Nem várhatod másoktól a boldogságot!

 

Nemrégiben egy szomorú fiatal szolgáló és felesége jött hozzám tanácsadásra. Négy évnyi zaklatott házasság és két gyermek után a válást fontolgatták. Ő volt a legszomorúbbnak tűnő feleség, akit valaha láttam. Férje, a fiatal ifjúsági pásztor mellette toporgott, míg a könnyes szemű feleség szipogva mesélt.

Semmi remény a házasságunk helyreállítására – zokogott. Két külön világban élünk. Annyira belemerül a munkájába, hogy nincs rám és a gyerekekre semmi ideje. Az egész világom rá áldoztam, de most már kezdek belefáradni, hogy otthon ülök, és rá várok. Semmit nem értem el saját magam. Nem is tudom, hogy szeretem-e még egyáltalán.

Nagyon fájt látni, hogy egy ilyen szeretetreméltó pár úgy bánik egymással, mintha idegenek lennének. Rögtön láttam a problémájukat: mindketten unatkoztak, nyughatatlanok voltak és boldogtalanok egymással. Mint a párok sokasága, valaha ők is úgy álltak egy lelkipásztor előtt az esküvőjükön, szerelmesen néztek egymás szemébe, s a szívük tele volt reménnyel és várakozással, hogy a házasságuk boldog lesz és kiteljesedett. Most alig pár évvel később, a reményeik porba hulltak. Kiábrándultak és akármennyire próbálták, nem sikerült újra lángra lobbantaniuk az első szerelem szikráját. Ekkor ütötte fel a fejét a válás visszataszító gondolata.

Belenéztem annak a fiatal feleségnek a szemébe, és azt mondtam:

Milyen kár, hogy a boldogságod teljesen attól függ, hogy mit csinál a férjed. Amikor jó férjként viselkedik, ha úgy bánik veled, ahogy te gondolod, hogy megérdemelnéd, ha egy kis időt tölt veled, akkor talán találsz egy kis boldogságot. De amikor cserben hagy, semmid sem marad. Az egész életed azon áll, vagy bukik, hogy mit tesz a férjed. Ezért érzed magad ennyire üresnek.

Helyeslően bólintott, aztán szégyenlősen lehajtotta a fejét, amíg folytattam.

Lányom, te nem vagy teljes ember. Te csak egy fél ember vagy. Nem tudod megélni az életet, ha mindig valaki mástól várod a boldogságot. Az igazi női felszabadítás azt jelenti, hogy megtalálod a saját boldogságod magadban, Isten erején át. Muszáj önálló személlyé válnod, és nem szabad elválnod a férjedtől vagy bárki mástól, hogy boldoggá tegyen.

Tudta, hogy igazam van – fején találtam a szöget. Megígérte, hogy megváltoztatja a gondolkodását és saját maga is elkezd élni. Magukra hagytam őket, miután meggyőződtem róla, hogy a feleség elszánta magát arra, hogy érzelmileg sérült állapotából kilépjen és megtalálja saját boldogságának forrását azáltal, hogy megújítja kapcsolatát Istennel.

David Wilkerson. Mielőtt feladnád.

Mi az Isten akarata? Értsétek meg!

 

Efézus 5,15-20 „15Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, 16kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. 17Éppen ezért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata. 18Ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van, hanem teljetek meg Lélekkel, 19mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, 20és adjatok hálát Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.”

Pál apostolnak efezusiakhoz írt levelét börtönből írta, valószínűleg, amikor Rómában volt bezárva. Az apostol lelkisége nagyon közel áll hozzám, ugyanis megtérése után teljes szívével vágyott rá, hogy minden hívő növekedjen hitben és szeretetben, hogy igazából megértsék mi mindent jelentett ki és tett értünk mennyei Atyánk Jézus Krisztus által. Nagyon, nagyon fontos volt Pál apostolnak, hogy mi keresztyének egyre jobban megismerjük Istent és értsük meg ránk vonatkozó akaratát.

Az efezusi levél 1,3-14 bevezető szakasza az egyik legtöményebb és legmélyebb rész a Bibliában, melyet igazi mélységében korlátozott emberi értelemmel alig tudunk felfogni. Csak egy példa erre: Efezus 1,3 „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki (szellemi) áldásával Krisztusban”. Mennyire érezzük szívünkben, életünkben Isten mennyei világának minden lelki (szellemi) áldását, mely csak a Krisztusban maradó, Krisztusban élő engedelmes hívekre árad. Nem véletlenül szólít fel bennünket Jézus Krisztus (János 15,4) „Maradjatok énbennem és én tibennetek. Amint a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, csak ha a szőlőtőkén marad, úgy ti sem, csak ha énbennem maradtok”.

A mai igehirdetés alapjául felolvasott igével kapcsolatosan kiemelt fő gondolat a következő: Mi az Isten akarata? Értsétek meg! Tehát most a konkrét feladat, hogy értsük meg, mi az Isten akarata életünkre, közösségünkre vonatkozóan!

Efézus 5,15-16. „15Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, 16kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak”. (Károli fordítás úgy adja vissza: Áron is megvegyétek az alkalmakat …)  Biztosan mindnyájan találkoztunk már öntelt emberrel, aki azt mondja, én tudom mi a jó nekem, ne mondja meg senki, hogyan éljem az életem. Az ilyen emberrel maga Jézus Krisztus sem tud mit kezdeni.

Elolvasva a mai napra kijelölt igeszakaszt, egyből szembetűnnek az érdekesen szerkesztett mondatok. Ugyanis egy mondaton belül van a felszólítás, hogy mit ne tegyünk, mert az pusztulásunkat, kárhozatunkat okozza, majd a mondat második felében a javaslat, hogy értsük meg mi az Úr akarata és teljünk meg Szentlélekkel.

Pál apostol a mai napra kijelölt igeszakasz első mondatában (Efézus 5,15-16) felszólítja a levél címzettjeit, az akkori gyülekezeteket és minket igehallgatókat, hogy jól vigyázzunk, hogyan élünk, „ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak”.

Először vizsgáljuk meg, mi jellemző arra az emberre, aki esztelenül él? Képzeljük el, hogy utazunk egy hajón. Egy ember figyelmeztetés ellenére felmászik a hajó fedélzetét szegélyző korlátra, megcsúszik és a vízbe esik, szemmel láthatóan fuldokolni kezd. Valaki szól a hajó személyzetének, a hajó megfordul és egy hosszú kötélre erősített mentőövet dobnak le mellé. A vízben kapálódzó egyén azt mondja, engem ne akarjon senki megmenteni, én magamtól is megmenekülök.

Hogyan jellemeznénk ezt az embert? Bátor, vagy esztelen?

Ismerjük azt az éneket: Bűnnek tengerében voltam Elmerülve teljesen, Szörnyű helyzetemről ottan Nem tudtam én semmit sem. Ahogyan a példázatbeli fuldokló nem ismerte fel vesztésre álló helyzetét, ugyanúgy a bűnben élő ember sem hajlandó felismerni, elismerni szörnyű, kárhozatba sodródó helyzetét. Szerető Istenünk Jézus Krisztusban egy mentőövet dob a bűn tengerében vergődő embernek, de az gőgösen elutasítja Isten fiát, tudom én, hogy mi a jó nekem felkiáltással. Esztelen! Jézus Krisztus nélkül a kárhozatba süllyedsz!

Efezus 5,15-16 15”Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, 16kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.”  Mai napban benne élünk, de nem tudjuk mit hoz a holnap. Drága testvéreim, használjuk ki az alkalmas időt. Mai nap még Isten kegyelméből biztonságot adó otthonunkban ébredtünk és felkelhettünk az ágyunkból. Ma még a hozzátartozómnak (az lehet házastárs, gyermek vagy unoka), örömmel mondhattam, szeretlek és hálát adok érted Istennek. Ma még ezt megtehetem, de a holnap már semmiben sem biztos, nincs rá garancia, hogy ugyanilyen marad, ezért értsük meg mi az Úr életünkre vonatkozó akarata, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.

Ha úgy igazából megértem, hogy mi az Úr akarata, akkor ma még van a lehetőségem pályakorrekcióra, nehogy célt tévesszek. Hogy mit jelent igazából a pályakorrekció? Ma már történelem, jól emlékezünk rá, amikor először ment ember a holdra, és teljesítve küldetésüket onnan hazafelé indultak a földre. Képzeljük csak el, ha nem vették volna komolyan azokat a pálya adatokat, amiket be kellett táplálni a fedélzeti számítógépbe és célt tévesztve messze elkerülve a földet, az otthonunkat, elszálltak volna a szinte végtelen világűrbe, a biztos pusztulásba. A mi szerető Istenünk ettől akar megóvni bennünket, mert a bűn valódi jelentése céltévesztés. Számunkra a Szentlélek adja meg a helyes útirányt.

Efézus 5,17. 17Éppen ezért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata. Gondolom, nemcsak bennem, hanem már bennetek is felmerült a kérdés, hogyan érthetjük meg, mi az Úr akarata? Féltőn szerető Istenünk e tekintetben sem hagy bennünket bizonytalanságban, ha igényt tartunk a véleményére. Szinte az egész Biblia arról szól, hogy mi Isten akarata az életünkkel, jövőnkkel kapcsolatban. Teljesség igénye nélkül csak pár igét óhajtok most kiemelni.

1Péter 2,15-16 „15Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát, 16mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái.”

1Timóteus 2,4 „aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.”

Róma 12,1-2 „1Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek kedves áldozatul, 2és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

Az eddig felsoroltak mind Isten általános, minden emberre vonatkozó akarata. Mi emberek nagyon sokban különbözünk egymástól és ez Isten akaratából van így. Tehát ebből kiindulva létezik Istennek egy személyre szabott akarata, terve minden emberre. Istennek ezt a személyre szabott akaratát a Szentlélek szelíd hangján tolmácsolja, ezt csak akkor érthetem meg, ha nyitott szívvel vágyok rá. Ezért szól ma egyen egyenként hozzánk Isten Igéje: Értsétek meg mi Isten akarata! Ne esztelenül, hanem bölcsen éljetek!

Következő felszólítás Efézus 15,18 „Ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van,” Ez a felszólítás arra vonatkozik, hogy mit ne tegyünk. Ne részegedjünk meg bortól, mert abban pusztulás van (természetesen ez minden alkoholtartalmú italra érvényes tiltás). Csia fordítású Biblia így fogalmazza meg, mert abban menthetetlen romlás van, értitek menthetetlen romlás. Majd ugyanebben a mondatban borivás helyett egy egészen ellenkező előjelű cselekvő megoldást javasol Isten Igéje. 18Ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van, „hanem teljetek meg Lélekkel”, szellemi dallamokkal énekeljünk dicséretet, lelki énekeket szívünkkel az Úrnak.

Én úgy érzem, hogy alkoholos befolyásoltság alatt nem tudunk megtelni Szentlélekkel. Alkoholos bódult állapotban az emberek egészen más lélekkel vannak betelve, jobb esetben nótázni, rosszabb esetben kötözködni, veszekedni, bűnt bűnre halmozni szoktak. Alkoholos befolyásoltság egyenlő azzal, hogy a Sátán befolyása érvényesül az ilyen ember életében. Az alkoholos befolyásoltság alatt a Sátán belopja kezdetben ártalmatlannak tűnő rafináltan ártó csomagtervét. Gyakorlatban az alkoholos befolyásoltság kéz a kézben együtt jár Isten elött utálatos más bűnökkel, nyerészkedéssel és paráznasággal, mely megnyilvánulhat korunkban akár pornográfia függőségben is.

Megtapasztaltam, hogy az italozó hívő ember mindig megmagyarázza, hogy az egészsége, jó közérzete érdekében, ezért meg azért fogyaszt alkoholt. Részben igaza is van, mert a drog vagy alkoholfüggő ember akkor érzi jól magát, ha végre hozzájut a napi adagjához.

Bevallom, őszintén rám nehezedett, hogy vétkeztem részegséggel kapcsolatosan az Úr egyértelmű parancsa ellen. Isten Igéje az 1Korinthus 5,11-ben ezt írja: „Most tehát azt írom nektek, hogy ne tartsatok kapcsolatot azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek!” Bár voltak itt nálunk olyan gyülekezeti tagok, akik gyülekezeten kívül többször a pohár fenekére néztek, berúgtak, tudtunk róla és hallgatólagosan tudomásul vettük. Az ilyennel még együtt is ettünk.

Italozó hívő emberek nagyon sokan hivatkoznak 1Timóteus 5,23-ra „Ezután ne csak vizet igyál, hanem gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel – élj egy kevés borral is.” TŰZBIBLIA ide vonatkozó magyarázatában olvastam: „Timóteusnak valószínűleg az efezusi vízben megtalálható alkáli só miatt adódott gondja a gyomrával. Pál azt javasolja ezért neki, fogyasszon egy kevés bort a víz mellé, hogy közömbösítse a káros hatást. Az ókori görög orvosi feljegyzések szerint gyakran nem alkoholos bort javallotak a gyomorbántalmakra. Naukratiszi Athénaiosz például a következőket javasolta: „fogyasszon édesbort vízzel keverve vagy felmelegítve, különösen a „protoposz” nevű fajtából, (amely a szőlőből a préselés előtt kinyert lé), minthogy az jó a gyomornak, és az édes bortól nem lesz nehéz az ember feje.” Aki azonban Pál Timóteusnak adott tanácsát idézve próbálja igazolni alkoholtartalmú borok, italok puszta élvezeti cikként történő fogyasztását, az elferdíti e vers üzenetét.

Másik ilyen igehely, amire hivatkoznak az alkoholt kedvelő hívők János 2,1-től kezdődő kánai menyegző leírásában Jézus első csodájára. János 2,3 „Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: Nincs boruk”. Most olvassuk el a TŰZBIBLIA magyarázatát, melyet Donald C. Stampf írt ehhez az igeszakaszhoz. „Jézus első feljegyzett csodájának megértéséhez elengedhetetlen a szakasz szövegkörnyezetének ismerete. Tanítványaival hamarosan a jeruzsálemi páskaünnepen vesz részt, ahová gyermekkorától kezdve eljárt. A kor szokásainak megfelelően az ünnepi készülődés arra is kiterjedt, hogy a kovász (élesztő) minden formáját eltávolítsák maguktól. A zsidó családok általában már jóval az ünnep előtt – akár egy hónappal korábban elkezdték a takarítást, hogy a kovász legapróbb nyoma is eltűnjön a háztartásból.

Bor A „bor” (görög „oinosz”) gyüjtőnév az Újszövetségben szőlőből készült többféle italra vonatkozhat. Lehet bor (vagyis erjesztett, alkoholos, részegítő hatású) vagy friss must. A bor típusát a szövegkörnyezet alapján az ószövetségi ünnepek tartalmának figyelembevételével kell megállapítani.

2,10 JÓ BORT. Ókori írók szerint a „jó” (vagy „a legjobb”) bornak akkoriban a legédesebb bort tartották, amelyet jelentős mennyiségben, szabadon fogyaszthattak, és nem kellett semmiféle ártó hatástól, lerészegedéstől tartaniuk. Feltétlenül észre kell vennünk, hogy az itt „finom” és „legjobb” szavakkal fordított görög melléknév (10. vers) nem az „agathosz”, amelynek jelentése „jó”, hanem a „kalosz”, amely azt jelenti: „erkölcsileg kiváló és hasznos”. Ez a szakasz semmiképpen sem sugallhatja azt, hogy Jézus hatalmas ivászaton vett volna részt, sőt még elő is mozdította volna azt.”

Még ifjú koromban a munkahelyen olvastam a „Szovjetunió” című színes magazint. Egy életre megjegyeztem az információt, ami ott és akkor átjött számomra. Szovjet kutató tudósok megállapították, hogy a kipréselt szőlőlé, a friss must 16 fajta különböző vitamint tartalmaz. Erjedéses forrás után már csak 8 fajta vitamint tartalmaz a bor. Következtetés ebből, hogy teljes értékű szőlőlé az édes must és ezt tudták a kétezer évvel ezelőtt élt Krisztuskövető emberek is!

Efezus 5,18 „Ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van, hanem teljetek meg Lélekkel, szellemi dallamokkal énekeljünk dicséretet, lelki énekeket szívünkkel az Úrnak.” Drága testvérek gondoljuk csak végig, mennyire különbözik az alkoholtól bódult állapottól, amikor valaki engedelmeskedve az Úr felszólításának betelik Szentlélekkel, imával, énekkel, teljes szívvel dicsőíti Megváltó Jézus Krisztusban az Atyát.

Efezus 5,20 20és adjatok hálát Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.”

Mindenért hálát adni? Könnyű hálát adni, ha minden jól megy az életünkben! Gondoljuk csak végig, őszinte szívvel tudtunk-e hálát adni a próbákért, betegségünkért, nyomorúságunkért. Kórházi ágyon fekve, vagy egy szerettünk halála esetén találunk-e okot a hálaadásra? Talán a veszteségekkel, próbákkal akar mindenható Urunk az engedelmesség útjára terelni bennünket.

Drága testvérem, ha megértetted Isten életedre vonatkozó akaratát, ne tanácskozz testtel és vérrel, hanem tedd, amit tenned kell!

Adjunk Őszintén teljes szívvel hálát Istennek az Atyának mindenért, legfőképp Jézus Krisztusért a drága Megváltóért, főleg akkor, ha beteltünk a megígért Szentlélekkel, mindezt a hálaadást tegyük a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.

Énekeljünk őszintén hálatelt szívvel, mert az tetszik az Istennek, ha dicsérjük őt. Szabad őt ünnepelni, és szabad énekelni. A dicséret szívből jövő legyen és hálateljes! Ha ezt tesszük, kedves lesz az Istennek.

Efezus 5,15 „15Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek! Minden gyülekezet ahhoz mérje magát, amit a Szentlélek az első keresztyének körében mondott és tett. Ha a gyülekezeteinkből hiányzik mindaz az erő, tisztaság, öröm és hűség, amiről az apostolok cselekedeteiben Lukács evangélista beszámolójában olvasunk, akkor kérjük Istent, hogy újítsa meg az élő Krisztusba vetett hitünket, és töltse ki ránk ismét Szentlelkét, hogy lelkünk megtisztulhasson, felfrissülhessen, megerősödhessen, és Isten céljai megvalósulhassanak rajtunk keresztül.

Most, ha imára hajtjuk fejünket, térdünket, kérjük Istenünket, mutassa meg életünkre vonatkozó akaratát, de úgy, hogy mindezt megértve alázatos szívvel engedelmeskedni is akarjunk neki! ÁMEN!