A Fiú az Atyára figyelve cselekszik!

 

János 5,24-30 ”Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. 25Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak. 26Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. 27Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. 28Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, 29és kijönnek: akik a jót tették, az életre támadnak fel, akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel. 30Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem”.

Egy rövid visszatekintéssel nézzük meg az előzményeket, akkor összefüggésében látjuk a mai napra kijelölt Ige élő üzenetet.

Jézus Júdea földjén Jeruzsálemben és annak környékén tartózkodott, amikor meghallotta, hogy a farizeusok fülébe jutott, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János, bár maga Jézus nem keresztelt, csak a tanítványai, elhagyta Júdeát és ismét elment Galileába (János 4,1-3).

Samárián keresztül vezetett az útja, ahol Jákob kutjánál találkozott a „samáriai asszonnyal” (János 4,4-42), majd a galileai Kánában meggyógyítja a kapernaumi királyi tisztviselő fiát (János 4,46-54).

Mivel a zsidóknak ünnepük volt, ezért Jézus felment Jeruzsálembe (János 5,1), amely 100 – 120 km távolságra volt Galileától. Jeruzsálemben a „juh kapu” melletti Bethesda tavánál meggyógyította a 38 év óta fekvő beteget és azt mondta neki: „Kelj fel vedd az ágyadat és járj!  (János 5,8)”

Szombatnapi gyógyítás volt az, ami mai szóval mondva kiverte a biztosítékot a farizeusoknál, és főpapoknál. Ezek az írásokat ismerő vezetők jól tudták, hogy ember nem tehet ilyen hatalmas jeleket és csodákat, de féltették a római megszállóktól biztosított hatalmukat. Másik óriási tévedésük, hogy az írásokból rosszul értelmezték a Messiásra vonatkozó próféciákat. A ma élő zsidók többsége még mindig várja Messiás eljövetelét.

A mai napra igehirdetésünk alapjául kijelölt igeszakasznak központi gondolata: A Fiú az Atyára figyelve cselekszik! Elgondolkodtam azon, vajon a ma élő generációkban a gyermekek, a fiak, mennyire kérik ki Atyáik véleményét, mennyire az Édesapára figyelve cselekednek? Pedig Jézus erre vonatkozóan világos és követhető példát adott. Ez csak akkor kérhető rajtuk számon, ha a bibliai értékrend ismerete már kisgyermek koruktól része volt az életüknek.

Jézus Krisztus az imént felolvasott igeszakaszban az őt üldöző zsidóknak válaszolt, akik azért vádolták őt, mert a Bethesda tavánál szombatnapon meggyógyította a 38 éve beteg embert. Azért aztán a zsidók (János 1,18-19) még inkább mag akarták őt ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, hanem Atyjának nevezte Istent és egyenlővé tette magát Istennel.

A mai igehirdetés alapjául felolvasott Igékben és tágabb igeszakaszban (János 5,15-47) Jézus válaszol az őt vádolók felé. A kijelölt igeszakaz így kezdődik: 24Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. 25Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak (János 5,24-25).

Mind a két mondat így kezdődik (Bizony, bizony, mondom nektek:). Ez a „bizony, bizony” nyomatékosító szóismétlés, amikor Jézus valami örökérvényű, törvényszerűen működő, megvalósuló igazságra hívja fel hallgatói figyelmét. Ezzel, így hangsúlyozza Jézus: „aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van”. Itt nem az van leírva, hogy örök élete lesz majd valamikor, hanem örök élete van, most jelenidőben! Érdekes, Jézus nem azt mondja, aki hisz bennem, hanem azt, aki hisz abban, aki elküldött engem, vagyis a mennyei Atyában.

Hinni az igazságosan szerető, végtelenül bölcs és hatalmas Istenben nem azt jelenti, hogy elhiszem létezését, tudok róla, ezt hiszik az ördögök is: (Jakab 2:19) "Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik [tudják], és rettegnek [borzadályban élnek].

Az Apostolok idejében és napjainkban is létezik olyan liberális teológia, elég, ha valaki hisz Jézusban, bemerítik, akkor elveszíthetetlen üdvössége van. De vizsgáljuk meg Isten Igéje alapján, milyen valójában az üdvözítő hit?

Az üdvözítő hit élő, cselekvő hit, amely nem csupán megváltónak vallja Krisztust, hanem Úrnak is, azaz engedelmeskedik neki, aláveti magát vezetésének és tekintélyének. Jézus követői számára az engedelmesség a hit szükséges központi eleme. Csak az hisz igazán, aki engedelmes, és csak az engedelmeskedik, aki igazán hisz.

János 5,25 „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak”. Aki fülével hallja ugyan, de nem jut tovább a szívébe, arra nincs hatással, valójában olyan mintha nem is hallotta volna. Aki távol él Jézus Krisztustól az lelki értelemben halott és számára az ítélet egyet jelent a kárhozattal. De van menekvés ebből az állapotból, méghozzá nem kell más, mint nyitott szív, nyitott lélek, meghallani és befogadni Isten Fiának hívó szavát.

Jézus így mondta: „aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van”. Aki hallja Jézust és hisz, az személyes kapcsolatban van Istennel. Jézus Krisztus egyértelműen kijelenti, hogy az örök élet feltétele az eleven, növekvő hit, nem elég egy döntés, amelyet annak idején meghoztunk. A „hit” valódi bibliai értelemben nem gondolati, elméleti lépés, hanem aktív bizalom, amely átengedi a vezetést Krisztusnak. Ha valóban hiszünk, akkor önzetlen, engedelmes, szolgálatkész tettekkel bizonyítjuk folyamatos bizalmunkat.

A valódi, folyamatosan növekvő hit pont ellentéte annak, amit az öreg székely válaszolt felesége kérdésére. Mondd Apjuk, szeretsz te még engem? Egyszer megmondtam, ha változás lesz, akkor majd szólok. Emlékezzünk amikor Jézus háromszor megkérdezte Pétert: (János 21,17) Simon Jóna fia, szeretsz-e engem? Ha tőlem, vagy tőled ugyanezt megkérdezné Jézus, mit felelnék? Mit felelnél? Ugyanazt válaszolnám, amit az öreg székely, vagy azt, amit Péter?

Magamra is vonatkoztatva felmerült bennem a kérdés, mennyire van jelen életünkben az eleven növekvő hit, melynek csúcspontja halálunk órájában kellene, hogy legyen.

Jézus Krisztus szavaival, cselekedeteivel örök érvényű példát adott számunkra abban, hogy nemcsak elméletben, hanem mindennapi életvitelében, alázatos engedelmességgel az Atya akaratát cselekedte. Ahogyan János 6,38-ban mondja: „mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem.”

Jézus Krisztushoz való hűségünk, engedelmességünk gyümölcse az „örök élet”. János 5,27-ben Jézus így nyilatkozott szerető Atyjáról az őt vádoló farizeusoknak „Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia.”

Az ítélet majd annak alapján nyilvánul meg, hogy Krisztusba vetett hitünk milyen életvitelben nyilvánul meg. Máté 7,27 „Hegyi beszéd” Jézus azt mondja: 21Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. 22Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? 23És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!

Ismerek több olyan embert, aki hosszabb távon nem tudja elviselni maga körül a csöndet, állandóan szólni kell valaminek, rádiónak, televíziónak, bárminek, amely elnyomja gondolataiban ágaskodó lelkiismeretét. Pedig Jézus Krisztus hozzánk intézett szava, csak a csendben jut el szívünkig, csak így tudja számunkra kijelölni, megmutatni azt az utat, amely tévedhetetlenül hozzá vezet. Jézus Krisztus Igéje, az ő hangja téren és időn át árad felénk: „aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe” (János 5,24.)

Sajnos egészen más szirénhangok is áradnak a világból, amelyek lépre csalják a gyanútlanul könnyebb utat kereső embereket. Volt a világtörténelemben egy szomorú példa, amikor egy káprázatosan ragyogó teremtmény, egy főangyal megirigyelte Isten hatalmát és ellene tört. Ennek a káprázatos teremtménynek „Fényhozó” volt a neve, mai nevén Lucifer. Fellázította az angyalseregek egy részét, de vesztett és a bukott angyalokkal levettetett a mennyből. A Biblia úgy említi János 12,31-ben, hogy a világ fejedelme, 2Korinthus 4,3-4 pedig e világ istene. Ő az, aki Jézust is megkísértette. Világosan meg kell értenünk, tudnunk kell, hogy aki nem fogadja el szerető Istenünknek fiában Krisztus Jézusban felkínált kegyelmét, azok mind a Sátán rabszolgái maradnak, vagyis a Sátán és a pokol martalékai lesznek.

Világosan tudnunk kell, hogy a Sátán mindent ígér, amit hallani szeretnénk, amire földhözragadt állapotunkban éppen vágyunk. Ha engedünk neki, azt mondja, most már benne vagy, amit főztél magadnak, most azt egyed.

Bevezetőben említettem Jézus Krisztus földi küldetésének megnyilvánulását, mely számunkra példaértékű. János 5,30 „Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem”.

Drága Urunknak és Megváltónknak földi küldetése során, minden körülmény között az volt a lefontosabb, hogy Atyja akaratát teljesítse. Őszintén, magunkban, magunknak tegyük fel a kérdést, mi fontosabb nekünk e földi létünk során? Feltétlen bizalomból fakadó engedelmesség Jézus Krisztusban, legyen meg mindenben az ő akarata, vagy általunk jónak látott, megfogalmazott anyagi javak birtoklása, karrier, egészség és még sorolhatnám a listát.

Tegyük fel a kérdést, kit látok Jézusban? Jézus Krisztus életem feltétlen dicsőséges Ura, vagy vágyaim, kívánságaim teljesítője? Elemezzük magunknak imádságainkban elhangzó kéréseinket és akkor azonnal tudjuk a választ. Általában az imádságainknak három fő témája kell, hogy legyen. Dicsőítés, hálaadás, és könyörgés.

Kedves Barátom, van egy nagyon fontos kérdésem hozzád. Ki a példaképed? Aki a példaképünk az van legnagyobb hatással ránk.

Tudnod kell, hogy van, aki annyira szeret téged, hogy szörnyű kínok között az életét adta érted, hogy örök életed, üdvösséged legyen (János 3,16-ban fogalmazza meg legszebben, legjobban Jézus Nikodémusnak: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.). Tudnunk kell, hogy szerető Istenünk soha, de soha nem akarja a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy megtérjen és éljen. Isten Igéjében több erre vonatkozó ígérettel is találkozhatunk.”

Először nézzünk egy ószövetségi igét! Ezékiel 33,11 „Életemre mondom – így szól az én Uram, az ÚR –, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg, Izráel háza?”

Majd két újszövetségi Ige: 2Péter 3,9 „Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.”

1Timóteus 2,3-4 „Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.” Szerető Istenünk ezt akarja, de az ember szabad akaratából dönt.

Krisztus Jézus hívó szava téren időn át kétezer éve árad ma is felénk: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” Máté 11,28.

Jézus Krisztus szava a garancia arra, hogy aki hittel hozzá menekül az nála békességre, örök életre és üdvösségre lel.

Drága testvéreim az Úrban, legyen életünk alapelve, hogy Jézus Krisztusra figyelve, akarata szerint cselekszünk, mert benne soha, de soha nem fogunk csalódni. ÁMEN