Nagypénteki üzenet!

 

Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra, és az egész őrség köré gyűlt. 28Levetkőztették őt, bíborszínű köpenyt adtak rá, 29tövisből font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva előtte, gúnyolták őt: Üdvözlégy, zsidók királya! 30Azután leköpdösték, majd elvették tőle a nádszálat, és a fejét verték vele 31Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvitték, hogy keresztre feszítsék. 32Kifelé menet találkoztak egy cirénei emberrel, akinek Simon volt a neve: ezt arra kényszerítették, hogy vigye a keresztet. 33Amikor arra a helyre értek, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek, 34epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem akart inni belőle. 35Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin; 36azután leültek ott, és őrizték. 37Feje fölé függesztették az ellene szóló vádat, ezzel a felirattal: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. 38Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. 39Akik elmentek mellette, a fejüket rázva káromolták, 40és ezt mondták: Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről! 41Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták az írástudókkal és a vénekkel együtt: 42Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne! 43Bízott az Istenben, szabadítsa meg most, ha kedveli őt; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok. 44A vele együtt megfeszített rablók is ugyanígy gyalázták. (Máté 27,27-44.) 

Nagypénteki igehirdetés hangfelvétele

https://drive.google.com/file/d/1nUCNWXL4VWSVRu0h-YKoIIO7FfFZGyM7/view?usp=sharing

Kedves igehallgató gyülekezet, Máté evangéliumából a mai „nagypénteki” igehirdetés alapjául kijelölt igeszakasszal kapcsolatos kérdésem van felétek, az előbb felolvasott, elhangzott valós történet milyen gondolatokat, érzéseket váltott ki belőletek? Kérem, egyenként hangosan válaszoljatok? ……………. Erre majd később visszatérünk!

A nagypénteki események sodrában ott tartunk, hogy hogy Pilátus római helytartó nem talált semmi halálra méltó bűnt az igaztalan vádak alapján elé hurcolt Jézus kihallgatása során. Azt mondta az őrjöngő zsidó tömegnek, mosom kezeimet, „ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. Ám ti lássátok!” Az egész nép így kiáltott: „szálljon ránk és gyermekeinkre az ő vére!”  Mit tett erre Pilátus: „Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta őt, hogy megfeszítsék.” (Máté 27,24c-26)

Az igehirdetés alapjául felolvasott Igeszakasszal kapcsolatosan idézek három mondatot az Áhítat című könyvünkből: „Jézus életének utolsó órái tele vannak igazságtalansággal, szenvedéssel és megaláztatással. A kereszt tövénél lévők a fejüket csóválva káromolják őt. Istennel és a Messiással kapcsolatos elvárásaikba nem fér bele, hogy a Messiás a keresztfán végezze, aki Isten Fiának mondja magát, ne tudjon és ne akarjon leszállni a keresztről. A baj elsősorban nem a kétkedés, az elbizonytalanodás, hanem a hitetlenség.”

A „Nagypénteki” történésekről közülünk már mindenki oly sok információval rendelkezik, mind a négy evangélium részletesen leírja a történéseket. Több megfilmesített változatát is láttuk. Én most kivételesen nem a közvetlen eseményekről kívánok elmélkedni, arról következtetéseket levonni és megosztani veletek, hanem az események hátterében lévő ok okozati összefüggésekről, és annak máig szóló üzenetéről.

A történetből az világosan kiderül, hogy ott és akkor az eseményekben résztvevő izraeli főpapokat, írástudókat, milyen gondolatok és érzések vezették.  Azon csodálkozom, hogy a zsidó főpapok, akik a két fő vallási irányzat, farizeusok és szaddaceusok köréből kerültek ki, annak ellenére, hogy ismerték, vagy ismerniük kellett volna a Messiásra vonatkozó, elsősorban Ézsaiási próféciákat, mégis ennyire elvakította őket a gyűlölet és saját önigazságuk.

Az a vallásos ember, aki a Sátán totális befolyásában, a Sátán által megkötözötten éli az életét, gonoszabb tud lenni egy teljesen istentagadó embernél, mert nem nyíltan teszi bosszúálló, ártó munkálkodását, hanem vallási köntösbe burkolva, mintha Istennek tetsző dolgot cselekedne. Gondoljunk csak bele, Isten szent Fia elleni halálos ítélet alapjául istenkáromlás volt a vád, mert Isten fiának nevezte magát.

Ha korlátozott emberi értelmünkkel igyekszünk megérteni Krisztus Jézus golgotai áldozatát, akkor számunkra a maga valójában szinte felfoghatatlan.

”Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János 3,16

Gondoljuk csak végig, Isten a legdrágábbat, a legértékesebbet, számára a legkedvesebbet adta halálba áldozati ajándékul, hogy önzetlenül magára vállalja bűneinkért járó jogos büntetést, és vissza ajándékozza a bűn által eltorzított istenképűségünket. Hogy megértsük Isten irántunk való szeretetét, kérdezem, ki az közülünk, aki egy magasabb cél érdekében áldozati ajándékul a halálba adná szeretett gyermekét. Döbbent csend, erre a kérdésre a természetes reakció.

Bevezetőben kérdeztem, kiből milyen érzelmeket váltott ki a felolvasott igeszakasz Jézus Krisztus megaláztatásáról és haláláról. Énbennem a „Nagypénteki” eseményekből elsősorban Jézus Krisztus felénk áradó mérhetetlen szeretetének szinte felfoghatatlan nagysága, és emberi szavakban szinte kifejezhetetlen hála érzése fogalmazódik meg. Én, a gyarló, bűnös, és nyomorult ember teljesen érdemtelen vagyok rá, hogy Isten fia, a szent, az igaz ilyen mérhetetlenül sokat szenvedjen értem és helyettem.

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta”, (Hová adta az Atya egyszülött Fiát? Keresztfára áldozati ajándékul). János 3,16 mondatának első része Isten szinte határtalan mentő szeretetét fejezi ki a világ emberei felé. Kedves testvéreim, úgy érzem ezt a szeretetet nekünk lehetetlen felülmúlni, egyes-egyedül engedelmességgel és Jézus Krisztushoz való feltétlen hűséggel tudjuk őszinte hálánkat kifejezni. Uram, ne az én akaratom, hanem Te akaratod legyen meg!

A mondat második fele, pedig az, amit az embernek kell(ene) hozzáadni Isten szeretetére válaszul, „hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Tehát az ember egyetlen helyes válasza erre, hogy feltétel nélkül higgyen Isten fiában és hálából elkötelezze magát, még pedig saját jól felfogott érdekében, hogy … el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Mit tettek a főpapok és Izrael népének vezetői, akiknek ismernie kellett a várva várt Messiás eljöveteléről szóló próféciákat? A sok jel és Krisztus Jézus hatalmas csodái ellenére őt hatalomféltésből hitetlenül elvetették és mindenáron meg akarták ölni.

Külső szemlélő számára, akit elkápráztatnak csupán a formaságok, bármily elkötelezettnek is tűnt Isten népe – hiszen imádkoztak az Úrhoz, imádták és dicsőítették őt a jeruzsálemi nagytemplomban, amire büszkén azt hangoztatták, az ÚR háza, szívük azonban nem volt egészen az övé. Ez ékes példa arra, hogy a maga útját járó rendszeresen templomba járó, imádkozó, adakozó, magát hívőnek tartó ember is lehet kárhozat felé sodródó lelkileg halott bűnös. Izraeli vezetők, főpapok farizeusok és szaddaceusok rendre megtartották az Atyák hagyományai szerinti ünnepeiket, hazug véresáldozatokkal próbálták kiengesztelni az Urat, de neki nem telt abban kedve.

Ézsaiás 1,13-14 azt mondta az ÚR, nem tűröm együtt a bűnt és az ünneplést, ünnepeiteket gyűlölöm én. Isten, aki a szívek és vesék vizsgálója, őt nem lehet megtéveszteni látványos farizeusi megnyilvánulásokkal.

Úgy éltek mintha Isten csak egy választható lehetőségként adta volna közvetlen kinyilatkoztatását és parancsolatait, melyekre tetszésük szerint felelhettek igennel vagy nemmel következmények nélkül. Számtalan vallási szertartást és hagyományt nagy buzgalommal gyakoroltak, mindenből precízen beadták a tizedet, nagy buzgalommal imádkoztak, hangszerek és dicsőítő zsoltárok éneklésének hangjától zengett a jeruzsálemi Nagytemplom épülete, ami hamis biztonságérzettel töltötte el őket, miközben lényegében azt tették, amit ők maguk jónak láttak.

Sajnos napjainkban is sok gyülekezetet fenyeget a kiüresedés, vagyis a lelki tartalom elvesztésének veszélye: csak ajkukkal dicsérik és tisztelik Istent, valójában csak jól akarják érezni magukat, de nem szeretik őt, mert nem akarnak elvárásai szerint élni. Amint véget ér az istentisztelet, máris tovább hajszolják önző élvezeteiket, ami végül lelki vaksághoz és önámításhoz vezet.

Drága barátaim, nem kell ennek így lenni, Krisztus Jézus azért vállalta a „nagypénteki” megaláztatást, iszonyú kínszenvedést bűneinkért, hogy elfogadjuk értünk hozott golgotai áldozatát. Azt akarja, hogy Őt tegyük életünkben mindenek elé és fölé az első helyre, és akkor beteljesedik életünkben a szerető Isten vágya, „hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Bátran tedd őt Krisztus Jézust életedben az első helyre, és akkor meglátod, minden más a helyére kerül.

A megigazuláshoz és megszentelődéshez vezető úton Jakab, Péter, János apostol leveleinek csodálatos igei üzenetei vannak útjelzőként melyet, ha követünk bizton a mennyei honba vezetnek bennünket.

Ha a kereszt botrányán keresztül munkálkodó Istent megértjük és benne hiszünk, akkor felismerhetjük mindazt, ahogyan ő képes életünk minden történésén keresztül munkálkodni. Sose adjuk fel ezt! Nem a kétkedés a baj, hanem a hitetlenség. Lehet, sőt jönni kell a kereszthez, de őszinte hittel.

ÁMEN!