibliát, mint egy katolikus pap.

A Bibliát nemcsak olvasták, hanem életük zsinórmértékévé is tették. Nagyon jól tudták, hogy Isten ajándékaként kegyelemből van üdvösség hit által, ezt a tényt örömmel és hálás szívvel fogadták. János 1,9-12 ezt olvashatjuk Krisztus Jézusról „Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében,”.

A Bibliát ismerő ember jól tudja, hogy Isten gyermekének lenni csodálatos kiváltságot, rangot jelent. (Két gyermek beszélget az iskolában, mondd van nektek valaki befolyásos ismerősötök? Hát nem is tudom, de az este hallottam, hogy Apám Istent Atyámnak szólította.) Felmenőink jól tudták magukról, hogy ha a menny és föld dicsőséges Urának gyermekei, akkor egyszerűen kifejezve a nemesség kötelezi őket és ugyanúgy minket is. Nem lenne méltó hozzánk, ha mennyei Atyánknak folyton csak szégyenkezni kellene miattunk. (Lukács 9,26) „Mert aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön az ő dicsőségében, az Atya és a szent angyalok dicsőségében.” Általában jellemző volt rájuk, hogy ártó szenvedélyektől mentes életet éltek. Nem volt köztük alkoholista, nem dohányoztak, nem káromkodtak, becsületes, dolgos embereknek ismerték őket. A nyugalom napját a vasárnapot, még aratás idején is megtartották, nem végeztek semmi olyan munkát, ami másnap is elvégezhető. Szorgalmuk és Isten áldása eredményeképpen általában szépen gyarapodott családjuk és a gazdaságuk.

De nemcsak saját gazdaságuk gyarapodása volt számukra fontos, hanem képletesen mondva Isten szőlőskertjében való munkálkodás is. Jézus Krisztus misszióparancsa szinte a szívükbe volt írva. Mivel az addig elhanyagolt földet művelni kellett, tavasztól késő őszig szükség volt minden munkáskézre a családokban, ezért megbíztak, megfizettek egy főállású missziómunkást Simon Menyhértet, aki akár aratás idején is ment és hirdette Isten igéjét a közeli és távoli településeken. Az eredmények magukért beszélnek, egy 1938-as statisztika szerint Szőkepuszta központhoz 26 környékbeli missziós állomás tartozott.

Kedves barátom, van egy sorsfordító üzenet számodra is a következő történetbe ágyazva:

„A kaliforniai aranyláz idején egy fiatal házaspárt is elkapott az aranyszerzés szenvedélye. Eladták a farmjukat és értékeiket, majd nyugatra indultak aranyat keresni. Sorozatos kudarcok után teljesen csődbe mentek, majd Európába költöztek. Sok évvel később visszatértek Amerikába és elhatározták, hogy felkeresik régi farmjukat. Ám mikor odaértek látták, hogy az körbe van kerítve és fegyveres őrök védik. Kiderült, hogy régi farmjuk helyén Amerika második legnagyobb aranylelőhelye található – jelenleg állami tulajdonban van.”

Isten már elhelyezte körülötted is a szükséges forrásokat és a megfelelő embereket, csak te még nem látod! Az életed legnagyobb ajándékai még felfedezésre várnak, mert pillanatnyilag mag formájában vannak jelen. Mit jelent számodra a Biblia? Mit jelent számodra Isten igéje? Csak arra vár, hogy te is felismerd. Amit nem ismerünk fel, azt nem értékeljük; és amit nem értékelünk, azt nem becsüljük; és amit nem becsülünk, azt végül elveszítjük.

Kérdezem, elejétől végéig kiolvastad már a Bibliát, a teremtéstörténettől a Jelenések könyvéig? Ha nem, sokat veszítettél, talán mindent! Én már valamivel több, mint két éve elhatároztam, addig nem kapcsolom be a tévét, számítógépet, amíg legalább két fejezetet el nem olvasok a Bibliából. Isten kegyelméből azóta már ötödször olvasom elejétől a végéig a Bibliát, azt a könyvet, amely legnagyobb bestseller a világon, amely legtöbb nyelvre van lefordítva és legtöbb példányszámban lett kinyomtatva és eladva. Így folyamatosan olvasva összeálltak bennem a bibliából megismerhető törvényszerűségek, melyeket figyelmen kívül hagyni, finoman szólva is balgaság. Minél többször olvasom, annál hasznosabb a szívem és értelmem számára. Jól tudom magamról, nem vagyok több egy péksegédnél.

Nincs Bibliád? Vegyél! De ha van számítógéped, okos telefonod, keresd az online Bibliát. (2Timóteus 3,16-17) „A teljes írás Istentől ihletett, hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az isten embere minden jó cselekedetre.”

A Biblia nemcsak egy könyv a sok közül, hanem a KÖNYVEK KÖNYVE. Nincs még egy hozzá hasonló könyv, amely ilyen nagy hatással lenne az emberiségre. A Biblia Isten szava, elvezet bennünket is minden igazságra. János 3:36-ban maga Jézus mondja: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.”

Jobb esetben évente egyszer találkozunk itt, Szőkepusztán. Most kérem, hogy egyenként mindenki mondjon valamit magáról, életútjáról! Elevenítsük fel a régi emlékeket, és új erőt nyerve, induljunk tovább, ki-ki a maga útján, Isten áldásával!

Jó Pásztor alapítvány lapjai, „Jó Pásztor újság” letölthető, megtekinthető: http://www.jopasztor.baptist.hu/hu/letoltesek1

Joó István

Életmentés Libickozmán!

 

1961. év június elején igazán kívánatos időjárással köszöntött bennünket a nyár, napfény melegen simogatta arcunkat, lágy szellő ringatta a kalászba szökkenő gabonatáblákat. Pacsirta lassan az ég felé emelkedve énekével dicsérte a nagy Teremtőt és Alkotót. Kiadós tavaszi esők után a nyáreleji meleg szinte látható csodát tett, minden növekedésnek indult a természetben. Libickozmai általános iskolában mi diákok mind többet tekingettünk kifelé a nyitott ablakon, ahonnan madárcsicsergés és a szomszédos kovácsműhelyből időnként az üllő ütemes csengése hallatszott, ahol Rozner Elemér kovácsmester kalapálta az izzó vasat alkalmas szerszámmá, ekevassá, vagy éppen lópatkóvá. Akkor éppen ötödik osztály utolsó napjait számoltam, tudjátok olyan visszaszámlálós formában.

Hargitai Károly "tanárbácsi" mind nehezebben tudta a szünidő előtti utolsó napokban lekötni a figyelmünket. Ötödiktől a nyolcadikig négy osztály voltunk egy tanteremben. Órarend szerint voltak közös és önálló óráink. Szerettem az önálló órákat, mert akkor éppen másik osztállyal foglalkozott a tanár, így a kapott feladatot gyorsan elvégeztem és készültem a következő közös óránkra, vagy másnapi órákra, hogy otthon már ne kelljen tanulni. Szünetben, kint az udvaron csak úgy kakaskodásból Vessző Imre és alig hónaljáig érő fürge mozgású kopárpusztai Gere Jancsi püfölték egymást.

Azon az emlékezetes napon az utolsó óra végét jelző csengő is megszólalt. Gyorsan bepakoltam mindent a kopottas bőr aktatáskámba, amelyet dupla madzaggal felkötve tudtam a vállamra akasztani, hogy ne kelljen kézben tartanom. Reggel iskolába menet már izgalomba hozott bennünket, hogy az első libickozmai halastavat a hét végén vízzel feltöltötték. Hatalmas összefüggő víztükröt csodáltuk, amilyent a mi környékünkön még nem nagyon láttunk. Ez lett a mi „kis” Balatonunk, szemlélve, szívünket legbelül büszkeség töltötte el. Igaz, néha előfordult, hogy hirtelen hóolvadás után kiöntött az aranyos patak és elöntötte a környező réteket. Ilyenkor összekötöttünk rúddal két fából készült mosóteknőt és már kész is volt a ladik. Kellett a két teknő, mert eggyel rendszerint a vízbe fordultunk. Anyukánk nagy bánatára, a több mint egy méteres lekvárkeverő fakanala volt az evezőnk.

Az új halastavat meg kellett nézni, ezt egyszerűen nem lehetett kihagyni. A legrövidebb úton, Vörös Gyuláék udvarán keresztül a halastó északi oldalához vezető gyalogúton mentünk. Malomárkon (Koroknai vízfolyás) keresztül vezető bürün át vezetett az utunk. Két hatalmas farönk szorosan egymás mellett, átfektetve a folyó két partját érintve és egy kapaszkodó korlát, ez volt a „biztonságos” átjárónk. Ezen keresztül jártunk át évekig télen és nyáron.

Végre elértük az áhított célunkat, a halastó északi oldalát, ahol illő tisztelettel és csodálattal szemléltünk a kora délutáni napfényben csillogó, számunkra akkor hatalmasnak tűnő víztükröt. Lehettünk úgy nyolcan – kilencen, mi szőkepusztaiak és kis kitérővel velünk jöttek a háromházi fiúk. A lányok nem jöttek velünk, őket nem érdekelte a halastó, mi érdekes van benne.

Lábunkat belelógatva felettébb hidegnek találtuk a vizet. Háromházi Héjjas Jancsi levetette ingjét, letolta a nadrágját, klott gatyára vetkőzött, ő bizony megfürdik. Lassan, kis lépésenként óvatosan lépegetett befelé a tóba, a zsilip közelében voltunk. Először térdig ért a víz, majd derékig, ott a parton toporogva kicsit irigyeltük Jancsi bátorságát. Mellkasáig ért a víz, már nem is érzem olyan hidegnek a vizet kiáltotta felénk. Már a nyakáig ért a víz, ekkor döbbenettel láttuk, hogy egyszer csak Jancsi feje eltűnik a vízben, feje felett összecsaptak a hullámok. Bele lépett a zsilip felé vezető, jóval mélyebb vízlevezető árokba. Döbbenten összenéztünk, ilyenkor mit lehet tenni? Hiszen még egyikünk sem tud úszni. Jancsi feje vállig felbukkant a vízből, elrúgta magát a meder aljától, segítsetek kiáltotta, majd újból elmerült. Amikor már harmadszor merült vissza a habok közé, akkor megszólalt a szintén ötödikes, de tőlem egy évvel idősebb osztálytársam Czigány Lajos, aki Fehér családnál állami gondozott gyermekként élt. Vessük le gyorsan a nadrágszíjunkat, csatoljuk össze, ti a parton tartjátok a végét, én a másik végébe kapaszkodva bemegyek Jancsiért a tóba. Akkor Jancsi már vagy tizedszer kukucskált ki a víz alól, minden alkalommal egy kicsit halkabb volt a hangja. Parton vagy heten fogtuk egymás kezét és az alkalmi nadrágszíjkötél végét, mire végre Jancsi megragadta Czigány Lajos feléje nyújtott kezét. Hiszem, hogy Jancsi egész életében ennek a kézfogásnak örült legjobban.

Ott a vízparton megszületett bennünk az elhatározás, előttünk az egész nyár, itt a halastóban meg kell tanulnunk úszni. Mire vége lett a nyárnak, úszómester nélkül egész tűrhetően megtanultunk víz felett és víz alatt úszni. Tettük ez azért, mert nem volt vonzó számunkra az a szituáció, amit Jancsi barátunk bemutatott nekünk.

Hála legyen Istennek, jól végződött a halastóban történő első fürdőzés. Örültünk, hogy volt egy társunk, akinek helyén volt a szíve, és volt elég bátorsága az életmentéshez. Azon a nyáron Lajos barátomat az országunknak egy távoli részébe vitték más nevelőszülőkhöz, így megszakadt vele a kapcsolatom. Nagy örömömre 1967 áprilisban általános lakatosként szakma kiváló tanulója országos verseny döntőjében Győrben újra találkoztunk. Czigány Lajos Balatonöszödön lakik, ő készítette Pusztakovácsiban egy kovácsmestert ábrázoló fából készült köztéri szobrot. Libickozmán a Polgármesteri hivatal előtti szobor kompozíciót készítette hálából, az őt felnevelő Fehér család emlékére. (Ha beírjátok a Google keresőbe „Czigány Lajos Balatonöszöd”, több találat is lesz.) Ez a megtörtént esemény mélyen szívembe vésődött, emlékét megőrzöm. Libickozmán 2008-ban készült fényképen Czigány Lajos életmentő. (Joó István)

Mondd, te mit választanál?

 

Jeremiás 40,2-6 „2A testőrparancsnok kivette közülük Jeremiást, és ezt mondta neki: Az ÚR, a te Istened kijelentette, hogy milyen veszedelem éri ezt a helyet. 3Beteljesítette, véghezvitte az ÚR, amit kijelentett. Mert vétkeztetek az ÚR ellen, és nem hallgattatok a szavára, ezért történt ez veletek. 4Én tehát még ma leveszem a kezedről a láncot. Ha úgy látod jónak, hogy Babilóniába jöjj velem, akkor jöjj, és nekem gondom lesz rád. Ha pedig nem látod jónak, hogy velem jöjj Babilóniába, akkor maradj! Nézd, előtted van az egész ország, mehetsz, ahová jónak és helyesnek látod! 5De később már nem lehet visszatérni. Menj Gedaljához, Ahíkám fiához, Sáfán unokájához, akit Babilónia királya Júda városainak a helytartójává tett. Lakj vele a nép között, vagy menj akárhová, ahova akarsz! A testőrparancsnok élelmet és ajándékot adott neki, és elbocsátotta. 6Jeremiás pedig elment Gedaljához, Ahíkám fiához Micpába, és ott lakott vele az országban maradt nép között.”

Mondd, te mit választanál? Beteljesedett mindaz, amit az ÚR Jeremiás prófétával üzent Cidkijjának Júda királyának és vezető embereinek. Egy pogány testőrparancsnok felismeri Isten munkájának nagyléptékű összefüggéseit, amire Istennek népe képtelen volt, mert bűneik elvakították lelki látásukat. Jeremiás 40,2-3 „2A testőrparancsnok kivette közülük Jeremiást, és ezt mondta neki: Az ÚR, a te Istened kijelentette, hogy milyen veszedelem éri ezt a helyet. 3Beteljesítette, véghezvitte az ÚR, amit kijelentett. Mert vétkeztetek az ÚR ellen, és nem hallgattatok a szavára, ezért történt ez veletek.” 

Jeremiás 39,11-13 „11Jeremiásra nézve pedig ezt a parancsot adta Nebukadneccar, Babilónia királya Nebuzaradán testőrparancsnoknak: 12Vedd magad mellé, és legyen rá gondod! Ne tégy vele semmi rosszat, hanem úgy bánj vele, ahogyan kívánja. 13Intézkedett tehát Nebuzaradán testőrparancsnok, Nebusazbán udvarmester, Nérgal-Szárecer főmágus és a babilóniai király többi vezető embere,”

Jeremiásnak nem lehetett egyszerű a választása, maradni szülőföldjén, vagy a foglyokkal Babilóniába menni és ott a testőrparancsnok ígérete szerint gondoskodna róla, „5De később már nem lehet visszatérni.” Jeremiás szívében is ott lehetett motivációként az általunk is ismert közmondás, „mindenhol jó, de legjobb otthon”. Gondoljunk csak bele az idős prófétának idegen földön, egy idegen kultúrában, rabságban élő népe között lenni és ott maradni élete végéig, nem egy vonzó jövőkép. Hasonló kategória lehetett, mintha most bennünket fogolyként kitelepítenének Szibériába 70 évre. Ráadásul Jeremiásnak a fogságban azok között kellett volna lenni, akik mikor még Júda és Jeruzsálem nemesei, vezető emberei voltak, egyszerűen semmibe vették az Úrnak Jeremiás által küldött próféciáit, őt meg bebörtönözték.

Mondd te mit választanál? Emberi életünk mindvégig választások, döntések sorozata. Vannak lényeges, tehát sorsfordító választási lehetőségek az életünkben, de vannak sorsunkat lényegesen nem befolyásoló választási lehetőségeink is. Ha életünk sorsfordító kérdésében jól döntünk, akkor az meghatározza életünkkel velejáró későbbi döntési lehetőségeinket is. Isten soha senkit nem kötelez engedelmességre, szabad akarattal áldott meg bennünket. Viszont Isten igéje mindig megadta és megadja népének a bölcs választáshoz szükséges információt, hogy akarata ellenére a Sátán ne tudja megtéveszteni, csapdába csalni őket.

Egy népet, vagy egy embert teljesen vakká, süketté tud tenni a Sátán, ha nem fogadja el Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét. Ahogy olvastam az Apostolok cselekedeteit feltűnt nekem, hogy Pál apostol misszió útjai során, amint egy lakott településre ért, mindig először a zsinagógákba ment, Izráel eltévedt juhait hívta Jézus Krisztushoz. Mégis a megtérőknek csak kisebb része volt zsidó származású, a többség „pogány” háttérből tért meg. Legtöbb helyről a zsidók elüldözték Pál apostolt, többször merényletet terveztek ellene. Sőt utána mentek más városokba és ellene lázították a népet, Lisztrában meg is kövezték az apostolt, de Isten nem hagyta meghalni, mert neki küldetése volt. Lelkileg vak és süket állapotukban képtelenek voltak felismerni, hogy Pál apostol Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét közvetíti feléjük.

Zsidó nép többségére jellemző volt, hogy sorsfordító kérdésekben rosszul döntöttek! Annyira vakká lett a zsidó nép többsége, hogy képtelen volt tanulni a történelmi tragédiáikból, pl. Izrael országának kettészakadásából. Későbbi generáció a hetvenéves babiloni fogságból sem tanult. Ismerjük Jézus Krisztusnak a farizeusokhoz intézett példabeszédét a szőlősgazdáról, (Lukács 20,9-19) aki bérbe adja szőlőjét. Először a munkásait küldi a bérért, (a prófétákat), de ezeket megverték, megölték. Legvégül a fiát (Jézus Krisztust) küldte. Azt mondták a bérlők, ő az örökös, öljük meg és miénk lesz a szőlő.

Sorsfordító kérdésben megint rosszul döntöttek!  Jézus születése után 70-ben újból felperzselték és földig lerombolták Jeruzsálemet, szinte a világ minden részére szétszórták és fogságba vitték a zsidó népet, de most nem 70 évig, hanem 1878 évre. Mint tudjuk csak 1948-ban Isten kegyelméből régi helyén, az ígéret földjén alakult újjá Izráel állama. Újból egységes nép, erős nemzet lettek.

Az Isten által küldött próféták mindig az Úr szócsövei, üzenetközvetítők voltak.  Felmerült bennem a kérdés, mai korban Isten miért nem küld prófétákat úgy, mint hajdanán? Ismereteim szerint korunkban is vannak önjelölt próféták. Jeremiás korában az írás és olvasás tudománya kevesek kiváltsága volt.  Kis példányszámú kézzel másolt rendelkezésre álló ószövetségi írásokat nagyon kevesen tudták olvasni. Logikus megoldásként az ÚR prófétákat küldött a néphez, hogy jól tudjanak dönteni saját sorsuk felett és tisztában legyenek döntéseik következményével. Ez érvényes, mind az egyénekre, mind a nemzetekre. Úgy hiszem, ma nem igazán van szükségünk újabb prófétákra, hiszen a Bibliában, Istennek a prófétákkal küldött összes fontos üzenetei, mind elérhetőek számunkra, azonkívül a teljes szentírás, a Szentlélek vezetése rendelkezésünkre áll és elvezet bennünket minden igazságra.

Térjünk vissza időben. 5Mózes 11,26-28 „26Lásd, én ma áldást és átkot adok elétek. 27Áldást, ha hallgattok Isteneteknek, az ÚRnak parancsolataira, amelyeket ma megparancsolok nektek. 28De átkot, ha nem hallgattok Isteneteknek, az ÚRnak parancsolataira, és letértek arról az útról, amelyet ma megparancsolok nektek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek.”

5Mózes 30,19 konkrétabban fogalmaz „19Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, mert elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!”

Izrael és Júda népe letért Isten által számukra kijelölt útról, amelyen oltalma és áldása kísérte volna mindvégig a kiválasztott népet, mert őt az ígérete kötelezi. Ékes bizonyíték erre Izrael országának Dávid és fia Salamon uralkodása alatti politikai és gazdasági növekedése, minden környező népnél hatalmasabbá tette őket az Úr. Dávid király, népének minden ellenségét legyőzte, Salamon idejében békében élt Isten népe. A „seregek ura”, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene igazságosan megtartotta ígéretét. De a Sátán szinte mindig ott ólálkodik Isten népe körül és ma is keresi gyenge pontjainkat. A bűn, az önteltség vakká teszi az embert. Ismerjük azt a népi bölcsességet, mely frappánsan fogalmazza meg: „Szamár is akkor megy a jégre, amikor legjobban megy a dolga”.

Mondd, te mit választanál? Kit választanál? Többször hallottam, hogy az újszövetségi korban nem a törvény, hanem a kegyelem dominál. Ez így igaz, de Isten igazságossága az újszövetségi korban sem engedi, hogy a bűn büntetés nélkül maradjon. A végtelenül bölcs és igazságos Isten a mi bűneinkért saját fiát engedte halálba, mert ott Golgotán a keresztfán magára vette bűneinket. Ha én hívőként szándékosan vétkezem, hivatkozva Isten kegyelmére, ezzel egy újabb szöget verek Jézus Krisztus kezébe.

Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmével nem lehet a végtelenségig visszaélni, úgy látszik ezt nem akarta tudni Anániás és Szafira (Ap.csel 5,1-11). Ne feledjük Jézus Krisztus betlehemi születése után 70-ben, újszövetségi korban történt Jeruzsálem lerombolása és a zsidó nép majdnem két évezredes szétszóratása. Újszövetségi írásokban a Jelenések könyvében az emberiség jövőjéről kapott prófétai látomásáról tudósít János apostol, Jelenések 9,15 „15És eloldatott a négy angyal, akik készen álltak, hogy bármely órában, napban, hónapban és esztendőben megöljék az emberek harmadát.” Kicsit tovább olvasva ez meg is történik. (Földünk mai népessége 2019. adat szerint 7,7 milliárd ember)

A végtelenül bölcs és igazságos Isten örömét leli abban, ha a bűn és szenvedélyek rabságában vergődő ember szabad akaratából őt hívja segítségül. János 3,16 „16Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Akit az Úr szeret, aki teljesen reá bízza az életét, míg csak tart az életútja átvezeti minden nehézségen.  

Ha teljesen mi választhatunk, még inkább érdemes keresni, hogy mit is akarhat Isten. Róma 10,13 „amint meg van írva, aki segítségül hívja az ÚR nevét az üdvözül.”

Imádkozzunk, hogy döntéseink meghozatalakor Isten és emberek iránti szeretet fon­tosabb, döntőbb szempont lehessen a kényelemnél és biztonságnál! ÁMEN

Az Úrtól lehet engedelmes szívet kérni!

 

1Királyok 3,5-14 5Akkor éjjel megjelent Gibeónban az ÚR Salamonnak álmában, és ezt mondta Isten: Kérj valamit, én megadom neked! 6Salamon ezt felelte: Te nagy szeretettel bántál szolgáddal, Dáviddal, az én apámmal, ahogyan ő is hűségesen, igazán és egyenes szívvel élt előtted. Ezt a nagy szeretetet megtartottad iránta, és fiút adtál neki, aki a trónján ül ma is. 7Most pedig, URam, Istenem, apám, Dávid után királlyá tetted a te szolgádat. De én még egészen fiatal vagyok, nem értek a kormányzáshoz. 8És a te szolgád választott néped között van, amely olyan nagy nép, hogy meg sem lehet számolni; nem lehet számba venni sokasága miatt. 9Adj azért a te szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között. Ki tudná különben kormányozni a te nagy népedet?! 10Tetszett az ÚRnak, hogy ezt kérte Salamon. 11Azért ezt mondta neki Isten: Mivel ezt kérted, és nem kértél magadnak hosszú életet, nem kértél gazdagságot, és nem kérted ellenségeid életét, hanem értelmet kértél, hogy törvényemnek engedelmeskedve tudj kormányozni, 12ezért teljesítem kérésedet: olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád fogható nem volt előtted, és nem támad utánad sem. 13Sőt azt is megadom neked, amit nem kértél: olyan gazdagságot és dicsőséget is adok egész életedben, hogy nem lesz hozzád fogható senki a királyok között. 14Ha az én utaimon jársz, és megtartod rendelkezéseimet és parancsolataimat, ahogyan apád, Dávid tette, akkor hosszú életet adok neked.

Történetünk idején Izráel népe még áldozóhalmokon áldozott, mert addig még nem építettek házat az Úr nevének. Salamon szerette, tisztelte az Urat, mivel Gibeónban volt a legnagyobb áldozóhalom, ezért oda ment, hogy ott áldozzék. Arról tudósít bennünket Isten igéje, hogy Salamon ezer állatot mutatott be égőáldozatul azon az oltáron.

Így olvastuk a bevezető igében: „5Akkor éjjel megjelent Gibeónban az ÚR Salamonnak álmában, és ezt mondta Isten: Kérj valamit, én megadom neked!” A legtöbb ember ilyenkor felkapná a fejét, soha vissza nem térő alkalom, bármit kérhetek, most megadja az Isten. Azonnal mérlegelné, mi lehet számára leghasznosabb és mondaná a kérésében megfogalmazott vágyait.

A legjobbnak tűnő lehetőség, nem biztos, hogy leginkább a javunkat szolgálja. Olvastam egy mesés történetet, egy házaspár a szomjúságtól elgyötörve, szinte már vonszolja magát, körülöttük mindenhol sivatag. Végre egy kis oázishoz érnek és találnak ott egy kutat üdítő hideg vízzel. Azonban ott meglepetés éri őket, a kút szelleme szól hozzájuk, mondja a férjnek, kérhetsz tőlem bármit, egy kérésedet teljesítem. Akkor 50 éves férfi rövid gondolkodás után azt kérte, legyen 30 évvel fiatalabb feleségem. Abban a pillanatban 80 éves aggastyán lett a férfiból.

Ha ma éjjel megjelenne álmodban az Úr és azt mondaná, „Kérj valamit, én megadom neked!” Mit kérnél? …………. Vajon javadra válna, amit kérnél? Magad hasznára, vagy mások javára kérnéd? Az üdvösségedet és az Úrral való meghittebb, szorosabb kapcsolatodat munkálná-e a kívánságod, vagy olyat kérnél, amit nemsokára úgyis itt kell hagynod?

Számomra fölöttébb érdekes, ahogyan Salamon reagált az Úr felszólítására, hogy „Kérj valamit, én megadom neked!”

Salamon azonban nem kéréssel kezdi a válaszát. Hanem? 1Királyok 3,6-8 "Te nagy szeretettel bántál szolgáddal, Dáviddal, az én apámmal, ahogy ő is hűségesen, igazán és egyenes szívvel élt előtted. Ezt a nagy szeretetet megtartottad iránta, és fiút adtál neki, aki a trónján ül ma is. Én Uram és Istenem, te királlyá tetted szolgádat az én apám, Dávid után. Ezt a nagy szeretetet megtartottad és királlyá tettél engem is. Én azonban fiatal vagyok és nem értek a kormányzáshoz. A te szolgád a te néped között van, amely olyan sok, hogy számba sem lehet venni ..."

Nem felesleges beszéd ez? Kérj valamit. Tessék, jöjjön a kérés! Erre ő elkezdi valahol messze, hogy az én apámat, hogy szeretted. Ha azonban kicsit a történések mögé tekintünk, észre kell vennünk, hogy Salamon szívében ott van az őszinte hála, „Te nagy szeretettel bántál szolgáddal Dáviddal az én apámmal”. Aztán ott van ez a mély alázat: Istenem, nem értek ahhoz, amivel megbíztál, mindent tőled várok. Így én magamban teljesen alkalmatlan vagyok, és mégis abban bízom, hogy használni fogsz engem, mert a te bármire alkalmassá tudsz tenni.

Nagyon megható számomra, ahogyan Salamon kifejezi, milyen mély benyomást tett rá apjának Dávidnak Istennel való őszinte kapcsolata. Így fejezte ki Salamon „ahogy ő is hűségesen, igazán és egyenes szívvel élt előtted.” Minden vágyam, hogy az én Uram úgy formáljon engem, hogy Istenhez való viszonyomat így jellemezzék majd, „ahogy ő is hűségesen, igazán és egyenes szívvel élt előtted.” Ez nem azt jelenti, hogy Dávidnak nem voltak bűnei, tévedései, mert voltak, de mindig feltétlen bizalommal, őszinte bűnbánattal, és engedelmes szívvel tudott az ÚR el elé járulni. Zsoltáraiban lejegyzett őszinte bűnbánata és alázata példaértékű számomra.

Istennel való őszinte alázata és hite ellenére Dávidot sokan nem szerették. A teljesség igénye nélkül megemlítek néhány példát. Mielőtt legyőzte a filiszteus Góliátot bátyja így feddte,” 1Sámuel 17,28 Amikor a legidősebb bátyja, Elíáb hallotta, hogy Dávid az emberekkel beszélget, haragra gerjedt Elíáb, és ezt mondta: Minek jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot a pusztában? Tudom, hogy szeretsz hősködni, és mindig valami rosszban töröd a fejed. Csatát akarsz látni, azért jöttél ide!”

Saul gyűlölte, mindenáron meg akarta őt ölni.

Amikor a szövetség ládáját Jeruzsálembe vitték, 2 Sámuel 6,20 „Dávid is hazatért, hogy megáldja háza népét. De Míkal, Saul leánya kijött Dávid elé, és ezt mondta: Milyen dicső volt ma Izráel királya! Úgy mutogatta magát az udvari emberek szolgálóleányai előtt, ahogyan csak féleszű ember szokta magát mutogatni!”

Absolon fia le akarta taszítani trónjáról, nyíltan fegyverrel támadt ellene!

A felsorolt példákból egyértelmű, hogy Dávid életében kifogásolni valót talált a bátyja, a királya, a felesége és Absolon fia is.

Látjuk, sok embernek egész elmarasztaló véleménye volt Dávidról, de az ÚR nem emberek szemével és véleményével nézi az övéit, ő a vesék és a szívek vizsgálója, ezért nagy szeretetét megtartotta Dávid iránt.

Őszinte alázat és józanság a javából az ifjú Salamon részéről, ahogyan reagált az Úr felszólítására. Ebből születik meg az a bizalom, amivel aztán azt mondja - és itt már jön a kérés: 1Királyok 3,9 „adj azért a te szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között.”

Salamon nagyon bölcsen kért, 1Kir. 3,10 „Tetszett az Úrnak, hogy ezt kérte Salamon”. Salamonnak Izrael királyaként az volt a legfőbb vágya, hogy azt tudja, azt akarja cselekedni, amit jónak lát az ÚR. Feltételezem, hogy királyként rendelkezésére álltak az addig megírt, a bibliánkban is megtalálható írások, pl. Mózes könyvei, Józsué és a Bírák könyve.

Mihez is kért Salamon értő és Istennek engedelmes szívet? Ahhoz, hogy az Úr törvényének engedelmeskedve bölcsen tudja kormányozni Isten népét, és ahhoz, hogy döntései meghozatalánál meg tudja ítélni, mi a jó és mi a rossz.

Mi is itt mindnyájan tudni véljük, hogy mi a jó nekünk. Beszélgettünk, már felnőttkorban lévő unokámmal és egy ponton azt mondta, én tudom mi a jó nekem. Tudod kedves unokám, a drog ambulancián, a detoxikálóban, a bőr és nemibeteg gondozóban, kórházban, vagy börtönben lévő ifjak is tudni vélték, hogy mi a jó nekik.

Messze nem az számít jónak, amit mi egyen egyenként annak ítélünk, hanem amit a végtelenül bölcs és hatalmas Isten annak ítél. Csak a Bírák könyvében, ami elméletileg rendelkezésére állhatott Salamon királynak, hetedszer is olvashatjuk ugyanazt a megállapítást, (Bírák könyve 13,1) „Izrael fiai ismét azt tették, amit rossznak lát az Úr, (és mit tett ilyenkor az ÚR) ezért az ÚR a filiszteusok kezére adta őket negyven esztendőre”. Az előző hat alkalommal is mindig valami hasonló büntetés volt a következmény.

Salamon jól ítélte meg, szinte mindennél fontosabb tudni az események, történések sodrában, hogy mi az, amit jónak, vagy rossznak lát az Úr. Ez a mi életünkben is sorsdöntő kérdés, hiszem, hogy mindannyiunk életében felmerült már olyan kérdés, miért engedte meg az Úr, miért történhetett ez meg pont velem. Ha az Úrtól kapott bölcsességgel, hitből fakadó cselekedeteimmel következetesen azt teszem, amit jónak lát az ÚR, akkor bármi történik velem és körülöttem, azt hitem és engedelmességem mértéke szerint Megváltóm mind javamra tudja fordítani. Emlékezzünk csak, az ÚrJézus földi küldetése során azokat, vagy azok családtagjait gyógyította, szabadította meg akarata szerint, akinek volt elég hite hozzá. Az ÚrJézus tanítványai egy kivételével, mind mártírhalált haltak, ez nem azt jelenti, hogy nem volt elég hitük, vagy Uruknak nem engedelmesek.

Amikor Salamont az apja Dávid, még életében királlyá koronáztatta, a fekhelyén meghajtotta magát az új király előtt. Akkor Salamon még egy tapasztalatlan ifjú volt, hasonlóan, mint a mai húszévesek. Viszont volt elég alázat a szívében, hogy ezt felismerje, tudta csak akkor lesz jó királya népének, akkor válik áldássá, ha azt teszi, amit jónak lát az Úr.

Nagyon jól tudjuk, ha utazunk valahová, nem elég az induláskor, jó utat választanunk, minden útelágazásnál újból és újból bölcsességgel kell döntenünk. Erre tud alkalmassá tenni egész életünk folyamán az Úr vezetése, tanácsa.

Ha úgy igazán belegondolunk, nem kis dolgot kért Salamon. Nagyon komoly dolgot kért. A legnagyobbat. Azt kérte, hogy egész életére nézve vezesse őt Isten. Ez sokkal nagyobb, mintha bármi mást kért volna Istentől. Meg is kapta, ráadásul kapta azt, amit nem is kért, 1Királyok 3,13 13Sőt azt is megadom neked, amit nem kértél: olyan gazdagságot és dicsőséget is adok egész életedben, hogy nem lesz hozzád fogható senki a királyok között.

Mi szeretnénk csak a ráadást kapni, kihagyva a legfontosabbat. Ettől akar most megőrizni minket a mi Urunk, és arra bátorít, hogy ami szerinte a legfontosabb, valóban az első helyen legyen életünkben. Ez legyen nekünk is a legfontosabb: adj a te szolgádnak engedelmes, értelmes szívet, hogy tudjon választani jó és rossz között, és így hozhasson ezután döntéseket.

Számomra roppant érdekes, ahogyan a végtelenül bölcs és hatalmas Isten Salamon számára szinte minden emberi mértéket felülmúló áldását adta, de mindezt feltételhez köti, nem adja visszavonhatatlanul örökbe. „14Ha az én utaimon jársz, és megtartod rendelkezéseimet és parancsolataimat, ahogyan apád, Dávid tette, akkor hosszú életet adok neked.”

Érdekes következtetés Salamon életére vonatkozóan; akkor kezdődött életében Isten akaratától való elhajlás, amikor szíve már nem volt engedelmes, amikor saját bölcsességére hagyatkozva határozta meg, hogy mi a jó neki. Az ÚR még kétszer is figyelmeztette, de hiába!

Felbátorít minket Isten arra, hogy imádságban azt kérjük, ami az Ő ígéreteivel összhangban van, és Ő akkor megadja mindazt, ami a javunkat szolgálja. Kérjünk az Úrtól értelmes szívet, hogy neki engedelmeskedve tudjunk élni. Ha ez így történik, ad hozzá feladatot, bölcsességet, látást, és még egyet ad hozzá áldásként, talán a legfontosabbat, a Szentlélek vezetését, a mi javunkra és az ő dicsőségére. ÁMEN!

(Joó István)