Milyen lábnyomot hagyunk magunk után?

E földi létben vándorutunk egyszer véget ér, ez alól senki sem lehet kivétel. Felmerült bennem a kérdés, vajon milyen nyomot hagyunk magunk után, hogyan gondolnak majd ránk családtagjaink, szeretteink és tágabb környezetünkben élők? Hozzá tudtam-e járulni ahhoz, hogy egy kicsit szebbé, jobbá tegyem ezt a földi világot? Tudtam-e követendő életpéldát mutatni életemmel, emberségemmel, megélt hitemmel?

Ahogyan élünk az akarva, akaratlanul nyomot hagy a környezetünkben. Ez részben vonatkozik a természeti környezetünkre, és életünk megélt minősége talán úgy is mondhatnám lelki örökségként magatartásformában tovább él gyermekeinkben. A szülőnek gyermekei előtt megélt élete, családtagok egymáshoz való viszonya a gyermekek tudatalattijában a felszín alatt tárolódnak. A szülők által megélt minta, mint családmodell a saját életében, későbbi kapcsolataiban, dominánsak lehetnek.

Megfigyeltem, hogy a szülők életfilozófiája, liberális, vagy konzervatív értékrendje, sikerorientált másokon átgázoló, vagy az anyagiak mindenáron való hajszolásában kiteljesedett életmódja a gyermekeik többségében is meghatározó lehet. Tehát nagy a felelősségünk, mert a szülők eszmei, erkölcsi értékrendje is befolyással van a következő nemzedékre. Persze kivételek mindig lehetnek és lesznek is, erre mondják, „a kivétel erősíti a szabályt”.

Lukács Gyula egykori lelkészünk idézett fel egy régi történetet; egy ittas fiatalember veszekedett öreg édesapjával. A fiú ordította, márpedig az éjszakát kint az ólban fogod tölteni. Az udvar közepén megszólalt az apa, fiam engedj el, én is csak idáig hoztam az apámat.

Egy ismerős család anyagiak tekintetében az átlagnál kicsit jobban bővelkedett, a kétnapos sokszor megszegetlen kenyér és sok más sokszor bontatlanul lejárt szavatosságú élelmiszerrel a kukában landolt. Ez az ismerősöm ingerülten mesélte, egy nő turkált a kirakott kukánkban és elzavartam, mert közben kiszórta a szemetet. Ezt hallva beleborzongtam, bevallom lelkileg nagyon leterhelt az eset. Miért nem teszed külön reklámszatyorba a rászorulóknak a még hasznosítható élelmiszert, akkor nem kell megalázóan a kukában turkálnia? Dehogy teszem, még a végén ideszoknának. Aznap egy újabb imatémám volt, imádkoztam ezért az emberért. Felmerül most újból bennem a kérdés, milyenek az utánunk hagyott lábnyomaink?

Azért szeretem újból és újból végigolvasni a Bibliát, mert abban felismerem az Isten által teremtett világban működő törvényszerűségeket, törvényeket. Ha ismerem, akkor megvan a lehetőségem iránymutató útjelzőként alkalmazni a mindennapi döntéseim során. De sokan balgán elutasítják a végtelenül bölcs és hatalmas Isten által javasolt értékrendet és Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét.

5Mózes 11,26-28 „26Lásd, én ma áldást és átkot adok elétek. 27Áldást, ha hallgattok Isteneteknek, az ÚRnak parancsolataira, amelyeket ma megparancsolok nektek. 28De átkot, ha nem hallgattok Isteneteknek, az ÚRnak parancsolataira, és letértek arról az útról, amelyet ma megparancsolok nektek, ...”

Ismerünk egy jogelvet, „a törvény nem tudása, nem mentesít a felelősségre vonás és a büntetés alól”. Élhet még olyan ember kis hazánkban, aki számára, ha akarja nem elérhető írott, vagy hangzó formában Isten igéje?

Évekkel ezelőtt beteglátogatóban voltam egy kedves ismerősömnél, aki gyermekkoromban Szőkepusztai Baptista Imaházban „vasárnapi iskolai tanítóm (hitoktató)” volt, és mint hívő ember a mai napig is példaképem. Kicsit aggódva mentem hozzá, előrehaladott és áttétes agytumoros betegnek milyen vigasztalást, bátorítást tudok én vinni.

Sokáig beszélgettünk és együtt imádkoztunk. Olyan hálás voltam Istennek, mert én jöttem el tőle lelkileg feltöltődve, megerősödve. Zsidókhoz írt levél 13,7 Pál apostol azt írja, „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére és kövessétek hitüket". Ez a drága hívő testvérem, aki Istentől kapott békességgel viselte el a szörnyű testi fájdalmat és megpróbáltatást, egyszerűen kifejezve méltósággal tudta elviselni életének utolsó, igencsak emberpróbáló időszakát.

A mi felelősségünk is, hogy addig amíg „jól megy sorunk” kialakuljanak úgynevezett jó tulajdonságaink, tudjunk szeretni, tehát szerethetők legyünk. Ha mindez ma nem jellemző tulajdonságunk és erre még rájön egy emberpróbáló betegség(ek), könnyen lehet utolsó időszakunk egy „rémálom” hozzátartozóink számára.

János 14,27 (Jézus mondja) „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!” Te döntesz, a felkínált kegyelmet elfogadni és elutasítani is lehet!

Nem mindegy milyen lábnyomokat hagyunk magunk után! Nem mindegy hogyan emlékeznek majd ránk gyermekeink, unokáink!

Türelmes az Isten!

Máté 13,24-30.36-43 „24Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. 25De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment. 26Amikor a vetés szárba szökkent, és kezdett kalászt hozni, látható lett a konkoly is. 27A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és ezt mondták neki: Uram, te jó magot vetettél a földedbe. Honnan került hát bele a konkoly? 28Ő pedig így felelt: Valamelyik ellenségem tette ezt! A szolgák erre megkérdezték: Akarod-e, hogy elmenjünk, és összeszedjük a konkolyt? 29Ő azonban így válaszolt: Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. 30Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és majd az aratás idején szólok az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek be csűrömbe!

36Ekkor elbocsátotta a sokaságot, és bement a házba, tanítványai pedig ezzel a kéréssel fordultak hozzá: Magyarázd meg nekünk a szántóföldben nőtt konkoly példázatát! 37Ő pedig így válaszolt nekik: Az, aki a jó magot veti, az Emberfia, 38a szántóföld a világ, a jó mag a mennyek országának fiai, a konkoly a gonosz fiai, 39az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög; az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. 40Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy lesz a világ végén. 41Az Emberfia elküldi majd angyalait, és összegyűjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevőt, 42és a tüzes kemencébe vetik őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. 43Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap. Akinek van füle, hallja!”

Igehirdetés hanganyaga meghallgatható: https://drive.google.com/file/d/1mFR6JmmKfTXekiBH-T-IGF6Y1gEW32Ab/view?usp=sharing

Ebben a fejezetben előzőleg Jézus tanításában hangzik el a „Magvető első példázata” (Máté 13,1-től). Itt Máté 13,24-től tudhatunk Jézusnak egy más példázatáról, melyben a magvetőt egy teljesen más képanyaggal kifejezett hasonlattal kívánja bemutatni. Ebben a második magvető példázatában kifejezett hangsúly kap az a tény, hogy a gazda jó, hiszen nemes, tiszta magot vetett a földbe.

Jézus a maga hallgatóit beavatja abba a titokba, amelyet a példázatbeli gazda szolgái, csak hónapok múlva tudnak meg uruktól. Az ellenségre nézve is igaz volt, hogy aki hamisan cselekszik, az gyűlöli a világosságot, ezért éjjel a sötétben cselekszik.

Keleten nem volt ismeretlen az a galád cselekedet, hogy közvetlenül a vetés után valakinek a búzaföldjébe nagy mennyiségű gyommagot szórnak szét. Ez az ellenség igen fondorlatosan választja meg a gyommag fajtáját, célja az, hogy minél többet ártson vele. Hazánkban ismert tetszetős virágú konkoly, keleten ismeretlen. Ezért több mint valószínű, hogy a keleten honos vadócfű magjairól van szó. Hazánkban a vadócfű csak kis területen szórványokban lelhető fel. Ez a növény (latin nevén Lolium) fejlődése, növekedése során sokáig úgy néz ki, mint a búza. Csak a kalászok érése kezdetén tűnik ki a végzetes különbség: vadócfű magvai feketévé érnek, és mérgező anyagot tartalmaznak. Az ellenség nagyon jól tudja, hogy a felfedezés időpontja már késő az új vetésre, a tökéletes szétválogatás szinte lehetetlen, talán abban az időben még elképzelhetőbb volt, mert sarlóval aratták a gabonát.

A szolgák csak kalászérés kezdetén ismerték fel a helyzetet és urukhoz mentek kérdésükkel, „Uram, te jó magot vetettél a földedbe? A kérdés második fele: Honnan került hát bele a vadócfű?” A gazda szolgái tudomására hozza az igazságot, „Valamelyik ellenségem tette ezt!”

A szolgák azonnal felkínálják a kézenfekvő megoldást, „Akarod-e, hogy elmenjünk, és kigyomláljuk”? A.P. Stanley Palesztináról írt könyvében említi, hogy látott asszonyokat, gyerekeket, amint a búzaföldön gyomlálják a vadócfüvet.

A jó gazda nem kockáztatja a búzáját, ezért más megoldást akar alkalmazni, mint a jó szándékú, de hirtelenkedő és csak az ellenségre koncentráló szolgái. A szolgák számára nehéz lecke, de meg kell tanulni, „hagyjátok”. Megindokolja döntését a gazda, nem a vadócfű érdekében utasította őket, hogy hagyjátok, hanem a búza védelmében.

Tanítása után Jézus eloszlatta a tömeget, bement a házba és a tanítványok utánamentek, csak ezután következett a példázat magyarázata. Ugyanebben a fejezetben az első „Magvető” példázatában Jézus még kérés nélkül magyarázta meg a korábban elmondott példázatot. Most kifejezetten a tanítványok kérték ezt tőle.

Jézus Krisztus igazán lényegre törően magyarázza a példabeszéd valódi üzenetét: „37Ő pedig így válaszolt nekik: Az, aki a jó magot veti, az Emberfia, 38a szántóföld a világ, a jó mag a mennyek országának fiai, a konkoly a gonosz fiai, 39az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög; az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok.”

Világosan kiderül, hogy az aratásig, a világ végéig a „jó mag a mennyek országának fiai, a konkoly a gonosz fiai,” együtt élnek itt a földön. Emlékezzünk csak, amikor Isten a pusztai vándorlás után bevezette kiválasztott népét Kánaán földjére, eredeti terve szerint a bűneik miatt elvetett őslakosokat ki kellett volna irtani, nehogy idegen isteneikkel bűnre csábítsák őket. Isten országának fiai és a gonosz fiai együttélésének ugyanis megvannak a veszélyei. Lehetőségünk van arra, hogy Megváltóhoz tudjuk vonzani őket, vagy közéjük vegyülünk, ami a bukásunkat jelenti.

Számunkra, Bibliát olvasó embereknek nem titok, hogy e földi világnak fejedelme a Sátán. Jelenleg a világ és az Isten uralmi köre bizonyos értelemben nem fedi egymást. Az ördög bár legyőzött ellenség, de azért számunkra igenis veszélyes kategóriába sorolható. Ne legyenek illúzióink saját erőnk és védettségünk tekintetében.

Jakab 4,7-ben az apostol egy jól működő lehetőséget kínál számunkra az ördög ellen. Hogyan hangzik? …. Legtöbben csak azt idézik „de álljatok ellene az ördögnek és elfut előletek”. Ez nagyon jól hangzik, de csak féligazság! Ez az ördög elleni módszer csak akkor működik jól, ha mondat első felét is alkalmazzuk életünkre nézve. A teljes Ige így hangzik: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellene az ördögnek és elfut előletek”. Ez igen, így együtt a módszer már garantáltan működőképes.

Ha a „Bárány Jézus” vérének a jele van rajtunk, akkor az ördög nem uralkodhat rajtunk. Kísérthet, megsebezhet, ehhez felhasználja azokat a bizonyos gyenge pontjainkat is. Mi, akik Istennek Jézus Krisztusban újjászületett gyermekei vagyunk, amíg bűneinkkel a gonoszt nem engedjük be életünkbe, addig biztonságban, védett státuszban lehetünk.

Biztosan hallottatok már diplomáciai védettségről, mentességről. Magyarországon lévő nagykövetségek épületei, nagykövetei, járművei az adott, küldő ország felségterületének számítanak. Oda engedély nélkül még a rendőrség sem mehet be.

Békával bizonyos kísérletet végeztek, forró vízbe ejtették, abból azonnal kiugrott, tehát élve megúszta. másik kísérletben egy nagy edény hideg vízbe tették, majd lassan-lassan melegíteni kezdték. Ez a kísérlet szomorúan végződött, mert a béka nem észlelte a veszélyt és egyszerűen megfőtt a vízben.

Az ördög sosem frontális támadást végez a hívők ellen, hiszen azt felismerve azonnal Jézus Krisztust hívják segítségül. Sátán, aki valamikor mennyei hatalmasság volt, most mindazt a tudását, és megmaradt hatalmi képességet, az emberek megtévesztésére, leuralására használja.

Kedves igehallgató gyülekezet a most követező példákkal nem szándékom megítélni senkit, arra megvan a hatalommal bíró illetékes. Regények elején lehet olvasni, a szereplők csak kitalált, nem valóságos személyek, ha valaki magára ismer az csupán a véletlen műve.

Egyik tanításában László Gábor testvér elmondta, hogy a lelkipásztorokra, de úgy érzem, hogy rám és általában a hívőkre is három veszélyes kísértés kategória van. Alkohol, pénz, és sex.

Házasságunk első évében történt, akkori környezetemben, a rokonságban szinte természetes volt az úgynevezett „kulturált alkoholfogyasztás”. Reggelente kb. fél évig gyomorerősítőként megittam fél deci pálinkát. Egyik vasárnap vendégeim voltak, így elfogyott a készletem. Reggel így otthon nem tudtam meginni a szokásos étvágyhozót, bevallom, nagyon hiányzott. Akkor Szőlősön laktunk, úgy terveztem, hogy Szőlőtelepi Vasútállomáson Tóth Józsi bácsinál a kis gombánál majd behörpintem a szokásost. Valami oknál fogva akkor éppen nem volt nyitva. Nekem akkor minden bajom volt, annyira, de annyira hiányzott a megszokott mennyiség.

A vonaton utazva, hála legyen Istennek a lelkiismeretem ágaskodni kezdett. Ez már függőség, ha így folytatom, olyan leszek, mint Apám, akit az alkoholfüggősége miatt gyermekként elítéltem. Mire beértünk a Keletibe megszületett az elhatározás, teljesen elhagyom az alkoholt. Egy évig egy korty szeszes italt nem ittam, így helyre billentem.

A Sátánt nagyon irritálja istenfiúságunk és mennyei polgárjogunk, ezért igyekszik minden fondorlatos eszközt bevetni, hogy azt elveszítsük és akkor újból szenvedélyek által megkötözött rabszolgái legyünk. Ugye hallottunk már alkoholfüggő orvosokról, akik kisebb nagyobb betegségre gyógymódként könnyen ajánlanak ártalmatlannak tűnő bor, vagy sör fogyasztását. Tudomásom van egy hölgyről, akinek szívproblémája után az orvos kevés vörösbort ajánlott. Ez a hölgy egy bort árusító háztól havonta rendszeresen 2X10 liter kannás vörösbort visz el, amit orvos által javasolt gyógyszerként elfogyaszt.

Érdekes, hogy akik megfogadják az orvos tanácsát, nem mustot, vagy alkoholmentes sört fogyasztanak. Még a gyanútlan keresztyénnél is kialakulhat az alkoholfüggőség, amely bizonyos értelemben már megkötözöttség. Megtapasztaltam magamon már ifjú koromban, hogy az alkoholos befolyásoltság oldja a gátlásokat, az emberi lelken kaput nyit, nyitott kapun besétált az ördög, hatására megtettem olyan bűnt, amit alkohol nélkül valószínűleg nem tettem volna meg.

Egy más eset. Ismertem egy házasságban élő fiatalembert, harmincas éveinek első harmadánál makacs prosztata gyulladása volt. Az urológus kezelőorvosa kérdezte bizonyos életgyakorlatáról, mely összefüggésbe hozható a betegségével. Az orvos javaslata, miért nem fog egy barátnőt! Az ördög munkálkodik, orvosi javaslatra, szinte receptre alkohol, vagy barátnő, „és lassan megfő a béka”? Ez a fiatalember megfogadta az orvosa tanácsát, ezután csak Isten kegyelme tartotta egyben a házasságát.

Tudom az alkohollal élők ilyenkor szokták mentségül felhozni Pál apostol Timóteusnak tett javaslatát, gyomorbántalmak miatt élj egy kevés borral. Igen, helyénvaló a tanács orvosságként, ismerek alkoholtartalmú köhögéscsillapító kanalas orvosságot. Mi a kevés bor fogalma? Egy kanál bor, megközelítően annyi, mint amit „úrvacsora” alkalmával fogyasztunk. leleményes ember ezután hajlamos lenne arra, hogy kanállal fogyassza a bort. Bizonyos szintig meg lehet gyógyulni okkult, agykontrolos technikákkal is, talán a fogyasztott ital is hozhat némi egészségjavulást. Ízlelgessük, értelmezzük egy kicsit Isten Igéjét. Márk 8,36 „Mert mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall”.

Az ellenség alattomosan éjjel és titokban veti a vadócfű magot. A bibliai konkoly neve (Lolium temulentum) szédítő vadóc. Ennek hatóanyagából, ha csak 3-5 grammnyi kerül a lisztbe, már fejfájás, görcs, keringési zavar, súlyosabb esetben fulladásos halál következhet be. A gyümölcsfát, búzát, konkolyt, gyümölcséről, terméséről lehet megismerni. Az ördög által gerjesztett kísértések, kívánságok valódi következményeit is életünk gyümölcstermésén lehet lemérni. A jó fa nem terem rossz gyümölcsöt. Ha mégis van rossz gyümölcsünk, akkor sürgősen az Úrhoz kell visszatérni és bocsánatát kérni.

Mi emberek, magamat is beleértve, magunkkal szemben mindig elfogultabbak vagyunk. Kívülállók látása ránk nézve mindig hitelesebb, mint saját magunk megítélése. Hallottatok a hármas tesztről? Milyennek látnak, milyen embernek értékelnek bennünket a kívülállók: családtagjaink, szomszédjaink, munkatársaink, vagy ha már nem dolgozunk, akkor pl. a gyülekezetünk tagjai? Ez a hármas teszt már közel a valódit mutatja rólunk.

Lelkünk ellensége az ördög soha nem adja fel, ő éjjel sem alszik, hanem szórja a tiszta búza közé a veszélyes gyom magvakat. Az Úr Jézus visszajöveteléig konkolyként köztünk élnek a világ fiai is. Ne fogadjuk el, ne legyen számunkra kívánatos az ő lelki táplálékuk, mert az soha, de soha nem adja meg számunkra a szív áhított békességét. Olyan sokatmondó számomra az énekíró szavai „Ha Isten békéje lakja a szívemet, úgy dúlhat vihar ellenem.” Végül az igehirdetés zárszavaként felolvasom újból a ma felolvasott igénk utolsó négy versét.

Máté 13,40-43 40Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy lesz a világ végén. 41Az Emberfia elküldi majd angyalait, és összegyűjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevőt, 42és a tüzes kemencébe vetik őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. 43Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap. Akinek van füle, hallja! ÁMEN!