Az első keresztyén vértanú bizonyságtétele!

 

Apostolok cselekedetei 7,51-60 51Ti keménynyakú, körülmetéletlen szívű és fülű emberek, mindig ellene szegültök a Szentléleknek, atyáitokhoz hasonlóan ti is. 52A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? Meg is ölték azokat, akik megjövendölték az Igaznak eljövetelét. Most pedig ti az ő árulóivá és gyilkosaivá lettetek, 53akik bár angyalok által kaptátok a törvényt, mégsem tartottátok meg. 54Amikor ezeket hallották, haragra gerjedtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene. 55Ő azonban Szentlélekkel telve az égre függesztette tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint Isten jobbja felől áll. 56Ekkor így szólt: Íme, látom a megnyílt eget, és az Emberfiát, amint Isten jobbja felől áll. 57Akkor azok hangosan kiáltoztak, bedugták a fülüket, és egy akarattal rárohantak; 58azután kiűzték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig egy Saul nevű ifjú lába elé tették le felsőruháikat. 59Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet! 60Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt! És amikor ezt mondta, meghalt.

Igehirdetés hangfelvétele meghallgatható:

https://drive.google.com/file/d/1WoeOvV_Nrd9DMuOJPixx7_9XDUW2u4Jn/view?usp=sharing

A mai igehirdetés alapjául felolvasott igeszakasz István diakónus bizonyságtételéről és mártírhaláláról hiteles tudósítás a mindenkori élő keresztyének számára. Jézus Krisztus mennybemenetele után az első keresztyén gyülekezet Szentlélekkel betelve, a Szentlélek erejével bátran hirdette Isten Igéjét. Ennek az önfeláldozó küldetésnek, igemagvak vetésének csodálatos eredményei lettek. Mint amikor tavaszi áztató esők után, a nap melegétől csírázásnak indulnak és szárba szökkennek kertjeinkben az elvetett magvak, úgy nőttek ki sorban az akkori környezetben üldöztetések ellenére is a keresztyén gyülekezetek.

Ennek az önfeláldozó sikeres küldetésnek van egy másik szomorú következménye, a hitvallásukért egyre szaporodó mártírok száma. Gondoljuk csak végig, az apostolok egy kivételével hitvallásukért, bátor bizonyságtételükért mind mártírhalált haltak. Ők akkor Krisztus Jézussal való kapcsolatukat egészen másképpen élték meg, mint mi a mai elanyagiasodott „keresztyének”. Mi mai keresztyének Isten áldását, szinte csak bőséges anyagiakban és gyógyulásban kérjük és képzeljük el.

Számukra Krisztus Jézus nevéért való mártírhalál egy kiteljesedett élet és boldog célba érkezés volt. Gondoljuk csak végig, a vértanú Istvánt a célvonalnál maga a dicsőséges Krisztus Jézus várja. Ez egy igazi, boldog hazaérkezés. Az én értékrendemben ez sokkal nagyobb dicsőség, mintha valaki földi viszonylatban 23 olimpiai aranyérem büszke birtokosa lenne.

2020.12.09. Magyar Közlönyben megjelent: „A magyar kormány megemelte a kimagasló sporteredményekért járó állami jutalmak összegét, így az olimpiai aranyéremért az eddigi 35 helyett már 50 millió forint jár. A Magyar Közlöny szerdán megjelent száma szerint az ötkarikás játékokon szerzett ezüstéremért 35,7 millió, a bronzért pedig 28,5 millió forintot kapnak a sportolók.” Mindez emberi értékrend szerinti kimagasló teljesítményért járó jutalom és dicsőség.

Vajon, ha mi, a mai elanyagiasodott keresztyének szabadon választhatnánk István diakónus dicsősége és egy olimpiai aranyéremmel járó minden előny között, hogyan döntenénk?

Számomra olyan példaértékű István diakónus bátor hitvallása az őrjöngő és ellenségesen viselkedő, magát Isten népének valló zsidó tömeggel szemben. „51Ti keménynyakú, körülmetéletlen szívű és fülű emberek, mindig ellene szegültök a Szentléleknek, atyáitokhoz hasonlóan ti is. 52A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? Meg is ölték azokat, akik megjövendölték az Igaznak eljövetelét. Most pedig ti az ő árulóivá és gyilkosaivá lettetek, 53akik bár angyalok által kaptátok a törvényt, mégsem tartottátok meg. 54Amikor ezeket hallották, haragra gerjedtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene.” (ApCsel 7,51-54)

Az „Áhítat” című könyvünkben Merényi Zoltán testvérünk a mai napra kijelölt Igével összhangban, István diakónus mártírhalálával kapcsolatosan így fogalmazta meg üzenetét: „Ha teljes szívedből szereted és imádod Megváltódat, akkor soha semmilyen ár nem lesz drága, hogy ezt tehesd.”

Ízlelgetve testvérünk szó szerinti üzenetét, rá kellett jönnöm, hogy az nem igazi szeretet, ahogyan én szeretem Krisztust, hanem ahogyan ő szeretett engem. Rá kellett jönnöm, hogy eddigi életem során, úgy mint István vértanú, igazán, önfeláldozóan nem tudtam, talán nem is igazán akartam teljes szívből szeretni és imádni drága Megváltómat Jézus Krisztust, aki az életét adva, feláldozta magát azért, hogy nekem bűnös érdemtelennek az Ő vére árán örök életem üdvösségem legyen.

Egyik törvénytudó megkérdezte Jézust: Máté 27,36-39 36Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? 37Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” 38Ez az első és a nagy parancsolat. 39A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.”

Uram, bocsásd meg, hogy olyan képmutató keresztyén kategóriába tartozó vagyok, de meg akarok változni az elmém, értelmem megújulása által, hogy igazából megértsem mi Isten akarata, valójában úgy tudjalak szeretni, ahogyan István diakónus is szeretett téged.

Krisztus gyülekezeteivel is megtörténhet, hogy hátat fordítanak az Úrnak és igéjének, és nem hallgatnak a Szentlélek hangjára. Azok a keresztyének, akik megengedik ezt maguknak, a zsidókhoz hasonlóan Isten ítéletére számíthatnak: Isten országa elvétetik tőlük.

Jelenések 3,15-18 „15Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! 16Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból. 17Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: 18tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss.”

A hét gyülekezetnek szóló üzenetet kellett lejegyezni János apostolnak. Bibliában a hetes szám a teljességet jelképezi, így a hét gyülekezethez írottak Jézus Krisztus teste egészének szólnak, Krisztus valamennyi követőjének, minden korban. Ez azt jelenti, hogy a hét gyülekezet a történelem összes gyülekezetét képviseli, az üzenetek éppúgy szólnak nekünk, mint az eredeti olvasóknak.

A langyos gyülekezetben apátia uralkodik, mert elhanyagolják Krisztussal kettesben töltött időt. Csak félszívvel követik és lustán szolgálják őt. Hozzáidomulnak a világ normáihoz és hamarosan már jobban hasonlítanak a környező társadalomhoz, mint Isten országához. A laodicei gyülekezet tagjai, elkötelezett keresztyénnek tartották magukat, ám a valóságban nyomorult szégyenteljes állapotban voltak. Krisztus félreérthetetlenül közli a gyülekezettel, hogy elítéli a lelki langymelegséget.

Érdemes elgondolkodni, valójában mit is jelent a dicsőséges, hatalmas Krisztusnak az a mondata: „16Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból.” A mai elkényelmesedett, megfáradt Európai keresztyén gyülekezetek lelkisége mennyire más, mint az első gyülekezetekben ott Jeruzsálemben? Tudjuk rá a választ!

Napjainkban Európán kívüli gyülekezetekben viszont megtalálható ugyanaz a lelkület, ami akkor jellemezte az első apostoli gyülekezeteket. Ázsiai, Afrikai, Dél-Amerikai keresztyén közösségekben, főleg Iszlám többségű területeken, de Kínában sem jobb a helyzet, módszeresen üldözik megvallott hitükért a keresztyéneket. Felettébb érdekes, hogy azokon a területeken az üldözések ellenére megtérések, tömeges ébredések történnek.

Open Doors nemzetközi szervezet nyilvántartása szerint 76 azon országok száma, ahol a keresztyéneket, hátrányosan megkülönböztetik és üldözik. Csak 2022-ben 6175 hívő testvérünket ölték meg hitéért a világban. Gondoljunk csak bele, ez majdnem annyi, mintha egy év alatt Sülysáp teljes lakosságának túlnyomó részét lemészárolnák. Ezen felül még 3829 az elrabolt keresztyének száma, akiknek sorsa bizonytalan.

Kedves Testvérek! Imádkoznunk kell a napjainkban üldözött gyülekezetekért. Ugyanakkor nekünk is, akik szabadon beszélhetünk a Bibliáról, és nem zárnak börtönbe azért, ha istentiszteletre járunk, nagy kihívás, hogy ne kényelmesedjünk el, és ne tartsuk természetesnek azt a szabadságot, amelyben most részünk lehet.

István boldogan halt meg, mert az Úr megnyitotta a szemeit, s megpillantotta azt a helyet, ahova megkövezése után beléphetett. De még fontosabb, hogy meglátta azt a Jézust, aki számára is helyet készített a mennyben. Jó lenne, ha minden napon mi is magunk előtt látnánk ezt a célt! ÁMEN!

Hogyan fogadod a kegyelmet?

 

Jónás 1 1Így szólt az ÚR igéje Jónáshoz, Amittaj fiához: 2indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ellene, mert feljutott hozzám gonoszságának híre! 3El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsísba meneküljön az ÚR elől. Elment Jáfóba, talált ott egy hajót, amely Tarsísba készült. Kifizette az útiköltséget, és hajóra szállt, hogy a rajta levőkkel Tarsísba menjen az ÚR elől. 4Az ÚR azonban nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren, és már azt hitték, hogy hajótörést szenvednek. 5Félelem fogta el a hajósokat; mindegyik a maga istenéhez kiáltott, és a hajóban levő holmikat a tengerbe dobták, hogy így könnyítsenek rajta. Ezalatt Jónás, aki lement és lefeküdt a hajó egyik zugában, mélyen aludt. 6De odament hozzá a hajóskapitány, és így szólt hozzá: Hogy tudsz ilyen nyugodtan aludni!? Kelj föl, és kiálts az istenedhez! Talán gondol ránk az Isten, és nem veszünk el! 7Az emberek meg ezt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk sorsot, és tudjuk meg, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem! Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett. 8Akkor így beszéltek hozzá: Mondd el nekünk, miért van rajtunk ez a veszedelem? Mi a foglalkozásod, és honnan jössz? Hol a hazád, és melyik népből való vagy? 9Ő így felelt nekik: Héber vagyok. Az URat, a menny Istenét félem, aki a tengert és a szárazföldet alkotta. 10Az embereket nagy félelem fogta el, amikor megtudták, hogy az ÚR elől menekül – mert Jónás elmondta nekik –, és ezt mondták neki: Hogy tehettél ilyet?! 11Majd ezt kérdezték tőle: Mit tegyünk veled, hogy lecsendesedjék körülöttünk a tenger? Mert a tenger egyre viharosabb lett. 12Ő pedig így válaszolt nekik: Fogjatok meg, és dobjatok a tengerbe, akkor lecsendesedik körülöttetek a tenger! Mert tudom, hogy énmiattam zúdult rátok ez a nagy vihar. 13Az emberek azonban megpróbáltak kievezni a szárazföldre, de nem tudtak, mert a tenger egyre viharosabb lett körülöttük. 14Ekkor így kiáltottak az ÚRhoz: Jaj, URam, ne vesszünk el emiatt az ember miatt, ne terheljen bennünket ártatlan vér! Mert te, URam, azt teszed, amit akarsz! 15Azzal fogták Jónást, és beledobták a tengerbe; a tenger pedig lecsendesedett. 16Ezért az emberekben nagy félelem támadt az ÚR iránt; áldozatot mutattak be, és fogadalmakat tettek az ÚRnak.

Hogyan fogadod a kegyelmet? Igehirdetés hangfelvétele

https://drive.google.com/file/d/1ayeJuKOYGOHA9ixu5o_EyVQNd7KpyTsg/view?usp=sharing

Áhítat című könyvünkben a mai igéhez rendelt kiemelt gondolat kérdésként így hangzik: Hogyan fogadod a kegyelmet? Történetünkben akkor egy világhódító nagy nép sorsa, jövője függött a kérdéshez való hozzáállásukon. Isten megnem érdemelt kegyelmének keresése, elfogadása, vagy pusztulás, mely egyben a kárhozatukat is jelenti. Hogyan fogadod a kegyelmet?  Személyekre lebontva egyéni szinten rám és rád vonatkoztatva sem kisebb a tét, örök élet üdvösséggel, vagy örök kárhozat, annak minden borzalmas következményével. Az, hogy ez mit is jelent, a Bibliát nyitott szívvel olvasó és ismerő ember előtt nincs rejtve.

A felolvasott ige Amittaj fiaként mutatja be Jónást, nevének jelentése „galamb”. 2Királyok 14,25 említi név szerint Jónás prófétát, aki II. Jeroboám idején az északi királyságban Izraelben végezte prófétai szolgálatát, Hóseás és Ámosz próféta kortársa volt. Jónás könyvének keletkezését Kr. E. 760 körüli időpontra teszik, valószínűleg maga a próféta jegyezte le a történéseket.

Jónás próféta Názárettől négy-öt kilométerre fekvő galileai Gat-Héferből származott. Tehát a Jézusról vitázó farizeusok óriásit tévedtek, amikor (János 7,52) azt mondták, soha nem származott próféta Galileából.

A felolvasott Ige így hangzik: 1„Így szólt az ÚR igéje Jónáshoz, Amittaj fiához: 2Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ellene, mert feljutott hozzám gonoszságának híre”! Jónás 1,1-2.

Ninive városát mérete és ismertsége miatt, csak a „nagy városként” emlegették, történetünk idején az Asszír birodalom fővárosa volt, egészen annak bukásáig. Jónásnak három napig tartott bejárni a várost, lakossága meghaladta a százhúszezret. Asszír birodalom messze földön hírhedt volt bűnösségéről és kegyetlenségéről.

Ninive Galileától mintegy nyolcszáz kilométerre északkeletre feküdt, az akkori körülményeket figyelembe véve felettébb nagy távolságra esett Jónás szülővárosától. Az akkori viszonyok között nyolcszáz kilométer megtétele szárazföldi úton gyalogszerrel, nem a könnyű turista útvonalak közé tartozott. Nagyon komoly, fárasztó és mégis nagy horderejű küldetésre küldte el Isten Jónást. Egy akkori nagy világbirodalom népének léte, jövője függött küldetése sikerétől.

Gondoljunk csak bele, ha Isten Lelke indít bennünket lélekmentő munkára, vonakodásunk esetén emberek, családok, közösségek további sorsa múlhat azon, hogy engedelmesen belesimulunk Isten akaratának teljesítésébe, vagy úgy teszünk, mint ahogyan első nekifutásra Jónás tette.

A ma kezdődő héten Jónás és Náhum könyvét fogjuk egymás után olvasni. Azért lesz hasznos számunkra, mert mindkettő bemutatja Ninive városának, vagyis az Asszír Birodalomnak a sorsát. Jónás könyvében még kegyelmet kap a város. Aztán eltelik több mint száz év, újabb nemzedékek támadtak Ninivében is, akik már nem félték a kegyelem Istenét, ezért szinte törvényszerűen iszonyúan bűnös életet éltek.

Drága barátom, te hogyan fogadod a kegyelmet? Nézzük meg az ige fényében, hogyan fogadta Ninive népe az irgalmas Isten üzenetét Jónás szájából. „Még negyven nap és elpusztul Ninive” Jónás 2,4.

A történetből nagyon fontosnak tartom, bár egy kegyetlen vérontó nép volt az Asszír nép, de voltak köztük Istent félő emberek, és ami jelen esetünkben nagyon fontos, hogy voltak istenfélő vezetőik, akik bűnbánatot, megtérést és böjtöt hirdetve, önmagukat megalázva Isten kegyelmében reménykedtek, és így kaptak még valamivel több mint száz évet. Mindez a király és a vezető emberek érdeme is, remélték, hogy Istennél lehet még kegyelem. 

Így olvashatjuk Jónás 3,5-10 5Ninive lakosai azonban hittek Istennek, böjtöt hirdettek, és zsákruhát öltött a város apraja nagyja. 6Amikor ez a hír eljutott Ninive királyához, fölkelt a trónjáról, levetette magáról díszruháját, zsákruhát öltött magára, és hamuba ült. 7Azután kihirdették Ninivében a király és a főemberek parancsára: Az emberek és állatok, a marhák és juhok semmit meg ne kóstoljanak, ne legeljenek, vizet se igyanak! 8Öltsön zsákruhát ember és állat, kiáltsanak teljes erővel Istenhez, térjen meg mindenki a maga gonosz útjáról, és hagyjon fel erőszakos tetteivel! 9Ki tudja, talán felénk fordul és megszán az Isten, megfékezi izzó haragját, és nem veszünk el! 10Amikor Isten látta, amit tettek, és hogy mindenki megtért a maga gonosz útjáról, megbánta Isten, hogy pusztulásba akarta dönteni őket, és nem tette meg.

Sokat taníthat nekünk Jónás könyve a küldetésről, ellenségszeretetről, a kegyelem elfogadásáról. Jónás – más prófétáktól eltérően – missziói feladatot kapott. Küldetése szerint abba az Asszíriába kellett mennie, amely kegyetlen háborúi során leigázott sok országot, köztük Jézus Krisztus születése előtt 722-ben Izraelt is.

Náhum próféta könyve mutatja, hogy milyen izzó gyűlölettel néztek a kis népek Asszíriára és fővárosára, Ninivére, amely kiérdemelte a „vérontó város” nevet. Volt idő, Jónás idejében, amikor fogékony volt ez a város az isteni üzenetre, még akkor is, amikor ilyen formában hangzott: „Még negyven nap, és elpusztul Ninive.” (Jónás 3,4) Később Ninive népe már menthetetlenül megkeményedett. Ninive sorsa nagy figyelmeztetés a későbbi korok népe számára. Náhumnak már az ítéletet kellett Ninive számára meghirdetnie. El is pusztult hamarosan Asszíria.

Száz év nagyon hosszú idő, ez alatt négy generáció nőtt fel. Az újabb királyok és vezetők már elfordultak a kegyelmét hirdető irgalmas Istentől és Asszíria népe felett beteljesedett Isten ítélete. Gondoljuk csak bele, ha korunkban prófétát küldene Isten Európa nemzeteihez, vajon hány ország államfője és vele parlamentje és népe döntene úgy, hogy böjtöt hirdetne, azért, hogy kiengeszteljék az igazságosan haragvó Istent.

Kedves igehallgató gyülekezet, a mai napra kiemelten fontos üzenet mindannyiunk számára, „ragadd meg Isten kegyelmét, amíg felkínálja, amíg elérhető”! Később se keményedj meg annyira, hogy már az ítélet meghirdetése se tudjon bűnbánatra vezetni!

Ez a gondolatsor vezetett el engem a „Jelenések könyvében” a jövőnkről leírt eseményekhez.

Ahányszor csak olvasom a Biblia utolsó könyvét (Jelenések könyvéről van szó), mindig beleborzongok szemlélve az események láncolatában az emberiség hozzáállását, ahogyan reagálnak Isten igazságos ítéletére és csapásaira. Isten igazságos ítélete alatt eszük ágában sincs megtérni, inkább megkeményítik a szívüket.

Bibliát olvasó, ismerő ember tudja, hogy Isten a prófétákkal közli az eljövendő időszak eseményeit. A másik közlési módja Istennek, hogy János apostolt lélekben elragadja és az emberiség jövőjébe, a jövőnkbe enged betekintést és amit látott, tapasztalt azt kellett megírnia.

Jelenések könyve ötödik részében olvasható, hogy a Bárány Jézus átveszi a hét pecséttel lepecsételt könyvet. Ne a mai tintás pecsétnyomóra gondoljunk, hanem a zsineg két vége olvasztott lágy viaszban pecsétgyűrűvel van lenyomva. A kihűlt, megszilárdult viaszt úgy kell feltörni.

A Bárány Jézus elkezdte egyesével feltörni a hét pecsétet, mindegyik feltörése egy-egy hatalmas csapást, pusztítást jelentett a föld jövőbeni Istentől elfordult engedetlen népére. Gondoljunk csak bele, lehet, hogy gyermekeink, unokáink, vagy dédunokáink életének idejében lesz ez élő, megélt valóság.  

Majd következett a hét angyal egyenkénti trombitálása, ez újabb hét csapást jelentett a földön élő jövő nemzedékre. Jelenések 9,20-21 úgy tájékoztat bennünket, hogy akik túlélték ezeket az iszonyúan nagy csapásokat, nem tanultak a történésekből, nem tértek meg a gyilkosságaikból, varázslásaikból, paráználkodásaikból és lopásaikból sem.

A sok borzalomnak mely a felkínált kegyelem elutasításának a következménye, még nincs vége, mert következik a hét angyalnak Isten haragjával telt hét poharának kiöntése a földre, melyek egyenként újabb borzalmas csapásokat jelentenek a még élő engedetlen emberiség számára.

Ha valaki azt mondaná, hogy ez kegyetlenség a szerető Isten részéről, akkor jusson eszünkbe, hogy Isten igazságosságát nem írhatja felül a szeretete. A féltőn szerető Isten Fiában Jézus Krisztusban kivétel nélkül minden ember számára felkínálja a kegyelmet. A földi büntetőjogból ismeretes, hogy aki elutasítja a felkínált kegyelmet, azon végre kell hajtani a bűneiért járó jogos büntetést.

Köztársasági elnökasszony kegyelmet hirdetett a Budaházi és társai ügyében, szabadlábra kerültek. Az is a kegyelem egyik formája, ha valaki felfüggesztett börtönbüntetésre ítélnek. Ebben benne van a bűneiből való megtérés lehetősége. Ha nem követ el újabb bűncselekményt az adott időszakban, akkor mentesül a büntetés végrehajtásától.

Most gondoljunk Jónással történő események Újszövetségi beteljesedésére! Jézus Jónás szerepéhez és küldetéséhez hasonlította a magáét: „Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak Jónás próféta jele. Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel. Ninive lakói feltámadnak majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására; de íme nagyobb van itt Jónásnál (Máté 12,39-41)”.

Egyes kételkedő tudós teológusok szerint Jónás könyvében található csodák nehezen hihetőnek tűnnek, ezért megkérdőjelezik a könyv hitelességét. A szkeptikusok állításait éppen a Biblia cáfolja a legerőteljesebben, ugyanis az Ószövetség máshol is említi Jónást, mint Krisztus előtti VIII. századi prófétát 2Kir. 14,25.

Az Újszövetségben pedig a leghitelesebb személy Jézus Krisztus is utalt arra, amit Jónás átélt. Tehát megtörtént ószövetségi történésként ismerte el Jónás létét és történetét. Aki mást állít, az nem csupán a Biblia, hanem Krisztus tévedhetetlenségét is kétségbe vonja.

Kedves Testvérem, Barátom, Ismerősöm te hogyan fogadod Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét? Ninive a nagy város sorsa legyen figyelmeztetés mindannyiunk számára. Ragadd meg Istennek kegyelmét, amíg felkínálja, amíg csak elérhető, mert a kegyelmi idő is véges, ugyanúgy, mint a hajdani Ninivei lakói számára.

7„Ezért, amint a Szentlélek mondja: „Ma, ha az ő szavát halljátok, 8ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában”, Zsidók 3,7-8. ÁMEN