ApCsel. 2,1-13 1Amikor
pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a
helyen, 2hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás
támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. 3Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek
szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. 4Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek
beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. 5 Sok kegyes zsidó férfi élt akkor Jeruzsálemben, akik a
föld minden nemzete közül jöttek. 6Amikor
ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga
nyelvén hallotta őket beszélni. 7Megdöbbentek, és csodálkozva mondták:
Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? 8Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén:
9 pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak,
vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, 10Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén,
amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, 11zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a
mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól. 12Megdöbbentek mindnyájan, és tanácstalanul kérdezgették
egymástól: Mi akar ez lenni? 13Mások azonban gúnyolódva mondták: Édes
bortól részegedtek meg.
Hangfelvétel meghallgatható:
https://drive.google.com/file/d/1Gbazy2NFQAQZMWK-mE4YCmwqLrHmHrFj/view?usp=sharing
Isten Igéjéből
a Bibliánkból tudjuk Jézus Krisztus a Golgotán befejezte értünk, üdvösségünkért
önként vállalt váltságművét. Ezt
helyettesítő „áldozati bárányként” önként vállalta. Jézus Krisztus
kereszthalálánál hiteles szemtanúként jelenlévő legfiatalabb tanítványa, János evagéliumában
feljegyezte, az utolsó szava ez volt a kereszten: elvégeztetett.
Kedves
igehallgató gyülekezet, minek az ünnepe a pünkösd? Nem akarlak lexikonokban
megfogalmazott információkkal fárasztani benneteket, ilyent már számtalanszor
hallottatok. Csak egy tényre emlékeztetlek benneteket, hogy pünkösd a húsvét
utáni ötvenedik nap. Hangfelvételen van Édesanyámnak egy szavalata, valahogyan
így hangzik: „Pünkösd az az ünnep, amikor az ember lelke megtelik Istennel”.
Milyen csodálatosan lényegre törő megfogalmazása Isten és ember kapcsolatának.
Nem kell hozzá más, mint nyitott szívvel őszintén ráhagyatkozni Istenre, és
hittel vallani, Uram legyen minden, de minden a te akaratod szerint és egyedül
a te dicsőségedre.
1”Amikor pedig eljött a pünkösd
napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, 2hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az
égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek.” Ap.Csel 2,1-2.
Pünkösd csodáját újra és
újra átélik azok, akik teljes szívvel hisznek Jézus Krisztusban, és
átadják magukat a Szentlélek éltető csodájának. Drága testvéreim, félszívvel
sántikálni Krisztus Jézus és a világ között egyik legrosszabb döntés a magát
hívőnek nevező embertől. Ifjúkoromban, még a megtérésem előtt is, csak azokat a
hívő Atyafiakat tudtam tisztelni, azok voltak hitelesek előttem, akik bár néha
csetlő botló emberkék voltak, de töretlenül azon voltak, hogy őszintén megéljék
Krisztussal való közösségüket.
Sajnos kevés ilyen
példaképet ismerhettem. Elgondolkodtam azon kedves igehallgató gyülekezet,
miért van az, hogy ezek az általam nagyra tartott és tisztelt hívő testvérek,
még csak gyülekezeti elöljárók sem lehettek. Vajon Mózes, Sámuel, és Dániel, ha
ma itt élne közöttünk, hány Gyülekezetben lehetnének gyülekezeti elöljárók?
Apostolok
cselekedeteiben Lukás a Szentlélektől ihletve olyan szemléletesen fogalmazza
meg az akkori pünkösdi eseményeket: „2hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló
zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol
ültek.” ApCsel. 2,2.
Mihez
is tudnám hasonlítani, ezt a csodálatos jelenséget? Bár minden hasonlat egy
kicsit sántít. 1981-ben tartalékos katonaként egy hónapra behívtak Szolnokra a
Szandaszőlősi repülős alakulathoz. Továbbképzés célja az volt, hogy elméleti és
gyakorlati képzés részeként üzemanyagos tartálykocsival gyakoroljuk az akkor
legkorszerűbb MIG vadászgépek kerozinnal való feltöltését. Kamaz
tartálykocsival be kellett tolatni két parkoló vadászgép szárnyai közé. Amikor
a kifutópályán ezek a gépek felszállásra elindultak az olyan zúgással,
légörvénnyel és lángnyelvekkel járt, hogy a kiszolgáló személyzetnek fülvédőt
is kellett használni. Ha meg riadó starttal szállt fel egy gép és véletlenül
egy galamb ijedtében beletévedt a légörvénybe, akár ötven méterre elvetette őt.
Valahogyan
így tudom elképzelni ott a felházban (hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás
támadt az égből), ezt a pünkösdi csodás jelenséget. Azzal a különbséggel,
hogy ott a reptéren a zúgást ember generálta, míg Jeruzsálemben pünkösdkor az
égből jött a hatalmas szélviharhoz hasonló zúgás, mely a Szentlélek
kitöltésének kísérőjelensége volt.
Gondoljunk
csak bele mekkora nagy ház lehetett, amelynek felső szintjén mintegy százhúszan
együtt ültek Krisztus Jézus ígéretének beteljesedésére váró tanítványok.
Méretét tekintve olyan, vagy nagyobb lehetett, mint pl. a rákoscsabai baptista
imaház.
Vajon
Jézus Krisztus ígéretén kívül mi volt az, ami lehetővé tette, hogy az akkori
események úgy alakuljanak, ahogyan most olvashatjuk a pünkösdi igehirdetés
alapját képező igékben? Ez nem más, mint a tanítványoknak példaértékű
engedelmessége és hűsége Krisztus Jézushoz. Bár szeretett Mesterük a zsidóktól
és pogányoktól meggyalázva meghalt a kereszten, harmadnap dicsőségesen feltámadott,
negyven napon át megjelent több mint ötszáz embernek, majd a szemük láttára
felemeltetett és visszatért a mennybe.
Megtehették
volna azt, hogy elkeserednek, mert végleg elment tőlük Jézus és visszatérnek
eredeti foglalkozásukhoz. Péter és Jakab elment volna halászni, Máté pedig
visszaült volna vámszedő asztalhoz. De őket nem olyan fából faragták, élő
hittel belekapaszkodtak Jézus ígéretébe! Gondoljunk csak bele, nekünk
egyen – egyenként mit jelentenek Jézus Krisztus csodálatos ígéretei, rá merjük
építeni az életünket, jelenünket és főleg a jövőnket? Így hangzott Jézusnak
tanítványai felé tett ígérete: „Amikor együtt volt velük, megparancsolta
nekik: Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét,
amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel
kereszteltettek meg.” ApCsel 1,4-5.
Mikor
Jézus Krisztus a tanítványok szeme láttára felemeltetett felhő takarta el őt.
Az olajfák hegyéről a tanítványok Jeruzsálembe mentek, együtt voltak egy
szívvel, egy lélekkel. Ezt olvassuk ApCsel 1,14-ben „Ezek valamennyien
egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban, …!
Mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen. Gondoljunk csak bele nyitott
szívvel és lélekkel, mi általában két-három óráig vagyunk együtt, utána
mindenki siet az otthonába. Ott a felházban százhúszan egy szívvel, egy
lélekkel immár tizedik napja imádkozva együtt voltak és várták Krisztus Jézus
ígéretének beteljesedését. Mi milyen áldozatot vagyunk hajlandók vállalni, hogy
betöltsön bennünket a megígért (pünkösdi) Szentlélek?
Vajon
mi késői tanítványai az Úrnak, mennyire jellemző ránk, hogy legalább az
ünnepeken, nemcsak testben, hanem lélekben is együtt, egyek vagyunk, egy
szívvel, egy Lélekkel, egy Krisztussal átitatva, általa megigazulva és
megszentelve.
3Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük,
amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. 4Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek
beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. (ApCsel 2,3-4) Milyen csodálatos élmény
és látvány lehetett százhúsz Szentlélekkel betelt tanítvány kiment az utcára,
terekre és bátran hirdette a felséges Isten csodálatos dolgait, Fiában Krisztus
Jézusban gazdagon kiáradó mentő szeretetét.
Mit is
takar ez a kifejezés megtelni, betelni Szentlélekkel? A „teljetek meg” kifejezéssel
fordított jelen idejű, felszólító módú görög ige nem egyszeri eseményként utal
Szentlélekkel való betöltekezésre, hanem egyfajta életmódként, amelyet az
ismétlődő betöltekezés jellemez. Krisztus követőjének állandó lelki
felfrissülésre van szüksége, amihez pedig újra és újra be kell töltekeznie
Szentlélekkel. Első lépés miután valaki hitre jutott Krisztusban, be kell
merítkeznie Szentlélekbe (ApCsel 1,5: 2,4), majd rendszeresen be kell
töltekeznie vele, hogy Istent dicsőíthesse, szolgálhassa és bizonyságot
tehessen róla. A keresztyén ember akkor töltekezhet be Szentlélekkel újra és
újra, ha Jézus Krisztusba vetett hite is cselekvő és növekvő. Tegyük fel
magunknak a kérdést, mennyire van bennünk a vágy, hogy Jézus Krisztusba vetett
cselekvő és növekvő hittel újra és újra betöltekezzünk Szentlélekkel?
Sok
kegyes zsidó férfi élt akkor Jeruzsálemben, akik a föld minden nemzete közül
jöttek. 6Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a
sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket
beszélni. ApCsel
2,5-6
Pünkösd
ünnepére a föld minden nemzete között diaszpórában élő kegyes zsidók és
prozeliták eljöttek Jeruzsálembe és a maguk nyelvén hallották a Szentlélekkel
betelt százhúsz tanítvány bizonyságtételét Isten felséges dolgairól.
Megdöbbentek
mindnyájan, és tanácstalanul kérdezgették egymástól, mi akar ez lenni?
Mások azonban gúnyolódva mondták: Édes bortól részegedtek meg. ApCsel 2,12.
Ott
Jeruzsálemben nem erről volt szó, mert valóban Isten Szentlelkétől betelve,
szinte megmámorosodva tettek bizonyságot Isten felséges dolgairól és valóságos
csoda történt ott pünkösdkor, de olvassuk a Jeruzsálemi tudósítást
leghitelesebb forrásból Isten Igéjéből. ApCsel 2,41 „Akik pedig hallgattak a
szavára, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott
hozzájuk.”
Felmerült
bennem a kérdés, napjainkban valós veszély az, hogy gyülekezetbe járó atyafiak
bortól (alkoholtól) részegednek meg?
Efezus
5,18 Pál apostol így dorgálja az efezusi
gyülekezetet, „Ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van, hanem
teljetek meg Lélekkel”. Vajon melyiket könnyebb gyakorolni,
megtelni Szentlélekkel, vagy megrészegedni bortól?
Megtérésem
utáni időszakban fültanúja voltam egy gyülekezetben egy beszélgetésnek, mikor a
gyülekezetvezető és egyik elöljáró beszélgettek X Y testvérről, aki köztudottan
részeges volt. Jó lenne, ha száz ilyen tagunk lenne a gyülekezetben, mint ez az
X Y testvér? Gyülekezetvezető kis hezitálás után rámondta, jó lenne.
Akkor én ledöbbentem, 1 kor 5,18 Pál apostol itt a paráznát,
nyerészkedőt, részegest egy kategóriába véve azt írja, ha közöttetek ilyen van,
vele egy asztalhoz se üljetek, kevés kovász az egész tésztát meg keleszti. Az
apostol itt nem a gyülekezeten kívül lévőkről ítélkezik, hanem azt írja
távolítsátok el azért a gonoszt magatok közül.
Pál
apostol a Róma 12,2-ben ezt üzente a gyülekezetnek, és üzeni ma nekünk
is: „1Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára,
hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek
kedves áldozatul, 2és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg
értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami
jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Keresztyénként
szilárdan ellene kell állnunk annak a kísértésnek, hogy a világi gondolkodás és
viselkedésmintát fogadjuk el és azt másoljuk. A világ a Sátán uralma alatt áll,
ellenséges Istennel, emberi bölcsességre és értékrendre épül, elveti Istent,
ezért nem fogadhatjuk el.
Drága
testvéreim, kérjük a minket mindenkinél jobban szerető és értünk kereszten
meghalt és feltámadott Krisztus Jézust, hogy töltse be csordultig lényünket
azzal a valódi Szentlélekkel, aki pünkösdkor gazdagon kiáradt a tanítványokra
és az őket nyitott szívvel hallgató háromezer emberre. ÁMEN
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése