Zsoltárok 40,5-14 5Boldog
ember az, aki az ÚRba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az
elvetemült hazugokhoz.
6URam,
Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de
több annál, mint amit fel tudnék sorolni. 7Véresáldozatban
és ételáldozatban nem telik kedved: nyitott fület adtál nekem. Égőáldozatot és
vétekáldozatot nem kívánsz.
8Akkor így szóltam: Íme, megjelentem, a
könyvtekercsben írva van rólam. 9Abban telik kedvem, Istenem, hogy
akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van. 10Hirdetem
igazságodat a nagy gyülekezetben, és nem zárom be számat, jól tudod, URam! 11Igazságodat nem rejtegetem szívem mélyén, hanem beszélek
hűségedről és szabadításodról. Nem titkolom el szeretetedet és hűségedet a nagy
gyülekezet előtt. 12URam, ne vond meg tőlem irgalmadat,
szereteted és hűséged őrizzen szüntelen! 13Mert
annyi baj vett engem körül, hogy megszámlálni sem lehet. Bűneim büntetése
utolért engem, áttekinteni sem tudom őket, számosabbak hajam szálainál, és a
szívem is elhagyott engem. 14Légy kegyelmes, URam, és ments meg,
URam, siess segítségemre!
Zsolt. 40. 5-14 Igehirdetés hangfelvétele:
https://drive.google.com/file/d/1rTWFKDRH2d_6U8t1b1ZBvm2a6AUfm4CO/view?usp=sharing
Ma a reformáció emléknapja, a
reformáció vasárnapja van, emlékezünk azokra a hithősökre, akiknek hitből
fakadó, Isten ügyéért való munkálkodásukat koruk egyháza egy általuk elképzelt
szűk mederbe akarta korlátozni. Isten Igéjét nyitott szívvel és lélekkel olvasó,
hallgató hitelődeinknek ez nem felelt meg. Bátran szembefordultak az akkor
éppen uralkodó egyházzal.
Luther Mártonnak és társainak nem az
volt a fontos, hogy mit szól az egyház, hanem mindenekelőtt való kérdés az
volt, mit szól, mit gondol, mit üzen Szentlelkével az élő Isten?
Azt üzeni ma is számunkra bátorításul
Isten Igéje: „Boldog az az ember, aki az Úrba veti bizodalmát, nem igazodik
a kevélyekhez” és az elvetemült hazugokhoz”.
Úgy kezdődik ez a 40. zsoltár „Várva
vártam az Urat és ő lehajolt hozzám.” Tudjuk, hogy Krisztus az ÚR valóban
eljött erre a földre, valóban kiszolgáltatta magát, egészen törékenyen,
babaillattal jött el közénk a hatalmas, dicsőséges, végtelen Isten, hogy
testben felnőjön és királyként életét adja az övéiért, hogy azok, akik
hisznek őbenne megmeneküljenek és örök életük legyen. Egyedül ezért jött el
Jézus!
Dávidnak ez a zsoltárja egy nagyon
különös zsoltár, úgy tűnik, hogy egy hálaadó imádság, de a végén mégis
bűnvallással és könyörgéssel fejeződik be, és középen történik egy nagyon
különleges dolog, amitől messiási próféciának tartjuk ezt a zsoltárt. Ott középen
nem Dávid imádkozik, nem Dávid beszél, hanem az Úr Jézus.
Azt mondja: ”Véresáldozatban, és
ételáldozatban nem telik kedved”. Abban telik kedvem Istenem, hogy
akaratodat teljesítsem. Ezek a sorok szinte szó szerint megegyeznek a
zsidókhoz írt levél 10. részének soraival, amikor Jézusról beszélnek és azt
mondja a Szentírás, hogy ezt mondja Jézus, aztán a 40. zsoltárnak szavait idézi
ott középen.
Milyen érdekes, hogy Dávid elkezd
imádkozni, aztán szavai egybefonódnak a Messiás szavaival, a Messiás imádkozik,
majd ismét Dávid szavai következnek, aki könyörög a megbocsátásért. Különös
zsoltár ez, nemcsak azért különös, mert ez egy messiási prófécia és nemcsak
azért, mert előre tekint a Messiásra. Azért különös mert beletekint Dávidnak
a lelkébe, beletekint abba, ahogyan Dávid lát, ahogyan ő él, ahogyan ő
kiált. És bemutatja azt, ahogyan a nagy Isten az ő szentségével, kegyelmével
hogyan válaszol az ő mélyből jövő kiáltására.
Dávid azt írja, hogy a pusztulás vermében volt, és akkor
kiáltott az Úrhoz, „kiáltok hozzád Uram”! Mindegy, hogy mi történik velem, én
akkor is hiszek benned, a tények ellenére is, hiszek minden józan ész érv
ellenére is. Nem könnyű ezt a bizodalmat megtanulni, magamévá tenni, csak a
Szentlélek által vezetve mondja ezt.
Törvényed szívemben van olvastuk a 9. versben. Milyen
csodálatos kiváltság, hogy nem egy külső elvárához kell igazodnom, hanem
bensőmből fakad, mert az a szívem hústáblájára van vésve kitörölhetetlenül. Az
engedelmességet, a hűséget így egyáltalán nem kényszernek élem meg, hanem
Jézus Krisztussal együtt tehetek bizonyságot „Abban telik kedvem,
Istenem, hogy akaratodat teljesítsem”, mert törvényed a szívemben van.
Aki követi Istent, és valóban szívébe
zárta törvényét, az örömmel engedelmeskedik Istennek, nem kötelességből, hanem
szeretetből, odaadásból. Hite működni fog, s így valódi gyönyörűséget lel Isten
terveinek követésében. Örömét abban mutatja ki, hogy igyekszik minél
jobban megismerni, kívülről megtanulni Isten Igéjét és engedi, hogy a
Szentlélek az életére alkalmazza Isten igazságát.
Most pedig lenne egy egészen személyes
kérdésem hozzád, mondd kedves testvérem, boldog ember vagy? Boldog embernek
tartod magad? Mitől függ a boldogságod? A körülmények kedvező alakulásától,
vagy valami egészen mástól?
„5Boldog
ember az, aki az ÚRba veti bizodalmát,”. Istenben való hitünk, bizodalmunk valódi próbái a nehéz, a
nemszeretem időszakok.
Reformáció vasárnapján érdemes számba
venni mindazt a sok jót, áldást, amit Isten tett értünk. Állj meg ma egy
kicsit, és szánj erre időt a mai nyugalomnapodban! Hited megújulásában és
megerősödésében lesz segítségedre, ha újból látod: nincs semmi, ami
összevethető Isten szeretetének nagyságával.
Emlékszel életed mélységeire,
amelyekben erőtlen magányodban tehetetlenül segítségért kiáltottál hozzá? Ő
lehajolt és felemelt, a pusztulás verme és a teljes bizonytalanság helyett nála,
benne biztos alapra találhattál.
Emlékszel, fel tudod idézni azokat a
csodás alkalmakat, amikor sírásodat örvendezéssé változtatta, amikor őt dicsérő
éneket adott szívedbe és a szádba? Mindezt nem azért, mert olyan jó voltál,
hogy mindezt megérdemelted, hanem mert a veled kapcsolatos terve is jó és
csodálatos már a kezdetektől fogva. Ha elcsendesedve visszatekintesz életed
útjára, csodálkozz csak rá Isten irántad való szeretetére, kegyelmére és ez
indítson hálára Isten iránt, késztessen a megélt kegyelem hirdetésére és
továbbadására! Isten ma is csak azt kéri tőled, hogy közeledj hozzá, tárd ki, nyisd
meg előtte a szívedet, hogy ezután is véghez vihesse a veled a kapcsolatos
csodás terveit.
Buzdítás őszinte imára!
Vizsgáljuk meg, hogy vallásos
tevékenységeink Isten kegyelméből fakadnak-e? És Isten dicsőségét szolgálják-e?
