Isten igazsága a testté lett ige!

János 1,9-18 9Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. 10A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: 11a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt. 12Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, 13akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. 14Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. 15János bizonyságot tett róla, és azt hirdette: Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. 16Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. 17Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jött el. 18Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.

Igehirdetés hanganyaga: https://drive.google.com/open?id=12JOSh2lh_YX-p_h2h6el1U4p96pvixY2

Jézus az emberi testbe született Krisztus kijelentette magáról (János 14,6) „én vagyok az út, az igazság és az élet”. A törvény Mózes által adatott, de a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg világunkban. Ő az abszolút igazság, az Ő igazsága vitathatatlan, felüláll mindenen. Isten igazságán kívül minden más igazság relatív, vagyis csak nézőpont kérdése.

János evangéliumának első fejezetéből olvastuk fel a mai istentiszteletünk alapigéjét. Mindig csodálattal töltött el, János evangéliumának első fejezete, abból is különösen az első tizennyolc verse. Az elbukott ember a világtörténelemben létező legnagyobb ajándékot kapta Isten Fiában. Csodálom azt a minden emberi értelmet felülhaladó önfeláldozást, amit Istennek egyszülött Fia, a világteremtő hatalmas Krisztus véghezvitt. Isten szeretete minden elképzelésünket felülmúlóan kiábrázolódott Jézus Krisztusban.  Harminchárom évre felfüggesztette dicsőséges krisztusi voltát és korlátolt emberi létformát választotta, hogy Isten világmegváltási üdvtervének részeként vállalt küldetését beteljesítse. Mindezt tette azért, hogy nekem, bűneinek rabságában vergődő, megkötözött, halált érdemlő embernek szabadulást és örök életet adjon.

Ha nézzük és összehasonlítjuk az Újszövetségi írásokban lévő négy evangéliumot, mindegyik a Megváltó földi életével foglalkozik, de mégis mindegyik teljesen más nézőpontból mutatja be őt.

Máté Dávid Fiaként, Izrael trónja Örököseként, a zsidók Királyaként mutatja be Jézus Krisztust.

Márknál Krisztust Jahve szolgájaként, Isten tökéletes, engedelmes munkásaként látjuk.

Lukács inkább a Megváltó emberi mivoltával foglalkozik, és tökéletes emberként mutatja őt, az Emberfiát.

A negyedik evangélium úgy láttatja őt, mint a Földre jött mennyei Megváltót, Isten örökkévaló Fiát, Aki testté lett és lakozott az emberek között.

János evangéliumának kiemelt témája a Megváltó istensége. Krisztus isteni mivolta ebben a könyvben olyan teljességgel van bemutatva nekünk, mint sehol máshol. Ebben a negyedik evangéliumban az Úr Jézus Istenfiúsága a kiemelkedő, ebben van megmutatva, hogy akit angyalok hirdettek a betlehemi pásztoroknak, aki 33 évig a Földön járt, akit megfeszítettek a Golgotán, de harmadnap győztesen előjött a sírból, majd negyven nap múlva eltávozott ezekről a színhelyekről, nem más, mint a Dicsőség örökkévaló Ura Krisztus Jézus.

Jn1:1-3 „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden ő általa lett és nélküle semmi sem lett, a mi létrejött”. Mennyire különbözik ez a többi evangélium nyitóverseitől! János azzal nyit, hogy Krisztust azonnal nem az Emberfiának, nem is Dávid fiának, hanem Isten Fiának mutatja be. János visszavisz minket a kezdethez, és megmutatja, hogy az Úr Jézusnak nem volt kezdete. János túllép a teremtésen és megmutatja, hogy maga a Megváltó volt a Teremtő. Ezekben a versekben minden mondat méltó a leggondosabb figyelmünkre és arra, hogy imádkozva kérjük Urunkat, nyissa meg számunkra Igéje valódi üzenetét.

Mivel igehirdetésünk alapjául a János 1,9-18 versig van kijelölve, vizsgáljuk azokat az Igéket, amennyire a rendelkezésünkre álló idő engedi.

(Jn1:9) „Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba.” Krisztus az élő Ige „az igazi világosság”, mely megvilágosít minden embert, és az Ige fényében megláthatjuk magunkat olyannak, amilyenek valójában vagyunk. Amint olvassuk (2Kor 11:14) „maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát.”, de ezt csak a becsapás kedvéért teszi. Krisztus azonban a világban lévő minden hamis világossággal szemben az igazi világosság. Az igazi világosság úgy különbözik a hamis világosságtól, mint a nap világossága a hold világosságától. Mint tudjuk a hold fénye a nap világosságának csak gyatra tükröződése.

(Történet): Gyermekkoromban Édesapámmal egy nyári éjszakán az erdőben jártunk és a sötétben egy helyen rengeteg apró világító fénypontot láttam. Meglepődve kérdeztem, ez micsoda. Édesapám elmagyarázta, hogy ezek bizony szentjános bogarak. Erről az eseményről gondolkodva, felmerült bennem a kérdés, hogy ebben a lelki sötétségben élő világunkban tudunk-e életünkkel ilyen világító fények, fénypontok lenni, amelyet akarva, akaratlanul észrevesznek az emberek.    

Jézus azt mondta magáról a farizeusoknak (János 8,12) „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága”. Mégis miből tudhatjuk meg, vajon igazi világosságban járunk-e, mert önmagunkkal szemben könnyen elfogultak lehetünk. Erre is megadja az egyértelmű választ (1János 2,9-11) „9Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van. 10Aki szereti a testvérét, az a világosságban marad, és nincs benne semmi megbotránkoztató; 11aki pedig gyűlöli a testvérét, az a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította a szemét.”

Van, aki a szíve kincseiből jót hoz elő, van, aki egészen mást. 2. Történet: Személyesen nekem mesélte egy már éltes bemerített hölgy a történetét. A lényege röviden az, hogy a lakhelyüktől távolabbi helyen látogatóban voltak egy rokonuknál. Ma is gyülekezetbe járó hívő atyafi hazainduláskor felajánlotta a hölgynek, hogy szívesen hazaviszi autójával, hiszen az útba esik. A hölgy kifogást keresett, hogy neki még más helyre is kell menni. Hogyan mentem volna vele, biztosan ki akart velem kezdeni!) Én helyén kezeltem a dolgot, tudom, mindenkiből az jön ki, ami benne van. Az, hogy másról mit gondolunk, mit feltételezünk, az a szívünkben lakó szeretetről, vagy annak hiányáról tanúskodik. Vigyázz drága testvérem, a Te gondolataid, a Te felelősséged.

(Jn1:10) „A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt”. Ebben az egy rövid mondatban milyen hatalmas mennyiségű lényeges információ van belesűrítve. „A világban volt”, ez a szentháromság második személyére, Krisztus megtestesülésére, és arra a harminchárom évre utal, amíg az emberek között lakozott. Ezután, van csak megírva róla, hogy „és a világ általa lett”. Ez felnagyítja, kiemeli az Ő isteni dicsőségét, aki megtestesült és emberi létformát vett fel. Ebben a rövid mondatban ezután kijelenti a következő tragédiát: „de a világ nem ismerte meg őt”. Hogyan történhetett meg, hogy a világ nem ismerte meg Őt, akit a próféciák évszázadokkal előbb bejelentettek, aki tanításaiban kijelentette magát és annyi, de annyi csodát tett, amire közönséges ember képtelen. Ennyire vakok voltak az akkori és a mai emberek nagy része? Vakok voltak, mert e világ fejedelme elvakította őket.

(Jn1:11) „a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt.” Jézus abba a világba jött, amit ő teremtett. Ószövetségi írásokban van feljegyezve, hogy Isten kijelenti „elsőszülöttem Izrael”. 1Kor. 10,4-ben így írja Isten Igéje „és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig Krisztus volt.” Tehát Egyiptomból való kivonulástól kezdve a negyven éves a pusztai vándorlás idején Krisztus velük ment, felhő és tűzoszlop formájában Izrael táborában volt.  Ráadásul testi vonatkozásában is Izrael fiaként született.

A világot a tudatlanság vádolja, de Izraelt leginkább a hitetlenség. Igen! Ahelyett, hogy üdvözölték volna a mennyei Látogatót, elkergették az ajtajuk elől, sőt hamis vádakkal Istenkáromlásért megfeszítették, mert a magasságos Isten fiának nevezte magát. Ki feltételezte volna, hogy a nép, melynek ősei oly sóvárogva vártak a Messiás megjelenésére hosszú korszakokon át, elveti majd Őt, mikor végre megérkezik közéjük?

János 1,12 „12Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében” Mert kegyelemből van üdvösség hit által, Isten ajándéka ez nem a mi érdemünk (Ef. 2,8).  Aki befogadja, úgy fogadja el Krisztust, mint az örökkévaló szerető Isten nekünk kínált ajándékát. Akik befogadják, nem számít, hogy zsidók, vagy pogányok, gazdagok, vagy szegények, írástudatlanok, vagy tanultak, a személyes megváltójukként fogadják be Krisztust, abban a csodálatos kiváltságban lesz részük, hogy „Isten gyermekeivé” lesznek.

Isten gyermekének lenni egy rangot, kiváltságot jelent, egy különleges státuszt. „Krisztusban, Őbenne”, az Efézusi levél első fejezete tizenkétszer utal ezzel a kifejezéssel a megváltottak kegyelmi állapotára. A földi kegyelmi állapot olyan jogok birtoklását jelenti, melyek következtében mássá lesz az élet.

3. történet Egy alkalommal egy gazdag amerikai igazgató barátjának a rendelkezésére bocsátotta Jaguárját egy meghatározott időre. Ugyanis ez a barátja nagy megszorultságban volt és a régi autója is használhatatlanná vált már olyannyira, hogy bontóba kellett adnia, azonban munkájához elengedhetetlenül szüksége volt valamilyen közlekedési eszközre. Ekkor adta oda Jaguárját úgy, hogy ráadásul minden ezzel járó kiadást is fedezett, ami a kocsihasználattal együtt járt. Ez a jószívű ember gyakorlatilag jogokat ajándékozott a barátjának. Az autó tulajdonjoga az övé maradt, de átadta a használati jogot. Ebből következett, hogy a barátja az autó minden áldását élvezhette abban a nehéz időszakban.) Ugyanez történt Krisztus és a megváltottak között. Jogot kaptunk arra, hogy ami Krisztussal történt, ami Őbenne megvalósult, azt a magunkénak tudhassuk.

Jn1,12-13 „12Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, 13akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.” Tehát akik hittel befogadják Jézus Krisztust, azok Istentől újjászületnek. Mit is jelent igei értelemben újjászületni. Amikor Nikodémus a farizeusok vezető embere egy éjszaka beszélt Jézussal, megkérdezte, „hogyan születhetik az ember, amikor vén”? Jézus így felelt (János 3,5) „Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és lélektől, nem mehet be az Isten országába”.

Az ember hármas egységből áll, test, lélek és szellem. Szellemünkben születünk újjá Istentől. Ha kitárjuk szívünket, hogy Jézus Krisztust befogadjuk, Ő örömmel megteszi, de vajon van-e számára szívünkben elég hely. Ami Jézus előtt kitöltötte szívünket, a világ szeretete, szenvedélyek, szellemi megkötözöttségek és még sorolhatnám, azokat kitessékeltük-e életünkből, hogy a drága „Bárány”, Jézus vére teljesen megtisztítson bennünket és a bennünk lévő Isten alakú űrt teljesen ő töltse ki. Ha ezt megváltónktól kapott vággyal megtettük, akkor a Szentlélek lakozást vesz bennünk és Isten kegyelméből elvezet bennünket minden igazságra. ÁMEN.