Ti vagytok a föld sója!

Máté 5,13-16 13Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. 14Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. 15Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek a házban. 16Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.

Hanganyag maghallgatható: 

https://drive.google.com/open?id=1pRrDXCn5AyR4muqqjmEQBqYkIQuy_5gF

A felolvasott igénket Máté evangéliumában a „Hegyi beszéd” elején, közvetlenül a „Boldogmondások” után találjuk. Jézus Krisztusnak ezt a tanítását a „Hegyi beszédet” így egy csokorba gyűjtve egyik más evangéliumban sem találhatjuk meg. Hegyi beszéd egy egyedülállóan időtálló, és örökérvényű erkölcsi tanítás. Hallottam olyan véleményt is, hogy ez az „Újszövetség” tízparancsolata. Véleményem szerint a tízparancsolatnál sokkal több, mert azt egy magasabb szintre emelte Jézus Krisztus. Jézus témái az emberiség erkölcsi tanításával kapcsolatosan olyan régiek, mint maga az ember! De az ő ajkán úgy csiszolódnak mennyei értékké a régi igazságok, ahogyan a szénből gyémánt lesz.

Ha csak a „Hegyi beszéd” állna ma rendelkezésünkre, bőven elég lenne Jézus Krisztus őszinte követésére és üdvösségünkre.

Értelmezve a Hegyi beszédben elhangzó csodálatos tanítást, felmerült bennem a kérdés, kihez is intézte akkor Jézus a szavait? Tanítványaihoz és az ott jelenlévő sokasághoz szólt, akik azért mentek oda, hogy hallják a tanítását. „13Ti vagytok a föld sója.” „14Ti vagytok a világ világossága.” Vizsgáljuk meg ezt a két fogalmat több fokozatban, először úgy, ahogyan szemlélünk pl. egy szemnek tetszetős almát. Kívülről látjuk gömbölyded formáját, pirosan cirmos fényes héját, érezzük illatát. Ha meghámozzuk, látjuk a gyümölcs húsát, érezhetjük annak ízét, zamatát, ha kettévágjuk elénk tárul a gyümölcs magháza is.

„13Ti vagytok a föld sója.” „14Ti vagytok a világ világossága.” Nem azt mondta, hogy lesztek, hanem vagytok. Tehát ez egy helyzet és állapot! Biztosan ott volt a sokaságban a tizenkét kiválasztott tanítvány, köztük Júdás is. Valószínű, hogy lehettek ott köztük sokan azokból is, akiket később a hetvenkét tanítványként említ Lukács 10,1-ben igénk. János 6,60-67-ben olvassuk, Jézus beszédén megbotránkoztak és sokan elhagyták őt. Akkor kérdezte meg Jézus a tizenkettőt (János 6,67), „Hát ti is el akartok menni.” Első olvasatra a Szentírást értelmezve úgy vélem nagyon tág azon emberek kategóriája, (az akkori hallgatóságra gondolok), akit Jézus a mester a föld sójának és a világ világosságának nevez.

„Ti vagytok a föld sója.” Dr. Almási Tibor testvér, aki napjainkban is aktív tanár a Baptista Teológiai Akadémián, azt mondja erről a mondatról; eredeti jelentésében „ez egy metafora (látszólag azonosítás, lényegében viszont összehasonlítás): ti olyanok vagytok az emberiség számára, mint a só. Aki egy kicsit is jártas a kémiában, vagy gyakorló háziasszony, az tudja, a vegytiszta só a nátriumklorid soha nem veszíti el az ízét, ez egyszerűen kifejezve lehetetlenség. Olvastam olyan információt, hogy a Holt-tenger vizéből nyert szennyeződésekkel teli só elveszítheti ízét. A szennyezett kősó is lehet hasonló tulajdonságú.

Jézus elhívott tanítványai magukban hordozzák Jézus Krisztust, ezáltal lesznek alkalmasak a világ ízesítésére, konzerválására. Tehát a tanítvány páratlan érték, só és világosság (Krisztussal!), vagy páratlan értéktelenség (Krisztus nélkül!).

Látásmódomat már kifejtettem nektek testvérek, mert tudom, életemnek valóságos értékét egyedül Jézus Krisztus adja. Úgy érzem, nélküle nulla vagyok, ha milliárdos vagyonnal rendelkeznék is, teljesen ki lennék szolgáltatva e világ fejedelmének, a Sátánnak. De biztosan tudom, ha nulla előtt ott áll az egyes (1) Jézus Krisztus, a drága Megváltó, ő adja igazi értéküket a nulláknak.

Az is előfordulhat, hogy valaki azt hiszi magáról, hogy só és világosság, közben a Sátán csapdájában megkötözötten vergődik. Európában van olyan keresztyén egyház, amelyik a homoszexuális egynemű párokat Isten nevében házasság kötelékében egyesíti.

Valamikor az 1980-as évek elején feleségemmel és akkor kisgyermekeimmel mentünk Szőlősre Trabanttal és félreálltam, mert egy férfi feküdt az út mellett, rajta volt a kerékpárja. Segíteni akartam, gondolva, biztosan rosszul van. Párom mondta, hagyjad, ismerem, ez a részeges hívő és mondta a nevét. Ez az Atyafi biztosan hitte magáról, hogy só és világosság, mert rendszeresen járt istentiszteletekre, de én ott és akkor kívülállóként ezt egyáltalán nem észleltem az életén.

Most vizsgáljuk meg a só szerepét mindennapi életünkben. Ha vasárnapi ebédre vendégeket hívnánk és a vendéglátó háziasszony teljesen kihagyná húslevesből a sót, megfigyelhetnénk az első kanál utáni reakciót. Bármennyi húst, válogatott zöldségeket, egyéb hozzávaló fűszereket főznénk is a levesbe, só nélkül teljesen ízetlen lenne számunkra. A só nemcsak sós ízt ad az ételnek, hanem kihozza minden összetevőnek kellemes ízét, zamatát. Ebben a mai világunkban így tud ízesíteni az a tanítvány, aki kéri és hagyja, hogy Jézus Krisztus legyen az első, a legfőbb, a legnagyobb az életében.

Az igazi keresztény olyan mások számára, mint egy világítótorony a tengerparton. Sötétben is irányt mutat az eltévedteknek, vagy azoknak, akik bajba jutottak és Jézus Krisztusban biztonságos kikötőbe vezeti őket. Igazi világosságot önzetlen szeretetünkkel, jótetteinkkel ébreszthetünk másokban. A kívülállókat nem annyira a felhalmozott vallási és hitbéli ismereteink érdeklik, hanem a tetteink, amelyek lehetnek jók, azaz Istenhez vezetnek, vagy rosszak, eltávolítanak Istentől. Arra rendeltettünk, hogy ízesítsünk, tartósítsunk és megóvjuk a lelkeket a romlástól ebben a megromlott, elfajult világban.

Tehát az igazi só ízesít és tartósít! Mindannyian fel tudnánk sorolni több fajta sót? …. Mondjunk pár só fajtát! Igen! Van még trisó és keserűsó is? Trisó nevében benne van ugyan a só, de egyáltalán nem alkalmas ízesítésre tartósításra, sőt ráadásul lúg is van benne, ami maróanyag, valójában mérgező is számunkra. Talán mi is ilyenek leszünk, ha lelkünkben kaput nyitunk a világ szennyének. (Trisóról van egy történetem!)

„Gyermekkoromban Szőkepusztán laktunk, talán tíz-tizenkét éves lehettem, amikor szüleink Húgommal Marcaliba a közeli városba mentek és a megszokottnál később jöttek haza. Öcsémmel, Attilával éhesek voltunk és jött egy ötletünk, főzzünk paprikás krumplit. Sejtésem szerint Édesanyám a sublót tetején barna papírzacskóban tartotta a sót. Ágaskodva, egyik ilyen zacskóba belenyúltam és megsóztam a készülő ételt, később megkóstolva még tettem bele. Elkészült, kitálaltam a gőzölgő eledelt, falatozni kezdtünk, de még mindig nem volt íze, ezért megint nyúltam a zacskóba, sóztam mindkettőnk ételét, de még mindig ízetlen maradt. Ez már sok volt! Leemeltem a zacskót és olvastam, trisó! Megijedtünk és rövid úton egymást biztatva igyekeztünk megszabadulni a már megevett ételtől.”

Kedves igehallgató gyülekezet, kérdezem: mikor tud a valódi só ízesíteni? Ha a sótartóban marad? Nem, amikor belekerül az ételbe és feloldódik, akkor tud ízesíteni és tartósítani. A lámpás mikor tud világítani? Ha van benne olaj és meggyújtják, akkor a benne lévő olaj égve, fényt árasztva világít, és a végén az olaj teljesen elfogy, röviden kifejezve, égve elfogy. Só és lámpásban az olaj önmagát adja, önmagát áldozza, hogy ízesítsen és világítson.

A tanítvány, aki Jézus szavaival élve „a föld sója”, „a világ világossága”, önmagát nem kímélve ebben a szellemileg sötét világban ízesít és világít, akkor átlényegül Isten oltárán, Istennek tetsző gyümölcsterméssé, Istennek kedves áldozattá.

Valószínűleg Júdás is hallgatta Jézustól ezeket az Igéket, de ő a sótartóban maradt, egészen jól érezte ott magát három éven keresztül, hiszen ott az övéi között volt, a többi só vette körül. Amíg a többiek feloldódva ízesítettek, ő a sótartóban maradt. Milyen jól elvagyunk itt a gyülekezetben, milyen jól érezzük magunkat a lélekemelő Istentiszteleteken, milyen jól elvagyunk a többi só között.

Ha Jézus Krisztus dicsőségét visszatükrözve ízesítünk, és világítunk, akkor a világban a körülöttünk élőknek ezt érezni, látnia kell, úgy ahogyan a hegyen épült várost minden irányból akarva és akaratlanul látni lehet. 

Jézus azt mondta tanítványainak; 14”Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város.” Egy későbbi időpontban (János 8,12) Jézus önmagáról azt állítja; „Én vagyok a világ világossága”. Most akkor ez hogyan is van? Egyszer azt mondja Jézus, „Ti vagytok a világ világossága”, más időpontban meg önmagáról mondja „Én vagyok a világ világossága”. Igei értelemben a tanítványok és Jézus világossága nem azonosságot jelent, ezt nagyon jól szemlélteti János apostol, amikor evangéliumában bemerítő Jánost mutatja be.

János 1,6-8 „6Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. 7Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. 8Nem ő volt a világosság, de bizonyságot kellett tennie a világosságról.”

Jézus azt mondja bemerítő Jánosról (Máté 11,11) „Bizony, mondom nektek: az asszonytól születettek között nincs nagyobb Keresztelő Jánosnál”. Ennek ellenére az írás azt mondja nem ő volt a világosság. Ez az Ige nagyon jól megvilágítja, hogy az ember nem önálló fényforrás. Embernek feladata, bizonyságot tenni Jézus Krisztusról, az Ő dicsőségét, valódi világosságát kell visszatükrözni, ahogyan a nap fényét a hold visszatükrözi. Jézus Krisztushoz a világ világosságához hasonlítva magunkat, legfeljebb pislogó kis mécsesek lehetünk.

Ha Jézus Krisztus dicsőségét visszatükrözve ízesítünk, és világítunk, akkor a világban a körülöttünk élőknek érezni, látnia kell, mint, ahogyan a hegyen épült várost minden irányból látni lehet. Ha egy új iskolába, munkahelyre, vagy kórházba kerül egy Krisztust követő hívő, akkor már szinte az első nap kiderül róla, hogy ő Isten gyermeke. Egy férfi elmondta lelkipásztorának; a munkahelyemen nyolc év után derült ki, hogy egyik munkatársam is hívő, akivel a kezdetektől együtt dolgoztunk. Lelkipásztor röviden summázta a véleményét, térdeljetek le az Úr elé, mindkettőtöknek őszinte bűnbánatra és megtérésre van szükségetek.

Máté 5,15 „15Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek a házban.” Szinte nevetséges a jézusi kép ― de elkeserítően szomorú is, ugyanis valóban sokan vannak, akik nagy büszkén vallják magukat keresztyénnek, de csak véka alatti mécsesek, mert az emberek felé egyáltalán nem világítanak! Miért elégszünk meg véka alatti lámpással?

De Jézus azt mondja: Máté 5,16 „16Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Eddig arról szólt a tanítás, hogy a hívő embernek megakadályozhatatlanul világítani kell. Ebben az igeversben viszont Jézus a világításunk módját, mikéntjét hangsúlyozza. „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat”.

Velünk nem szabadna előfordulni, hogy becstelen viselkedésünkkel megbotránkoztassunk embereket és ezért miattunk káromolják a mennyei Atyánkat.

„Úgy ragyogjon a ti világosságotok”. A fény küldetése nem az, hogy elvakítson, elkápráztasson, vagy akárcsak önmagára vonja a nézők figyelmét, hanem a megvilágításra érdemes tárgyat, személyt emelje ki. A mi életünk, bizonyságtételünk drága megváltónkat, Jézus Krisztust és mennyei Atyánkat helyezze méltó megvilágításba, hogy jó cselekedeteinket látva őt dicsőítsék az emberek. Olyan ez, mint, amikor egy jól nevelt gyermek viselkedéséért a szülőt dicsérik; ez igen, helyesen nevelte, jó példát adott számára, ezért most büszke lehet gyermekére.

Őszinte szívvel vágyom arra, hogy benneteket és legutoljára engem, mint érdemtelent, Istennek Jézus Krisztus drága vérén megváltott gyermekeit mennyei Atyánk úgy jellemezzen, mint ahogyan Jóbot jellemezte: (Jób 1,8) „Erre ezt mondta az ÚR a Sátánnak: Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat.” Segítsen az ÚR, hogy mindannyiunk életében úgy legyen! ÁMEN.