Életutak!

Példabeszédek 4,1-27.  1Hallgassatok, fiaim, az atyai intésre, és figyeljetek az okos tudományra! 2Mert jó tanulságot adok nektek, ne hagyjátok el tanításomat! 3Mikor még, mint gyermek apámnál voltam, mint kicsi és egyetlen, anyám mellett, 4tanítgatott, és ezt mondta nekem: Támaszkodjék szavaimra szíved, tartsd meg parancsaimat, és élni fogsz! 5Szerezz bölcsességet, szerezz értelmet, ne felejtsd el szavaimat, és ne térj el tőlük! 6Ne hagyd el, és megőriznek téged, szeresd, és megoltalmaznak téged! 7A bölcsességnek ez a kezdete: Szerezz bölcsességet, és minden szerzeményeden szerezz értelmet! 8Becsüld nagyra, és felmagasztal téged. Dicsőséget hoz rád, ha magadhoz öleled. 9 Ékes koszorút tesz a fejedre, díszes koronát ajándékoz neked. 10Hallgasd meg, fiam, és fogadd el mondásaimat, mert megsokasítják életed éveit. 11A bölcsesség útjára tanítottalak, helyes ösvényen vezettelek téged. 12Jártodban semmi sem gátolja lépteidet, és ha futsz, nem botlasz el. 13Ragaszkodj az intelemhez, ne térj el tőle, vigyázz reá, mert ez a te életed! 14A bűnösök ösvényére ne lépj, ne járj a gonoszok útján! 15Ne törődj vele, ne menj arra, kerüld el azt, és menj másfelé! 16Mert azok aludni sem tudnak, ha rosszat nem tehetnek, és elrabolja álmukat, ha nem vethetnek gáncsot. 17Bűnnel szerzett kenyeret esznek, és erőszakkal szerzett bort isznak. 18Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig. 19A bűnösök útja olyan, mint a sűrű homály; nem tudják, miben botlanak majd meg. 20Fiam, figyelj szavaimra, hajtsd füledet mondásaimra! 21Ne téveszd szemed elől, őrizd meg azokat szíved mélyén, 22mert életet adnak azoknak, akik megtalálják, és gyógyulást egész testüknek. 23Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet! 24Tartsd távol szádtól a csalárdságot, és távolítsd el ajkadról a hamisságot! 25Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz! 26Ügyelj, hogy merre tart a lábad, akkor minden utad biztos lesz. 27Ne térj le se jobbra, se balra, tartsd távol lábadat a rossztól!

Hangfelvétel: https://drive.google.com/file/d/18dqQmHHkCCb021IxHi7Ha1y0xzEkf9TD/view?usp=sharing

A felolvasott ige a Példabeszédek könyve 4. fejezete szerzőjének Salamont tartják. A fejezet egyetlen nagy költemény. Atyai intelem formájában igyekszik a tanító rábeszélni fiait, hogy tanulják meg tőle a bölcsességet. A tanulás nem szégyen. Ezt azzal igyekszik elfogadhatóvá tenni, hogy rámutat, valamikor ő is gyermekként állt az apja előtt és részesült annak tanításában. Apjának Dávidnak szavait idézi a 4. verstől kezdve. Akik most bölcsek, valamikor azok is átestek a tanulási időn. A bölcsesség fogalmáról bizonyára mindannyian sokat hallottunk. A bölcsesség nem azonos a megszerzett ismerettel. Valaki úgy fogalmazta meg, „bölcs az, aki többet tud, mint, amit tanult”. Nézzük meg mit üzen igénk a bölcsesség és életút fogalmáról.

Példabeszédek. 9,10 „A bölcsesség kezdete az ÚRnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet.” Életünkbe beépült, megvalósított tudás és bölcsesség meghatározó lehet életutunk minőségére. „Az emberi életet a Biblia gyakran hasonlítja úton járáshoz. Születésünkkor elindulunk valahonnan, és amikor visszaadjuk életünket Istennek, valahová eljutottunk. Ha célba érünk értelmes volt az út, ha nem, akkor csak tévelyegtünk. A Biblia az életet Isten ajándékának tartja, és azt tanítja, hogy ezt a kincset értelmesen kell felhasználnunk.” (Dr. Szigeti Jenő). Tehát születésünk napjától a halálunk napjáig tartó időszakot nevezzük az életutunknak.

Életutak! Tartalmát tekintve ahány ember annyiféle életút lehet. Szinte nincs két ember, akinek mindenben megegyezne az életútja. Ha most kimennék a piacra, ahol nagyon sok ember tartózkodik és mindegyiktől megkérdezném, hogy mi az életcélja, miben látja az életének értelmét, akkor nagyon sokféle választ kapnák.

Az előbb felolvasott alapigénk szerint is számos út van előttünk, melyek két fő csoportba oszthatók: igazak ösvénye és bűnösök útja. Ez nagyon emlékeztet engem arra a képre, mely otthon a konyhabútorunk oldalán van, „A széles és a keskeny út”. Tehát igazak ösvénye és bűnösök útja. Felmerült bennem a kérdés, vajon tudjuk-e ilyen módon felelősséggel osztályozni, célirányosan megválasztani terveinket, döntéseinket? Ha a keskeny utat választjuk, akkor olyan terveink, döntéseink legyenek, amit jónak lát az ÚR. Nagyon nagy horderejű kérdés ez, hiszen ez a két irány célját tekintve teljesen ellentétes egymással, az egyik Jézus Krisztus kitárt karjai felé, míg a másik a Sátán lakhelyére a pokolra vezet. Az egyik életút jellemzői: krisztusi szabadságban élve a bölcsesség, oltalom, és világosság. A másik életút jellemzői: szenvedélyek rabságában, démoni megkötözöttségben élve, erőszak, álmatlanság, és lelki homály. A végcéljuk is teljesen különböző: örökélet, üdvösség, míg a másiké céltévesztés, és halál.

Az életutak megválasztásához először ismeretre van szükségem, tudnom kell, hogy egy útnak mi a végállomása. Ha kimegyünk a vasútállomásra, az utastájékoztató táblán feltüntetik, hogy az érkező vonat végállomása Keleti pályaudvar, vagy éppen Szolnok. Ismereteink, úticéljaink alapján választhatunk. A Biblia is egy ilyen egyértelmű, minden kétséget kizáró utastájékoztató úticéljaink tekintetében. E földi létben ismernünk, tudnunk kell saját valós helyzetünket, „csak vándorok vagyunk, fönn van a hon”, fogalmazza meg nagyon frappánsan egy énekünk.

Az ismeret, a tudás még nem azonos a bölcsességgel. Ha mindazt a tudást, ismeretet, amit megszereztem, az útválasztásnál saját javamra, lelkem üdvére tudom alkalmazni, akkor az már bölcsesség. Példabeszédek 14,12 „Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet.” Ha Istentől kapott bölcsességgel jól választottam életutam irányát, akkor nagyon fontos, hogy azon is tudjak maradni. Ehhez Istentől az ő Szentlelkétől való vezetésre, és drága Igéjére, mint útjelzőre van szükségem.

(Pisti fiúnk talán 13 éves lehetett, amikor kérésére vásárolni akartunk az akkor menő Commodore 64 számítógépet floppyval. Mivel az kis hazánkban nagyon drága volt, ezért Bécsbe a Mária Hilfer strasszéra autóztunk az egész családdal, mert így vámmentesen hozhattuk haza. A vásárlás sikeresen megtörtént. Bécs belvárosában már odafelé is eltévedtünk, pedig a fiam és feleségem kezében is Bécs térképe volt. A gyakorlatban nem is volt olyan egyszerű, akkor még hírét sem ismerték a mai modern navigációs készülékeknek. Bécsi főpályaudvarnál parkoltunk le, a vásárlás végeztével, még hazaindulás előtt elővettem a térképet és megterveztem a városból kivezető utat.

Elindulás után a második utcán jobbra kell fordulni, de avval nem számoltam, hogy az szemből egyirányú utca lesz, megint eltévedtünk. A végén már a térképen sem tudtam betájolni a tartózkodási helyünket. Egy németül beszélő járókelő hölgyet kértem, szegényes nyelvtudásommal, mutassa meg a térképen, hogy hol vagyunk. Megmutatta és megértette velem, hogy jutok ki a Budapest felé vezető főútra. Végre megláttuk az első Budapest feliratú útjelző táblát, utána csak az útjelzőket kellett figyelnünk és végig biztonságosan hazavezettek bennünket.) Azt világosan tudtuk, mi a célunk, de szükségünk volt útjelzőre az úton maradáshoz. Tapasztalatból tudom, hogy Isten igéje ugyanilyen útjelző az övéi számára és az „úton” mindvégig szükségünk van rá. Képzeljük csak el, ha nagyképűen azt mondtam volna, nekem nincs szükségem útjelzőre, én ezt jobban tudom.

Bibliából ismerjük Salamon király életútját, Isten kegyelméből olyan mértékű bölcsességet kapott, amihez foghatót halandó ember azóta sem birtokolt. Az akkori világ uralkodói csodájára jártak Salamon bölcsességének és gazdagságának. Isten kegyelméből Izráel országának akkor volt a csodálatos fénykora. Salamon király életpéldájából okulva arra a következtetésre jutottam, hogy a hatalmas mértékű gazdagság, ismeret és bölcsesség is kevés a jól megválasztott úton való maradáshoz, van még valami, ami ehhez feltétlenül szükséges; Istenben való őszinte hit és feltétel nélküli engedelmesség.

Még az is kevés, hogy világos cél legyen a szemem előtt, a cél megvalósításáért tenni is kell. Lelkünk ellensége a Sátán minden praktikát bevet, hogy letérítsen bennünket a krisztusi útról.  Képzeljük csak el, hogy egy atléta arról álmodozik, hogy a hosszútávfutás olimpiai bajnoka legyen, ehhez bölcsességgel minden fontos ismeretet megszerzett. Kiváló edzője van, fizikai, testi adottsága is alkalmassá teszi erre, de az edzés helyett testi hajlamainak engedve szívesebben ül barátaival üdítőt kortyolgatva egy vendéglő árnyas teraszán. Kérdezem, így eléri az áhított olimpiai aranyérmet? Tehát a jó irányba vezető úton maradáshoz, cselekvő hit szükséges és feltétel nélküli ráhagyatkozás Isten útmutatására, vezetésére. Isten jelentétében való időzés, az imádkozás és biblia olvasása nem a hívő ember jócselekedete, hanem alapvető létszükséglete, mint a lélegzetvétel.

Most egy kicsit térjünk vissza időben és olvassuk el „Dávid utolsó intelmeit Salamonhoz”. 1Kir. 2,1-4 „1Amikor közeledett Dávid halálának az ideje, ezeket hagyta meg fiának, Salamonnak: 2Én most elmegyek azon az úton, amelyen minden földi halandó elmegy. Légy erős, légy férfi! 3Tartsd meg, amit elrendelt Istened, az ÚR! Járj az ő útján, tartsd meg rendelkezéseit, parancsolatait, törvényeit és intelmeit, ahogyan meg vannak írva Mózes törvényében. Akkor boldogulsz mindenben, amit teszel, és mindenütt, amerre fordulsz. 4Akkor beteljesíti az ÚR a nekem adott ígéretét, amikor ezt mondta: Ha vigyáznak fiaid útjukra, és állhatatosan előttem járnak teljes szívvel és teljes lélekkel, akkor nem vesznek ki utódaid Izráel trónjáról.” Tehát Isten azt a feltételt szabta ígéreteihez „Ha vigyáznak fiaid útjukra, és állhatatosan előttem járnak teljes szívvel és teljes lélekkel,”

Mi szülők, nagyszülők szeretnénk, ha gyermekeinknek jól menne dolguk? Talán két hete a párom hozza ki a kertbe utánam a telefonomat, Péter, Marika néni unokájának a férje hívott (őt legtöbben ismerjük?).  Hosszasan beszélgettünk és elmondta: Rájöttem, hogy nem az a legfontosabb gyermekeim életében, hogy milyen jól iskolázottak legyenek (bár az is fontos), hanem az, hogy Istent szerető, Istenben bízó keresztyén emberekké váljanak. Mindezt egy bölcs katolikus értelmiségi édesapa szájából hallottam!

„Bölcs Salamon” biztosan ismerte Mózes által lejegyzett törvénykönyvből az úgynevezett „királytörvényt” (5Mózes 17,14-20). „14Ha majd bemégy arra a földre, amelyet neked ad Istened, az ÚR, birtokba veszed, ott laksz, és ezt mondod: Királyt akarok emelni magam fölé, mint a körülöttem élő többi nép, 15csak azt emeld magad fölé királlyá, akit Istened, az ÚR kiválaszt. Testvéreid közül emelj királyt magad fölé; nem tehetsz magad fölé idegen embert, aki nem testvéred! 16Csak sok lovat ne tartson, és ne vigye vissza a népet Egyiptomba, hogy sok lovat szerezzen, mert megmondta nektek az ÚR, hogy ne térjetek vissza többé azon az úton. 17Ne legyen sok felesége, hogy szíve el ne hajoljon, és túl sok ezüstöt és aranyat se gyűjtsön. 18Amikor elfoglalja királyi trónját, másoltassa le magának egy könyvbe ezt a törvényt, amely a lévita papoknál található. 19Tartsa azt magánál, és olvassa azt egész életében, hogy megtanulja félni az URat, az ő Istenét, s hogy megtartsa ennek a törvénynek minden igéjét, és teljesítse mindezeket a rendelkezéseket. 20Ne legyen gőgös a szíve testvéreivel szemben, és ne térjen el ettől a parancsolattól se jobbra, se balra, hogy hosszú ideig uralkodhasson ő is meg a fiai is Izráelben.”

Nem tudhatom, hogy Salamon lemásoltatta-e egy könyvbe és magánál tartotta-e ezt a törvényt, ha igen, olvasta-e azt egész életében „hogy megtanulja félni az URat, az ő Istenét, s hogy megtartsa ennek a törvénynek minden igéjét, és teljesítse mindezeket a rendelkezéseket”, „és ne térjen el ettől a parancsolattól se jobbra, se balra,” Mennyire vette komolyan az Úr törvényét? „17Ne legyen sok felesége, hogy szíve el ne hajoljon,” Hétszáz főrangú felesége és háromszáz másodrangú felesége volt. Talán a neveiket sem tudta megjegyezni.

A történésekről így tudósít bennünket Isten igéje: 1Kir. 11,4 „Így történt, hogy Salamonnak a szívét vénségére más istenekhez hajlították feleségei”.

Tehát Salamon egy nagyon jó kezdet után letért az útról, azt tette, amit rossznak lát az Úr. 1Kir. 11,9-10 „Megharagudott azért az Úr Salamonra, mivel elhajolt az szíve az Úrtól, Izráel Istenétől, aki kétszer is megjelent neki, és erre nézve azt parancsolta neki, hogy ne kövessen más isteneket; de ő nem tartotta meg, amit az Úr parancsolt.”

Magamnak azt a következtetést vontam le a történésekből, legyen bármilyen hatalmas mértékű tudása, bölcsessége, önbizalma is az embernek, ha elhagyja Isten igéjének napi olvasását, tanulmányozását és imában nincs napi kapcsolatban Urával, teremtőjével, akkor könnyen letéved az igazak útjáról és a bűnösök útján találja magát. Ha valaki a figyelmeztetés ellenére azt teszi, amit rossznak lát az ÚR, akkor ő visszavonja tőle oltalmazó és áldó kezét.

Salamon nem csak a példabeszédek egyes részeit írta, hanem a Prédikátor könyvének egy részét is. Prédikátor könyvét olvasva meglepő Salamonnak egyik-másik megállapítása, amikor azt írja, minden hiábavalóság. Nem ilyennek ismerjük őt, ha uralkodásának az első időszakát nézzük. Nagyon istenfélő ember volt, királysága első évtizedeiben telve volt a szíve életörömmel. Emlékszünk, hogy meg volt rémülve, mikor kiderült, hogy ő lesz a király Dávid helyett, és amikor Isten álmában megjelent neki Gibeonban, azt kérte adjon neki bölcsességet. És adott Isten Salamonnak bölcs szívet - az eredeti szó azt jelenti: értő szívet. Találó a magyar kifejezés: értelmes szívet, amelyikkel lehet beszélni, és Isten beszélt Salamonnal. Salamon jó királya volt a népnek egészen addig, amíg az élete végén pogány feleségei elhajlították szívét az Úrtól.

Sajnos Salamon nemcsak megengedte a bálványimádást, hanem ő maga is részt vett benne, emiatt törés állt be az életében. Nem véletlen az, hogy a Zsidókhoz írt levél 13,7 azt mondja Pál apostol: ha a hívőket nézitek, akkor „figyeljetek életük végére és kövessétek hitüket.” Isten segítsen mindenkit, akik most itt halljuk, olvassuk Isten igéjét, hogy mindvégig megmaradjunk az Úrban, és a Salamonéhoz hasonló céltévesztés ne álljon be soha életünkben. Van egy régi magyar közmondás, „minden jó, ha a vége jó”. Egy életút, csak akkor nevezhető jónak, ha az „igazak útjának” végén célba ér. Dávid királyt a későbbi Ószövetségi és Újszövetségi írások többször a hithősök sorában említi, azonban Salamonról sehol nem olvashatunk ilyent.

Salamon ideje óta nagyon sokat változott a világ. Korunkban milyen utakat, lehetőségeket látsz magad előtt? Különbség van a válaszható utakat szemlélve aközött, amit egy fiatal lát és amit a bölcs élettapasztalattal rendelkező vonzónak lát. Azonban a két fő kategória nem változott: igazak ösvénye és a gonoszok útja.

Korunk szédületes technikai és technológiai fejlődésével párhuzamosan vizsgáljuk meg az emberiség erkölcsi fejlődését. Korunk emberének jellemzője, hogy olyan, mint egy féllábú óriás. Az ismeret, a technológia területén gigászi a fejlődés, az erkölcsi fejlődése viszont nagyon hiányos, csökevényes. Ugyanazokkal a bűnökkel küszködik az emberiség évezredek óta. Gondoljunk itt a fejlett technika által kínált lehetőségekre, amik szinte zuhatagként áradnak főleg a fiatalokra: okkultizmus, pornográfia, fogyasztói társadalom által gerjesztett vágyakra, kívánságokra, mindennek elérhetősége már ott van a zsebükben okostelefon formájában.

Talán a mai kor emberének még égetőbb szüksége van az igei útmutatásra, világos és egyértelmű életpéldára, amit követve nem könnyen tudja a „gonosz megvezetni őket”. A Biblia figyelmeztet bennünket, hogy végidőkben a Bibliát felületesen ismerő kiválasztottakat is könnyen megtévesztheti az eljövendő fenevad és az Antikrisztus.

Végül pedig Isten embere nézz fel Jézus Krisztusra, tartsd az irányt, ügyelj a lépteidre, hogy meg is maradj az úton, amely az életre vezet. ÁMEN