2017. december 19.

Gondolatmorzsák a teremtésről az "ember" felelősségéről és feladatáról!


1Mózes 1,26-31 26Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik. 27Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. 28Azután megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a szárazföldön mozgó minden élőlényen! 29Majd ezt mondta Isten: Nektek adok minden maghozó növényt az egész föld színén, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: legyen mindez a ti eledeletek! 30Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt. 31És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap”.
Olvasva a bibliai teremtéstörténetet, meg kell állapítani, hogy sok mindent sejtet, azonban konkrétumokról keveset mond a mai kor emberének. Gondoljuk csak végig, amikor a Szentírók a Bibliát lejegyezték, az akkori kor emberének nem a teremtés mikéntje volt a fontos, hanem annak teológiai mondanivalója.
A teremtéstörténet olyan időszakról vall, amelyet emberi tapasztalat nem támaszthat alá. 
Valójában a teremtéstörténet nem természettudományos írás, hanem a világ isteni eredetéről tanúskodik. Ebben az értelmezésben viszont üdvtörténet szempontjából kell megközelíteni, és értelmezni. A fő hangsúly így fogalmazható meg: Minden, ami csak van, a létezését Istennek köszönheti.
Olyan sokatmondó a felolvasott 1 Mózes 1,26 „Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik”. Ebben az igeversben három nagyon fontos közlés van.
Az első az, hogy Isten többes számban beszél, „alkossunk embert”. Ebből logikusan következik, hogy a teremtés aktív résztvevői: Atya, Fiú és Szentlélek. 
János 1,3 a testté lett Igéről, Jézus Krisztusról így tudósít, „Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött”. Tehát, Krisztus is aktív részvevője a teremtésnek!
A másik ilyen fontos közlés, hogy: „Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá”. Hogy jobban megértjük, mit is jelent képmásnak lenni, megkérdezem, kedves olvasó, kinek a képmása van a húszezer forintos bankjegyen? Úgy van, a képmás hasonlít Deák Ferencre, de közel sem azonos vele.
Az embert Isten teremtette saját képére és hasonlatosságára, jónak és igaznak (1Móz. 1,26-27, 5,1, Préd. 7,29). Megvan-e bennünk ma is az „istenképűség”? Pál apostol a (Róma. 8,29-ben) célként állítja elénk. Ha a magam esetét veszem alapul, szeretnék és vágyom hasonlítani Krisztus ábrázatához. „Csak vákuum”-ként van jelen Isten a természetes emberben. Az „Isten alakú vákuum” Krisztus által szüntethető meg, ő töltheti be csupán. Amit az Édenben a bűnbeesés követeztében elveszített az ember, azt egyedül csak Krisztusban tudja visszakapni. El lehet érni az istenképűséget, de csak Krisztus által”. A keresztyén embernek kitűzendő, elérendő célnak kellene lenni a hasonlóvá válás, de ez csak Krisztussal szeretetközösségben és feltétel nélküli engedelmességgel érhető el.
A harmadik nagyon fontos közlés, amint bevezetőben jeleztem a felolvasott 1 Mózes 1,26 versében „uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik”.
Az ember feladata és felelőssége ebben az igerészben hangsúlyozottan előtérbe kerül. Igei nézőpontból értelmezve uralkodni ezen az Isten által teremtett gyönyörű földgolyón azt jelenti, felelősséget érezve feladatom, hogy megőrizzem olyannak, amilyennek Isten teremtette. Az űrhajósok áradozva elmondták, hogy a világűrből, talán fogalmazhatok úgy is, hogy egy kicsit Isten nézőpontjából nézve olyan a földgolyónk, mint fekete bársonyon egy gyönyörű színes gyöngy. Csodálatos alkotás, igazi mestermű a kék bolygónk, hiszen földünk kétharmadát óceánok borítják.
1Mózes 2,15 „Fogta tehát az ÚRisten az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt.” De legtöbb embert az édeni bűneset óta csak a saját önző érdeke vezérli, számára az uralom azt jelenti, minél többet birtokolni a körülötte lévő javakból. 
És mindannyian megtapasztalhatjuk, mivé tette az ember a világ nagy részén Istennek ezt a csodálatos alkotását, amit művelni és őrizni kellene. Az ember uralmának eredménye hatalmas méretű szinte már visszafordíthatatlan környezetszennyezés, rengeteg kipusztult, és veszélyeztetett állat és növényfaj. 
A Sátán fejedelemségi övezetében élő ember ma sokkal inkább hajlamos a környezetének kizsákmányolására, mint őrzésére és művelésére.
1 Mózes 1,28 „Azután megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet …”.
Az ember, páros lény, férfivá és nővé lett teremtve, csak így volt képes benépesíteni a földet. Európában és az úgynevezett jóléti államokban egyre fogy a népesség. Az ember egyéni önző jóléte érdekében egyre kevesebb gyermeket (utódot) vállal. Megtapasztalásom, hogy ahol több gyermeket nevelnek egy családban, ott a gyermekekben nagyobb a szeretet és hála a szülők és testvéreik iránt.
Az ember a küldetését betölteni csak úgy képes; ha teremtőjével állandó szoros kapcsolatban van, harmóniában az őt körülvevő világgal együttműködő szeretetközösségben embertársaival végzi feladatait.
Isten, amikor elhatározta az ember teremtését, akkor egy tökéletes embert tervezett és alkotott az Ő képmására, ahogy írja a biblia, „hozzánk hasonlóvá”. Az, hogy ez így is történt, bizonyítékot magában a bibliában találjuk.
A teremtés napjaiban az első naptól az ötödikig bezárólag, amikor a dicsőséges teremtő Isten a nap végén végigtekint alkotásán, azt így összegzi, „És látta Isten, hogy ez jó”.
Olyan ez, mint amikor otthon, a munkahelyen, vagy az iskolában alkotunk valami nagyszerű dolgot, amikor az kész van, elégedetten hátradőlünk, és azt mondjuk, hogy ez jó. Tehát a teremtésben, mind az öt nap végén Isten elégedetten, úgy summázta alkotásainak lényegét, hogy ez jó.
Nem tudom, feltűnt-e a bibliát olvasó barátaimnak, hogy az ember teremtésének napján, a hatodik nap végén, amikor Isten végignézett alkotásán, nem azt mondta, hogy ez jó, hanem azt, hogy (1 Mózes 1,31) igen jó. Tehát Isten az emberben, valami nagyszerűt, különlegeset, egyedülállóan értékeset alkotott. Kimondhatjuk nyugodtan: az ember úgy, ahogy van Isten megfejthetetlen csodája, ily tökéleteset csak Ő képes alkotni. Teremtmények közül egyedül az ember képes kapcsolatban élni Istennel.
Kedves Barátaim, ebből számomra az következik, hogy minden emberben a teremtő Isten egyedülállóan csodálatos alkotását kell tisztelnem. Akkor is, ha éppen részegen fekszik az út szélén, mert lehet, hogy éppen ő Isten kincstárának eltévedt, besározódott gyöngyszeme. Tudom, annak, aki ezt világmindenséget legyen szavával alkotta, van hatalma arra, hogy az ilyen embert fölemelje, Jézus Krisztus kereszten kifolyt drága vére elég arra, hogy megtisztítja minden bűntől, minden szennytől.
Megtapasztaltam saját életemben, hogy milyen nehéz előítéleteink saját magunk emelte korlátai mögül kitörnünk, életemnek ezen a területén már többször meg kellett szégyenülnöm.
1 Mózes 1,29-30 „Majd ezt mondta Isten: Nektek adok minden maghozó növényt az egész föld színén, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: legyen mindez a ti eledeletek! Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt.”
Az igeversből úgy tűnik, mintha az embert vegetáriánusnak teremtette volna Isten (eledelül minden maghozó növényt, gyümölcsöt). Mert, ha az állatok is zöld növény ettek, akkor nem voltak ragadozó, húsevő állatok sem. 
Azonban az édeni bűneset után Isten megátkozta a földet (nem az embert, 1 Mózes 1,17) és akkor a teremtett világban valami mélyreható változás következett be, vége lett az édeni állapotnak.
Mindez addig fog tartani, amíg a második Ádám, Krisztus Jézus hatalommal és dicsőségben vissza fog jönni és helyreállítja az „édeni állapotot” a földön. Erről tanúskodik a Biblia Ézsaiás 11, 6-9-ben 6Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. 7A tehén a medvével legel, kölykeik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha. 8A csecsemő a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek mérges kígyó üregébe dugja a kezét. 9Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki, betölti a földet az ÚR ismerete, ahogyan a tengert víz borítja.”
Tehát újból összegezve: Isten bölcsességgel és hatalommal ruházta fel az embert, hogy uralkodjon a föld minden teremtményén, hogy bölcsen kormányozza a teremtettséget. Sajnos mára már ezt a megbízást kevésbé tartja érvényesnek, hiszen az ember egyre jobban pusztítja a reá bízott földünket, sodródunk az ökológiai katasztrófa felé.
Az ember a küldetését betölteni csak úgy képes; ha teremtőjével állandó szoros kapcsolatban van, harmóniában az őt körülvevő világgal (természettel), embertáraival együttműködő szeretetközösségben, végzi Istentől kapott feladatait.
„SOLI DEO GLORIA”

Nincsenek megjegyzések: