Többet ér az engedelmesség!

 

1Sámuel 15,20-23 20Saul ezt felelte Sámuelnek: Hiszen hallgattam én az ÚR szavára, és végrehajtottam azt a megbízatást, amelyre elküldött az ÚR: elhoztam Agágot, Amálék királyát, az amálékiakat pedig kiirtottam. 21A nép azonban elvette a zsákmányból a kiirtásra szánt juhok és marhák legjavát, hogy feláldozza Istenednek, az ÚRnak Gilgálban. 22Akkor ezt mondta Sámuel: Talán ugyanúgy tetszik az ÚRnak az égő- és a véresáldozat, mint az engedelmesség az ÚR szava iránt? Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél! 23Olyan az engedetlenség, mint a varázslás vétke, és az ellenszegülés, mint a bálványimádás. Te megvetetted az ÚR igéjét, ő pedig elvetett téged, és nem leszel király!

Többet ér az engedelmesség, hangfelvétel.

https://drive.google.com/file/d/1gexlyCj__vQPo95XMSKoWkJGDZdrf6_G/view?usp=share_link

Most vizsgáljuk meg az Ige fényében mi is volt Isten konkrét parancsa, melyet Saul király vezetésével az izraeli hadseregnek maradéktalanul végre kellett volna hajtani.

1Sámuel 15,1-3 „Egyszer ezt mondta Sámuel Saulnak: Engem küldött az ÚR, hogy felkenjelek népe, Izráel királyává. Most azért hallgass az ÚR beszédére! Ezt mondja a Seregek URa: Számontartom, hogy hogyan bánt Amálék Izráellel, hogy útját állta, amikor kijött Egyiptomból. Most azért indulj, verd le Amálékot, és irts ki mindent, amije van! Ne kíméld, hanem öld meg a férfiakat és a nőket, a gyermekeket és a csecsemőket, a marhákat és a juhokat, a tevéket és a szamarakat!”

Nem lehet, nem szabad kimazsolázni Isten parancsaiból, ami nekem tetszik, amiből nekem hasznom van.

Saul Izrael királya nemcsak engedetlen azzal az Istennel szemben, aki őt a királyi trónra ültette, hanem még szemtől szembe is hazudik Sámuel prófétának, hogy mentse a bőrét, aztán arra hivatkozik, hogy mint király nem állt a helyzet magaslatán, mert félt a néptől. Vajon mi voltunk már úgy, hogy el akartuk kerülni a hitetlen környezetünkkel való személyes konfliktust és ezért még azt is vállaltuk, hogy az Úr szava iránt engedetlenek legyünk, főleg, ha ez anyagi előnyökkel is jár?

Nézzük meg Saul, hogyan próbálja másra tolni a felelősséget, saját engedetlensége miatt. 21”A nép azonban elvette a zsákmányból a kiirtásra szánt juhok és marhák legjavát, hogy feláldozza Istenednek, az ÚRnak Gilgálban.” Általában a világ fiai, akiknek nem számít Isten szava és parancsa így cselekednek, elveszik akár jogtalanul is azt, ami kívánatos számukra. Előfordult már, hogy mi is úgy bántunk a gondjainkra bízott javakkal, ahogyan úgy általában az Isten nélkül élő világiak teszik?

Van egy általunk is jól ismert közmondás, „könnyű a békát a tónak ugrasztani”. Saul nyugodtan megtehette volna Isten hatalmával támogatott felkent királyként, hogy megállítja Isten határozott és egyértelmű parancsa ellenére szabad rablásba sodródott hadinépet. De nem tette, hanem inkább azonosult velük.

Évtizedekkel ezelőtt történt, Édesanyám kórházban dolgozott és a főnővér főnökasszonya, időnként a rájuk bízott kórházi eszközökből, anyagokból saját javukra is gazdálkodott, de úgy, hogy a beosztott dolgozóknak is juttatott valamennyit belőle. Édesanyám is kapott a főnökasszonyától kötszert, tisztítószert és egyebeket. Először és másodszor haza is vitte, mert a főnöke adta, de az Úr lelkiismerete hangján szólt hozzá. Határozottan ránehezedett a bűntudat és visszavitte a tőle kapott eszközöket korrupt főnökasszonyának. Nem tehetem meg, hogy megtartsam, mert Isten elleni vétek és bűntudatom van. Visszaadta annak ellenére, hogy munkahelyén nehezteltek rá és a főnökasszonya utána mindenféle „szentfazéknak” elmondta.

Előfordult már velünk is, hogy anyagi javak csábításának engedve Isten gyermekeiként sodródtunk az árral? Tudva, sejtve azt, hogy Isten határozott parancsai ellenére vétkezünk, de hajlamaink mentén gyengék voltunk a kísértéssel szemben. Drága testvéreim a hívő embernek nem mentsége, hogy más is ezt teszi. A törvény tiltja többek között, hogy adócsalást kövessünk el, vállalati szabályok rendelkezések tiltják, hogy engedély nélkül saját zsebre részesítjük magunkat a kezelésre ránk bízott javakból.

Megtérésem előtt vízvezeték szerelőként rendszeresen vállaltam munkát, egész jól jövedelmezett, de megtérésem után világossá vált bennem, hogy adócsalást követek el. Döntenem kellett, vagy legalizálom, vagy feladom. Utána időnként, csak baráti, ingyenes munkákat végeztem. Így maradt időm itt is meghirdetett „Rákoscsabán tartott kétszer kétéves biblia iskolába” járni, mely csak javamra vált.

1Sámuel 15,20 „Saul ezt felelte Sámuelnek: Hiszen hallgattam én az ÚR szavára, és végrehajtottam azt a megbízatást, amelyre elküldött az ÚR: elhoztam Agágot, Amálék királyát, az amálékiakat pedig kiirtottam.”

Saul király azt a részfeladatot próbálja hangsúlyozni, amit végrehajtott Isten egyértelműen határozott parancsából, amit pedig nem hajtott végre, a mulasztást a hadinép nyakába akarja varrni. Mi is voltunk már úgy, hogy megmagyaráztam magamnak, igyekeztem tompítani elnyomni a lelkiismeretem hangját? Elhitettem magammal, végül is csak azt tettem, amit a többiek is tesznek a munkahelyemen és a környezetemben.

Drága testvéreim, egy dolgot világosan értenünk és tudnunk kell: „Ha csak részlegesen, félig-meddig engedelmeskedünk Istennek, az teljes engedetlenségnek számít!” A teljes Biblia Isten kinyilatkoztatott parancsának, útmutatásának írott formája. Ugyanúgy vonatkozik ránk is, mint amikor Isten Mózesnek személyesen adta parancsait. Igaz, hogy a kegyelem korszakában élünk Jézus Krisztus golgotai áldozata óta, de ez nem ment fel bennünket, ha az igazság megismerése után szándékosan vétkezünk. Nézzünk erről egy „újszövetségi” Igét.

Zsidók 10,26-27 „26Mert, ha szándékosan vétkezünk, miután megismertük az igazságot, akkor nincs többé bűneinkért való áldozat, 27hanem az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket.”

2Mózes 20,15 a 8. parancsolat nagyon rövid, csak két szó. „Ne lopj”. A hadinép Isten határozott tiltása ellenére elvett a javakból, az lopásnak számít!

Saul és a vezetése alatt álló hadinép Isten határozott parancsának ellenszegültek. A győztes csata ellenére anyagi haszonszerzés vétsége miatt erkölcsileg elbuktak és Isten haragját vonták magukra. Anyagi haszonszerzés reményében, de sokan vétkeztek és vétkeznek még a keresztyének is a 8. parancsolat tiltása ellenére.

Vizsgáljuk meg röviden, mi az, ami Isten szemszögéből e parancs áthágásának minősül. Mindaz, ami egy nemzetállam hatályos törvényében, vagy vállalati szabályozásban jogtalan haszonszerzésnek minősül. És még akkor nem is beszéltünk a magántulajdon elleni vétségekről, amit ügyes trükkökkel jogi kiskapukat kihasználva, egy korrupt ügyvéddel a várható haszon reményében megszereznek az emberek.

Ha valaki pl. munkahelyén a rábízott anyagi javakkal saját hasznára gazdálkodik, netán adócsalást követ el, vagy kiforgatja honfitársát jogos tulajdonából, az Isten szemszögéből áthágja a 8. parancsolat tiltását. Az sem mentesíti a keresztyént, ha azt mondja, abból is odaadtam Istennek a részét, a tizedet. Talán ez még nagyobb arcátlanság, mert Istent akarta lekenyerezni, hogy hunyjon szemet a lopása felett.

1Sámuel 15,22. Talán ugyanúgy tetszik az ÚRnak az égő- és a véresáldozat, mint az engedelmesség az ÚR szava iránt? Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél! Az Úr személyesen is szólhat hozzánk, de ha ezt nem tenné, akkor is hiszem és tudom, hogy a Biblia számunkra az Úr kijelentett szava.

1Sámuel 15,23 „Olyan az engedetlenség, mint a varázslás vétke, és az ellenszegülés, mint a bálványimádás. Te megvetetted az ÚR igéjét, ő pedig elvetett téged, és nem leszel király!”

Számomra nagyon fontos üzenete van annak a Bibliából megismert ténynek, hogy amikor az Úr ezt kijelentette Saulnak, utána még legalább tíz évig király maradt. Ezt onnan következtetem, hogy amikor Sámuel próféta az Úr utasítására Dávidot testvérei közül kiválasztva királlyá felkente, ő még hadköteles kor alatti ifjú volt. Dávid még ezután ölte meg Góliátot és jóval később, amikor harminc éves lett, akkor valóban királlyá koronázták. Saul király is több mint egy évtizedet kapott, hogy elvetése után őszinte bűnbánatot gyakorolva az Úrhoz térjen.

Az Úr velünk is hosszútűrő, szava iránti engedetlenségünk esetén sem mindjárt jön a büntetés, mert várja, hogy az engedetlenség bűnéből bűnbánó szívvel megtérjünk.

Egy biblia kommentárban az alábbiakat olvastam. Többet ér az engedelmesség az áldozatnál! Jobb teljes szívből engedelmeskedni Isten szavának, mint bármilyen különleges módon imádni, vagy szolgálni őt, esetleg áldozatot hozni érte. Saul elsősorban azzal vétkezett, hogy előbbre valónak tekintette saját elképzeléseit Isten szavánál, pedig Ő már kijelentette, mi jó és mi helyes. Az utolsó időkben is (mielőtt Jézus visszatér) így viszonyul majd az ember a bűn és az Isten elleni lázadás kérdéséhez: ő maga akarja eldönteni, mi a helyes, vakmerőn elutasítva az igazság Igéjében kijelentett normáját. Sose feledjük, hogy mit sem ér a dicsőítés, az imádkozás, a lelki ajándékok vagy a szolgálat, ha nem párosul engedelmességgel. A valódi engedelmesség pedig nem más, mint, ha azt tesszük, amit Isten helyesnek tart.

Fodorné Bálint Andrea az Áhítatban ezen a héten az aktuális igéhez ezt a magyarázatot írta: Sámuel próféta Saul király engedetlensége kapcsán egy örök érvényű igazságot, axiómát fogalmaz meg: mindennél (még az áldozatnál is, pláne, ha az csak színből történik) fontosabb az Isten szavának való teljes engedelmesség, aminek nem is marad el a jutalma.

Urunk szemében értékesebb a szeretet gyakorlása és Isten ismerete (Hós 6,6) vagy az irgalmasság (Mt 9,13), mint az áldozat. „Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!” (5Móz 6,5) Ha az Úr iránti őszinte szeretete ott van a szívünkben, akkor számunkra egyszerűen örömforrássá válik a neki való engedelmesség és az áldozat is.  ÁMEN!