Isten könyvében mindenkiről van ítélet!

 

Jelenések 20,11-15 11És láttam egy nagy fehér trónt és a rajta ülőt: színe elől elfutott a föld és az ég, és nem maradt számukra hely. 12És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trón előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Egy másik könyv is kinyittatott, az élet könyve, és a halottak a könyvekben írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint. 13A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki a maga cselekedetei szerint. 14És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába. Ez a második halál, a tűz tava. 15Ha valaki nem volt beírva az élet könyvébe, az a tűz tavába vettetett.

Klikk! Meghallgatható hangfelvétel

Az emberek sokan szeretnék tudni a jövőjüket, ezért olvassák horoszkópot, jósoltatnak maguknak, ezzel csak még több bajt hoznak magukra. Életünk legnagyobb horderejű kérdésében Istenünk nem hagy bizonytalanságban bennünket. Jelenések könyvéből az idős János apostol helyszíni tudósításából olvashatunk az emberiség földi történelmének jövőjéről, annak végső lezáró szakaszából. Csak ebben a rövid igeszakaszban kétszer ismétli, láttam, hogy … és sorolja az eseményeket!

Megnyittatott könyvekről tudósít János apostol. Isten könyvében mindenkiről van ítélet! Mi emberek jól tudjuk, akár a polgári törvénykönyvből is, egy ítélet lehet elmarasztaló és felmentő is. Ítéletek általában a bizonyítható cselekedetek, vagy akár mulasztások alapján is történhetnek. Ítélet alapja lehet például a kötelező segítségnyújtás elmulasztása. Látszólag semmi rosszat nem tett, de nem tette meg a tőle elvárható cselekedetet. Az emberek által hozott ítéletekben bizony benne van a tévedés lehetősége, többször hallhattunk olyan esetekről, amikor a börtönbüntetésre ítélt személy ártatlansága csak évtizedek múltán derült ki. Isten igazságos ítéletéhez azonban nem férhet kétség, tévedés teljesen kizárva.

Egy férfi, aki nem tudott uralkodni indulatán, gyilkosságba keveredett. Bíróság elé kellett állnia. Védője egy hivatalból kirendelt teljesen kezdő fiatal ügyvéd volt. Tárgyaláson a kezdő, de nagyon tehetséges védőügyvéd mindenáron bizonyítani akart, végül a tárgyalás a vádlott felmentésével végződött. Évek múltán ez a férfi újból gyilkosságért került bíróság elő, örült amikor megismerte a régi védőügyvédjét, aki egyszer már felmentette. Azonban csalódnia kellett, mert a tehetséges ügyvédből időközben bíró lett, és mint vádlottat a terhelő bizonyítékok alapján gyilkosságért elítélte.

Jézus Krisztus a Golgotán magára vállalta bűneink büntetésért, ezért, ha bűnbánó szívvel Őt elfogadtuk életünk Urának és Megváltójának, akkor bűneink eltöröltettek. Felmentést kapunk bűneinkért járó jogos büntetés alól. Most még tart a kegyelmi idő, még azt mondja, „íme az ajtó előtt állok és zörgetek”.  Végítéletkor azonban Jézus nem helyettesítő áldozati bárányként lesz jelen, hanem mint dicsőséges, hatalmas Krisztus, (aki előtt minden térd meg fog hajolni), ítélő bíróként fog ülni trónusán. Tudnunk kell, hogy Isten könyvébe írott cselekedeteink tévedhetetlen tények alapján vannak rögzítve. Ítélet idején egyedül az jelenti a felmentést, ha valaki be van írva abba a bizonyos másik könyvbe, az élet könyvébe. Az anyagi világ múlandóság alá van rekesztve, az emberi történelem Isten rendelése szerint egy igazságos ítélettel zárul.

Jelenések 20,11 „És láttam egy nagy fehér trónt és a rajta ülőt” Vajon kicsoda a trónuson, a királyi széken ülő? Ha az Újszövetség egyéb helyeit is megvizsgáljuk, akkor egyértelműen Krisztus Jézusra kell gondolnunk. Csak egy igét kívánok megemlíteni a sok közül, maga Jézus mondja János 5,22 „Az Atya nem ítél meg senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át…”

Majd az előbb elkezdett 11. vers második felét olvasva Isten igéje így tudósít a történésekről: „színe elől elfutott a föld és az ég, és nem maradt számukra hely.” Zsidókhoz írt levél 1,10-11a. versében így tudósít Isten igéje a föld és ég múltjáról és jövőjéről „10Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben; és a te kezed alkotása az ég. 11Azok elpusztulnak, de te megmaradsz,”.

Az az esemény, amiről az idős János apostol tudósít bennünket elkerülhetetlenül be fog következni, mert lélekben történő elragadtatása idején a jövőbe kapott betekintést. Isten által adott próféciák jellemzője, hogy 100 százalékosan beteljesednek. 2Péter 3,10-ben úgy írja az apostol „10De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek.” A királyi székben ülő elől eltűnt a föld és az ég, nincs többé.

Felmerült-e bennünk, amiért az emberiség élt, az egy szempillantás alatt semmivé lett. Amiért éltünk, dolgoztunk, amiért sokan becstelenségre is hajlandók voltak, az mind, mind semmivé lesz. Nagyon frappánsan fogalmazza meg egy énekünk: Mint a szép csillagok, mind, mind elmúlnak, … Egy megmarad, mit Jézusért tettél!  

Az ítélő Krisztus először az anyagi világot ítéli meg, utána az embert egyen egyenként állítja az ő királyi széke elé. Egy-egy embert többre tart Isten, mint a teremtett anyagi világot. Ezért az embert egyenként oda állítja ítélet elé, nem szeme pillantásával veti kárhozatra. Jézus szemében drága az ember, hiszen értünk halt meg. Ő mindent megtett, hogy mi emberek elkerüljük a kárhoztató ítéletet, de nekünk szabad akaratunkból döntenünk kell, hogy Jézus Krisztust elutasítjuk, vagy elfogadjuk életünk urának, megváltójának.

János 14,6 „Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” Ebből a tűzre szánt világból egyedül Jézus Krisztus a menekülési út. Egyedül az Ő igazságát elfogadva, megragadva lesz örök életünk, üdvösségünk. Ap.csel. 4,12 „és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.”

Jelenések 20,12 igénk így folytatódik: „És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trón előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Egy másik könyv is kinyittatott, az élet könyve, és a halottak a könyvekben írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint.”

Könyvek nyittattak ki, a könyvekbe írottak alapján cselekedeteik szerint ítélik meg az embereket. Isten semmit nem felejt el, semmi nem évül el! Miért olyan félelmetes ez az ítélet? Mert mindenkinek látnia kell, hogy mit tett, mégpedig a cselekedetei indítékaival és következményeivel együtt. Mi sokszor erre nem vagyunk tekintettel. Csak azzal foglalkozunk, hogy mit tettünk, vagy mit készülünk tenni.

Manapság olyan könnyen mondják, legfeljebb elválunk, vagy legfeljebb elmegyek abortuszra, vagy leülök érte két évet. De, hogy mi lesz annak a következménye…? Meg milyen vágyak, hajlamok lapulnak ott mélyen, amik erre indítanak minket. — ezt kevés ember látja. Ha a könyvekbe írott cselekedetek alapján ítélik az embert, akkor csak kárhoztató ítélet születhet. Róma 3,10-12 Mert nincsen igaz egy sem, mindnyájan elhajlottak. Egyedül a Bárány Jézus vére törölheti el a bűnt és kezdhetünk újból tiszta lappal.

Jelenések 20,15 „Ha valaki nem volt beírva az élet könyvébe, az a tűz tavába vettetett.” Nagyon fontos feljegyzés lehet az élet könyve, valójában mit is rejt e fogalom. Az élet könyve a Bárányé. Jelenések könyve 3-4-5 fejezetben van a hét gyülekezet angyalának címzett levél. Mindegyik levél diktálását kivétel nélkül úgy fejezi be az Örökkön – Örökké Élő, aki győz az öltöztetik fehér ruhába, stb.  De a Jel 3,5 „aki győz” ígéret után, van még egy különlegesen fontos ígéret, „annak nevét nem törlöm ki az élet könyvéből!”

Értelmezzük csak az előbbi ígéretet. Aki győz, annak nevét nem törlöm ki az élet könyvéből! Azt sejteti velünk ez az igevers, hasonlóan a Biblia más helyeihez, hogy Isten minden embert üdvösségre szánt, ezért mintha születése, vagyis inkább fogantatása pillanatától, (mert akkor kezdődik az élet), minden ember be lenne írva az élet könyvébe. 2Mózes 32,33 „33Az ÚR így felelt Mózesnek: Csak azt törlöm ki könyvemből, aki vétkezett ellenem.” Amikor aztán koránál fogva, cselekedeteiért már felelős, vagy akarja a Krisztussal való közösséget, vagy elutasítja. Ha Krisztustól való távollét, vagyis a Sátánnal való közösség fog állandósulni életében, az a kárhozatát jelenti. Isten minden embernek felkínálja a Krisztusba vetett életet, aki elfogadja, aki győz, azt nem törli ki az élet könyvéből.

János apostolnak Isten látni engedte a feltámadott halottakat, nagyokat és kicsinyeket, amint meg kell állniuk az igazságos ítéletre. Ha jól belegondolunk semmi rendkívüli nem történik, csak az, amit Isten a prófétái által jó előre bejelentett, amire számítani lehetett. Ap. csel. 24,15 „lesz feltámadásuk, mind az igazaknak, mind a gonoszoknak.” Zsidók 9,27 „És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik,”

Jogosan felmerül a gondolkodó emberben a kérdés, hogy milyen szempontok szerint ítéli meg Isten a feltámadott halottakat? „és könyvek nyittattak ki. Egy másik könyv is kinyittatott, az élet könyve, és a halottak a könyvekben írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint.” De álljunk meg egy szóra, mondhatná valaki, hiszen az Efézus 2,8-9 így tudósít „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék”. Mind a kettő állítás igaz a maga helyén az utolsó ítélet vonatkozásában.

Cselekedetek alapján való ítéletet az előbb már áttekintettük. Röviden a lényege, ha a könyvekbe írott cselekedetek alapján ítélik az embert, akkor csak kárhoztató ítélet születhet.  Vizsgáljuk meg a kegyelemből hit által való üdvösség kérdését. Ha valakinek nem több a hite annál, hogy létezik Isten és az ő Fia Jézus Krisztus, elhiszi, hogy létezik mennyország és pokol, ez kevés, hogy neve az élet könyvébe beírva legyen. Ilyen ember az ajándéknak örülne, de az ajándékozó már nem kell!

Akkor milyen az úgynevezett üdvözítő hit? Ha teljes szívvel hiszem, hogy Jézus Krisztus Isten fia, meghalt értem a kereszten, bűneimet maga vitte fel a keresztfára, elszenvedte az érte járó büntetést. Ezért szívemben olyan őszinte hála van, hogy Jézus Krisztus nélkül el sem tudom képzelni az életem. Hitemből fakadóan annyira szeretem és bízom benne, hogy rábízom az életem, megkérem ő legyen életem teljhatalmú, dicsőséges Ura. Ha ez nincs meg, akkor számító, vagyis képmutató a hitem. Istent nem lehet megtéveszteni, ő a szívek és vesék vizsgálója.

Ha őszinte, mély hitem van, akkor egyszerűen képtelen vagyok becstelenül, erkölcstelenül, szenvedélyek rabságától megkötözve élni. Ha mégis megbotlok, bűnt követek el, a lenyomorultabb embernek érzem magam mindaddig, amíg Isten és ember előtt nem rendezem a céltévesztésemet. Szándékosan mondtam a bűn helyett céltévesztést, mert akkor nem Jézus Krisztus vezetése, hanem a Sátán befolyása érvényesül életemben. Ha valakinek Jézusba vetett élő hite van, akkor abba a bizonyos másik könyvbe, az élet könyvébe be van írva a neve.

A bűnös cselekedeteik következménye alól felmentést csak azok kapnak, akiknek a neve szerepel az élet könyvében. Az utolsó ítéletben meghirdetett büntetés az, hogy minden elpusztul, ami nincs bejegyezve abba a könyvbe. Jel 20,15 „Ha valaki nem volt beírva az élet könyvébe, az a tűz tavába vettetett”.  Az emberi lélek viszont elpusztíthatatlan, örök üdvösség, vagy örök kárhozat az osztályrésze. Nem marad más semmi, csak Isten trónusa, és előtte az üdvözültek serege, akiket Isten megajándékoz új éggel, új földdel és az új Jeruzsálemmel. Szeretteink közül már sokan eltávoztak e földi létből, adja Isten, hogy boldog találkozásunk legyen majd velük. ÁMEN

Joó István