1Nyomorúságos
idő lesz az, amilyen nem volt, mióta népek vannak, addig az időig. De abban az
időben megmenekül néped, mindaz, aki be lesz írva a könyvbe. 2Azok
közül, akik a föld porában alszanak, sokan felébrednek majd: némelyek örök
életre, némelyek gyalázatra és örök utálatra. 3Az
értelmesek (érteni tudók) fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra
vezettek, mint a csillagok, mindörökké. Dániel 12,1-3
Akik meghalnak, azok is
feltámadnak egyszer. Vannak, akik az örök életre, és vannak, akik az örök
kárhozatra majd.
A temetőkben mindig hideg
van. Mintha a sír, a halál kérlelhetetlenségét, a pusztulás vacogtató erejét
érzékelnénk. Dániel meg arról ír, hogy a halottak alszanak, majd fölébrednek.
Mintha csak egy rossz álom lenne a halál, a pusztulás. Igen, Isten örök óráján
mérve a dolgainkat csupán egy pillanatnyi alvás, aztán jön az ébredés. De
milyen is lesz az! Elképzelhetetlenül fenséges és grandiózus. Mintha csak
álomból ébrednénk, ott állunk majd őelőtte, és minden igazivá, érthetővé,
teljessé válik.
Sokak számára ez az ébredés
azonban nem jót tartogat: a rossz álomnál is sokkal rosszabb következik. Örök
pusztulás, vég nélküli gonoszság, és rettenet. Erre ébredni elképzelhetetlenül a
legrosszabb! Pedig így lesz, még akkor is, ha az istenképet erőszakosan
humanizáló ember nem akarja elfogadni, hogy van pokol és örök kárhozat. Akkor
is van. Nem nekünk készült, de belekerülhetünk!
Krisztus gyermekei számára
azonban az ébredés a beteljesülés lesz. Haza érkezünk. S miközben ennek örülünk
majd, csillagok gyúlnak a szemünkben. A hála könnyei azokért, akik erre az útra
vezettek. Akik figyelmeztettek, akik tanúskodtak, akik élték a Krisztust.
Kedves testvéreim! Ezért érdemes élni. Papp János lelkész írása
(MBE elnök)
