Izrael családja összeköltözik!

 

1Mózes 46,26 – 47,6 „26Azok, akik Jákóbbal együtt Egyiptomba érkeztek – akik őtőle származtak, azaz Jákób fiainak a feleségein kívül – összesen hatvanhatan voltak, 27Józsefnek pedig két fia született Egyiptomban. Jákób egész háza népe tehát, amely Egyiptomba ment, hetven lélek volt. 28Józsefhez menve Jákób Júdát küldte maga előtt, hogy mutassa az utat Gósenbe. Így érkeztek el Gósen földjére. 29József befogatott a kocsijába, és Gósenbe ment apja, Izráel elé. Amikor meglátta, a nyakába borult, és sokáig sírt a nyakába borulva. 30Izráel azt mondta Józsefnek: Most már meghalhatok, mert megláttam arcodat, hogy még élsz. 31József ezután azt mondta testvéreinek és apja háza népének: Elmegyek és hírt viszek a fáraónak. Megmondom neki, hogy testvéreim és apám háza népe, akik Kánaán földjén voltak, megérkeztek hozzám, 32és ezek az emberek juhpásztorok, mindig jószágtartó emberek voltak, és elhozták a juhaikat, marháikat és mindenüket. 33Azért, ha a fáraó majd hívat titeket, és megkérdezi, hogy mi a foglalkozásotok, 34ezt mondjátok: Jószágtartó emberek voltak a te szolgáid ifjúkoruktól fogva mindeddig; mi is, meg atyáink is. Így majd letelepedhettek Gósen földjén, mert az egyiptomiak minden juhpásztort utálatosnak tartanak.

1József elment és hírt vitt a fáraónak. Ezt mondta: Apám és testvéreim megérkeztek Kánaán földjéről juhaikkal, marháikkal és mindenükkel, amilyük csak van, és már Gósen földjén vannak. 2Maga mellé vett ötöt a testvérei közül, és odaállította őket a fáraó elé. 3A fáraó ezt kérdezte a testvérektől: Mi a foglalkozásotok? Ők így feleltek a fáraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, meg atyáink is azok voltak. 4Majd ezt mondták a fáraónak: Jövevényként jöttünk erre a földre, mert szolgáid juhainak nincs legelője, olyan súlyos az éhínség Kánaán földjén. Hadd telepedjenek le szolgáid Gósen földjén! 5A fáraó ezt mondta Józsefnek: Apád és testvéreid idejöttek hozzád. 6Előtted van Egyiptom országa. Az ország legjobb részén telepítsd le apádat és testvéreidet, telepedjenek le Gósen földjén. Ha pedig tudod, hogy vannak közöttük rátermett emberek, tedd azokat jószágaim felügyelőivé!”

2024-09-15. Igehirdetés hangfelvétele:

https://drive.google.com/file/d/10_5oKDcaOnq2t1ukXOEr0NRBEx39FO08/view?usp=sharing

A mindentudó, mindenható, végtelenül bölcs és hatalmas Istennek tökéletes terve volt ígéretének beteljesítésére, hogy nagy néppé teszi Ábrahám utódait, annyian lesznek, mint tenger partján a homok. (1Mózes 22,16-19)

Kánaán földjén egy folyamatosan növekvő, először párszáz, majd párezer taggal rendelkező kis népcsoport ellenséges környezetben, szinte állandó veszélynek lett volna kitéve. Egyiptom akkor korának szuperhatalma volt, oltalmában biztonságosan növekedhetett, szaporodhatott Isten kiválasztott népe.

1Móz 46,26-27 26”Azok, akik Jákóbbal együtt Egyiptomba érkeztek – akik őtőle származtak, azaz Jákób fiainak a feleségein kívül – összesen hatvanhatan voltak, 27Józsefnek pedig két fia született Egyiptomban. Jákób egész háza népe tehát, amely Egyiptomba ment, hetven lélek volt.”

Eljátszottam a gondolattal, mi lett volna Isten nagyléptékű terveiből, ha Jákób maroknyi kis népe a mai életfelfogásunk szerint akart volna berendezkedni Egyiptomban a legjobb természeti adottságokkal rendelkező „Gósen” földjén. Végre egy gazdag országban vagyunk, nekünk is legyen életcélunk a folyamatos jólét, a gazdagság, hiszen szinte ideális feltételek között növekvő számú állatainkkal itt eredményesen tudunk kereskedni. Minek az a sok gyerek, hiszen akkor nem tudunk anyagilag olyan ütemben gyarapodni, hogy elérjük az egyiptomi életszínvonalat.

Jól emlékszem ifjú koromban mennyire tetszettek a nyugati márkás autók, mennyire ideálisnak tűnt a nyugati jólét, ahogyan azt a filmekben láttuk, sokan azért költöztek Amerikába, vagy tőlünk nyugatabbra, hogy megvalósítsák az őket rabságban tartó álmaikat.

Istennek legyen hála, hogy őket, Jákób maroknyi népét akkor még nem tudta ilyen eszmékkel, önző vágyakkal megfertőzni a Sátán.

Most ugorjunk négyszáz évet előre a történelemben. A Biblia erről a négyszáz évről nem tudósít bennünket. Egyiptom országában is nagy változások történtek. Történelemből tudjuk, hogy egy teljesen új fáraó dinasztia került hatalomra, aki már nem tudott semmit arról, ki volt az a „József”, aki Isten kezében engedelmes eszköz volt, hogy megmentse általa Egyiptom népét a kipusztulástól a hét aszályos esztendőben.

2Mózes könyvéből tudjuk, hogy Jákób népe annyira megszaporodott Egyiptomban, hogy a fáraóban ez már félelmet keltett, ezért a fiú újszülöttek megölésével drasztikusan csökkenteni akarta az izraeliták létszámát, de eredménytelenül. Mai korunkban a jóléti társadalmakban már megvan erre az eredményes módszer: ennek neve pedig születésszabályozás és abortusz. Ez a módszer sokkal eredményesebb, mint a fáraó rendelete. Statisztika szerint, csak Magyarországon az elmúlt 64 évben 5,4 millió dobogó szívű magzatot öltek meg édesanyja méhében. 40-50 év múlva, ha az Úr addig nem jön vissza, elnyomott kisebbségben fog élni az európai és a „jóléti társadalmak” őslakóssága. Jobb esetben rezervátumokban, mint Amerikában az indián őslakósság, rosszabb esetet pedig a fantáziátokra bízom.

Mózes első könyvének utolsó fejezetei Jákób és családja Egyiptomba költözéséről és az ottani letelepedéséről szólnak, valamint József intézkedéseiről az éhínség hátralévő évei alatt, végül Jákób tizenkét fiának osztott apai áldásáról, haláláról és temetéséről.

Amikor József apját a fáraó elé vitte bemutatni, „a Fáraó megkérdezte Jákóbtól, hány éves vagy?” Jákób azt felelte a fáraónak: Vándorlásaim éveinek száma százharminc esztendő. Életem rövid volt, tele rossz napokkal” 1Móz 47,8-9.

Jákób élete küzdelmes élet volt, hiszen csak a két feleségéért 14 évet, majd még 6 évet kellett szolgálnia, mert Lábán Jákóbhoz hasonlóan csaló volt, rútul rászedte őt, de Istene vele volt és ígérete szerint felettébb megáldotta őt.

Jákób pályafutásának vége csodásan szép, ellentétben áll eseménydús életének előző történéseivel. Valahogy úgy tudnám szemléltetni egy költői képpel, mint amikor egy zivataros nap végén eloszlanak a felhők, amelyek addig eltakarták a napot, amely most a nyugati égbolton méltóságos ragyogásával nyugovóra tér, miközben sugaraival bearanyozza a nyugati égboltot, és a közelgő csodálatos holnapra mosolyog.

Így van az öreg pátriárkával is. A csalások, alkudozások, ravaszságok, kertelő csűrés-csavarások időszaka életében tűnőfélben vannak, és Jákób a hit nyugodt méltóságával lép elő, hogy olyan áldást osszon, olyan örökséget hagyjon családjára, amely csak az Istennel ápolt szoros közösségben érhető el. Jákóbnak idős korára teljesedett be az élete. Évei számának növekedésével egyre értékesebb, nemesebb lett, mint a jól kezelt óbor.

Korunk előrehaladtával a mi életünk is ilyen lett? Vagy megkeseredtünk, folyton csak a panaszkodó elégedetlenség jellemző ránk?

Kérem a végtelenül bölcs és hatalmas Istent, hogy a vele egyre szorosabbá, meghittebbé váló kapcsolatunkban, a mi életünkben is Jákóbéhoz hasonló, kívánatos lelki gyümölcsöt teremjünk.

Jákób testi szemei idős korára meghomályosodtak, de lelki látása kitisztult, megerősödött.  (1Móz 48,17-19) „17Amikor József látta, hogy apja Efraim fejére tette a jobb kezét, rosszallotta ezt. Megfogta apja kezét, hogy áttegye Efraim fejéről Manassé fejére. 18József ezt mondta apjának: Nem úgy, apám, mert ez az elsőszülött, az ő fejére tedd a jobb kezedet! 19Apja azonban elutasította, és azt mondta: Tudom, fiam, tudom. Ő is néppé lesz, ő is nagy lesz, de kisebbik testvére nagyobb lesz nála, és utódaiból sok-sok nép támad majd.”

Mi itt, a gyülekezet tagjainak többsége az idősebb generációhoz tartozunk, bár meg sem közelítjük Izrael életkorát, mely 147 év volt. Az én életkorom most megközelítőleg a fele, mint amennyit Jákób megélt földi létében.

Kérjük a mindentudó, mindenható, dicsőséges Istent, hogy nekünk érdemtelen szolgáinak, kegyelméből adja meg egyéni életünkre, és a gyülekezetünkben is, hogy lelki látásunk, hallásunk egyre tisztuljon, erősödjön, annak ellenére, hogy fizikai látásunk, hallásunk korunk előrehaladtával egyre jobban csökken. Mi sem bizonyítja jobban, hogy romlik fizikai látásunk, már szemüveg kell az olvasáshoz, arról nem is beszélve, ha egy tű fokába kell befűzni a cérnát.

Egy érdekességre kívánom felhívni a figyelmeteket! Kérdezem feltűnt-e már valakinek, hogy Mózes első könyve utolsó fejezeteiben, hogyan váltakozik a „Jákób” és „Izráel” név?

1Móz. 48,2-3 „Jákóbnak jelentették: Nézd, József, a fiad jön hozzád! Izráel összeszedte erejét, és felült az ágyon. Jákób ezt mondta Józsefnek: A mindenható Isten megjelent nekem Lúzban Kánaán földjén, megáldott engem.”

Tudnunk kell, hogy az Írásban, ha ilyen különös jelentőségű dolgokkal találkozunk, az azért van, mert ebben az esetben is a nevek felcserélése bizonyos tanulságot rejteget számunkra. Elég, ha megjegyezzük, hogy a „Jákób” név kifejezi azt a mélységet, ahová Isten leszállott, az „Izráel” pedig azt a magasságot, ahová Jákóbot Isten felemelte.

Számomra igazából példaértékű, milyen nemes lélekre vall, hogy József meg tudott bocsátani testvéreinek, akik oly sok nyomorúságot okoztak neki. Testvérei először meg akarták őt ölni, de Ruben közbenjárására inkább eladták rabszolgának az Izmáelieknek húsz ezüstért. József testvérei jóvoltából összesen 13-14 évig volt rabszolga és börtöntöltelék.

Isten Józsefet felemelte, olyan hatalmat dicsőséget adott neki, amiről álmodni sem mertek. Bár József gyerekkori álmai sejtettek valamit. József valóban, a szó szoros értelmében nemeslelkű, istenfélő ember volt, mert meg sem fordult a fejében, hogy törlesszen testvérei gonoszságáért.

Még baptista családokban is előfordul, hogy örökségül kapott anyagiakon való nézeteltérés miatt egy életen át tartó harag, neheztelés marad a szívekben. Pedig aki Isten gyermekének tartja magát, annak szívében az ilyen önzésből eredő harag, neheztelés Jézus Krisztussal együtt nem férhet meg egy szívben.

Drága testvéreim az Úrban, ha nem úgy alakult emberekkel és az Úrral való élő kapcsolatunk, hogy abból áldás fakadjon családunkra, egyéni és közösségi életünkre, mindig van lehetőség új igei alapokra helyezni Jézus Krisztusban az életünket, mert az őszinte testvéri szeretetből áldás fakad, erre szerető Istennek határozott ígérete van.

Zsoltárok 133.  1„Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! 2Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. 3Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor.”

Kedves testvéreim, értitek ennek a zsoltárnak aktuális üzenetét: Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor, ha a testvérek egyetértésben élnek! Érezzük az Úr gazdag áldását?

Drága Urunk, kérünk töltsd be szívünket a békesség, a szeretet és egyetértés lelkével, hogy küldhesd ránk a gazdag áldásod és életet mindenkor.

Van egy dolog, amit soha nem szabad elfelejtened! Isten életed minden nem várt és rossz fordulatánál is melletted marad. Csak hittel bízd rá az életed!  ÁMEN!