2
Mózes 20,1-6 Akkor mondta el Isten mindezeket az igéket: Én,
az ÚR vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság
házából. Ne legyen más istened rajtam kívül! Ne csinálj magadnak semmiféle
bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a
föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a
te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat
is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezer nemzedéken át
azokkal, akik szeretnek engem és megtartják parancsolataimat.
Az előbb felolvasott igeszakasz a tízparancsolat
része, mindjárt a második versben bemutatkozik Isten, „Én,
az ÚR vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság
házából.” Ott a Sínai hegy lábánál a
Mózes által vezetett nép számára egyértelműen beazonosítható volt az Úr, aki szinte
a szemük láttára eddig soha nem tapasztalt tíz csapással sújtotta az Egyiptomi
fáraót és népét.
Az Úr, aki hatalmas kézzel kivezette
őket az Egyiptomi rabságból. Az Úr, aki minden fizikai törvényszerűséget
mellőzve kettéválasztotta a Vörös tengert, hogy száraz lábbal kelhessen át
medrében Izrael népe, majd az üldöző Egyiptomi hadseregre engedte a kettéválasztott
hatalmas víztömeget. Az üldözők mind egy szálig odavesztek.
Egyiptom földjén szinte rabszolgaként
nyomorgatták Izrael népét, emlékezzünk rá, hogy a Fáraó rendelete értelmében
minden megszületett fiúgyermeket meg kellett ölni, isteni csoda, hogy Mózes is
megmenekült. Milyen hatalmas változás történt a nép életében, a most
bemutatkozó Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, szinte a tenyerén hordja őket.
Tegnap rabszolga, ma Isten szemefénye. Zakariás
2,12b-ben maga a felséges Isten tesz erről bizonyságot: ”Bizony,
aki titeket bánt, az a szemem fényét bántja”.
A Biblia Istenének részéről, ehhez
hasonló hatalmas áldozatot csak az Újszövetségi időkben tapasztalhattak meg az
emberek, amikor egyszülött fia Jézus Krisztus az életét adta a kereszten. Miért? Azért, hogy bűneink nyomorúságos
rabságából szabadulásunk lehessen. Abból a rabságból való szabadulásra kínálja
fel az egyetlen menekülési lehetőséget, melynek egyenes következménye az örök
halál az örök kárhozat lenne.
A bűn rabságából való egyetlen
menekülési lehetőség pedig az, ha elfogadod, hogy Jézus Krisztus legyen életed
teljhatalmú és egyedüli dicsőséges ura. Mi
is ennek a szabadulásnak az igazi lényege? A sátán nyomorult
rabszolgájának, aki szellemileg halott állapotban van, bűneinek jogos büntetése
az örök kárhozat lenne, de felragyog számára Krisztus az élő Isten fia. Ettől
kezdve, már csak rajtam, rajtad múlik, hogy Jézus Krisztus kereszten kifolyt
drága vére eltörölje minden bűnödet és akkor Isten gyermeke, Jézus Krisztus
örököstársa leszel.
Izrael népe megszabadult az egyiptomi
rabságból, mi is megszabadultunk bűneink nyomorúságos rabságából, mit kér ezért
cserébe az Úr a világmindenség örökkévaló, hatalmas és dicsőséges ura? 2Mózses 20,3-5a (felolvasni). Tehát
kérésének központi gondolata, „Ne legyen más Istened rajtam kívül.” Ha
elolvassuk ezt a mondatot a Bibliánkból, egyből feltűnik, hogy felszólító
módban, felkiáltó jellel van írva. Isten nem akar osztozni rajtunk senkivel és
semmivel. Ezért mondja, ne csinálj magadnak faragott képet, ne legyenek
semmiféle újkori bálványaid, ami életedben Isten helyét elfoglalja.
Kudarcba fog fulladni minden más
igyekezeted, mellyel a szívedben lévő Isten alakú űrt, rajta kívül bármivel
próbálod betölteni. Hiába az irigylésre méltó világi pozíció, hiába a legjobb
autó, hiába legszebb ház, hiába a milliárdos bankszámla, hiába a világkörüli
hajóút, Krisztus Jézus nélkül mégis üresnek fogod érezni az életed. Minden,
amivel életedben nagy igyekezettel Isten hiányát próbálod betölteni, Isten és
közted fog állni, mint egy óriási szakadék. Ezt az áthidalhatatlannak tűnő
szakadékot, mely Isten és közted áll, egyedül a kereszt tudja áthidalni.
Egyedül a golgotai kereszt vezet el életed megváltásához. Jézus Krisztus az egyedüli
út az örök élethez, az üdvösségedhez! Jézus mondja: „Én vagyok az út, az igazság, az élet”.
Tehát ne csinálj magadnak semmiféle
bálványt, ne imádd, és ne tiszteld azokat. Beszélgetések során sokszor
elhangzott, Jézus nem mondja azt, hogy a hívő nem lehet gazdag, hiszen Isten
áldásának velejárója lehet, nem csak a lelki, hanem az anyagi jólét is. Ez így
igaz, most elmondok egy történetet, mely egy őszinte hitű keresztényről szól,
akire gazdagon kiáradt Isten áldása.
1920-as években Írországból egy fiatalember hajóra szállt, hogy Amerikában próbáljon szerencsét. Szüleitől otthon megtanulta a szappanfőzés mesterségét. A hosszú hajóúton volt ideje elmélkedni, térdeire ereszkedve ígéretet tett Istennek, Uram ha megáldod életemet, vállalkozásomat, minden jövedelmemből tizedet adok neked. Az új hazájában elkezdett szappant főzni és árusítani, fogadalmához híven minden tizedik centet, majd dollárt missziós célok támogatására fordított. Ezt a fiatalembert úgy hívták, hogy Colgate, az Úr nagyon megáldotta minden vállalkozását. Élete utolsó évtizedeiben már a tizedből élt és a többi jövedelmét fordította misszióra. Üzleti útjai során magán repülőgéppel és helikopterrel közlekedett .
2Mózes 20,5 „Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok!” Ézsaiás 42,8-ban azt mondja az Úr „nem adom dicsőségemet másnak”. Féltőn
szerető, mit is rejt e fogalom? Előbb olvastuk, hogy Isten hatalmas kézzel
kihozta Izrael népét Egyiptom földjéről. Negyven évig égből hulló mannával
táplálta őket, ruha és saru negyven évig nem szakadt le róluk. Utána beviszi
őket az Úr a tejjel és mézzel folyó Kánaán földjére, hét népet, melyek
nagyobbak és erősebbek náluk, a hatalmukba adja. Mi ez, ha nem Isten
szeretetének hatalmas bizonyítéka? Mindezek után közülük némelyek a környező
népek bálványisteneihez vonzódnak. Hát nem a hálátlanság tetőfoka ez, hűtlenség
Istenük, szabadítójuk iránt.
Most nézzünk egy mai fogalmat, mit is jelent az, hogy féltőn szerető valaki? Vegyünk
egy mai, korunkban nagyon gyakran előforduló történetet. Két fiatal, egy fiú és
egy leány megismerkednek, mint a mesében, szerelem az első látásra. Számomra
öröm látni ilyen felhőtlenül boldog fiatalokat, ilyenkor többször előjött
bennem ünneprontó gondolat, mennyi megpróbáltatás jön még az életükbe, vajon
mindezt átvészeli-e a szerelmük.
Aztán legtöbbször menetrendszerűen jön
eljegyzés, házasság. Az életükben ünnepek után jönnek a hétköznapok a maguk
megpróbáltatásaival. Megtapasztalják, hogy a házasságnak nemcsak örömei, hanem
kötelezettségei is vannak. Ott van életükben a tehetetlenség érzése, amikor
aggódva gyermekük betegágya fölé hajolnak.
Az ifjú férjnek a megélhetésükhöz
szükséges javakat elő kell teremteni, dolgozni kell menni. Feleség a
kisgyermekkel otthon marad, egyedül érzi magát, úgy érzi erősen beszűkült az
élettere, ennél többre vágyik. Sajnos legtöbb ember mindig éppen abban az
életszakaszban elégedetlen a helyzetével, amiben éppen van. Pedig Isten igéje
szerint „mindennek rendelt ideje van az
ég alatt”. Mindig azt kellene teljes szívvel csinálni, ami éppen az
aktuális feladatunk.
Aztán ilyenkor jön a képbe a kísértő.
Tulajdonképpen többet érdemelsz, önmegvalósításhoz jogod van. Van egy közmondás
„a szomszéd kertje mindig zöldebb”. A kísértő mindig kívánatosabbnak tudja
láttatni a külső kapcsolatokat. Sok esetben, vagy az ifjú férj, vagy a feleség
sajnos külső parázna kapcsolatba bonyolódik.
Mit is jelent ma az, hogy féltőn szerető valaki? Azt mondja a megcsalt házastárs, én minden tőlem
telhetőt igyekeztem megtenni érted, én ma is nagyon - nagyon szeretlek. Döntened
kell, vagy visszatérsz hozzám, és én megbocsátok, mert szenvedélyesen
szeretlek, a továbbiakban pedig soha többé nem leszel hozzám hűtlen. Ha nem
akkor elválok tőled, mert nem tudok rajtad mással osztozni, képtelen vagyok rá.
Sajnos a válási statisztikák szerint a házasok többsége nem képes az Úr
törvénye szerint élni és dönteni. A féltőn szerető, de igazságos Isten
hányszor, de hányszor figyelmeztette Izrael népét prófétái által, hűtlen
nemzedék, térjetek vissza hozzám. Sajnos nagyon sokszor hiába, pedig az Ő
hűségéhez soha nem férhet kétség.
Az Ószövetségi igéket tanulmányozva egy
törvényszerűség, (mely végigvonul a Biblián) világossá vált előttem. Ha úgy
éltek, azt tették, amit jónak lát az Úr, akkor mindig áldás kísérte az
életüket. Ha viszont azt tették, amit rossznak lát az Úr, akkor engedetlenségük
következményeként, mindig keserves időszak következett életükben.
Ha valaki bálványaihoz vonzódik és
ragaszkodik, a féltőn szerető, de igazságos Isten kénytelen elengedni a szabad
akarattal rendelkező embert, aki így önként sétál a sátán csapdájába, rabságába.
Viszont Isten igéje az a csalhatatlan útjelző életünkben, amely tévedhetetlenül
Jézus Krisztushoz vezet minket, ha őszinte szívvel vágyunk a jelenlétében élni!
Adja az Úr, hogy legyen világos látásunk
jelenünkkel, jövőnkkel és a Bibliában leírt Igék üzenetével kapcsolatban. ÁMEN