Jézus dicsőségre vezeti a fiakat, a testvéreit!

 

Zsidók 2,5-12 5Mert nem angyalok uralma alá rendelte az eljövendő világot, amelyről szólunk. 6Sőt valahol valaki így tett bizonyságot: „Micsoda az ember, hogy gondolsz rá, vagy az embernek fia, hogy gondod van rá? 7Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg, 8mindent lába alá vetettél.” Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne volna neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden az uralma alatt áll, 9azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és méltósággal koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált. 10Mert az volt méltó Istenhez, akiért van a mindenség, és aki által van a mindenség, hogy őt, aki számtalan fiát vezeti dicsőségre, üdvösségük szerzőjét szenvedések által tegye tökéletessé. 11Mert a megszentelő és a megszenteltek mind ugyanattól származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni, 12amikor így szól: „Hirdetem nevedet testvéreimnek, a gyülekezet körében dicsérlek téged.”

Imádkozzunk! Mennyei Édesatyánk, hatalmas, dicsőséges Istenünk. Drága Urunk szívünkben őszinte hálaadással és köszönettel jövünk hozzád, mert Fiadban Jézus Krisztusban kiáradó kegyelmeddel meg akarsz állítani bennünket a kárhozat felé vezető úton. Kérlek Uram, hogy Igéd reflektorfénye világítsa meg azokat a gondolatainkat, cselekedeteinket, amelyek méltatlanok Jézus Krisztus drága vérén megváltott gyermekeidhez. Mennyei Atyánk, kérlek Szentlelkeddel nyisd meg szívünket, értelmünket Igéd áldott üzenete előtt, hogy azt befogadva mindig hűséggel és engedelmességgel haladjunk a feléd vezető keskeny úton. ÁMEN

Kedves Testvéreim, sok szeretettel köszöntelek benneteket a mai Istentiszteletünk kezdetén az Úr Jézus nevében.

Bevezetőben a következőket kívánom elmondani nektek! Egyedül Isten Igéje, a teljes Biblia lehet számunkra hiteles útjelző, ebben az Istentől mindjobban elforduló világban. Legyen világos előttünk, hogy ami a Szentírásnak ellentmond, az nem Istentől van. Vannak, akik ellenőrizetlen forrásokból származó kijelentésekre hivatkozva választanak maguknak olyan útirányt, amelyen a Sátán sokat ígér, (mindig a régi mesével jön, nagy dolgokra hívlak el benneteket, mert kiválasztottak vagytok, és az ember becsvágyának ez nagyon hízelgő), de végül is keveset ad. Amit ad, hosszabb távon abban sem lesz köszönet, mert ahogyan szokták mondani, előbb – utóbb kilóg a lóláb.

Egyén és közösség életében igaznak tartott kijelentések egyedüli hitelesítője a lelki gyümölcstermés (szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.) Ha a Sátánt hatalmas ígéreteivel, hiú dicsőségvágyból beengedik az egyén és közösség életébe, akkor ott a diabolos, a nagy szétdobáló örömmel és a maga alaposságával teszi a munkáját, előbb - utóbb szétrombolja a közösséget.

Rám nagyon nagy hatással van 1Péter 4,10-11 igeszakasz mély üzenete, egyben nagy felelősséget helyez a vállamra, mely így hangzik: „10Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: 11ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.”

        A ma felolvasott igeszakasz alapján az igehirdetéshez rendelt központi gondolat: Jézus dicsőségre vezeti a fiakat, a testvéreit!

Nézzük mi a dicsőség szó valódi jelentése: „Dicsőség, olyan kisugárzás és hódolatra indító méltóság, mely valakiből, aki igen hatalmas, az őt szemlélőre kiárad, és az csodálat vagy imádat magatartására készteti.” Ez bennünk elsősorban a Mennyei Atyánkra, Krisztus Jézusra, és a Szentlélekre irányuló hódolatunkban nyilvánul meg.

Nézzük, mi az, ami ebből ránk vonatkozik: Jézus Krisztus a megszentelő és mi a megszenteltek. Minket, akik kegyelemből hit által Mennyei Atyánknak gyermekei vagyunk, Jézus Krisztus a testvéreinek nevez bennünket. Ez valami hatalmas megtiszteltetés számunkra, ő Jézus Krisztus a mi dicsőségünk.

Igazából kiváltság számunkra, hogy nem szégyell bennünket testvéreinek nevezni! Remélem mi sem szégyelljük Őt nevén nevezve (Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó) megvallani a gyülekezet falain kívül az emberek előtt! „Mert, ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.” (Márk 8,38)

        Most pedig tegyünk egy kis kitekintést a Zsidókhoz írt levéllel kapcsolatban. A levél keletkezésének idejét Krisztus után 70 előtti időszakra feltételezik, mert nem ír a Jeruzsálemi templom lerombolásáról és templomi áldozatok megszűnéséről. Igazából nem lehet tudni, hogy kinek, kiknek szánta a szerző ezt a levelet, annyit sejthetünk, hogy görögül beszélő, Izrael földjén kívül élő keresztyén zsidókhoz.

A jelek szerint az üldöztetés és a csüggedés miatt, már - már feladták Krisztusba vetett hitüket, míg mások vissza akartak térni a zsidó vallási gyakorlatokhoz. A levél írójának egyértelmű célja, hogy erősítse az akkori és a mai keresztyéneknek Krisztusba vetett hitüket.

Kedves Igehallgató gyülekezet, véleményetek szerint, ki a zsidókhoz írt levél szerzője? …

Sem az eredeti cím, sem a levél, nem nevezi meg a szerzőt, de az akkori olvasók minden bizonnyal ismerték őt. Az V. században felmerült, hogy talán Pál apostol a szerző, de a Zsidókhoz írt levél kifinomult görög stílusa merőben eltér Pál apostol leveleitől.

Az Újszövetségben név szerint megnevezett személyek közül, (Lukács leírása alapján) leginkább Apollós felel meg annak, amit a levél szerzőjéről tudunk. Apollós a Korinthusi gyülekezet létrejötte után néhány évig Pál apostollal dolgozott (1Kor. 1,12; 3,4-6,22).

Ez a zsidó olvasótáborhoz írt levél egyik jellemzője, hogy sokkal inkább igehirdetés, mint levél. Ez a levél minden más újszövetségi írásnál erőteljesebben figyelmeztet a hitehagyás (lelki lázadás, a Krisztusba vetett hittől való elszakadás) veszélyeire.

        Most pedig térjünk vissza az előbb felolvasott „alapigénk” számunkra fontos üzeneteihez.

Zsidók 2,5-6. Mert nem angyalok uralma alá rendelte az eljövendő világot, amelyről szólunk. Sőt valahol valaki így tett bizonyságot: „Micsoda az ember, hogy gondolsz rá, vagy az embernek fia, hogy gondod van rá? Mennyei Atyánk, aki nem csak nekünk, hanem Jézus Krisztusnak Istene és Atyja, nem angyalok sokaságának uralma alá rendelte a világot, hanem Fia a hatalmas és dicsőséges Krisztus uralma alá. János 1,3-4-ban azt írja Isten Igéje Krisztusról, „Kezdetben volt az Ige, és az Ige (Logosz) Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létre jött”.

Zsidók 2,6-8 „Sőt valahol valaki így tett bizonyságot: „Micsoda az ember, hogy gondolsz rá, vagy az embernek fia, hogy gondod van rá. Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg, mindent lába alá vetettél. Levél írója idéz a Zsoltárok 144,3-ból és a Zsoltárok 8,5-7-ből. Ez a zsoltár Istent dicsőíti, mert törődik a halandó emberrel, és gondja van rá, Krisztus Jézusnak pedig mindent a lába elé vetett és Úrrá tette keze alkotásán.

Zsidók 2,7 ”Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál”. Jézus Krisztus itt-e földi létben nem volt hatalma teljében, mert önként vállalva kiüresítette magát, letette hatalmát, itt azt olvashatjuk Isten kisebbé tette őt az Angyaloknál. Babaillatú, gondozásra szoruló kisgyermekként, hozzánk hasonló emberi testben született meg egy betlehemi istállóban. Amikor azt a sok csodát tette, akkor előtte mindig az Atyához fohászkodott. Olvashatunk arról is, hogy fontosabb döntése, például a tanítványok kiválasztása előtt az egész éjszakát imádsággal töltötte (Lukács 6,12).

Kedves testéreim, nem tudom, hogy vagytok vele, de én még egy egész éjszakát soha nem töltöttem imádsággal, pedig Jézus Krisztust ebben is a példaképünknek kellene tartanunk.

Mivel Krisztus Jézus hatalmából kiüresítve vállalta a földi létet, ezért a Szentlélek erejével tette azt a sok csodát, csak párat említek (kenyérszaporítás, halottak feltámasztása, csodálatos gyógyítások, a viharos tenger lecsendesítése).

Ha nem így lenne, mit gondoltok, akkor miért mondta volna tanítványainak (János 14,12; Kol 1,16-17) „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Igazán őszinte, hitből fakadó imádság esetén, például a gyógyulás, gyógyítás mindig a Szentlélek erejével történik.

Gyógyulásért, vagy más „csodáért” való imádságunk legfőbb akadálya a kishitűségünk. Miért mondta volna Jézus a tanítványainak a Márk 9,19-ben, amikor egy néma fiúból nem tudták kiűzni az ördögöt: „Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket?

Talán vannak olyan „tanítványok is, akik dicsőségre vágynak”. Most egy idézet következik Biblia magyarázatból! „Amennyiben buzog benned az ambíció és a versenyszellem, és dicsőségre áhítasz, figyelmeztetlek, hogy a dicsőség nem cél, hanem gyümölcs. Pál apostol életét, szolgálatát is jellemezte ez az engedelmességéből fakadó dicsőséges gyümölcs.  Az kapja, aki vállalja azt az utat, amit Jézus Krisztus is bejárt: a megüresítés és alázat /alávetés/, az engedelmesség útján. A gőgös dicsvágy és hódítás az ördög kísértése, amiben nagyot lehet bukni. Aki nem fél engedelmeskedni, azt viszont Isten emeli magasra!”

Ha Isten szolgálatában akarunk járni, ha arra vágyunk, hogy neki tetsző jó gyümölcsöt teremjünk, akkor mindennél fontosabb a hitből fakadó engedelmesség.

Volt egy német lelkész Dietrich Bonhoeefer, akit a náci Németországban 1945. április 9-én, megalkuvást nem tűrő hitéért, néhány társával együtt hazaárulás vádjával kivégeztek. Dietrich Bonhoeefer lelkész hitvallása ez volt: Csak a hívő engedelmes (azt hiszem ezzel mindannyian egyetértünk, de így folytatta), aki engedelmes csak az a hívő!

Alapigénkben a Zsidók 2,10-ben így olvastuk: „Mert az volt méltó Istenhez, akiért van a mindenség, és aki által van a mindenség, hogy őt, aki számtalan fiát vezeti dicsőségre, üdvösségük szerzőjét szenvedések által tegye tökéletessé.”

Erre találtam egy ideillő Biblia magyarázatot. „Ezt az Igét olvasva, vagy hallva, egyből arra gondolhatunk, hogy Megváltónk, a dicsőséges Jézus Krisztus tökéletes volt. Ez azonban nem azt jelenti, hogy Jézus akár erkölcsi, akár lelki értelemben tökéletesítésre szorult volna (ő ugyanis sosem maradt el a tökéletességtől), itt arról van szó, hogy üdvösségszerző szerepének kellett tökéletesedni. Ugyanis Isten tökéletes Fia, az emberként átélt szenvedések által vált tökéletes üdvözítővé. Mivel minden körülmény között engedelmes volt, egészen a borzalmas kereszthalálig, így az egész emberiség tökéletes képviselőjének bizonyult, és méltónak találtatott arra, hogy minden ember helyett maradéktalanul kifizesse a bűneinkért járó jogos büntetést.”

Kedves Testvéreim: Milyen felemelő és megtisztelő számunkra, amikor Jézus Krisztus követésének útján járva, nyíltan testvéreinek szólít bennünket. Ezért, ha dicsekedni akarunk, egyedül Jézus Krisztussal dicsekedjünk, mert csak őbenne tudunk hozzá méltó lelki gyümölcsöt teremni, mindezért dicsőítés és hála szálljon szívünkből, lelkünkből mennyei trónusa elé.

Jézus nem szégyell minket, drága vérén megváltott gyarló bűnös embereket testvérének nevezni. Ezért hálából, minden erőnkkel törekedjünk úgy élni, nehogy szégyent valljon velünk! 

ÁMEN