Krisztus tökéletes szeretete!

 

János 15,12-17 12Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. 13Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. 14Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. 15Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek. 16Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. 17Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást.

Igehirdetés hangfelvétele

https://drive.google.com/file/d/1G7vzkJyij6bf0J1MBaZfFen_mLRcaaQQ/view?usp=sharing

Mai igehirdetésünk alapjául kiemelt rövid szakaszban (János 15,13-17) lejegyzett tanítás közvetlenül a páskavacsora után hangzott el Jézus Krisztus tanításaként. Nyilvánvaló, hogy a páskavacsora, amit utolsó vacsoraként is ismerhetünk csütörtökön volt. Újszövetségi Bibliánkban János evangéliumának 13-16. részébenben, Jézus Krisztusnak erről mondanivalójában és terjedelmében hatalmas tanításáról olvashatunk. Ez a tanítássorozat, talán fogalmazhatok úgy, hogy a Názáreti Jézus földi küldetésének végén, akkori és későbbi tanítványaihoz intézett búcsúbeszédét tartalmazza. Gondoljunk csak bele ez a tanítás négy egész részben van lejegyezve. Tizenhetedik részben pedig Jézus főpapi imádságára csodálkozhatunk rá, irántuk és irántunk való gazdagon kiáradó szeretetében, és értünk való felelősségében hálás szívvel gyönyörködhetünk.

Tizennyolcadik részben tudósít bennünket Isten Igéje, Jézus Krisztus elfogatásáról. A zsidók a következő újabb napot nem éjféltől számították, hanem mindig napfelkeltétől a következő napfelkeltéig. Mivel a János 18,3 tudósít bennünket arról, hogy Jézus elfogatásához fáklyákkal vonult ki a katonai és templomi szolgákból álló csapat, így az még csütörtök éjszaka történt. Kajafástól a helytartóságra vitték Jézust, akkor már napfelkelte után, péntek kora reggel volt. (János 18,28).

E bevezető után térjünk vissza az alapigénkben leírt történésekhez. A mai napra felolvasott igeszakaszhoz az a kiemelt gondolat van rendelve, „Krisztus tökéletes szeretete!” Ha jól belegondolok, minden igyekezetem ellenére is, soha nem lesz olyan tökéletes a szeretetem, mint ahogyan Jézus Krisztus szereti az övéit. Ő az életét áldozta fel azért, hogy megszabadítson bűneim rabságából. Jézus Krisztus akkor, ott a páskavacsora utáni búcsúbeszédében nem azt mondja tanítványainak, hogy jó lenne, ha a körülményekhez képest szeretnétek egymást, hanem egyértelműen azt mondja „12Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” A parancsra nem az jellemző, hogy ajánlott, hanem kötelező érvényű!

Vegyük úgy, hogy Jézus Krisztus irántunk való szeretete száz százalék. Ő nagyon jól tudja, hogy a legtöbb ember szinte képtelen úgy szeretni, mint ahogyan Jézus szeret bennünket. Mégis azt parancsolja, hogy szeressük egymást, ahogyan ő szeretett bennünket. Miért? Mert bűneinkért járó jogos büntetést, helyettünk magára vállalta a kínkereszten. Ézsaiás 53,4-6-ban leírtak szerint a mi fájdalmainkat hordozta, az ő sebei által gyógyultunk meg, ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen. Az ÚR őt sújtotta mindannyiunk bűnéért. Mindezért csak azt várja tőlem és tőled, hogy parancsolatát megtartva szeressük egymást.

Kedves Igehallgató gyülekezet, itt az imádság házában kérdezem tőletek, szeretitek az Istent? Isten iránti szeretetem egyedüli mértéke, hogy mennyire szeretem testvéreimet. (1János 4,20-21) „20Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. 21Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.” Értitek drága testvéreim? Itt megint ugyanaz a parancsilat parancsolat, mert Isten a szeretet!

Felvetődött bennem a kérdés, vajon Jézus Krisztus örül neki, ha eszem ágában sincs a parancsolatát cselekedni, hogy úgy szeressek, ahogyan ő szeretett engem.  Úgy általánosságban a szeretetlenség oka mindig az, ha magamat többre tartom, a vér szerinti, vagy lelki testvéreimnél. Gyakori valóság, hogy akit képtelen vagyok szeretetben elhordozni, annak olyan lelki kincse van, ami belőlem hiányzik. Régi igazság, hogy azt az embert kritizáljuk, ítéljük meg, akiben olyan bűnöket fedezünk fel, amikkel mi is eredménytelenül küszködünk.

(János 15,13) Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Felteszek egy kérdést, ki az köztünk, aki habozás nélkül életét adná vér szerinti, vagy lelki testvéréért, barátjáért?

Amikor Tibor testvéremmel a Gábor Áron Gépgyárban ifjú szakmunkásként dolgoztunk, volt egy iskolatársunk egy évfolyammal alattunk végzett, a Mendén lakó Skultéti László nevű fiatalember. Később, amikor már nem ott dolgoztunk hallottam a szomorú hírt, hogy ez a fiú az élete árán megmentette Húga életét. Mende vasútállomáson vonatra várva, volt egy fiatalokból álló vidám társaság. Annyira lekötötte őket a játékos jókedvükben való bohóckodás, hogy egyik leány a sínek közé került. Ekkor a leány bátyja felismerte a veszélyt, hogy az állomásra érkező vonat vészesen közel van. Semmit sem habozva beugrott a sínek közé, húgát még kitudta tenni a sínek közül, de őt halálra gázolta a vonat. Ez a fiú, a szó szoros értelmében életét adta testvéréért.

Nem értem, amikor testvérek, akik valamikor talán szerették egymást, anyagi érdekek miatt, egy vélt, vagy valós sérelemért szinte egy életen át neheztelnek egymásra. Jézus Krisztus azt mondta: „Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek.” (János 15,14). Hallgassuk meg még egyszer, mi Jézusnak ez a konkrét parancsa: 12Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” Azt hiszem, hogy Jézus Krisztus önzetlen szeretetéhez nem férhet készség.

Gondolom ti is ismeritek a mondást, „én sem vagyok jobb a Deákné vásznánál”. Tudjátok kedves testvéreim, életem során már többször kudarcot vallottam a Jézus Krisztustól parancsba kapott felebaráti, testvéri szeretet megélésével kapcsolatban. Annak ellenére, hogy a felbaráti szeretetből nem igazából jeleskedek, a lélek késztetésére át kell adnom nektek Isten igei üzenetét. Isten Igéje olyan, mint a kétélű kard, nem csak az Ige hallgatóját, hanem hirdetőjét is megítéli.

Nagyon nehéz a testvéri szeretetet a gyakorlatban úgy megélni, ahogyan azt drága mesterünk jogosan elvárja tőlünk, nehéz, de nem lehetetlen. Ilyen esetekben a térdeimen kérem az URat segítsen, hogy mégis tudjam szeretni azt a személyt, akit nehéz szeretni, vagy valamiben nem értek vele egyet, és ezért neheztelés van a szívemben.

Mégis miből adódik, hogy testi, vagy lelki testvérem szavain, cselekedetein kiakadok, harag és neheztelés lesz a szívemben. Talán az, ha a nekem nem tetsző hozzáállását, cselekedetét felnagyítom, a magam bűneit pedig elbagatellizálom. Gondoljunk csak bele, egy egyszerű muslinca, nagyító, vagy netalán mikroszkóp alatt milyen szörnyűséges, rémisztő látványt nyújthat. Jézus egyértelmű parancsolatát semmibe véve, ugyanígy felnagyítva látom felebarátaim bűneit, pedig szerető Istenünk kegyelme az ő életére nézve is ugyanúgy érvényes az én véleményemtől függetlenül.

Jézus Krisztus hatalmas, számunkra is követendő példát adott szeretetből és engedelmességből. Ő szó szerinti értelemben is életét adta „barátaiért”. Az, hogy mikor vagyunk barátai Krisztusnak, egyedül a mi hozzáállásunkon múlik. (János 15,14) „Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek.” Vajon a mindennapi gyakorlatban mit jelentenek nekem és neked drága testvérem az Ő egyértelmű parancsolatai? Erre velem együtt mindenki találja meg magában a választ.

13”Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.” Ebből következtetve Jézus Krisztus szeretete tökéletes szeretet. Az Ő golgotai áldozata üdvösséget szerez neked és nekem, ha azt tesszük, amit Ő parancsol nekünk. Valóban azt tesszük, amit Igéjével és Szentlelkével parancsol nekünk, valóban a barátai vagyunk?

Olyan felemelő és megtisztelő számomra is, hogy a „világteremtő és fenntartó” hatalmas Krisztus barátai lehetünk mindannyian, ha parancsolatait megtartjuk. Van egy régi közmondás, „madarat tolláról, embert barátjáról lehet megismerni”. Értitek drága testvéreim, az Isten fia, a dicsőséges Krisztus barátai lehetünk, ez egyedül csak rajtunk múlik.  Ha úgy igazából végig gondolom, és a maga valójában felfogom Jézus Krisztus irántam való szeretetéből fakadó áldozatát, arra csak egyetlen értelmes válaszom lehetne, hogy teljes szívemmel törekszem, hűséggel és engedelmességgel cselekedni parancsait.

(János 15,15) „Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek.”

Milyen csodálatos és milyen megtisztelő, hogy Jézus a dicsőséges, hatalmas Krisztus nem szolgáinak tart bennünket, hanem a parancsolatait megtartó barátainak, ezért minden információt megad számunkra, hogy életutunk végén a mennyei célt tévedhetetlenül elérjük.

Jézus Krisztus földi életének idejében az volt a gyakorlat és talán ma is hasonló, hogy a tanítványok választották ki, hogy melyik mesternél akarják képezni magukat. Jézus és tanítványai esetében ez a megszokott gyakorlattól teljesen ellentétesen történt. (János 15,16a) „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek,” Vajon drága Mesterünk büszke lehet ránk, mint Jób esetében, és örömet szerez neki életünk gyümölcstermése? Ennél a kérdésnél az jutott eszembe, hogy érdemes lenne, kitűzni a lakásomban egy jól látható helyre ezt a kérdést, hogy emlékeztessen minden nap.

Felettébb érdekes az előbbi igevers második fele is! „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek” (János 15,16). Drága Mesterünk arra rendelt bennünket, hogy gyümölcsöt teremjünk és gyümölcsünk megmaradjon. Ha olyan gyümölcsöt termünk, ami megmarad, ez annak az eredménye, hogy parancsolatait folyamatosan megtartjuk. Ez a lelkiállapotunk már garancia arra, hogy nem önző vágyaink kielégítését, pénzt, paripát kérünk mennyei Atyánktól, hanem azt, ami az ő dicsőségét szolgálja. Ebben az esetben azt ígéri Jézus Krisztus, „bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.”

A mai igehirdetés alapjául kijelölt igeszakasz tömör üzenete: Aki Krisztusban marad, megmarad a szeretetben!

„Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást.” (János 15,17)

Jézus Krisztus személyes üzenetével zárom a mai igehirdetést, mely így hangzik: (János 14,15) „Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat.” Az ő parancsolatait pedig Isten írott Igéjében a Bibliában tévedhetetlenül megtaláljuk! ÁMEN