Galáta 5;22-23, 22A Lélek gyümölcse pedig: szeretet,
öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, 23szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek
ellen nincs törvény.
Máté 11,27-30 27Az én Atyám mindent átadott nekem, és
senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú,
és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni. 28Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik
megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. 29Vegyétek magatokra az én igámat, és
tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást
találtok lelketeknek. 30Mert az én igám jó, és az én terhem
könnyű.
Hangfelvétel: Jézus a szelídség tanítómestere.
https://drive.google.com/file/d/12Drsv7W3cTN9XAecf9zSvqbTArFipeXi/view?usp=sharing
Kedves Igehallgató gyülekezet, immár
nyolcadik hete a Galátákhoz írt levél 5. részéből a Lélek gyümölcse van az
igehirdetés középpontjában. Nincs még egy olyan igeszakasz (Galáta 5,16-26),
amely ilyen világosan állítaná szembe egymással azok életmódját, akik még a
test, vagyis a bűnös emberi természet szerint élnek, illetve azokét, akik
Krisztus Szentlélekkel teljes követői, akikben ott él Isten Lelke.
Így olvastuk szerető Istenünk üzenetét
a Galáta 5,22-ben „, 22A Lélek gyümölcse pedig: szeretet,
öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, 23szelídség, önmegtartóztatás.
Az ilyenek ellen nincs törvény.”
Elakadtam ezen az utolsó mondaton, hogyan is kell ezt értelmezni? „Az
ilyenek ellen nincs törvény.” Utánanéztem, mit is üzen ez a megállapítás
számunkra? Azt jelenti, hogy az itt ábrázolt életmódot semmi sem korlátozza, nincsenek
alóla kivételek. Keresztyénként bátran élhetünk így, sőt kötelességünk is
gyakorolni a Lélek gyümölcseként felsorolt tulajdonságokat. Egyetlen törvény
sem fogja megtiltani nekünk, hogy ezek szerint az elvek szerint éljünk.
Ma és a hét következő napjaiban
Istenünk kegyelméből a Lélek gyümölcsének nyolcadik jellemzője a „szelídség”
van érdeklődésünk középpontjában. Az elmúlt vasárnap László Gábor rákoscsabai
lelkész testvérünk is érintette Lélek gyümölcsének ezt a jellemzőjét. Bibliánkban
Jézus Krisztus a Máté 10,16-ban szelídség megtestesítőjeként a galambot említi.
A szelídség másik megtestesítője Bibliánkban a bárány. (Ézsaiás 53,7)
Jézus Krisztusnak valódi hatalma van a
világmindenség felett, neki igazán hihetünk, mert ő maga jelentette ki
tanítványainak. Máté 28;18-20. Jézus
pedig hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és
földön. Szívünkkel értelmezve gondoljuk csak végig, Jézus Krisztus minden
földi halandó embernél hatalmasabb, mégis szelíd tudott maradni, de úgy, hogy
soha nem engedett elveiből, soha nem mondott le önként vállalt küldetéséről, és
az Atyához való feltétlen hűségében és engedelmességében mindvégig kitartott.
Tehát itt a recept, nekünk, mint Isten gyermekeinek hogyan kell megélni
szelídségünket.
Kedves Testvéreim, voltak már olyan
időszakok az éltetekben, amikor megfáradtatok, úgy éreztétek, már – már
összecsapnak fejetek felett a hullámok? Ha igen, akkor Jézus Krisztus ölelésre
kitárt két karjával hív és vár bennünket, (Máté 10,28.) 28Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik
megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Egyedül Ő képes arra, hogy zaklatott
lelkünket tartósan megnyugtassa, mert az ő ígéretei igazak.
A következő
egy mondatban Jézus Krisztusnak hatalmas üzenete van számomra, hiszem, hogy
ebben nem vagyok egyedül. Ez a fontos üzenet így hangzik: „tanuljátok meg
tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok
lelketeknek.”!
Tehát
Jézus Krisztus tanácsa, sőt felszólítása szerint tanulni kell azt, hogy szelíd
és alázatos szívű legyek. Miért fontos számunkra ennek megtanulása? Ha megtanuljuk
Jézus Krisztustól, akkor annak ez lesz a kívánatos gyümölcse: „és
megnyugvást találtok lelketeknek.”
A mai
napra az igehirdetés alapjául kijelölt igeszakaszhoz ezt a címet adta az Áhítat
írója: Jézus a szelídség tanítómestere!
Van egy kérdésem ezzel kapcsolatosan, ki
az köztünk, aki őszintén vágyik arra, hogy valódi, tartós megnyugvás és
békesség legyen szívében, lelkében? (felemelem a kezem!)
Ha nincs meg ez a békességünk, akkor ez
azt jelenti, hogy nem éltünk a nagy lehetőséggel, hogy Jézus Krisztusban találjunk
megnyugvást lelkünknek. Ha ez így van, higgyétek el nem őrajta múlik, mert amit
Jézus Krisztus a nyitott szívű engedelmes követőinek megígért, azt örömmel megadja.
Bizton megadja, ha nem számításból, hanem őszinte hittel kérjük tőle. János
14,27. „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy
adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is
csüggedjen!”
Legyen nagyon - nagyon fontos vágy
számunkra, hogy valódi konfliktushelyzetekben is szelídséggel, és alázatos
szívvel megnyugvást találjunk lelkünknek. A valódi konfliktushelyzetekben
mutatkozik meg az igazi énünk. Dühös indulattal, esetleg ártó szándékkal, mély szomorúsággal, vagy
krisztusi szelídséggel tudunk-e reagálni, amikor nem elvárásaink szerint
alakulnak a dolgok?
Nem tudom ki, hogy van vele, de nekem
életem ezen területén önvizsgálatra és még sok tanulásra van szükségem. Ha
jogosan vádolnak, vagy elmarasztalnak valami mulasztásért, azt mindig elismerem
és bocsánatot kérek. Ezt megtudom tenni szelíd lélekkel. De, ha igazságtalan
vád ér, arra általában nem tudok csöndes szelídséggel reagálni. Pedig ebben is az
ÚrJézus kell, hogy legyen példaképen. Őrá azt mondták igaztalanul, hogy falánk,
részeges és Istenkáromló, de ő nem háborodott fel ezeken a hazugságokon.
Hiszem és tudom, hogy nekem most
Istenünk késztetésére kell átadnom ezeket az igei üzeneteket, de tartozom
nektek egy vallomással, számomra is fontos üzenet közvetítője ez az igeszakasz.
Jól tudom magamról, hogy az Ige tükrében Isten kegyelmére szoruló bűnöst látok.
Hiszem, hogy nem véletlenül szólít fel
most bennünket Isten Igéje, „tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és
alázatos”.
Drága testvéreim, miért nagyon fontos
számunkra ezt megtanulni? Mert nem úgy születtünk, hogy az önzetlenség, és a
szelídség alapvető emberi tulajdonságunk! Szinte minden gyermek követelődző
önző kis zsarnoknak születik. József Attila nagyon jól fogalmazza meg a „Mama”
című versében. „Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam. Hagyja
a dagadt ruhát másra. Engem vigyen föl a padlásra.”
Mennyi ember volt és van a világon, aki
képzelt, vagy valódi hatalmától felbuzdulva, szörnyű kegyetlenséggel
zsarnokoskodik embertársai felett. Lehet zsarnokoskodni szülőnek a gyermeke
felett, házastárs felett, főnöknek a beosztottja felett, és még hosszan lehetne
sorolni az eseteket.
Jézus Krisztus ma ezt üzeni nekünk: „tanuljátok
meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok
lelketeknek. Értitek kedves testvéreim, ha tőle megtanuljuk, akkor azt ígéri, és
megnyugvást találtok lelketeknek!
Kedves testvérek, aki tanulmányai során,
készült már szakmunkásvizsgára, érettségire, vagy a diploma munkájával
küszködött, az jól tudja, hogy a tanulás nem csak egyszeri döntés, és elhatározás
kérdése. A végrehajtása, kivitelezése általában egy hosszabb küzdelmes
folyamat. Ha Jézus Krisztus bátorít
bennünket tanulásra, akkor ígéretéhez híven a Szentlélek hűségesen végig vezet
bennünket a tanulás rögös útján.
Jézus Krisztus nem olyan, mint sok
ember, aki azt mondja fogjuk meg és vigyétek, ő felelősségteljesen egy közös
útra hív bennünket. Máté 11,29-30. 29Vegyétek magatokra az én igámat, és
tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást
találtok lelketeknek. 30Mert az én igám jó, és az én terhem
könnyű.
Drága Mesterünk és példaképünk Jézus
Krisztus azt mondja, vegyétek magatokra az én igámat. Tehát Jézus Krisztus maga
mellé igatársnak hív bennünket, együtt húzni, együtt vinni az élet terheit. Ki
látott már közületek közelről szekér elé fogott ökröket, vagy teheneket. Van
egy közös járom a két tehén nyakán, melyet a fejüket beledugva adják rájuk, két
oldalán van egy-egy úgynevezett járomszeg, ami a helyén tartja rajtuk, és azzal
húzzák a szekeret.
Van egy jó hírem számotokra! Tudnunk
kell, ha Jézus Krisztus az igatársunk, akkor nyert ügyünk van, mert azt mondja
nekünk, 30Mert az én igám jó, és az én terhem
könnyű. Igen,
szorosan vele járva könnyű lesz a teher.
Pál apostol a Korinthusiakhoz írt
második levelében 6. rész 14. versében Jézus Krisztustól vett üzenetében határozottan
felszólítja az övéit „Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában.”
Kedves testvérek, nem mondok újat
nektek azzal, hogy az élet terhei ugyanúgy ránehezednek Jézus hűséges követőire
is, mint minden más emberre. Az apostolok élete ezt nagyon jól példázza,
éheztek, fáztak, üldözték, megbotozták őket, de mindezek ellenére örömnek
tartották, ha Jézus Krisztus nevéért szenvedhettek. Nehéz helyzetükben mindig példaképüknek,
Jézus Krisztusnak a nevét hívták segítségül, aminek eredményeként csodák
sorozatával, nagyon sokszor megszabadította őket reménytelennek látszó
helyzetükből. Az igazsághoz tartozik, hogy az apostolok egy kivételével Jézus
nevéért mártírhalált haltak. János apostol volt az egyetlen kivétel, őt idős
korában a Pátmosz szigeti internáló táborba száműzték, így ott írhatta meg a
„Jelenések könyvét”, hogy bátorítsa a szorult helyzetben lévő gyülekezeteket.
Most nagyon komolyan kérdezem tőletek,
Újszövetségben az apostolok a Jézushoz hű tanítványok, és akik leghűségesebb
követőihez tartoztak, világi javak tekintetében, hányan gazdagodtak meg?
Több keresztyén testvérrel beszélgetve
azt tapasztaltam, hogy hajlamosak a hívő ember életében Isten áldását anyagi
javak gyarapodásában mérni. Bár erre a szemléletre bizonyos mértékig alapot ad,
hogy az Ószövetségi Bibliánkban az áldásígéretek zömmel anyagi jóléttel és
gyermekáldással vannak összefüggésben. Ezzel alapjában véve nincs is baj, ha
valaki nem az anyagi javak gyarapításában látja életcélját. Mindentudó,
mindenható Urunk jól tudja, hogy életvitelünkhöz szükségesek az anyagi javak. Ezért
útmutatást ad e tekintetben is: Máté 6,33-ban maga Jézus ígéri: „Keressétek
először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak
majd nektek.”
Szerető
Istenünknek van még egy emberi értelemmel alig felfogható, fantasztikusan
hatalmas áldáscsokor ígérete az övéi számára, melyről Pál apostol levelében tájékoztatja
az efézusi gyülekezetet. Efézus 1,3 „Áldott a mi Urunknak a Krisztus
Jézusnak Istene és Atyja, ki a Krisztusban a mennyeiekben található minden
szellemi áldással megáldott minket …”.
Ez sokkal, de sokkal többet érő múlt
időben közölt (tehát megtörtént) áldás, mint amit a Sátán a kísértés idején
ígért Jézus Krisztusnak. Ezt Máté 4,8-9-ben olvashatjuk: „8Majd magával vitte az ördög egy igen
magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, 9és ezt mondta neki: Mindezt neked adom,
ha leborulva imádsz engem.” Erre
Jézus ezt mondta, távozz tőlem Sátán!
Most a kis kitérő után térjünk vissza
az alapigénkben Jézus tanításához! „és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd
vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.” A szelídségre
leginkább azt jellemző, hogy nem lázadunk tovább, hanem alázattal elfogadjuk
Isten tökéletes és szent akaratát az életünkre vonatkozóan.
Mi emberek, akik Isten gyermekeinek
valljuk magunkat, hajlamosak vagyunk arra, hogy Istenünknek a Bibliánkban leírt
üzeneteiből, ígéreteiből kiválogatjuk azt, amit mi fontosnak tartunk, a többit
pedig igyekszünk figyelmen kívül hagyni.
A mai igehirdetést Jézus Krisztus egy
bátorító ígéretével kívánom zárni: (Jézus mondja) „Ne nyugtalankodjék a ti
szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem” (János 14,1). Magunknak
tegyük fel a kérdést, ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Drága testvéreim, még
ma döntsünk és elkötelezetten álljunk a golgotai győztes Jézus Krisztus
oldalára. ÁMEN

