Új szövetség Krisztusban!

 

Zsidók 8,8-13 8Mert hibáztatja őket, amikor így szól: „Íme, eljön majd az idő, így szól az Úr, amikor új szövetséget kötök Izráel házával és Júda házával; 9 nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Mivel azonban ők nem maradtak meg az én szövetségemben, én sem törődtem velük, így szól az Úr. 10De ez lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával ama napok múltán kötök, így szól az Úr; törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek. 11Akkor senki sem tanítja többé így a társát és testvérét: Ismerd meg az Urat! Mivel mindenki ismerni fog engem, a kicsinyek és nagyok egyaránt. 12Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékezem meg többé.” 13Amikor új szövetségről szól, elavulttá teszi az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz.

Az imént felolvasott igeszakasz üzenetéhez rendelt cím: Új szövetség Krisztusban!  Számomra olyan sokatmondó, hogy „új szövetség Krisztusban”. Úgy érzem, hogy ez a szövetség jelenleg ránk vonatkozva, csak addig hatályos, amíg Krisztusban maradunk. János 15,4 felszólítás és egyben ígéret is Jézus Krisztustól: „Maradjatok énbennem és én tibennetek.”

Feltűnik nekem egy másik nagyon fontos információ ebben a rövid igeszakaszban, mégpedig az, hogy a leghitelesebb forrásból származik, mert a Bibliából felolvasva háromszor hangzik el, „így szól az Úr.”

Kedves testvéreim, javaslom először tisztázzuk, jogi nyelvezetben mit is jelent a szövetség? A szövetség fogalmát valahogyan így lehet meghatározni: A szövetség hivatalos kötelező érvényű megállapodás két fél között. Talán legismertebb, leggyakoribb szövetség a házasság, mely jobb esetben férfi és nő között egy életre szóló elkötelezett kapcsolat. Isten a népével kötött szövetség keretén belül elkötelezte magát, hogy Istenük lesz.  Az izraeliták pedig vállalták, hogy Isten népe lesznek.

A Zsidókhoz írt levél 8-10 fejezete elsősorban azt tárgyalja, miben különbözik a mózesi törvényen (vagyis amelyet Isten Mózesen keresztül adott) alapuló régi szövetség, valamint Jézus Krisztus által alapított új szövetség.

A törvényalkotásban bevált gyakorlat az, ha egy törvény (pl. egy nemzet Alapörvénye) valamilyen oknál fogva elavult, akkor a régit hatályon kívül helyezik, az új törvényt pedig Közlönyben, vagy egyéb módon kihirdetik, nyilvánosságra hozzák.

Isten Igéjéből a Bibliából ismeretes, Istenünk a régi, vagyis az ó szövetséget teljes formájában Mózesen keresztül, a mózesi törvényekben adta a kiválasztott népe tudtára.

Ez a szövetség Isten törvényein és ígéretein, a másik oldalról a nép Isten iránti hűségén és engedelmességén alapult.

Az ószövetség megkötésének részleteit Mózes második könyvében a 24. fejezetben ismerhetjük meg, mely Isten és a kiválasztott nép közötti szövetségkötés. 2Mózes 24,6-8 „6Mózes pedig fogta a vér felét, tálakba töltötte, a vér másik felét pedig az oltárra hintette. 7Majd fogta a szövetség könyvét, és felolvasta a nép előtt. Azok ezt mondták: Engedelmesen megtesszük mindazt, amit az ÚR mondott. 8Azután Mózes vette a vért, ráhintette a népre, és ezt mondta: Annak a szövetségnek a vére ez, amelyet az ÚR kötött veletek, mindezeknek az igéknek az alapján.”

Szerető Istenünk az ószövetségi időkben többször szövetségét ígérte az emberiségnek! 1 Mózes 11,8-13 Nóénak ígért szövetségének ma is látható jele a szivárvány.

Ábrahámnak ígért szövetséget az Úr, 1Móz 17,7-8 „Mert Istened leszek, és utódaidnak is. 8Neked és utódaidnak adom a földet, ahol jövevény vagy, Kánaán egész földjét.”

A hűtlen izraeliták többször felettébb megszomorították legfőbb szövetségüket az Urat, mert ő így nyilatkozik: „Mivel azonban ők nem maradtak meg az én szövetségemben, én sem törődtem velük, így szól az Úr.” (Zsidók 8,9)

Ha az Úr azt mondja, nem törődtem velük, ez hatásában talán egyenlő a büntetéssel. Hátat fordítottak, elhagyták jótevőjüket, ezért elég büntetés számukra, ha Istenük az ÚR elveszi a felettük tartott áldó és oltalmazó kezét, saját bűneik mocsarába ragadnak bele. Ha élőben nem, de filmeken biztosan láttatok olyant, amikor egy ember vagy állat feneketlen mocsárba ragad és szép lassan süllyedni kezd, amíg teljesen el nem nyeli. Ugyanígy működik a bűn mocsara is, ebből csak akkor van szabadulás, ha őszinte bűnbánattal az Urat hívják segítségül.

Isten igéjéből a Bibliából (az ó és új szövetség időszakából) nézzünk néhány kirívó esetet, hogy az ÚR mennyire komolyan veszi a vele kötött szövetség betartását, illetve attól való elhajlást.

Bibliaolvasó emberek ismerjük a történetet, amikor Sinai-hegyen az ÚR Mózesnek átadta a „Tízparancsolatot” tartalmazó két kőtáblát, addig a nép lent a táborban aranyborjút készített és annak áldoztak. Hogyan reagált erre az ÚR?

2Mózes 32,9-10 9Majd ezt mondta Mózesnek az ÚR: Látom, hogy ez a nép kemény nyakú nép. 10Most azért hagyd, hogy fellángoljon ellenük haragom és végezzek velük! Téged azonban nagy néppé teszlek. Csak Mózes könyörgő közbenjárására enyhült meg az ÚR haragja.

Másik ilyen kicsúcsosodó engedetlenség Jeremiás 11,3. fejezetében van leírva: „Ezt mondd nekik: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Átkozott az az ember, aki nem hallgat ennek a szövetségnek az igéire,” Ennek az engedetlenség sorozatnak következménye lett a 70 éves babiloni fogság.

Most nézzünk egy esetet az újszövetségi időkből, az úgynevezett „kegyelem” korszakából. Az ÚR látta, hogy a kemény nyakú engedetlen népéhez, hiába küldi a prófétákat, végül szeretett Fiát küldte el, hátha őrá hallgatnak. Eredmény? Krisztus Jézust keresztre feszítették. Mi volt a következménye annak, hogy Istennel kötött ó szövetséget nem tartották be, de Krisztusban felkínált új szövetséget is gőgösen elutasították? Titusz római hadvezér Krisztus után 70-ben megostromolta Jeruzsálemet, a nagytemplomot szinte a földig lerombolta, közel egymillió zsidó áldozattal járt a hadjárat. Az ÚR 1878 év időtartamra a világ minden tájára szétszórta a zsidó népet. Csak 1948-ban kezdte összegyűjteni őket őseik földjére.

A felolvasott Igénk arról beszél, hogy az első szövetség nem volt hibátlan, a gyengesége nem Isten elvárásából származik, hanem kivétel nélkül mindig az emberi oldalon jelent meg: ők nem maradtak meg a szövetségben.

A végtelenül bölcs és igazságosan szerető Istenünk nagyon jól ismerte a szabad akarattal megáldott embert, ezért Igéje így tudósít távlati terveiről a Jeremiás 31,31-34-ben: 31Eljön az az idő – így szól az ÚR –, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. 32Nem olyan szövetséget, amilyet őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről; mert ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk – így szól az ÚR. 33Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól az ÚR –: Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. 34Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az URat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok – így szól az ÚR –, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.

Jeremiás 32,19 Egy szívet és egy utat adok nekik, hogy engem féljenek mindenkor, és jó dolguk legyen nekik és utódaiknak is. Egy utat adok nekik! Ezt úgy is lehet értelmezni, amikor egy hegyszoroson keresztül csak egyetlen egy út vezet és nem is akarnak más utat választani.

Jeremiási prófécia alapján ez a megígért új szövetség teljes formájában akkor teljesedik be, amikor Krisztus Jézus dicsőségében visszajön és ezeréves uralma megkezdődik a földön. Különlegessége ennek a jövőbeni ígéretnek, hogy a prófécia szerint a kegyelmes Isten Izrael és Júda házához, tehát az egész zsidó néphez szólva ígéri, hogy a törvényét beléjük helyezi és a szívükbe írja.

Majd így folytatódik az ígéret: Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek. 11Akkor senki sem tanítja többé így a társát és testvérét: Ismerd meg az Urat! Mivel mindenki ismerni fog engem, a kicsinyek és nagyok egyaránt.

Ismereteim szerint Jeremiás próféciája ilyen formában még nem teljesedett be, csak a jövőben, „ha eljön az ideje” akkor fog megtörténni.

Ha úgy igazán a maga valójában belegondolunk, számunkra óriási kiváltságot jelent, hogy a hatalmas dicsőséges Istennel Krisztusban szövetségben lehetünk, azzal az Istennel ki mindenek felett áll, kinek angyalseregek hódolnak. Korunkban is mennyivel nagyobb biztonságban érezhetik magukat, azok a kicsi nemzetek, akik valamelyik világhatalommal szoros szövetségben élhetnek. Istennel való szövetség még meghatározóbb, még több áldást jelent az övéi életében.

Most az újszövetségi Igék alapján tekintsük át, mikor és milyen formában történt az új szövetség felajánlása szerető Istenünktől Jézus Krisztusban.

Jeremiás 31,31 Eljön az az idő – így szól az ÚR –, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával.

Máté 26,28 (Jézus mondja) „mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.”

1Korinthus 11,25 Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: „E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.”

Drága testvéreim, vagy egy csodálatosan jó hírem, a régi szövetség ugyan elavult, de az új szövetség hatékonyan működik, mert Krisztusban van és Krisztusra épül. Nemcsak a cselekedetek szintjén, hanem az elmében és szívben hoz változást, éppen ezért az új szívnek a valódi gyümölcstermése van, az Istennek tetsző cselekedet.

Kedves testvéreim, gondoljunk csak bele és értékeljük a maga valóságában, milyen kiváltság és megtiszteltetés szövetségben lenni és maradni azzal a személlyel, akiről azt mondja Isten igéje, „Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött”. Őbenne a dicsőséges Krisztusban lehetünk Isten szövetségese.

Ha biztosan tudni akarjuk, hogy csakugyan üdvösséget nyertünk-e, és az új szövetség szerint élünk-e, vizsgáljuk meg: vágyunk-e az Ige mércéje szerint, Isten tetszésére élni? Ha ott van szívünkben az őszinte vágy, hogy Isten igéjének mércéje szerint akarunk élni, akkor ehhez minden segítséget megkapunk urunktól Krisztus Jézustól.

Az ó szövetségre jellemző a külső kényszer, az új szövetségben ez belső késztetéssé válik. Valódi újjászületés esetén ez a belső késztetés szó szoros értelmében a szívünkből árad, mert így olvastuk a Zsidók 8,10 „Törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat.”

Biztosan emlékeztek rá kedves testvéreim, többször bizonyságot tettem életem legnagyobb horderejű eseményéről, amikor egy tavaszi estén a Bibliát olvasva, éjfél körül döntöttem Jézus Krisztus mellett, átadtam neki bűnös életemet, akkor csoda történt, reggel újjászületve ébredtem. Éreztem, tudtam, hogy nem külső elvárásokhoz kell igazodnom, mert Isten törvénye a szívem hústáblájára van írva. Akkor még nem ismertem Isten ígéretét, „Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be.” (Jeremiás 31,33)

Úgy érzem, ha Isten igéjének mércéjéhez viszonyítom az életemet, (például a hegyi beszédhez) rá kell jönnöm, hogy itt e földi létben nem vagyok, nem is leszek tökéletes, de Isten kegyelméből Pál apostollal együtt vallom: Filippi 3,14 „de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.”

Drága testvéreim! Ha e földi létünkben, szerető Istenünknek Jézus Krisztusban felkínált új szövetségében élünk, akkor az óriási hosszútávú biztonságot jelent számunkra. Róma 14,8 óriási bátorítást jelent számunkra: „mert, ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.” 

Adja az ÚR, hogy ebben a bizonyosságban, Isten dicsőségére éljük végig földi életünket! ÁMEN