Okos Istentisztelet!

Róma 12, 1-8

 Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. 

A nekem adott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint. Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. Mert a nekünk adott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: aki a prófétálás ajándékát kapta, az a hit szabálya szerint prófétáljon; aki a szolgálat ajándékát kapta, az végezze szolgálatát; a tanító a tanítást, a vigasztaló a vigasztalást, az adakozó szerénységgel, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.

Pál apostol a Rómaiakhoz írt levelét 58-ban vagy 59-ben Korintusban írta, amikor éppen Jeruzsálembe készült. Ekkor még nem járt Rómában, noha „sok esztendő óta” vágyott arra, hogy lássa az ottani hívőket. Hogy miként kezdődött az evangélium munkája Rómában, arról semmi bizonyosat nem tudunk. Bibliában nem olvashatunk arról, hogy Pál, vagy valamelyik apostol munkája nyomán alakult volna ott gyülekezet, de biztosan Isten bölcsessége rendezte így a dolgokat. A végtelenül bölcs és hatalmas Isten indította az Apostolt, hogy levelében mélyrehatóan ismertesse Rómabeliekkel az evangélium alapigazságait.

A reformáció folyamata 500 éve kezdődött, ennek kapcsán az Áhítat eheti anyagát szerkesztő testvér azt a címet adta a mai napra, hogy „Megreformált gondolkodás szolgálatáért”.

Róma 12,1. „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos Istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek”.

A megreformált gondolkodás lényege és eredménye, hogy „okos Istentiszteletként odaszánjuk testünket élő és szent áldozatul Istennek”. Fontos, hogy nemcsak testünket, hanem vele együtt egész lényünket.

Kérdezem, bárki képes erre? (okos és balga szüzek esete) Én úgy vélem, hogy csak az okos ember képes erre! Következő, szinte magától értetődő kérdés pedig az, hogy ki az okos ember, mi az okos ember jellemzője? Általában azt mondják, okos ember az, aki sokat tanult. Ebben a vonatkoztatásban én nem csak az iskolapadban történő tanulásra gondolok, rendkívüli sokat lehet tanulni a Bibliából, aztán ha az ember megtapasztalásai alapján értelmezi az események, történések összefüggéseit, azok törvényszerűségeiből képes tanulni, méghozzá sokat tanulni az okos ember. Van erre egy jó magyar közmondás, mely frappánsan megfogalmazza, hogy mi jellemző az okos emberre? (okos ember más kárán tanul)

Bírák könyvében Izrael népére vonatkozóan hét különböző időszakról olvashatjuk szinte ugyanazt a megállapítást, csak a hetediket olvasom fel: Bírák 13,1 „Izrael fiai ismét azt cselekedték, amit rossznak lát az ÚR, ezért az ÚR a filiszteusok kezébe adta őket negyven esztendőre”. Bírák ideje alatti időszakban ez volt a hetedik alkalom, hogy Isten engedetlenségük miatt büntette őket, majd további számtalan hasonló esetet jegyeztek fel a krónikások és próféták. Mikor a hosszútűrő Istennél végleg betelt a pohár, Titus római hadvezér (aki később császár), 70-ben ostrom alá vette Jeruzsálemet és a Nagytemplommal együtt azt leromboltatta. Több mint 1800 évre megszűnt a zsidó államiság léte.

A bibliai történések fényében, az idézett eseményekkel kapcsolatosan kérdezem, Izrael fiai okos emberek voltak? Biztosan sok értelmes ember volt közöttük, de NEM voltak okosak! Amikor nyomorúságuk a rabság idején már elviselhetetlen volt, akkor őszinte bűnbánattal az Úrhoz kiáltottak, Ő akkor szabadítót támasztott közöttük és újból szabadok lettek. De a következő generáció általában mindig okosabbnak hiszi magát az elődeiknél, de mégsem tanulnak atyáik hibáiból, azt teszik, amit rossznak lát az ÚR, ezért szinte törvényszerűen következik újból és újból Isten büntetése.

Nem csak Izrael népének életében, hanem a mi életünkben is működik ez a törvényszerűség, ha azt tesszük, amit rossznak lát az ÚR. Érdemes ilyen összefüggésben szemlélni az Ószövetség könyveit, vagy Magyarország történelmét, de gyülekezeteket, vagy egyes emberek életét még saját életünket is, és felettébb érdekes összefüggéseket találunk.

Az okos istentisztelet egyben logikus istentisztelet is. Abból indul ki, ha azt teszem, amit rossznak lát az ÚR és a világtörténelemben ennek mindig büntetés volt a következménye, akkor az Isten igazságossága szerint én sem lehetek ez alól kivétel. Tehát okos és logikus istentisztelet, ha minden erőmmel, tudásommal azon vagyok, hogy azt tegyem, amit jónak lát az ÚR. Ennek megvalósításához a teljes útmutatást megtalálom Isten igéjében. Néha kétség foghat el, amikor nem egyértelmű számomra, hogy mit lát jónak az ÚR. (Rá kell hagyatkozni!)

Zsoltárok 32,8 által ezt üzeni nekünk is Istenünk: „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod”. Itt egy érdekes másik fogalom, kérdezem ki a bölcs ember? Aki többet tud, mint amit tanult. De hogyan lehetséges ez? Mit tanít erről a Biblia? Zsoltárok 111,10 „A bölcsesség kezdete az ÚR félelme.  A józan eszűek mind eszerint élnek”. Tehát a Szentlélek teszi azt velünk, hogy többet tudjunk, mint amit tanultunk.

Olvastunk még egy érdekes fogalmat: „szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek”. Az áldozatnak ez a formája élő áldozat az ószövetségi véres áldozattal szemben, amelynél megölték az állatot. A mi élőáldozatunk is lehet Isten előtt jó illatú áldozat. Nem csak a lelkünk váltatott meg és lett Isten tulajdona, hanem a testünk is drága áron vásároltatott meg és rá van bízva Istenre, hogy feddhetetlenül őriztessék meg (1Thesz 5,23).

Róma 12,2 „és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” 

Az apostol szinte könyörögve kéri, hogy változzunk meg értelmünk megújulásával, mert csak úgy tudjuk megítélni, hogy mi az Isten akarata. Ha valaki nem tudja, vagy szándékosan nem akarja megtudni, hogy mi Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes, az törvényszerűen e világ gonosz fejedelméhez a Sátánhoz igazodik. Aki volt katona az tudja mit jelent jobbra, vagy balra igazodni.

Pál apostol ezzel a személyes odaszentelés további fontos elemét emeli ki, a magunk megőrzését a világ gonosz befolyásától. Magunk megőrzését attól a hatalmas rendszertől, amelyet a Sátán létesített, amely jelenleg is a környezetünk, ahol élnünk kell.

Aki a világhoz igazodik az bűnben él! János 16,9 (Jézus mondja) „A bűn az, hogy nem hisznek bennem”. Jézus Krisztus a mi bűneinkért meghalt a kereszten, aki ezt teljes szívvel elhiszi, és okos döntésével kéri, hogy Ő legyen élete ura, az megbánt bűneitől Isten előtt teljesen szabad lesz.

Urunk arra hívott el bennünket, hogy ebben az istenellenes világban Isten akaratát cselekedjük, ezért nem elég formálisan elszakadni e világtól, szüntelenül meg kell újulnunk értelmünkben, elhatárolódni a gonosz korszellemtől, az olyan emberek befolyásától, akik Istent nem ismerik és lelki sötétségben élnek. Csak így nőhetünk bele Istennek jó, neki tetsző, és tökéletes akaratába.

Mai gonosz korszellemnek nagyon erős a sodrása! Egy lelkipásztor, aki közös ismerősünk, azt mondta: „a lelkipásztoroknak három hatalmas kísértése van, pénz, alkohol és sex”, sokan elbuktak már, hogy e kísértésekkel szemben alulmaradtak. Tudjuk, hogy ez a három kísértésforma mai világunkban minden keresztényre rendkívül veszélyes. A tisztességtelen haszonszerzés, alkoholfüggőség ugyanúgy bűn, mint a paráznaság.

Róma 12,3 „A nekem adott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint.” Jézus követése valamilyen szinten mindig önmegtagadással jár együtt, ezért jobb esetben fel sem merül bennünk, hogy önmagunkat többnek gondoljuk, mint amilyenek valójában vagyunk. Tudjuk, hogy maga Isten adott nekünk képességeink szerinti szolgálatra megbízatást és ezt igyekszünk örömmel Isten dicsőségére végezni. Ez indítja az Apostolt, hogy ebben a levélben először és egyetlen alkalommal beszéljen „Krisztus testéről”. (1Korintus, Efézus, Kolosséi levelekből ismerjük)

Róma 12,4-5 „Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.” A felolvasott igerészből logikusan következik, hogy nekünk Isten által kijelölt helyünk van ebben a világban, és mint Krisztus testének tagjai szorosan összetartozunk, sőt egymásnak tagjai vagyunk. Tapasztalatból tudjuk, ha egy testrész megfárad, megbetegszik, nem jól végzi el feladatát, azzal rontja az egész test hatékonyságát. Krisztus testének tagjaként minden megváltott hívő kapott szolgálatra, képességeinek megfelelő lelki ajándékot. Ne ássuk el kapott talentumainkat, hanem kamatoztassuk azt Isten dicsőségére! Amire kaptuk a szolgálat ajándékát, abban buzgólkodjunk.

Mi is a Sátán rabszolgái voltunk, de Krisztus feladva mennyei hatalmát, dicsőségét, életét sem kímélve Jézusként kiváltott, kereszten kifolyt vére árán megvásárolt bennünket, akik elfogadtuk és elfogadjuk felkínált kegyelmét. Ezért joggal várja el tőlünk, hogy értelmünk megújulásával az Ő tökéletes akarata szerinti szolgálatra szánjuk oda magunkat testestől, lelkestől, mint, akik hálából, örömmel végzik feladatukat. 

„SOLI DEO GLORIA”