Mondd, te mit választanál?

 

Jeremiás 40,2-6 „2A testőrparancsnok kivette közülük Jeremiást, és ezt mondta neki: Az ÚR, a te Istened kijelentette, hogy milyen veszedelem éri ezt a helyet. 3Beteljesítette, véghezvitte az ÚR, amit kijelentett. Mert vétkeztetek az ÚR ellen, és nem hallgattatok a szavára, ezért történt ez veletek. 4Én tehát még ma leveszem a kezedről a láncot. Ha úgy látod jónak, hogy Babilóniába jöjj velem, akkor jöjj, és nekem gondom lesz rád. Ha pedig nem látod jónak, hogy velem jöjj Babilóniába, akkor maradj! Nézd, előtted van az egész ország, mehetsz, ahová jónak és helyesnek látod! 5De később már nem lehet visszatérni. Menj Gedaljához, Ahíkám fiához, Sáfán unokájához, akit Babilónia királya Júda városainak a helytartójává tett. Lakj vele a nép között, vagy menj akárhová, ahova akarsz! A testőrparancsnok élelmet és ajándékot adott neki, és elbocsátotta. 6Jeremiás pedig elment Gedaljához, Ahíkám fiához Micpába, és ott lakott vele az országban maradt nép között.”

Mondd, te mit választanál? Beteljesedett mindaz, amit az ÚR Jeremiás prófétával üzent Cidkijjának Júda királyának és vezető embereinek. Egy pogány testőrparancsnok felismeri Isten munkájának nagyléptékű összefüggéseit, amire Istennek népe képtelen volt, mert bűneik elvakították lelki látásukat. Jeremiás 40,2-3 „2A testőrparancsnok kivette közülük Jeremiást, és ezt mondta neki: Az ÚR, a te Istened kijelentette, hogy milyen veszedelem éri ezt a helyet. 3Beteljesítette, véghezvitte az ÚR, amit kijelentett. Mert vétkeztetek az ÚR ellen, és nem hallgattatok a szavára, ezért történt ez veletek.” 

Jeremiás 39,11-13 „11Jeremiásra nézve pedig ezt a parancsot adta Nebukadneccar, Babilónia királya Nebuzaradán testőrparancsnoknak: 12Vedd magad mellé, és legyen rá gondod! Ne tégy vele semmi rosszat, hanem úgy bánj vele, ahogyan kívánja. 13Intézkedett tehát Nebuzaradán testőrparancsnok, Nebusazbán udvarmester, Nérgal-Szárecer főmágus és a babilóniai király többi vezető embere,”

Jeremiásnak nem lehetett egyszerű a választása, maradni szülőföldjén, vagy a foglyokkal Babilóniába menni és ott a testőrparancsnok ígérete szerint gondoskodna róla, „5De később már nem lehet visszatérni.” Jeremiás szívében is ott lehetett motivációként az általunk is ismert közmondás, „mindenhol jó, de legjobb otthon”. Gondoljunk csak bele az idős prófétának idegen földön, egy idegen kultúrában, rabságban élő népe között lenni és ott maradni élete végéig, nem egy vonzó jövőkép. Hasonló kategória lehetett, mintha most bennünket fogolyként kitelepítenének Szibériába 70 évre. Ráadásul Jeremiásnak a fogságban azok között kellett volna lenni, akik mikor még Júda és Jeruzsálem nemesei, vezető emberei voltak, egyszerűen semmibe vették az Úrnak Jeremiás által küldött próféciáit, őt meg bebörtönözték.

Mondd te mit választanál? Emberi életünk mindvégig választások, döntések sorozata. Vannak lényeges, tehát sorsfordító választási lehetőségek az életünkben, de vannak sorsunkat lényegesen nem befolyásoló választási lehetőségeink is. Ha életünk sorsfordító kérdésében jól döntünk, akkor az meghatározza életünkkel velejáró későbbi döntési lehetőségeinket is. Isten soha senkit nem kötelez engedelmességre, szabad akarattal áldott meg bennünket. Viszont Isten igéje mindig megadta és megadja népének a bölcs választáshoz szükséges információt, hogy akarata ellenére a Sátán ne tudja megtéveszteni, csapdába csalni őket.

Egy népet, vagy egy embert teljesen vakká, süketté tud tenni a Sátán, ha nem fogadja el Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét. Ahogy olvastam az Apostolok cselekedeteit feltűnt nekem, hogy Pál apostol misszió útjai során, amint egy lakott településre ért, mindig először a zsinagógákba ment, Izráel eltévedt juhait hívta Jézus Krisztushoz. Mégis a megtérőknek csak kisebb része volt zsidó származású, a többség „pogány” háttérből tért meg. Legtöbb helyről a zsidók elüldözték Pál apostolt, többször merényletet terveztek ellene. Sőt utána mentek más városokba és ellene lázították a népet, Lisztrában meg is kövezték az apostolt, de Isten nem hagyta meghalni, mert neki küldetése volt. Lelkileg vak és süket állapotukban képtelenek voltak felismerni, hogy Pál apostol Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét közvetíti feléjük.

Zsidó nép többségére jellemző volt, hogy sorsfordító kérdésekben rosszul döntöttek! Annyira vakká lett a zsidó nép többsége, hogy képtelen volt tanulni a történelmi tragédiáikból, pl. Izrael országának kettészakadásából. Későbbi generáció a hetvenéves babiloni fogságból sem tanult. Ismerjük Jézus Krisztusnak a farizeusokhoz intézett példabeszédét a szőlősgazdáról, (Lukács 20,9-19) aki bérbe adja szőlőjét. Először a munkásait küldi a bérért, (a prófétákat), de ezeket megverték, megölték. Legvégül a fiát (Jézus Krisztust) küldte. Azt mondták a bérlők, ő az örökös, öljük meg és miénk lesz a szőlő.

Sorsfordító kérdésben megint rosszul döntöttek!  Jézus születése után 70-ben újból felperzselték és földig lerombolták Jeruzsálemet, szinte a világ minden részére szétszórták és fogságba vitték a zsidó népet, de most nem 70 évig, hanem 1878 évre. Mint tudjuk csak 1948-ban Isten kegyelméből régi helyén, az ígéret földjén alakult újjá Izráel állama. Újból egységes nép, erős nemzet lettek.

Az Isten által küldött próféták mindig az Úr szócsövei, üzenetközvetítők voltak.  Felmerült bennem a kérdés, mai korban Isten miért nem küld prófétákat úgy, mint hajdanán? Ismereteim szerint korunkban is vannak önjelölt próféták. Jeremiás korában az írás és olvasás tudománya kevesek kiváltsága volt.  Kis példányszámú kézzel másolt rendelkezésre álló ószövetségi írásokat nagyon kevesen tudták olvasni. Logikus megoldásként az ÚR prófétákat küldött a néphez, hogy jól tudjanak dönteni saját sorsuk felett és tisztában legyenek döntéseik következményével. Ez érvényes, mind az egyénekre, mind a nemzetekre. Úgy hiszem, ma nem igazán van szükségünk újabb prófétákra, hiszen a Bibliában, Istennek a prófétákkal küldött összes fontos üzenetei, mind elérhetőek számunkra, azonkívül a teljes szentírás, a Szentlélek vezetése rendelkezésünkre áll és elvezet bennünket minden igazságra.

Térjünk vissza időben. 5Mózes 11,26-28 „26Lásd, én ma áldást és átkot adok elétek. 27Áldást, ha hallgattok Isteneteknek, az ÚRnak parancsolataira, amelyeket ma megparancsolok nektek. 28De átkot, ha nem hallgattok Isteneteknek, az ÚRnak parancsolataira, és letértek arról az útról, amelyet ma megparancsolok nektek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek.”

5Mózes 30,19 konkrétabban fogalmaz „19Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, mert elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!”

Izrael és Júda népe letért Isten által számukra kijelölt útról, amelyen oltalma és áldása kísérte volna mindvégig a kiválasztott népet, mert őt az ígérete kötelezi. Ékes bizonyíték erre Izrael országának Dávid és fia Salamon uralkodása alatti politikai és gazdasági növekedése, minden környező népnél hatalmasabbá tette őket az Úr. Dávid király, népének minden ellenségét legyőzte, Salamon idejében békében élt Isten népe. A „seregek ura”, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene igazságosan megtartotta ígéretét. De a Sátán szinte mindig ott ólálkodik Isten népe körül és ma is keresi gyenge pontjainkat. A bűn, az önteltség vakká teszi az embert. Ismerjük azt a népi bölcsességet, mely frappánsan fogalmazza meg: „Szamár is akkor megy a jégre, amikor legjobban megy a dolga”.

Mondd, te mit választanál? Kit választanál? Többször hallottam, hogy az újszövetségi korban nem a törvény, hanem a kegyelem dominál. Ez így igaz, de Isten igazságossága az újszövetségi korban sem engedi, hogy a bűn büntetés nélkül maradjon. A végtelenül bölcs és igazságos Isten a mi bűneinkért saját fiát engedte halálba, mert ott Golgotán a keresztfán magára vette bűneinket. Ha én hívőként szándékosan vétkezem, hivatkozva Isten kegyelmére, ezzel egy újabb szöget verek Jézus Krisztus kezébe.

Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmével nem lehet a végtelenségig visszaélni, úgy látszik ezt nem akarta tudni Anániás és Szafira (Ap.csel 5,1-11). Ne feledjük Jézus Krisztus betlehemi születése után 70-ben, újszövetségi korban történt Jeruzsálem lerombolása és a zsidó nép majdnem két évezredes szétszóratása. Újszövetségi írásokban a Jelenések könyvében az emberiség jövőjéről kapott prófétai látomásáról tudósít János apostol, Jelenések 9,15 „15És eloldatott a négy angyal, akik készen álltak, hogy bármely órában, napban, hónapban és esztendőben megöljék az emberek harmadát.” Kicsit tovább olvasva ez meg is történik. (Földünk mai népessége 2019. adat szerint 7,7 milliárd ember)

A végtelenül bölcs és igazságos Isten örömét leli abban, ha a bűn és szenvedélyek rabságában vergődő ember szabad akaratából őt hívja segítségül. János 3,16 „16Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Akit az Úr szeret, aki teljesen reá bízza az életét, míg csak tart az életútja átvezeti minden nehézségen.  

Ha teljesen mi választhatunk, még inkább érdemes keresni, hogy mit is akarhat Isten. Róma 10,13 „amint meg van írva, aki segítségül hívja az ÚR nevét az üdvözül.”

Imádkozzunk, hogy döntéseink meghozatalakor Isten és emberek iránti szeretet fon­tosabb, döntőbb szempont lehessen a kényelemnél és biztonságnál! ÁMEN