János 1,9-18
9Az Ige volt az igazi világosság, amely
megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. 10A világban volt, és a világ
általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: 11a saját világába jött, de az övéi
nem fogadták be őt. 12Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy
Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, 13akik nem
vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. 14Az Ige
testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya
egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. 15János
bizonyságot tett róla, és azt hirdette: Ő volt az, akiről megmondtam: Aki
utánam jön, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. 16Mi pedig valamennyien az
ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. 17Mert a törvény Mózes által
adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jött el. 18Istent soha
senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki
őt.
Igehirdetés hanganyaga: https://drive.google.com/open?id=12JOSh2lh_YX-p_h2h6el1U4p96pvixY2
Jézus az emberi testbe született Krisztus kijelentette
magáról (János 14,6) „én vagyok az út, az igazság és az élet”.
A törvény Mózes által adatott, de a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által
jelent meg világunkban. Ő az abszolút igazság, az Ő igazsága vitathatatlan,
felüláll mindenen. Isten igazságán kívül minden más igazság relatív, vagyis
csak nézőpont kérdése.
János evangéliumának első fejezetéből olvastuk fel a
mai istentiszteletünk alapigéjét. Mindig csodálattal töltött el, János
evangéliumának első fejezete, abból is különösen az első tizennyolc verse. Az
elbukott ember a világtörténelemben létező legnagyobb ajándékot kapta Isten
Fiában. Csodálom azt a minden emberi értelmet felülhaladó önfeláldozást, amit
Istennek egyszülött Fia, a világteremtő hatalmas Krisztus véghezvitt. Isten
szeretete minden elképzelésünket felülmúlóan kiábrázolódott Jézus Krisztusban. Harminchárom évre felfüggesztette dicsőséges
krisztusi voltát és korlátolt emberi létformát választotta, hogy Isten
világmegváltási üdvtervének részeként vállalt küldetését beteljesítse. Mindezt
tette azért, hogy nekem, bűneinek rabságában vergődő, megkötözött, halált érdemlő
embernek szabadulást és örök életet adjon.
Ha nézzük és összehasonlítjuk az
Újszövetségi írásokban lévő négy evangéliumot, mindegyik a
Megváltó földi életével foglalkozik, de mégis mindegyik teljesen más nézőpontból
mutatja be őt.
Máté
Dávid Fiaként, Izrael trónja Örököseként, a zsidók Királyaként mutatja be Jézus
Krisztust.
Márknál
Krisztust Jahve szolgájaként, Isten tökéletes, engedelmes munkásaként látjuk.
Lukács
inkább a Megváltó emberi mivoltával foglalkozik, és tökéletes emberként mutatja
őt, az Emberfiát.
A
negyedik evangélium úgy láttatja őt, mint a Földre jött
mennyei Megváltót, Isten örökkévaló Fiát, Aki testté lett és lakozott az emberek
között.
János evangéliumának kiemelt témája a
Megváltó istensége. Krisztus isteni mivolta ebben a könyvben olyan teljességgel
van bemutatva nekünk, mint sehol máshol. Ebben a negyedik evangéliumban az Úr
Jézus Istenfiúsága a kiemelkedő, ebben van megmutatva, hogy akit angyalok
hirdettek a betlehemi pásztoroknak, aki 33 évig a Földön járt, akit
megfeszítettek a Golgotán, de harmadnap győztesen előjött a sírból, majd
negyven nap múlva eltávozott ezekről a színhelyekről, nem más, mint a Dicsőség
örökkévaló Ura Krisztus Jézus.
Jn1:1-3 „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél
volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden ő általa lett
és nélküle semmi sem lett, a mi létrejött”. Mennyire különbözik ez a többi
evangélium nyitóverseitől! János azzal nyit, hogy Krisztust azonnal nem az
Emberfiának, nem is Dávid fiának, hanem Isten Fiának mutatja be. János
visszavisz minket a kezdethez, és megmutatja, hogy az Úr Jézusnak nem volt
kezdete. János túllép a teremtésen és megmutatja, hogy maga a Megváltó volt a
Teremtő. Ezekben a versekben minden mondat méltó a leggondosabb figyelmünkre és
arra, hogy imádkozva kérjük Urunkat, nyissa meg számunkra Igéje valódi
üzenetét.
Mivel igehirdetésünk alapjául a János 1,9-18 versig van kijelölve, vizsgáljuk azokat az Igéket,
amennyire a rendelkezésünkre álló idő engedi.
(Jn1:9) „Az Ige volt az igazi világosság,
amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba.” Krisztus az élő Ige „az igazi világosság”, mely megvilágosít minden embert, és az Ige
fényében megláthatjuk magunkat olyannak, amilyenek valójában vagyunk. Amint
olvassuk (2Kor 11:14) „maga a Sátán is a világosság angyalának adja
ki magát.”, de ezt csak a becsapás kedvéért teszi. Krisztus azonban a
világban lévő minden hamis világossággal szemben az igazi világosság. Az igazi
világosság úgy különbözik a hamis világosságtól, mint a nap világossága a hold
világosságától. Mint tudjuk a hold fénye a nap világosságának csak gyatra
tükröződése.
(Történet): Gyermekkoromban
Édesapámmal egy nyári éjszakán az erdőben jártunk és a sötétben egy helyen
rengeteg apró világító fénypontot láttam. Meglepődve kérdeztem, ez micsoda.
Édesapám elmagyarázta, hogy ezek bizony szentjános bogarak. Erről az eseményről
gondolkodva, felmerült bennem a kérdés, hogy ebben a lelki sötétségben élő
világunkban tudunk-e életünkkel ilyen világító fények, fénypontok lenni,
amelyet akarva, akaratlanul észrevesznek az emberek.
Jézus azt mondta magáról a farizeusoknak (János 8,12) „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ nem járhat sötétségben,
hanem övé lesz az élet világossága”. Mégis miből tudhatjuk meg, vajon igazi
világosságban járunk-e, mert önmagunkkal szemben könnyen elfogultak lehetünk.
Erre is megadja az egyértelmű választ (1János
2,9-11) „9Aki azt mondja, hogy a
világosságban van, de gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van. 10Aki
szereti a testvérét, az a világosságban marad, és nincs benne semmi
megbotránkoztató; 11aki pedig gyűlöli a testvérét, az a sötétségben van, és a
sötétségben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította a
szemét.”
Van, aki a szíve kincseiből jót hoz elő, van, aki
egészen mást. 2. Történet: Személyesen nekem mesélte egy
már éltes bemerített hölgy a történetét. A lényege röviden az, hogy a
lakhelyüktől távolabbi helyen látogatóban voltak egy rokonuknál. Ma is
gyülekezetbe járó hívő atyafi hazainduláskor felajánlotta a hölgynek, hogy
szívesen hazaviszi autójával, hiszen az útba esik. A hölgy kifogást keresett,
hogy neki még más helyre is kell menni. Hogyan mentem volna vele, biztosan ki
akart velem kezdeni!) Én helyén kezeltem a dolgot, tudom, mindenkiből az jön
ki, ami benne van. Az, hogy másról mit gondolunk, mit feltételezünk, az a
szívünkben lakó szeretetről, vagy annak hiányáról tanúskodik. Vigyázz drága
testvérem, a Te gondolataid, a Te felelősséged.
(Jn1:10) „A világban volt és a világ általa lett, de a
világ nem ismerte meg őt”. Ebben az egy rövid mondatban milyen hatalmas
mennyiségű lényeges információ van belesűrítve. „A világban volt”, ez a
szentháromság második személyére, Krisztus megtestesülésére, és arra a
harminchárom évre utal, amíg az emberek között lakozott. Ezután, van csak megírva
róla, hogy „és a világ általa lett”.
Ez felnagyítja, kiemeli az Ő isteni dicsőségét, aki megtestesült és emberi
létformát vett fel. Ebben a rövid mondatban ezután kijelenti a következő
tragédiát: „de a világ nem ismerte meg
őt”. Hogyan történhetett meg, hogy a világ nem ismerte meg Őt, akit a
próféciák évszázadokkal előbb bejelentettek, aki tanításaiban kijelentette
magát és annyi, de annyi csodát tett, amire közönséges ember képtelen. Ennyire
vakok voltak az akkori és a mai emberek nagy része? Vakok voltak, mert e világ
fejedelme elvakította őket.
(Jn1:11) „a
saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt.”
Jézus abba a világba jött, amit ő teremtett. Ószövetségi írásokban van
feljegyezve, hogy Isten kijelenti „elsőszülöttem Izrael”. 1Kor. 10,4-ben így írja Isten Igéje „és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából
ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig Krisztus volt.” Tehát
Egyiptomból való kivonulástól kezdve a negyven éves a pusztai vándorlás idején
Krisztus velük ment, felhő és tűzoszlop formájában Izrael táborában volt. Ráadásul testi vonatkozásában is Izrael
fiaként született.
A világot a tudatlanság vádolja, de Izraelt leginkább a
hitetlenség. Igen! Ahelyett, hogy üdvözölték volna a mennyei Látogatót,
elkergették az ajtajuk elől, sőt hamis vádakkal Istenkáromlásért
megfeszítették, mert a magasságos Isten fiának nevezte magát. Ki feltételezte
volna, hogy a nép, melynek ősei oly sóvárogva vártak a Messiás megjelenésére
hosszú korszakokon át, elveti majd Őt, mikor végre megérkezik közéjük?
János 1,12 „12Akik
pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek;
mindazoknak, akik hisznek az ő nevében” Mert
kegyelemből van üdvösség hit által, Isten ajándéka ez nem a mi érdemünk (Ef.
2,8). Aki befogadja, úgy fogadja el
Krisztust, mint az örökkévaló szerető Isten nekünk kínált ajándékát. Akik
befogadják, nem számít, hogy zsidók, vagy pogányok, gazdagok, vagy szegények,
írástudatlanok, vagy tanultak, a személyes megváltójukként fogadják be
Krisztust, abban a csodálatos kiváltságban lesz részük, hogy „Isten gyermekeivé” lesznek.
Isten gyermekének lenni egy rangot, kiváltságot
jelent, egy különleges státuszt. „Krisztusban, Őbenne”, az Efézusi
levél első fejezete tizenkétszer utal ezzel a kifejezéssel a megváltottak
kegyelmi állapotára. A földi kegyelmi állapot olyan jogok birtoklását jelenti,
melyek következtében mássá lesz az élet.
3. történet Egy
alkalommal egy gazdag amerikai igazgató barátjának a rendelkezésére bocsátotta
Jaguárját egy meghatározott időre. Ugyanis ez a barátja nagy megszorultságban
volt és a régi autója is használhatatlanná vált már olyannyira, hogy bontóba
kellett adnia, azonban munkájához elengedhetetlenül szüksége volt valamilyen
közlekedési eszközre. Ekkor adta oda Jaguárját úgy, hogy ráadásul minden ezzel
járó kiadást is fedezett, ami a kocsihasználattal együtt járt. Ez a jószívű
ember gyakorlatilag jogokat ajándékozott a barátjának. Az autó tulajdonjoga az
övé maradt, de átadta a használati jogot. Ebből következett, hogy a barátja az
autó minden áldását élvezhette abban a nehéz időszakban.) Ugyanez történt
Krisztus és a megváltottak között. Jogot kaptunk arra, hogy ami Krisztussal
történt, ami Őbenne megvalósult, azt a magunkénak tudhassuk.
Jn1,12-13 „12Akik pedig befogadták, azoknak
hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek
az ő nevében, 13akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem
Istentől születtek.” Tehát akik hittel befogadják Jézus Krisztust, azok
Istentől újjászületnek. Mit is jelent igei értelemben újjászületni. Amikor
Nikodémus a farizeusok vezető embere egy éjszaka beszélt Jézussal, megkérdezte,
„hogyan születhetik az ember, amikor vén”? Jézus így felelt (János 3,5) „Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és
lélektől, nem mehet be az Isten országába”.
Az ember hármas egységből áll, test,
lélek és szellem. Szellemünkben születünk újjá Istentől. Ha kitárjuk szívünket,
hogy Jézus Krisztust befogadjuk, Ő örömmel megteszi, de vajon van-e számára
szívünkben elég hely. Ami Jézus előtt kitöltötte szívünket, a világ szeretete,
szenvedélyek, szellemi megkötözöttségek és még sorolhatnám, azokat
kitessékeltük-e életünkből, hogy a drága „Bárány”, Jézus vére teljesen
megtisztítson bennünket és a bennünk lévő Isten alakú űrt teljesen ő töltse ki.
Ha ezt megváltónktól kapott vággyal megtettük, akkor a Szentlélek lakozást vesz
bennünk és Isten kegyelméből elvezet bennünket minden igazságra. ÁMEN.
