A megtestesült Ige!

 

János 1,1-18 1Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. 2Ő kezdetben Istennél volt. 3Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. 4Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. 5A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. 6Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. 7Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. 8Nem ő volt a világosság, de bizonyságot kellett tennie a világosságról. 9Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. 10A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: 11a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt. 12Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, 13akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. 14Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. 15János bizonyságot tett róla, és azt hirdette: Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. 16Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. 17Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jött el. 18Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.

Hangfelvétel az alábbi linken meghallgatható: https://drive.google.com/file/d/1CmiQe-R7wHTyyKNeoqizxj8VLZqygg5z/view?usp=sharing

János evangéliumának a felolvasott első tizennyolc verse hatalmas mennyiségű és az üdvtörténet szempontjából nagyon fontos információt hordoz. Szinte mindegyik verse egy - egy igehirdetés alapja, témája lehetne.

Most egy kis kitekintéssel indítanám a mai igehirdetést János evangéliumával kapcsolatban.

Egyes ősi források szerint János apostol idős korában Efezusban élt, ekkor kérték fel az ázsiai gyülekezetek vezetői, hogy írja meg ezt a „lelki evangéliumot”, amelyben megcáfolja azt a nagyon veszélyes hamis tanítást, amely Jézus Krisztus természetéről terjedt el a hívők körében. Egy Kérinthosz nevű, nagy meggyőző erővel bíró zsidó ember hatására sokan tagadni kezdték, hogy Jézus Isten volt.

János a 20,31-ben mondja el miért írta az evangéliumát: Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.

János apostol a Szentlélektől indíttatva gondosan megválogatott bizonyítékokat tár az olvasók elé, hogy megértsék, lássák Jézus már a kezdetektől fogva Izrael Messiása, és Isten Fia volt, tehát maga a testben megjelent Teremtő volt.

Még a Fidesz 2014 – 2018 kormányciklusa idején volt, hogy Balogh Zoltán, mint akkori államtitkár, ha jól emlékszem Tusnádfürdőn egy előadásában Jézusra, mint világteremtő Krisztusra utalt. Akkor a közösségi oldalon egy velem egyidős sülysápi hozzászóló így írta elmarasztaló véleményét”, ha lelkész, akkor tudhatná, hogy Jézus a teremtéskor még nem létezett, hiszen csak időszámításunk kezdetén Betlehemben született”. Akkor hozzászólóként idéztem neki János első részéből az első 18 verset, de nem értette, vagy nem akarta érteni. Visszakérdeztem, valószínűsítem, hogy soha nem olvastad a Bibliát? Ennek hatására az, aki osztálytársam is volt, a közösségi oldalon törölt az ismerősei sorából.

János apostol első levelét így kezdi: „1Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről.” Tehát hiteles tanú szemszögéből tárja elénk Jézusról való ismereteit.

Figyelemre méltó, ahogyan Jézus Krisztus messiás voltának bizonyítékait is elénk tárja az általa írt evangéliumban az apostol. Íme a bizonyítékok:

Első bizonyíték csoport: Hét „fontos jel”, ami csodákat tett (2,1-11; 4,46-54; 5,2-18; 6,1-15; 6,16-21; 9,1-41; 11,1-46).

Második: Hét „fontos beszéd”, tanítás (3,1-21; 4,4-42; 5,19-47; 6,22-59; 7,37-41; 8,12-30; 10,1-21), amelyek által Jézus feltárja, ki is ő valójában.

Harmadik: a Hét „én vagyok” kezdetű kijelentés (6,35; 8,12; 10,7; 10,11; 11,25; 14,6; 15,1).

Ezekkel a jeleknek nevezett csodákkal Jézus egyértelműen bemutatta, hogy ki is ő valójában, és milyen viszony fűzi az emberekhez, és azt is elmondja, földre jövetelének az a célja, hogy helyre állítsa az Édenben elveszített kapcsolatunkat Istennel az Atyával és az ő Fiával Jézus Krisztussal.

Az igehirdetés során rendelkezésre álló idő rövidsége miatt, a hét fontos jelből, csak egyetlen egyet említek meg, János 2,1-11. Az első ilyen jel volt, hogy a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta.

A hét fontos beszédből először a János 3,1-21-ben Nikodémussal való találkozásáról és beszélgetéséről olvashatunk, ennek fő üzenete János 3,16 „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”.

A hét „én vagyok” kijelentéséből János 8,12 „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága”.

Milyen csodálatos szeretet megnyilvánulás az, hogy az élő Ige, a világ világossága, Isten Fia azért jött el ott hagyva a menny dicsőségét, hogy fényével utat mutasson, hogy örök életre, üdvösségre vezessen bennünket bűnös embereket.

Ám hiába tett Jézus hét meggyőző jelet, mondott hét mély tanítást és közölt hét meghökkentő „én vagyok” kijelentést, a zsidók többsége nem fogadta el őt, mint Messiást. Felmerült bennem a kérdés, a mai ember Jézus Krisztushoz való viszonya, ebben a korban, melyre az információ dömping a jellemző, vajon megváltozott? Bátran kijelenthetem, hogy az emberiség többsége erkölcsében, Istenhez való viszonyában, ugyanúgy szellemi sötétségben él, mint két évezreddel korábban éltek.

Hát nem furcsa, hogy a 17-18. századra teszik a felvilágosodás korát, pedig arra az időszakra Istentől való elfordulás volt jellemző a tudomány és a szabadság nevében, pedig akkor a világ világosságától fordultak el és szellemi rabságot, a sötétség erőit választották döntésükkel.

Így olvastuk az alapigénk első versében, „1Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt.” Nagyon sokan Jézus Krisztust az élő Igét a karácsonyi kis Jézussal azonosítják, akivel gügyögni lehet, mint a kis csecsemőkkel. Ennél már csak az meglepőbb, amikor egy Ismerősöm bizonyítani akarva vallásosságát, azt mondta, amikor bajban vagyok, kérem „Istenkét” segítsen meg. Sokan úgy képzelik el Istennel való kapcsolatukat, mintha a világteremtő hatalmas, dicsőséges Istennek, a „seregek Urának” csak az lenne a feladata és szerepe, hogy a mi önző kicsinyes vágyainkat teljesítse. Sokan vágynak Isten áldására, ajándékára, de úgy, hogy az ajándékozónak hátat fordítanak.

Soltész Attila lelkipásztor testvérünk, az Áhítatban a mai nappal kezdődő hétre a kijelölt bibliai igeszakaszokhoz írta a magyarázatokat. Mai napra kijelölt Igéhez írt magyarázat egy részét szó szerint idézem:

„Itt nem csupán egy költői képről van szó, hanem János apostol azt a titkot leplezi le, hogy Jézus Krisztusra való tekintettel, őáltala és őrá nézve jött létre minden. A pszichológusok szerint egy csecsemő úgy érzékeli a világot, hogy ő maga van a középpontban. Csak fokozatosan érti meg egy gyermek, hogy nem körülötte forog a világ. És csak iskoláskorára érti meg, hogy többféle nézőpont létezik, és nem mindenki ugyanúgy érzékeli a világot, ahogyan ő. János apostol itt Isten nézőpontját leplezi le. Isten a teremtés középpontjába Jézus Krisztust helyezte. Ahogy a naprendszer a nap körül forog, ugyanígy a történelem középpontjában Jézus Krisztus áll. Aki ezt az összefüggést nem érti, az a Biblia szerint sötétségben van.”

Ebből az idézetből szeretnék kiemelni egy mondatot: „És csak iskoláskorára érti meg, hogy többféle nézőpont létezik, és nem mindenki ugyanúgy érzékeli a világot, ahogyan ő.” Ebből következik, ha valaki másképpen érzékeli a világot, és ebből fakadóan bizonyos dolgokról más a véleménye, az még nem ok arra, hogy kirekesszük az életünkből, közösségünkből.

Nagyon mélyen érintett és elgondolkozásra késztetett ez a magyarázat, és kérem az igehallgató gyülekezetet, magunkba nézve gondoljuk végig együtt, vajon az életem középpontjába önmagamat tettem, vagy drága Megváltómat Jézus Krisztust? Kedves testvérek, lehet, hogy ti is voltatok már úgy, mint én. Isten Igéjének fényében felismertem, hogy többször kudarcot vallottam, hogy olyan embereket szeressek, akiket nehéz szeretnem, annak ellenére, hogy rendszeresen imádkozva kérem Isten áldását az életükre, és azt, hogy képes legyek őket szeretni, hiszen Jézus Krisztus értük is meghalt. Lehet, hogy csak bennem van a hiba, és őt mindenki más szereti?

Isten kegyelméből elém jött egy fogalom, a szinkron, szinkronizálás. Számítástechnikában és az autóiparban is vannak erre megoldások. A lényege az, hogy szinkronizálás hatására különböző formátumú fájlok hatékonyan együtt tudnak működni. Az autó sebességváltójában a különböző fordulatszámú fogaskerekeknek kell egymásba kapcsolódni, hogy képesek legyenek a nekik rendelt feladat betöltésére.

Rájöttem, hogy két különböző habitusú ember között Jézus Krisztus, az élő Ige lehet a szinkron. Elém jött két Ige: „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe.” (1Kor. 16,14). A másik ilyen Ige, "Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál." (Fil. 2, 3). De nehéz ez akkor, ha egy kicsit is úgy érzem, hogy jobb, és fontosabb vagyok a másiknál. Mert mi emberek hajlamosak vagyunk kétféle mércét alkalmazni, egy elnézőbbet magunk felé és egy szigorúbbat mások megítélésére.

János apostol azzal kezdi evangéliumát, hogy Jézust „Igének” nevezi, úgy mutatja be őt, mint Isten személyes szavát, aki által mindent életre hívott, és teremtett. Isten Krisztuson keresztül teremtette a világot. Így olvastuk a harmadik versben „3Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.”

Kolossé 1,16-17-ben így jellemzi az Írás Jézus Krisztust: „16Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. 17Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.”

A világban élők többsége nem fogadta és nem fogadja el Jézusnak sem az életét, sem a világosságát, mert ezek leleplezik bűnös útjaikat. A világ nagy része soha nem ismeri fel és így nem fogadja el Krisztust, nem hallgatnak rá, sőt szándékosan szembeszegülnek vele és ezzel önmagukat zárják ki az örök élet, az üdvösség áldásából.

János 1,9 „9Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba.” Aki ajtót nyit Jézusnak, kitárja teljesen szívét, lelkét, annak lényét átjárja fénye és világossága. Krisztus feltárja előttünk Isten egyedülállóan csodálatos személyét és egyben megmutatja a hozzá vezető utat, mindezt azért, hogy személyes kapcsolatban lehessünk vele.

Világossá teszi bennünk, ha elfogadjuk Istennek az ő szeretett Fiában Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét, bár nincs rá érdemünk, mégis örök életünk, üdvösségünk van. Tehát egyedül Jézus Krisztus világossága által láthatjuk meg ezt a nagy igazságot és kegyelméből üdvözülhetünk.

Ha őszinte hittel elfogadjuk Jézus Krisztus értünk bűnösökért hozott „golgotai áldozatát” akkor csodálatos örökségben lesz részünk. János 1,12 „12Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében,” Emberi értelemmel a maga teljességében szinte lehetetlen felfogni, megérteni, milyen csodálatos kiváltságot jelent Isten gyermekének lenni.

Jézus befogadása egy hitből fakadó tudatos döntés, elfogadom, hogy ezentúl Ő legyen életem Ura és Megváltója. Amikor befogadjuk Jézus Krisztust, és átadjuk neki mindenestől életünk teljes irányítását, akkor szellemünkben, vagy ahogyan más fordításban írják lelkünkben újjászülettünk és Isten gyermekeivé válunk. Újjászületett szellemünk (lelkünk) az a részünk, amely folyamatos kapcsolatban van teremtőnkkel.

Érdekesség, hogy János apostol az eredeti görög szövegben egyetlen alkalommal sem használja evangéliumában a „hit” főnevet, viszont 98-szor használja a „hinni igét”. Az Istenbe vetett üdvözítő hit, ugyanis gyakorlati és cselekvő. A hit valódi bibliai értelemben nem csak egy gondolati lépés, hanem folyamatosan aktív bizalom, amely átengedi a vezetést Krisztusnak. Ha valóban hiszünk, akkor önzetlen, engedelmes, szolgálatkész tettekkel bizonyítjuk folyamatos bizalmunkat.

János 1,16 „16Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.” Az Istentől ihletett evangélium üzenete számunkra az, hogy Jézus Krisztusban Isten kegyelme nem csak egy egyszeri esemény, mint például, amikor Köztársasági Elnök egy jogosan elítélt bűnöst kegyelemben részesít, hanem egy folyamatos kegyelem ígérete a mennyei polgárjoggal rendelkezők részére.

Tehát a „kegyelmet kegyelemre” kifejezés azt jelenti, hogy Isten folyamatosan biztosítja jelenlétének áldásait azoknak, akik elfogadták kegyelmét, bocsánatát és vezetését. Ezt úgy tudnám érzékeltetni, mint amikor egy gyermek szereti szüleit és mindenben igyekszik engedelmeskedni nekik. De minden igyekezete ellenére időnként közbejön valami nem várt esemény, például leveri és eltöri édesanyja kedvenc vázáját. Másnap az iskolában a játék hevében kitör egy ablakot és osztályfőnöki intő kerül az ellenőrzőjébe. Mit csinál ilyen esetekben az igazságos szülő, nem dicséri meg ezekért a vétkekért, de megbocsát neki, hiszen szeretett gyermeke. Legtöbb szerető szülő megvigasztalja és szeretetéről biztosítja ilyenkor bánkódó gyermekét.

Örüljünk, vigadjunk, hogy a megtestesült Ige, Krisztus Jézus bennünk akar élni, fényével világítani, betölteni szívünket jelenlétével. Szívünk ajtaján szelíden kopogtat, a kilincs csak belül van, nyissuk ki és mondjuk bátran „Ó jöjj szívembe áldott Jézus!” ÁMEN