Hogyan fogadod a kegyelmet?

 

Jónás 1 1Így szólt az ÚR igéje Jónáshoz, Amittaj fiához: 2indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ellene, mert feljutott hozzám gonoszságának híre! 3El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsísba meneküljön az ÚR elől. Elment Jáfóba, talált ott egy hajót, amely Tarsísba készült. Kifizette az útiköltséget, és hajóra szállt, hogy a rajta levőkkel Tarsísba menjen az ÚR elől. 4Az ÚR azonban nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren, és már azt hitték, hogy hajótörést szenvednek. 5Félelem fogta el a hajósokat; mindegyik a maga istenéhez kiáltott, és a hajóban levő holmikat a tengerbe dobták, hogy így könnyítsenek rajta. Ezalatt Jónás, aki lement és lefeküdt a hajó egyik zugában, mélyen aludt. 6De odament hozzá a hajóskapitány, és így szólt hozzá: Hogy tudsz ilyen nyugodtan aludni!? Kelj föl, és kiálts az istenedhez! Talán gondol ránk az Isten, és nem veszünk el! 7Az emberek meg ezt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk sorsot, és tudjuk meg, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem! Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett. 8Akkor így beszéltek hozzá: Mondd el nekünk, miért van rajtunk ez a veszedelem? Mi a foglalkozásod, és honnan jössz? Hol a hazád, és melyik népből való vagy? 9Ő így felelt nekik: Héber vagyok. Az URat, a menny Istenét félem, aki a tengert és a szárazföldet alkotta. 10Az embereket nagy félelem fogta el, amikor megtudták, hogy az ÚR elől menekül – mert Jónás elmondta nekik –, és ezt mondták neki: Hogy tehettél ilyet?! 11Majd ezt kérdezték tőle: Mit tegyünk veled, hogy lecsendesedjék körülöttünk a tenger? Mert a tenger egyre viharosabb lett. 12Ő pedig így válaszolt nekik: Fogjatok meg, és dobjatok a tengerbe, akkor lecsendesedik körülöttetek a tenger! Mert tudom, hogy énmiattam zúdult rátok ez a nagy vihar. 13Az emberek azonban megpróbáltak kievezni a szárazföldre, de nem tudtak, mert a tenger egyre viharosabb lett körülöttük. 14Ekkor így kiáltottak az ÚRhoz: Jaj, URam, ne vesszünk el emiatt az ember miatt, ne terheljen bennünket ártatlan vér! Mert te, URam, azt teszed, amit akarsz! 15Azzal fogták Jónást, és beledobták a tengerbe; a tenger pedig lecsendesedett. 16Ezért az emberekben nagy félelem támadt az ÚR iránt; áldozatot mutattak be, és fogadalmakat tettek az ÚRnak.

Hogyan fogadod a kegyelmet? Igehirdetés hangfelvétele

https://drive.google.com/file/d/1ayeJuKOYGOHA9ixu5o_EyVQNd7KpyTsg/view?usp=sharing

Áhítat című könyvünkben a mai igéhez rendelt kiemelt gondolat kérdésként így hangzik: Hogyan fogadod a kegyelmet? Történetünkben akkor egy világhódító nagy nép sorsa, jövője függött a kérdéshez való hozzáállásukon. Isten megnem érdemelt kegyelmének keresése, elfogadása, vagy pusztulás, mely egyben a kárhozatukat is jelenti. Hogyan fogadod a kegyelmet?  Személyekre lebontva egyéni szinten rám és rád vonatkoztatva sem kisebb a tét, örök élet üdvösséggel, vagy örök kárhozat, annak minden borzalmas következményével. Az, hogy ez mit is jelent, a Bibliát nyitott szívvel olvasó és ismerő ember előtt nincs rejtve.

A felolvasott ige Amittaj fiaként mutatja be Jónást, nevének jelentése „galamb”. 2Királyok 14,25 említi név szerint Jónás prófétát, aki II. Jeroboám idején az északi királyságban Izraelben végezte prófétai szolgálatát, Hóseás és Ámosz próféta kortársa volt. Jónás könyvének keletkezését Kr. E. 760 körüli időpontra teszik, valószínűleg maga a próféta jegyezte le a történéseket.

Jónás próféta Názárettől négy-öt kilométerre fekvő galileai Gat-Héferből származott. Tehát a Jézusról vitázó farizeusok óriásit tévedtek, amikor (János 7,52) azt mondták, soha nem származott próféta Galileából.

A felolvasott Ige így hangzik: 1„Így szólt az ÚR igéje Jónáshoz, Amittaj fiához: 2Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ellene, mert feljutott hozzám gonoszságának híre”! Jónás 1,1-2.

Ninive városát mérete és ismertsége miatt, csak a „nagy városként” emlegették, történetünk idején az Asszír birodalom fővárosa volt, egészen annak bukásáig. Jónásnak három napig tartott bejárni a várost, lakossága meghaladta a százhúszezret. Asszír birodalom messze földön hírhedt volt bűnösségéről és kegyetlenségéről.

Ninive Galileától mintegy nyolcszáz kilométerre északkeletre feküdt, az akkori körülményeket figyelembe véve felettébb nagy távolságra esett Jónás szülővárosától. Az akkori viszonyok között nyolcszáz kilométer megtétele szárazföldi úton gyalogszerrel, nem a könnyű turista útvonalak közé tartozott. Nagyon komoly, fárasztó és mégis nagy horderejű küldetésre küldte el Isten Jónást. Egy akkori nagy világbirodalom népének léte, jövője függött küldetése sikerétől.

Gondoljunk csak bele, ha Isten Lelke indít bennünket lélekmentő munkára, vonakodásunk esetén emberek, családok, közösségek további sorsa múlhat azon, hogy engedelmesen belesimulunk Isten akaratának teljesítésébe, vagy úgy teszünk, mint ahogyan első nekifutásra Jónás tette.

A ma kezdődő héten Jónás és Náhum könyvét fogjuk egymás után olvasni. Azért lesz hasznos számunkra, mert mindkettő bemutatja Ninive városának, vagyis az Asszír Birodalomnak a sorsát. Jónás könyvében még kegyelmet kap a város. Aztán eltelik több mint száz év, újabb nemzedékek támadtak Ninivében is, akik már nem félték a kegyelem Istenét, ezért szinte törvényszerűen iszonyúan bűnös életet éltek.

Drága barátom, te hogyan fogadod a kegyelmet? Nézzük meg az ige fényében, hogyan fogadta Ninive népe az irgalmas Isten üzenetét Jónás szájából. „Még negyven nap és elpusztul Ninive” Jónás 2,4.

A történetből nagyon fontosnak tartom, bár egy kegyetlen vérontó nép volt az Asszír nép, de voltak köztük Istent félő emberek, és ami jelen esetünkben nagyon fontos, hogy voltak istenfélő vezetőik, akik bűnbánatot, megtérést és böjtöt hirdetve, önmagukat megalázva Isten kegyelmében reménykedtek, és így kaptak még valamivel több mint száz évet. Mindez a király és a vezető emberek érdeme is, remélték, hogy Istennél lehet még kegyelem. 

Így olvashatjuk Jónás 3,5-10 5Ninive lakosai azonban hittek Istennek, böjtöt hirdettek, és zsákruhát öltött a város apraja nagyja. 6Amikor ez a hír eljutott Ninive királyához, fölkelt a trónjáról, levetette magáról díszruháját, zsákruhát öltött magára, és hamuba ült. 7Azután kihirdették Ninivében a király és a főemberek parancsára: Az emberek és állatok, a marhák és juhok semmit meg ne kóstoljanak, ne legeljenek, vizet se igyanak! 8Öltsön zsákruhát ember és állat, kiáltsanak teljes erővel Istenhez, térjen meg mindenki a maga gonosz útjáról, és hagyjon fel erőszakos tetteivel! 9Ki tudja, talán felénk fordul és megszán az Isten, megfékezi izzó haragját, és nem veszünk el! 10Amikor Isten látta, amit tettek, és hogy mindenki megtért a maga gonosz útjáról, megbánta Isten, hogy pusztulásba akarta dönteni őket, és nem tette meg.

Sokat taníthat nekünk Jónás könyve a küldetésről, ellenségszeretetről, a kegyelem elfogadásáról. Jónás – más prófétáktól eltérően – missziói feladatot kapott. Küldetése szerint abba az Asszíriába kellett mennie, amely kegyetlen háborúi során leigázott sok országot, köztük Jézus Krisztus születése előtt 722-ben Izraelt is.

Náhum próféta könyve mutatja, hogy milyen izzó gyűlölettel néztek a kis népek Asszíriára és fővárosára, Ninivére, amely kiérdemelte a „vérontó város” nevet. Volt idő, Jónás idejében, amikor fogékony volt ez a város az isteni üzenetre, még akkor is, amikor ilyen formában hangzott: „Még negyven nap, és elpusztul Ninive.” (Jónás 3,4) Később Ninive népe már menthetetlenül megkeményedett. Ninive sorsa nagy figyelmeztetés a későbbi korok népe számára. Náhumnak már az ítéletet kellett Ninive számára meghirdetnie. El is pusztult hamarosan Asszíria.

Száz év nagyon hosszú idő, ez alatt négy generáció nőtt fel. Az újabb királyok és vezetők már elfordultak a kegyelmét hirdető irgalmas Istentől és Asszíria népe felett beteljesedett Isten ítélete. Gondoljuk csak bele, ha korunkban prófétát küldene Isten Európa nemzeteihez, vajon hány ország államfője és vele parlamentje és népe döntene úgy, hogy böjtöt hirdetne, azért, hogy kiengeszteljék az igazságosan haragvó Istent.

Kedves igehallgató gyülekezet, a mai napra kiemelten fontos üzenet mindannyiunk számára, „ragadd meg Isten kegyelmét, amíg felkínálja, amíg elérhető”! Később se keményedj meg annyira, hogy már az ítélet meghirdetése se tudjon bűnbánatra vezetni!

Ez a gondolatsor vezetett el engem a „Jelenések könyvében” a jövőnkről leírt eseményekhez.

Ahányszor csak olvasom a Biblia utolsó könyvét (Jelenések könyvéről van szó), mindig beleborzongok szemlélve az események láncolatában az emberiség hozzáállását, ahogyan reagálnak Isten igazságos ítéletére és csapásaira. Isten igazságos ítélete alatt eszük ágában sincs megtérni, inkább megkeményítik a szívüket.

Bibliát olvasó, ismerő ember tudja, hogy Isten a prófétákkal közli az eljövendő időszak eseményeit. A másik közlési módja Istennek, hogy János apostolt lélekben elragadja és az emberiség jövőjébe, a jövőnkbe enged betekintést és amit látott, tapasztalt azt kellett megírnia.

Jelenések könyve ötödik részében olvasható, hogy a Bárány Jézus átveszi a hét pecséttel lepecsételt könyvet. Ne a mai tintás pecsétnyomóra gondoljunk, hanem a zsineg két vége olvasztott lágy viaszban pecsétgyűrűvel van lenyomva. A kihűlt, megszilárdult viaszt úgy kell feltörni.

A Bárány Jézus elkezdte egyesével feltörni a hét pecsétet, mindegyik feltörése egy-egy hatalmas csapást, pusztítást jelentett a föld jövőbeni Istentől elfordult engedetlen népére. Gondoljunk csak bele, lehet, hogy gyermekeink, unokáink, vagy dédunokáink életének idejében lesz ez élő, megélt valóság.  

Majd következett a hét angyal egyenkénti trombitálása, ez újabb hét csapást jelentett a földön élő jövő nemzedékre. Jelenések 9,20-21 úgy tájékoztat bennünket, hogy akik túlélték ezeket az iszonyúan nagy csapásokat, nem tanultak a történésekből, nem tértek meg a gyilkosságaikból, varázslásaikból, paráználkodásaikból és lopásaikból sem.

A sok borzalomnak mely a felkínált kegyelem elutasításának a következménye, még nincs vége, mert következik a hét angyalnak Isten haragjával telt hét poharának kiöntése a földre, melyek egyenként újabb borzalmas csapásokat jelentenek a még élő engedetlen emberiség számára.

Ha valaki azt mondaná, hogy ez kegyetlenség a szerető Isten részéről, akkor jusson eszünkbe, hogy Isten igazságosságát nem írhatja felül a szeretete. A féltőn szerető Isten Fiában Jézus Krisztusban kivétel nélkül minden ember számára felkínálja a kegyelmet. A földi büntetőjogból ismeretes, hogy aki elutasítja a felkínált kegyelmet, azon végre kell hajtani a bűneiért járó jogos büntetést.

Köztársasági elnökasszony kegyelmet hirdetett a Budaházi és társai ügyében, szabadlábra kerültek. Az is a kegyelem egyik formája, ha valaki felfüggesztett börtönbüntetésre ítélnek. Ebben benne van a bűneiből való megtérés lehetősége. Ha nem követ el újabb bűncselekményt az adott időszakban, akkor mentesül a büntetés végrehajtásától.

Most gondoljunk Jónással történő események Újszövetségi beteljesedésére! Jézus Jónás szerepéhez és küldetéséhez hasonlította a magáét: „Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak Jónás próféta jele. Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel. Ninive lakói feltámadnak majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására; de íme nagyobb van itt Jónásnál (Máté 12,39-41)”.

Egyes kételkedő tudós teológusok szerint Jónás könyvében található csodák nehezen hihetőnek tűnnek, ezért megkérdőjelezik a könyv hitelességét. A szkeptikusok állításait éppen a Biblia cáfolja a legerőteljesebben, ugyanis az Ószövetség máshol is említi Jónást, mint Krisztus előtti VIII. századi prófétát 2Kir. 14,25.

Az Újszövetségben pedig a leghitelesebb személy Jézus Krisztus is utalt arra, amit Jónás átélt. Tehát megtörtént ószövetségi történésként ismerte el Jónás létét és történetét. Aki mást állít, az nem csupán a Biblia, hanem Krisztus tévedhetetlenségét is kétségbe vonja.

Kedves Testvérem, Barátom, Ismerősöm te hogyan fogadod Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét? Ninive a nagy város sorsa legyen figyelmeztetés mindannyiunk számára. Ragadd meg Istennek kegyelmét, amíg felkínálja, amíg csak elérhető, mert a kegyelmi idő is véges, ugyanúgy, mint a hajdani Ninivei lakói számára.

7„Ezért, amint a Szentlélek mondja: „Ma, ha az ő szavát halljátok, 8ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában”, Zsidók 3,7-8. ÁMEN