A Szentlélek kitöltése!

 

ApCsel. 2,1-13 1Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, 2hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. 3Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. 4Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. 5 Sok kegyes zsidó férfi élt akkor Jeruzsálemben, akik a föld minden nemzete közül jöttek. 6Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. 7Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? 8Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén: 9 pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, 10Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, 11zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól. 12Megdöbbentek mindnyájan, és tanácstalanul kérdezgették egymástól: Mi akar ez lenni? 13Mások azonban gúnyolódva mondták: Édes bortól részegedtek meg.

Hangfelvétel meghallgatható:

https://drive.google.com/file/d/1Gbazy2NFQAQZMWK-mE4YCmwqLrHmHrFj/view?usp=sharing

Isten Igéjéből a Bibliánkból tudjuk Jézus Krisztus a Golgotán befejezte értünk, üdvösségünkért önként vállalt váltságművét.  Ezt helyettesítő „áldozati bárányként” önként vállalta. Jézus Krisztus kereszthalálánál hiteles szemtanúként jelenlévő legfiatalabb tanítványa, János evagéliumában feljegyezte, az utolsó szava ez volt a kereszten: elvégeztetett. 

Kedves igehallgató gyülekezet, minek az ünnepe a pünkösd? Nem akarlak lexikonokban megfogalmazott információkkal fárasztani benneteket, ilyent már számtalanszor hallottatok. Csak egy tényre emlékeztetlek benneteket, hogy pünkösd a húsvét utáni ötvenedik nap. Hangfelvételen van Édesanyámnak egy szavalata, valahogyan így hangzik: „Pünkösd az az ünnep, amikor az ember lelke megtelik Istennel”. Milyen csodálatosan lényegre törő megfogalmazása Isten és ember kapcsolatának. Nem kell hozzá más, mint nyitott szívvel őszintén ráhagyatkozni Istenre, és hittel vallani, Uram legyen minden, de minden a te akaratod szerint és egyedül a te dicsőségedre.

1”Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, 2hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek.” Ap.Csel 2,1-2.

Pünkösd csodáját újra és újra átélik azok, akik teljes szívvel hisznek Jézus Krisztusban, és átadják magukat a Szentlélek éltető csodájának. Drága testvéreim, félszívvel sántikálni Krisztus Jézus és a világ között egyik legrosszabb döntés a magát hívőnek nevező embertől. Ifjúkoromban, még a megtérésem előtt is, csak azokat a hívő Atyafiakat tudtam tisztelni, azok voltak hitelesek előttem, akik bár néha csetlő botló emberkék voltak, de töretlenül azon voltak, hogy őszintén megéljék Krisztussal való közösségüket.

Sajnos kevés ilyen példaképet ismerhettem. Elgondolkodtam azon kedves igehallgató gyülekezet, miért van az, hogy ezek az általam nagyra tartott és tisztelt hívő testvérek, még csak gyülekezeti elöljárók sem lehettek. Vajon Mózes, Sámuel, és Dániel, ha ma itt élne közöttünk, hány Gyülekezetben lehetnének gyülekezeti elöljárók?

Apostolok cselekedeteiben Lukás a Szentlélektől ihletve olyan szemléletesen fogalmazza meg az akkori pünkösdi eseményeket: „2hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek.” ApCsel. 2,2.

Mihez is tudnám hasonlítani, ezt a csodálatos jelenséget? Bár minden hasonlat egy kicsit sántít. 1981-ben tartalékos katonaként egy hónapra behívtak Szolnokra a Szandaszőlősi repülős alakulathoz. Továbbképzés célja az volt, hogy elméleti és gyakorlati képzés részeként üzemanyagos tartálykocsival gyakoroljuk az akkor legkorszerűbb MIG vadászgépek kerozinnal való feltöltését. Kamaz tartálykocsival be kellett tolatni két parkoló vadászgép szárnyai közé. Amikor a kifutópályán ezek a gépek felszállásra elindultak az olyan zúgással, légörvénnyel és lángnyelvekkel járt, hogy a kiszolgáló személyzetnek fülvédőt is kellett használni. Ha meg riadó starttal szállt fel egy gép és véletlenül egy galamb ijedtében beletévedt a légörvénybe, akár ötven méterre elvetette őt.

Valahogyan így tudom elképzelni ott a felházban (hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből), ezt a pünkösdi csodás jelenséget. Azzal a különbséggel, hogy ott a reptéren a zúgást ember generálta, míg Jeruzsálemben pünkösdkor az égből jött a hatalmas szélviharhoz hasonló zúgás, mely a Szentlélek kitöltésének kísérőjelensége volt.

Gondoljunk csak bele mekkora nagy ház lehetett, amelynek felső szintjén mintegy százhúszan együtt ültek Krisztus Jézus ígéretének beteljesedésére váró tanítványok. Méretét tekintve olyan, vagy nagyobb lehetett, mint pl. a rákoscsabai baptista imaház.

Vajon Jézus Krisztus ígéretén kívül mi volt az, ami lehetővé tette, hogy az akkori események úgy alakuljanak, ahogyan most olvashatjuk a pünkösdi igehirdetés alapját képező igékben? Ez nem más, mint a tanítványoknak példaértékű engedelmessége és hűsége Krisztus Jézushoz. Bár szeretett Mesterük a zsidóktól és pogányoktól meggyalázva meghalt a kereszten, harmadnap dicsőségesen feltámadott, negyven napon át megjelent több mint ötszáz embernek, majd a szemük láttára felemeltetett és visszatért a mennybe.

Megtehették volna azt, hogy elkeserednek, mert végleg elment tőlük Jézus és visszatérnek eredeti foglalkozásukhoz. Péter és Jakab elment volna halászni, Máté pedig visszaült volna vámszedő asztalhoz. De őket nem olyan fából faragták, élő hittel belekapaszkodtak Jézus ígéretébe! Gondoljunk csak bele, nekünk egyen – egyenként mit jelentenek Jézus Krisztus csodálatos ígéretei, rá merjük építeni az életünket, jelenünket és főleg a jövőnket? Így hangzott Jézusnak tanítványai felé tett ígérete: „Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg.” ApCsel 1,4-5.

Mikor Jézus Krisztus a tanítványok szeme láttára felemeltetett felhő takarta el őt. Az olajfák hegyéről a tanítványok Jeruzsálembe mentek, együtt voltak egy szívvel, egy lélekkel. Ezt olvassuk ApCsel 1,14-ben „Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban, …! Mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen. Gondoljunk csak bele nyitott szívvel és lélekkel, mi általában két-három óráig vagyunk együtt, utána mindenki siet az otthonába. Ott a felházban százhúszan egy szívvel, egy lélekkel immár tizedik napja imádkozva együtt voltak és várták Krisztus Jézus ígéretének beteljesedését. Mi milyen áldozatot vagyunk hajlandók vállalni, hogy betöltsön bennünket a megígért (pünkösdi) Szentlélek?

Vajon mi késői tanítványai az Úrnak, mennyire jellemző ránk, hogy legalább az ünnepeken, nemcsak testben, hanem lélekben is együtt, egyek vagyunk, egy szívvel, egy Lélekkel, egy Krisztussal átitatva, általa megigazulva és megszentelve.

3Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. 4Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. (ApCsel 2,3-4) Milyen csodálatos élmény és látvány lehetett százhúsz Szentlélekkel betelt tanítvány kiment az utcára, terekre és bátran hirdette a felséges Isten csodálatos dolgait, Fiában Krisztus Jézusban gazdagon kiáradó mentő szeretetét.

Mit is takar ez a kifejezés megtelni, betelni Szentlélekkel? A „teljetek meg” kifejezéssel fordított jelen idejű, felszólító módú görög ige nem egyszeri eseményként utal Szentlélekkel való betöltekezésre, hanem egyfajta életmódként, amelyet az ismétlődő betöltekezés jellemez. Krisztus követőjének állandó lelki felfrissülésre van szüksége, amihez pedig újra és újra be kell töltekeznie Szentlélekkel. Első lépés miután valaki hitre jutott Krisztusban, be kell merítkeznie Szentlélekbe (ApCsel 1,5: 2,4), majd rendszeresen be kell töltekeznie vele, hogy Istent dicsőíthesse, szolgálhassa és bizonyságot tehessen róla. A keresztyén ember akkor töltekezhet be Szentlélekkel újra és újra, ha Jézus Krisztusba vetett hite is cselekvő és növekvő. Tegyük fel magunknak a kérdést, mennyire van bennünk a vágy, hogy Jézus Krisztusba vetett cselekvő és növekvő hittel újra és újra betöltekezzünk Szentlélekkel?

Sok kegyes zsidó férfi élt akkor Jeruzsálemben, akik a föld minden nemzete közül jöttek. 6Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. ApCsel 2,5-6

Pünkösd ünnepére a föld minden nemzete között diaszpórában élő kegyes zsidók és prozeliták eljöttek Jeruzsálembe és a maguk nyelvén hallották a Szentlélekkel betelt százhúsz tanítvány bizonyságtételét Isten felséges dolgairól.

Megdöbbentek mindnyájan, és tanácstalanul kérdezgették egymástól, mi akar ez lenni? Mások azonban gúnyolódva mondták: Édes bortól részegedtek meg. ApCsel 2,12.

Ott Jeruzsálemben nem erről volt szó, mert valóban Isten Szentlelkétől betelve, szinte megmámorosodva tettek bizonyságot Isten felséges dolgairól és valóságos csoda történt ott pünkösdkor, de olvassuk a Jeruzsálemi tudósítást leghitelesebb forrásból Isten Igéjéből. ApCsel 2,41 „Akik pedig hallgattak a szavára, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.”

Felmerült bennem a kérdés, napjainkban valós veszély az, hogy gyülekezetbe járó atyafiak bortól (alkoholtól) részegednek meg?

Efezus 5,18 Pál apostol így dorgálja az efezusi gyülekezetet, „Ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van, hanem teljetek meg Lélekkel”. Vajon melyiket könnyebb gyakorolni, megtelni Szentlélekkel, vagy megrészegedni bortól?

Megtérésem utáni időszakban fültanúja voltam egy gyülekezetben egy beszélgetésnek, mikor a gyülekezetvezető és egyik elöljáró beszélgettek X Y testvérről, aki köztudottan részeges volt. Jó lenne, ha száz ilyen tagunk lenne a gyülekezetben, mint ez az X Y testvér? Gyülekezetvezető kis hezitálás után rámondta, jó lenne. Akkor én ledöbbentem, 1 kor 5,18 Pál apostol itt a paráznát, nyerészkedőt, részegest egy kategóriába véve azt írja, ha közöttetek ilyen van, vele egy asztalhoz se üljetek, kevés kovász az egész tésztát meg keleszti. Az apostol itt nem a gyülekezeten kívül lévőkről ítélkezik, hanem azt írja távolítsátok el azért a gonoszt magatok közül.

Pál apostol a Róma 12,2-ben ezt üzente a gyülekezetnek, és üzeni ma nekünk is: „1Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek kedves áldozatul, 2és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

Keresztyénként szilárdan ellene kell állnunk annak a kísértésnek, hogy a világi gondolkodás és viselkedésmintát fogadjuk el és azt másoljuk. A világ a Sátán uralma alatt áll, ellenséges Istennel, emberi bölcsességre és értékrendre épül, elveti Istent, ezért nem fogadhatjuk el.

Drága testvéreim, kérjük a minket mindenkinél jobban szerető és értünk kereszten meghalt és feltámadott Krisztus Jézust, hogy töltse be csordultig lényünket azzal a valódi Szentlélekkel, aki pünkösdkor gazdagon kiáradt a tanítványokra és az őket nyitott szívvel hallgató háromezer emberre. ÁMEN