1Mózes 2,21-25 21Mély
álmot bocsátott azért az ÚRisten az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az
egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. 22Az emberből kivett oldalbordát az ÚRisten asszonnyá
formálta, és odavezette az emberhez. 23Akkor ezt mondta az ember: Ez most már
csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert
férfiemberből vétetett. 24Ezért hagyja el a férfi apját és
anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egy testté. 25Még mindketten meztelenek voltak: az ember és a felesége is;
de nem szégyellték magukat.
Hangfelvétel meghallgatható!
https://drive.google.com/file/d/1gsnxGAv2RB_slWflKPG6akq7ynkum80A/view?usp=share_link
A felolvasott alapigénk első két versében így olvastuk: „Mély álmot bocsátott azért az ÚRisten
az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a
helyére. Az emberből kivett oldalbordát az ÚRisten asszonnyá formálta, és
odavezette az emberhez.”
Ehhez csak azt tudom hozzáfűzni, hogy
feltétel nélkül megbízhattok abban a nagytudású, nagyhatalmú „Főorvosban”, aki
már több mint hatezer éve a legjobb aneszteziológus volt, aki a legjobb sebész
is volt, egyedülállóan kiváló alkotó és teremtő, ráadásul a legjobb házassági
tanácsadó is.
Február második vasárnapja a házasság világnapja! Mit
tudhatunk ennek eredetéről? Utánanéztem a wikipédiában. A Házasság Világnapja
1981-re nyúlik vissza, amikor az Egyesült Államokbeli Louisiana állam
kormányzója és a főváros, Baton Rouge polgármestere akciót hirdetett a
házasságkötések rohamos csökkenésének megállításáért. Az ötlet akkora sikert
aratott, hogy 1983-tól a Házasság Világnapja nevet kapta, amelyet minden év
februárjának második vasárnapján ünnepelnek meg szerte a világon.
Életünk során mindannyian voltunk már házasságkötési
szertartáson, és azt követő ünnepségen. Kérdezem, mi az a mondat, ami
jókívánságként az ifjú pár felé legtöbbször elhangzik? Sok boldogságot!
Igen. A lelkünk mélyén ott legbelül mindannyiunkban ott van a boldogság utáni
vágy. Nagyon sokan már ifjú korban szívükben élő reménységgel kötnek
házasságot, hogy ott majd végre megtalálják a várva várt boldogságot.
A felolvasott igével, a házassággal és a boldogsággal
kapcsolatosan több kérdés is felmerült bennem.
Mi jellemzi leginkább azokat a párokat, akik boldog
házasságban élnek? Nagyon egyszerű a válasz. Boldog emberek! Ha valaki
boldogtalan a szülői háznál, konfliktusai vannak az iskolában, munkahelyén és
még sorolhatnám, és azért menekül a házasságba, hogy ott boldog legyen, végre
majd valaki megérti, és önmagáért szeretni fogja, az csalódni fog. A házasság
önmagában senkit nem tesz boldoggá. De viszont két boldog embernek igenis lehet
boldog házassága.
Boldog ember vagy? Ha netán úgy érzed, hogy nem, vagy
bizonytalan vagy, akkor itt a következő kérdés, szeretnél boldog lenni?
Hogyan lehetsz mégis boldog? A boldogság nem úgy szakad ránk kívülről,
mint egy lottó főnyeremény, hogy valaki egyből milliárdos vagyonnal
rendelkezik. Nem attól lesz azonnal boldog valaki, ha végre megtalálja az
ideálisnak gondolt társat.
A boldogságot nem a külső körülmények ideális állapota hozza
el számunkra. Boldogság belülről fakad, a szív mélyéből sarjad, amikor
kibontakozik azt nem lehet elrejteni, az mindenki számára észlelhető lesz.
Amit Béla apu mesélt nekünk azt soha nem felejtem el. Második
világháború idején a II. Magyar hadsereggel a Kárpátokban vonultak. Minden
településtől távol az erdő közepén egy kis rönkházban lakott egy fiatal pár
kétéves körüli kis gyermekükkel. Apuka úgy fogalmazta, szegények voltak, mint a
templom egere, de a boldogság sugárzott róluk.
A boldog embert az első látásra fel lehet ismerni, de a
boldogtalan megkeseredett embereket szinte már az első megnyilvánulásuk
alkalmával, pedig sokan keserédes mosollyal próbálják palástolni
boldogtalanságukat.
Mégis, honnan fakad, és mitől növekszik és nyílik ki bennünk
a boldogság csírája? Először Istenben, mint teremtőben és Megváltóban
való feltétlen bizalom kell hozzá. A tökéletes Isten soha nem teremt
selejtet. Minden ember egyedi és értékes Istennel való közösségében. A
tökéletesre teremtett embert Istenben való bizalmatlansága következtében a bűn
tette és teszi lelkileg és testileg beteggé. Jézus Krisztus azt mondta, János
16,9 „A bűn az, hogy nem hisznek énbennem.” Ha valaki azt mondja,
hiszek Istenben, de szívében és a házasságában nem adja át a főhelyet Istennek,
akkor boldogtalan lesz.
Az Úr hinti az
igemagvakat, ha szívedet megnyitod előtte, felismerve bűnös életed, feltétel
nélkül rábízod magadat, akkor a boldogság csírája benned is növekedésnek indul.
Szinte az egész életünk döntések sorozatából áll, ezek a
döntéseink fontosságuknak megfelelően mindenképpen hatással vannak további
életünkre. Életed legfontosabb döntése, hogy
elfogadod-e, vagy elfogadtad-e Jézus Krisztust Megváltódként?
A második ilyen nagykaliberű döntés pedig a
társválasztás. 1Mózes
2,18 „Azután
ezt mondta az ÚRisten: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő
segítőtársat.” Isten szerint a házasság egy életre szól, csak a halál
választhatja el a házastársakat. Mi, akik házasságban élünk, vagy éltünk,
évtizedek távlatából jól látjuk, hogy egy ifjú milyen kevés bölcsességgel
rendelkezik a hozzáillő házastárs kiválasztásával kapcsolatban.
Attól függetlenül, hogy házastársunkat Istentől
elkérve jól választottunk, vagy saját magunk választottuk, most Isten vezetését
kérve törekednünk kell arra, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki a
házasságunkból.
A házasság alapja! „Ezért a férfi elhagyja
apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.” 1Mózes 2,24. Értitek, lesznek ketten egy testté! Temetőben
járva, egy sokat látott sírfelirat így hangzik: „Addig voltunk mi boldogok,
amíg a szívünk együtt dobogott.” Lehet úgy is élni házasságban, hogy egymás
mellett élve dobog a szívünk. De lehet úgy is, hogy Jézus nevére együtt dobban
a szívünk. Most egy intim információ fog elhangzani! Megtérésem utáni
időszakban többször megtörtént, a párom mellkasára hajtottam a fejemet és
hallgattam a szívdobogását. Hallod mondtam, azt dobogja: Jézus szeret! Jézus szeret!
A házasság alapja ez az összetartozás,
mert a végtelenül bölcs és hatalmas Isten így látta jónak, hogy az ember
házastársi kapcsolatban, családban élje az életét.
Csak Jézus Krisztussal való szoros közösségben tudjuk
kihozni a házastársi kapcsolatunkból a legjobbat. Állításomat azzal igazolom,
képzeljük csak el Jézus Krisztus itt áll az udvar közepén, mi az udvar
különböző részén állunk körben, ha különböző oldalról is közelítjük meg őt,
minél inkább közel jutunk hozzá, annál közelebb kerülünk egymáshoz is. Ez
ugyanúgy működik házastársak és Isten népe közösségén belül is.
Amíg a szabad akarattal teremtett első emberpár mindennapi
élő kapcsolatban volt teremtőjével, addig minden úgy alakult, ahogyan a Teremtő
eltervezte. Az, hogy házasságommal kapcsolatban kinek a tanácsát fogadom el, az
döntés kérdése. Ha úgy döntök, hogy családunkban Krisztus Jézus a „családfő”,
akkor vele élő kapcsolatban, az ő Igéje, Szentlelke vezetése alatt minden
esélyem megvan a boldog házasságra. Persze ez csak úgy működik, ha a házastárs
is elfogadja Isten házastársakra vonatkozó útmutatását.
Tehát arra a megállapításra jutottunk, hogy a házasság alapja
az összetartozás. Ez a gyakorlatban is kiállja a próbát. Vegyünk egy kötelet,
terheljük fokozatosan súlyokkal, amíg el nem szakad. Ha két kötelet összefogunk,
akkor kétszer akkora terhelést tud elviselni. Ha a házaspár mellett szoros
közösségben harmadikként ott van Jézus Krisztus, akkor igaz a Prédikátor
megállapítása. Prédikátor 4,12 „És a hármas kötél nem hamar szakad”!
Istennek ígérete van, hogy emberi erőt meghaladó kísértés nem
érheti az övéit. 1Kor 10,13 „Emberi
erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy
titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a
szabadulás útját is, hogy elbírjátok azt viselni.”
Meg merem kockáztatni azt a kijelentést, addig, amíg egy
házaspár mindkét tagja szoros élő közösségben van Krisztus Jézussal, soha nem
sodródhat kapcsolatuk házasságtörésbe és válásba. Viszont amilyen mértékben
távolodnak Megváltójuktól, ugyanannyira fognak eltávolodni egymástól is. „Minden jó adomány és minden tökéletes
ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás,
sem fénynek és árnyéknak váltakozása.” Jakab 1,17.
Nézzük meg Jézus
Krisztus kiket mond boldognak? Teljesség igénye nélkül párat idézek a
Bibliából. „Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát” Zsoltárok
40,5.
„Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök
tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére,
hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik
éjjel-nappal.” Zsoltárok 1,1-2.
Máté evangéliuma 5,3-12
felsorolja, hogy kik a boldogok. Csak egyet szeretnék kiemelni a
„boldogmondások” közül. „Boldogok a békességre igyekezők: mert ők Isten
fiainak mondatnak.” Máté 5,9. (Gondoljunk csak bele, micsoda rang,
milyen hatalmas kiváltság Isten fiának lenni.)
Felmerült bennem a kérdés, ha békességre törekszem a
családomban, a környezetemben, akkor hogyan tudom ezt leginkább kifejezésre
juttatni, hogy szándékomat, igyekezetemet házastársam és családom is egyértelműen
megérezze. Családunk tagjai Isten áldott ajándékai számunkra. Ezért legyen az a
célunk, hogy lehető legkedvesebben viselkedjünk velük. Ha egy tiszteletre méltó
vendég van nálunk, például a polgármesterünk vagy a lelkészünk, akkor is
megsértjük, megbántjuk a házastársunkat, vagy meglepően nyájasan viselkednénk,
mert mit szólna, ha ilyennek látna engem? Hej, drága testvéreim, amikor
idáig jutottam az önvizsgálatban, de megszégyenültem, hogy időnként milyen
képmutató alak tudok lenni, bementem a szobába, térdeimre esve tettem
bűnvallást és kértem az Urat, segítsen az akarata szerinti változásban.
Nem ártana tudatosítani, és jól megjegyezni, hogy a
világteremtő és fenntartó hatalmas Isten láthatatlanul is jelen van közöttünk,
mindennapos vendég asztalunknál, láthatatlan megfigyelője és tanúja valamennyi
beszélgetésünknek. Gondoljuk, csak végig, ha a családi asztalnál összekulcsolt
kézzel hívjuk őt a legegyszerűbb imában: „Jövel Jézus légy vendégünk, álld
meg amit adtál nekünk, Ámen”, akkor Ő ott van. Ha nem hívtuk a
házasságunkba, és nincs jelen Jézus Krisztus, mint harmadik kötél, akkor a
helyét e világ fejedelme a Sátán foglalja el. Az ő jelenlétén pedig soha nem
lesz köszönet.
Most pedig mindannyiunknak szóló útmutatásul olvasom a
házasság világnapja alkalmából az Efézus 5,21 üzenetét: „Engedelmeskedjetek
egymásnak, Krisztus félelmében”. Itt férfi és nő, mint két egymás mellé
rendelt személy van felszólítva, hogy Krisztusban egyenrangú félként
kölcsönösen engedelmeskedjenek egymásnak. De a végtelenül bölcs és hatalmas
Isten úgy látta jónak, hogy az egyenrangú házastársak közül egyik legyen
számon kérhető, felelősségre vonható a családi élet ügyeiért. Ezért így
folytatja Pál apostol:
Efézus 5,22-25.33 „22Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak; 23mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az
egyháznak, és ő a test üdvözítője. 24De amint az egyház engedelmeskedik
Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben. Kedves férfitársaim számunkra most
következik a legfontosabb üzenet!!!!
25Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is
szerette az egyházat, és önmagát adta érte.”
Majd a 33. versben így fejezi be
az Apostol: „De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint
önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.” Nehéz, de nem lehetetlen a
szülői házban tapasztalt és onnan hozott olyan családminta fölé emelkedni,
amikor a szülők nem Istennek tetsző módon élték meg házasságukat. De milyen
harmonikus tud lenni egy házasság, ha a férj úgy szereti feleségét, hogy az
életét is odaadná érte, a feleség pedig tiszteli férjét, mert ezt így tanulta, így
látta az édesanyjától is.
A házasság alapja az
Isten által javasolt összetartozás. Erre az alapra bizton
lehet építeni, ezen biztonsággal megmaradni, és ami a legfontosabb, erről
életmódunkkal is tegyünk bizonyságot. Ez a szilárd alap: a jó Isten jó
cselekvésének jó eredménye. Az idei házasság hetén igyekezzünk megerősíteni
házasságunkat – erre az alapra (vissza)állva! ÁMEN
