Azt kérdem tehát: Elvetette Isten az ő
népét? Szó sincs róla! Hiszen én is izráelita vagyok, Ábrahám utódai közül,
Benjámin törzséből. Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve
kiválasztott. Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor
Isten előtt vádat emel Izráel ellen: „Uram, prófétáidat megölték,
oltáraidat lerombolták, én maradtam meg egyedül, de nekem is az életemre
törnek.” Viszont mit mond neki az isteni kijelentés? „Meghagytam magamnak
hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet a Baalnak.” Így tehát most is van
maradék a kegyelmi kiválasztás szerint; ha pedig kegyelemből van, akkor nem
cselekedetekből, különben a kegyelem nem volna kegyelem. Róma 11,1–6
Isten kegyelméből sok történetet tudunk,
ismerünk a Bibliából, nehogy úgy járjunk, nehogy úgy reagáljunk a körülöttünk
történő eseményekre, mintha nem ismernénk a bibliai történéseket!
Pál apostol Krisztus után 57 körül
írhatta levelét a rómaiakhoz, feltételezik, hogy harmadik misszió útja vége
felé Korinthusban Gájusz vendége volt és ott Terciusz segítségével vetette
papírra üzenetének sorait.
Az apostol Istentől kapott küldetésével
összefüggésben írta a Római levelet, Isten ugyanis arra hívta el őt, mint
zsidót, hogy a pogányoknak (a nem zsidó nemzeteknek) is elvigye Jézus Krisztus
üzenetét. Aggasztó híreket kapott a római birodalom fővárosában élő keresztyén
gyülekezetből. Ugyanis a római gyülekezet pogány származású testvérei úgy vélték:
Isten teljesen elvetette a kiválasztott zsidó népét. Úgy vélem nem voltak elég körültekintőek,
amikor kialakították ezt a véleményüket.
Őszintén elmondhatom, megtérésem óta a
zsidó nép mindig közel áll hozzám, azon egyszerű oknál fogva, mert Urunk
Krisztus Jézus a Messiás is zsidó volt, ők pedig Isten kiválasztott népe.
Milyen okokra vezethető vissza, hogy a római keresztyén gyülekezetben
kialakult ez a vélemény? Úgy vélem az egyik oka évezredek
távolába vezethető vissza. Nagy zavarkeltő, a Sátán már egészen a kezdetektől
napjainkig folyamatosan minden követ megmozgat, hogy antiszemita, zsidóellenes
indulatokat gerjesszen a kiválasztott nép környezetében. Izrael történelmének napjainkban
történő eseményei, és az elmúlt 76 év történései is ezt a véleményt támasszák
alá.
Kérdezem, hogy veletek történt-e olyan, hogy
egy másik nemzethez, népcsoporthoz, vagy más felekezethez tartozó ember
tisztességtelenül megbántott, esetleg megkárosított benneteket. Velem megtörtént,
első reakcióm a harag és neheztelés, aztán úgy szépen, lassan kezdtek bennem
helyére kerülni az érvek, és vele az érzéseim. De hát Jézus Krisztus értük is
meghalt a kereszten, bár most a Sátán rabságában élnek, aztán végül eljutok
oda, hogy imádkozzak azért az emberért, aki megalázott, aki belém gázolt.
Utólag már könnyebb így beszélni róla, de akkor melegében iszonyú küzdelem
zajlik az emberben a feltörő érzelmekkel. Megérte rendezni magamban Isten
akaratával megegyezően az ügyet, mert újból békességem lett.
Határozott véleményem, hogy egy
keresztyén ember nem lehet antiszemita, ha mégis antiszemita, akkor már nem
keresztyén, csak annak mondja magát. Tudjuk először Antiókhiában nevezték Krisztus
Jézus követőit keresztyénnek. Tehát a Keresztyén kifejezés azt jelenti, hogy
Krisztusi, Krisztus követő.
Szerintem a másik ok, amiért a
Rómában élő keresztyén gyülekezetben kialakulthatott a zsidóellenes hangulat,
mert a zsidók nem, vagy nagyon nehezen tudnak beilleszkedni az általuk
pogánynak tartott népek közé. Miért van ez így?
A zsidó nép többségében napjainkban is
kiemelten fontos a vallási hagyományok ápolása, megőrizni identitásukat, mindig
törekednek a felnövekvő nemzedéknek átadni a maguk értelmezésében az
Ószövetségi egyisten hit lényegét és hagyományaikat. Úgy tartják, a zsidó
valláson kívüliek mind pogányok. Az, hogy ők a kiválasztott nép Isten tenyerén,
büszkeséggel és ebből fakadó gőggel töltötte el őket. Lelki vakságuk miatt nem
ismerték fel, és többségük ma sem ismeri fel és nem fogadja el az Istentől
küldött Krisztust, mint Messiást, pedig Ézsaiás több mint hatszáz évvel
korábban megjövendölte, hogy az eljövendő Messiás megvilágítja az igazságra
vezető ösvényt, és a megváltás fénye égő fáklyaként fog egyik nemzetről a
másikra terjedni (60-66 fejezet.).
Az egész Bibliában a Római levél
foglalkozik legerőteljesebben azzal, hogy a zsidók elvetették Krisztust (néhány
kivétellel, akik elfogadták Messiásuknak, vagyis üdvözítőjüknek), és azzal,
hogy Isten kegyelmi terve majd végül visszakanyarodik Izraelhez (9-11. f.).
Pál apostol levelében egy nagyon fontos
érvet hoz fel a római nem zsidó származású keresztyének téves megítélésével
szemben.
1Azt kérdem tehát: Elvetette Isten az ő
népét? Szó sincs róla! Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám utódai közül,
Benjámin törzséből. 2Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve
kiválasztott. Róma
11,1-2
„…avagy elvetette-é Isten az ő
népét?” Erre a
kérdésre válaszolva Pál először a maradékra irányítja a figyelmet. Mert mindig
volt és mindig lesz Istenhez hűséges maradék! A kegyelmi elhívást annak
bizonyítékaként említi, hogy Isten nem vetette el népét. A megváltás
mindenki számára elérhető, aki elfogadja Istennek Krisztusban felkínált kegyelmét,
legyen akár zsidó, akár pogány.
Ne feledjük, hogy az első keresztények
szinte mind zsidók voltak – gondoljunk csak a pünkösd napján megtérőkre. Pétert
is csak egy különleges látomás és csoda győzte meg arról, hogy a pogányoknak
éppúgy joga van Krisztus kegyelmére, tehát a kegyelmet hozzájuk is el kell
juttatni.
Pál apostol nem ért velük egyet, és
ezért rámutat egy hasonló bibliai esetre. Amikor azt mondjátok, hogy nem maradt
belőlük senki, hasonlóak vagytok Illéshez. Nem olvastátok? Ő is ugyanazt
mondta, mint ti, de ahogyan ő rosszul látta a helyzetet, ugyanúgy ti is.
Illés magának Istennek vázolta a
helyzetet, és ragaszkodott is a látásához: „Uram, prófétáidat megölték,
oltáraidat lerombolták, én maradtam meg egyedül, de nekem is az életemre
törnek.” Viszont Isten kijelentette neki az ő verzióját: „Meghagytam
magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet a Baalnak.”
Izráelben a hit szempontjából rendkívül
nehéz időben is mindig volt maradék, mint ahogy a babiloni fogság idejében is,
és ahogy mindig is lesz, mert Isten ilyen hűséges. Van itt még valami:
Isten kegyelme bármikor, számunkra meglepő módon is felülírhatja azt, amit
megérdemelne egy ember vagy egy nép. A Bibliában olvasottak tehát arra valók,
hogy formálják az istenképünket, és megszabják például az ő népéről való
gondolkodásunkat, ahelyett, hogy a saját látásunk szerint viszonyulnánk
hozzájuk!
A történelmet tanulmányozva szintén
eljuthatunk a válaszhoz. Izrael engedetlensége ellenére még mindig létezik.
Persze sokan mondják: ez igaz, itt vannak közöttünk, de jobb lenne, ha nem
lennének. Ezt nevezzük antiszemitizmusnak. Isten másként gondolkodik!
Izrael azért létezik, mert mind a mai napig ők Isten kiválasztott népe, akikkel
szövetséget kötött. Akik elvetettségükben is kitartanak abban az értelemben,
hogy nem reagálnak az evangéliumra, azok el fognak veszni. De Isten ígérete a
nép dicsőséges jövőjére nézve továbbra is fennáll! „…és így üdvözülni fog a maradék
Izrael.” (Róm 11,26)
Ha Izrael történelmét követjük, akkor
létezésük egyetlen magyarázata csak az Ige fényében érthető meg. Tanulmányozd
Izrael történelmét! Isten igazságosan oltalmazó kezét kell meglátnunk ennek a
népnek történelmében mind a mai napig, mert mindig volt és lesz Izrael népéből
Istenhez hűséges maradék.
Az Ószövetség ígéretei be fognak
teljesedni. Robert Louis Stevenson mondta egyszer: „Nem értem, hogy ti
teológusok és igehirdetők miért alkalmazzátok a gyülekezetre azokat az
ígéreteket, melyeket az Írások szerint Isten egyedül kiválasztott népének, a
zsidóknak adott és melyek a népre és a Szentföldre vonatkoznak. Ezek a jövőben
fognak beteljesedni.
Rómában élő keresztyénekre nagy
hatással voltak a tévtanítók, ezért kezdtek névleges keresztyén gyülekezetté
válni. Pál apostol Isten üzeneteként írott levelével tudta csak ezt a nemkívánt
folyamatot megállítani, illetve helyretenni. Első névleges keresztyén nemzet
391-ben a római birodalom lett, és ezzel egyben erkölcstelensége miatt
megindult a lejtőn lefelé. Majd 95 év múlva 486-ban a nyugat Római birodalom,
mint nemzet megszűnt, megbukott.
A névleges keresztyén nemzetek,
gyülekezetek számára a vasárnapi istentiszteletetek, a kenyértörés, csapdává
lett, mert Isten Igéjére nem helyesen reagálnak. Ha Isten igazsága csak látszat
marad, akkor az áldásból átok lesz.
1900-as években az Amerikai Egyessült
Államok is kezdett névleges keresztyén nemzetté válni. Donald Grey Barnhouse
mondta el egyszer, hogy a japánok tanulmányozták, hol van Amerika leggyengébb,
sebezhető pontja, mielőtt Pearl Harbort bombázták a II. világháborúban. Úgy
döntöttek, hogy egy vasárnap reggel támadnak, amikor az előző pénteken a katonák
már megkapták a zsoldjukat.
A háború után a japán katonai
levéltárban megtalálták az erre vonatkozó vizsgálatok iratait. A japánok
tudták, hogy a zsold kifizetése után a katonák pénteken és szombaton dorbézolni
fognak, berúgnak és vasárnap reggel fogják kialudni mámorukat. Ekkor lehet őket
meglepni, ilyenkor nem lesz ellenállás. Japánok megtalálták az amerikai katonai
támaszpont gyenge pontját az erkölcstelen életmódjukban, meglepetésszerű támadásukkal
iszonyú pusztítást végeztek az amerikai támaszponton. Kikötőkben lebombázták,
elpusztították a még megmaradt repülőgép hordozó anyahajókat és a hozzá tartozó
hadi készleteket. A Sátán nagyon jól ismeri a névleges keresztyének gyenge
pontjait és ott támad, ahol legsebezhetőbbek. (Midway-i csata)
– Sok évvel ezelőtt még vasárnap volt
az a nap, amikor az emberek a gyülekezetben, az istentiszteleten erőre kaptak.
Az áldásból most átok lett. Isten Igéjét hallgatni, annak üzenetét megélni,
megfontolandó dolog. Ha csak formalitás, akkor átok lesz belőle. Az Ige hallása
által minden ember megváltozik, vagy javára áldásként vagy megkeményedik és
átokká, csapdává lesz számára.
Kedves igehallgató gyülekezet! Soha ne
feledjük, szerető Istenünknek az a vágya, kifejezett óhaja, hogy Fiában
Krisztus Jézusban megtérve, minden embernek örök élete, üdvössége legyen.
Kérjük Urunkat, Igéjével, Szentlelkével
erősítsen, vezessen el bennünket minden igazságra, hogy az istentiszteleteken
való részvétel, őhozzá való engedelmességben és hűségben kiteljesedve valódi
áldássá váljon számunkra. Istentiszteleti alkalmaink, és az úrvacsora
mindannyiunk számára, Isten Igéjére helyesen reagálva testi, lelki erőgyűjtés,
és Krisztusban való kiteljesedés alkalma legyen. ÁMEN
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése