Hasztalan könyörgés a szárazságban!

Jeremiás 14,1 – 15,4 1Ezt az igét mondta az ÚR Jeremiásnak a szárazságról: 2Gyászba borult Júda, kapuiban ájuldoznak, gyászolnak országszerte, Jeruzsálemben jajkiáltás hangzik. 3Az előkelők vízért küldik szolgáikat; azok a ciszternákhoz mennek, de vizet nem találnak. Üres edényekkel térnek vissza, szégyenkeznek, pirulnak, fejüket eltakarják. 4Rettegnek a termőföld miatt, mert nem volt eső az országban. Szégyent vallanak a szántóvetők, fejüket eltakarják. 5Még a szarvas is, ha megellett a mezőn, otthagyja borját, mert nincsen fű. 6A vadszamarak ott állnak a hegytetőkön, levegő után kapkodnak, mint a sakálok, tekintetük elhomályosul, mert nincsen fű. 7Ha bűneink ellenünk szólnak is, tégy jót velünk, URam, a te nevedért! Mert számtalanszor elpártoltunk, vétkeztünk ellened! 8Ó, Izráel reménysége, szabadítója a nyomorúság idején! Miért lennél olyan, mint az ország jövevénye, vagy mint a vándor, ki csak éjjelre tér be? 9Miért lennél olyan, mint a riadt férfi, vagy mint a vitéz, aki nem tud segíteni? Hiszen te közöttünk vagy, URam, rólad neveztek el minket: ne hagyj el bennünket! A próféta közbenjár Istennél 10Ezt mondja az ÚR erről a népről: Úgy szeretnek ide-oda futkosni, nem sajnálják a lábukat, ezért nem kedveli őket az ÚR. Most emlékezetbe idézi bűnüket, és számon kéri vétkeiket. 11Ezt mondta nekem az ÚR: Ne imádkozz ennek a népnek a javáért! 12Ha böjtölnek, nem hallgatok esdeklésükre. Ha égőáldozatot vagy ételáldozatot mutatnak be, azok sem lesznek kedvesek előttem. Sőt fegyverrel, éhínséggel és dögvésszel irtom ki őket. 13Én így szóltam: Ó, Uram, URam! Hiszen a próféták ezt mondogatják nekik: Fegyvert nem láttok, éhínség nem tör rátok, sőt igazi békességet adok nektek ezen a helyen. 14De az ÚR ezt felelte nekem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben. Nem küldtem őket, nem adtam parancsot nekik, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, hiábavaló jóslatot és maguk koholta csalárdságot prófétálnak nekik. 15Azért így szól az ÚR ezekről a prófétákról: Az én nevemben prófétálnak, pedig én nem küldtem őket! Mégis ezt mondogatják: Nem lesz ebben az országban fegyver és éhínség! – De majd ezeknek a prófétáknak fegyver és éhínség miatt lesz végük. 16Az a nép pedig, amelynek prófétálnak, ott hever majd Jeruzsálem utcáin az éhínség és fegyver miatt, és nem lesz, aki eltemesse őket és feleségüket, fiaikat és leányaikat. Így zúdítom vissza rájuk saját gonoszságukat. 17Mondd el nekik ezt az igét: Szememből éjjel-nappal hullanak a könnyek, nem apadnak el. Mert súlyos sebet kapott népem szűz leánya, igen fájdalmas csapást. 18Ha kimegyek a mezőre, fegyverrel megölteket látok, ha bemegyek a városba, éhínségtől szenvedőket. A próféták és a papok pedig olyan ország felé kelnek útra, amelyet nem ismernek! 19Ennyire megvetetted Júdát, szívből megutáltad Siont? Miért sújtottál bennünket gyógyíthatatlan csapással? Békességre vártunk, de nem jött semmi jó, és a gyógyulás idejére, de csak rettegünk! 20Elismerjük, URam, gonoszságunkat, atyáink bűnét is: vétkeztünk ellened. 21A te nevedért kérünk, ne utálj meg minket, ne engedd, hogy meggyalázzák dicső trónodat! Gondolj ránk, ne bontsd fel a velünk kötött szövetséget! 22Tudnak-e esőt adni a népek bálványai? Vagy az ég adja-e a záporesőket? Nem, hanem te, URunk, Istenünk, benned reménykedünk: hiszen te alkottad mindezeket! 15 1De az ÚR ezt mondta nekem: Ha maga Mózes és Sámuel állna is elém, akkor sem esne meg a szívem ezen a népen. Kergesd el őket, menjenek előlem! 2Ha pedig megkérdezik tőled, hogy hová menjenek, ezt válaszold nekik: Így szól az ÚR, Aki halált érdemel, a halálba, aki fegyvert, a fegyver elé, aki éhínséget, az éhínségre, és aki fogságot, az a fogságba! 3Mert négyféle csapással büntetem meg őket – így szól az ÚR: fegyverrel, amely gyilkolja, kutyákkal, amelyek marcangolják, az ég madaraival és a föld állataival, amelyek fölfalják és pusztítják őket. 4 Elrettentő példává teszem őket a föld minden országa számára amiatt, amit Ezékiás fia, Manassé, Júda királya művelt Jeruzsálemben.

Letölthető hanganyag:

https://drive.google.com/file/d/1SVTyuFstIUbIi5mbhyzhxtjgQbn08eZm/view?usp=sharing

Kerek egy hete kezdtük Jeremiás könyvének tanulmányozását. Már eddig is láttuk Jeremiás könyvéből, hogy a nép igen nagy bűnben, gonoszságban élt, ezért az Úr rájuk hozta az ellenséget, Nabukodonozor hatalmas seregét, amely északról már betört az országba, és ott állott Jeruzsálemhez nem messze. Az Úr még egy utolsó lehetőséget adott Jeruzsálem lakosainak, amikor a prófétája által üzent nekik, hogy térjenek meg. De a nép nem hallgatott az Úr prófétájára, hanem a hamis prófétákra hallgattak, akik jót jövendöltek. Miért van az, hogy a nép inkább a hamis prófétákra hallgat és nem Isten üzenetére? Azon egyszerű oknál fogva, mert a hamis próféták nem mondták nekik, hogy térjenek meg a bűneikből, és ők szerették a bűnt, ezért inkább azokra hallgattak. Ez valahogy most is így van: az ember azt szereti, aki nem mondja meg neki a bűneit, aki nem szembesíti az embert önmagával, és az ő bűneivel, hanem aki jót mond, még ha hazugságot mond, akkor is.  Aztán az Úr, mielőtt még rájuk hozta volna Nabukodonozor hatalmas seregét, előbb ebben a részben leírt csapást hozta Izrael népére: a nagy szárazságot, és ennek következményeként az éhséget. Ez az éhség még csak tetőződött akkor, amikor Nabukodonozor serege körülzárta Jeruzsálemet. Amúgy sem volt sok ennivaló, a szárazság miatt, az ostrom ideje alatt minden elfogyott. Hát csak ennyit előzményként, hogy miről is van szó ebben a részben.

Nézzük meg, hogyan mondja el, hogyan írja le Jeremiás által az Úr, hogy milyen lesz az a szárazság, amit rájuk fog hozni. Azt olvastuk itt, hogy az előkelők is kiküldik szolgáikat vízért, elmennek a kutakig, de üres edényekkel térnek vissza. Tehát nem csak a szegényeket sújtja, hanem a gazdagoknak sem lesz innivaló vizük. Korunkban annyiban változott a helyzet, hogy a gazdagok tudnak akár más országból is rendelni maguknak ivóvizet és élelmiszert.  De napjainkban a járvány elől a gazdagok sem tudnak elbújni, ők is ugyanúgy megbetegedhetnek, meghalhatnak, mint a szegények. Az elmúlt héten Bejrútban, az iszonyatosan hatalmas robbanásban ugyanúgy meghaltak szegények és gazdagok. Istent nem lehet csak úgy következmények nélkül kirekeszteni az életünkből.

A felolvasott igénk arról tájékoztat, hogy iszonyú nagy lesz a szárazság. Elpusztulnak a mezőn az állatok, mert nem lesz fű. Két példát hoz itt az Ige, a szarvasüsző is megellik a mezőn, és otthagyja fiát, mert nincsen fű. A szarvasüsző - ami a gyengéd anyai szeretetnek a jelképe - otthagyja a fiát, nem tud törődni vele, mert nincsen fű. És a másik példa a vadszamár, amelyik a legjobban bírja a nélkülözést, az éhséget és a szomjúságot. És azt mondja az Ige: Jeremiás 14,6 „6A vadszamarak ott állnak a hegytetőkön, levegő után kapkodnak, mint a sakálok, tekintetük elhomályosul, mert nincsen fű.”

De mindez, amit Jeremiás mondott a népnek, nem indította őket Isten iránti alázatra, bűnbánatra. Pedig tudhatták az írásokból, hogy ha egyszer Isten szárazságot és éhséget akar hozni, akkor ezt meg tudja tenni, mert nagyon sokszor megcselekedte már korábban is az Ő népével. És mindig a nép bűne miatt következtek be ezek csapások! Nem azért, mert az időjárás szeszélyes, aztán hol szárazság van, hol meg özönvíz. Izrael népének tudnia kellett, hogy az Úr az, aki megnyitja vagy bezárja az eget.

Testvérek, miért mondom most én mindezt? Elsősorban azért, hogy jó komolyan venni Istennek a szavát. Igaz, hogy Isten irgalmas és kegyelmes Isten, és nagyon sokat tűrt el Izrael népének is, évszázadokon, évezredeken keresztül tűrt. Tűrte bálványimádásaikat, tűrte a vétkeiket, tűrte a paráznaságot, a vérontást; tűrte a gyalázkodást, és hogy egyik ember megkárosítja a másikat, hogy hamis a véka; hogy nem tartják meg a szombatot. Mindezt tűrte Isten, tűrte, és üzent az Ő népének, hogy térjenek meg. De nem akartak megtérni.

Egyszer Isten azt mondja: elég, betelt a pohár. Most már jön az ítélet, jön a fenyítés. És ez a világ valami ilyesmi elé néz. Mert, hogy a bűn elhatalmasodott, az látható, mindenki tudja. Isten most még tűr, nem akarja, hogy bárki is elvesszen. Tűrt Isten Jeruzsálemnek, és adott még egy utolsó lehetőséget nekik, hogy térjenek meg. Most is ad még Isten lehetőséget, de nem tudjuk, mikor zárul le, mikor mondja Isten azt, hogy elég. Jeremiás Isten igéjében egy nemzet kibontakozó tragédiáját hozza elénk, még mindig lenne lehetőség visszatérésre. Ez ugyanígy működik a mai emberre vonatkoztatva is, akik a bűn és a szenvedélyek csapdájában vergődnek.

Vizsgáljuk meg, amikor Isten a próféta által elmondta ezt az ítéletet, mint próféciát Jeruzsálem népének, akkor az üzenet először a próféta lelkét járta át, és ő rendült meg, azonnal Istenhez imádkozott. A 7. verstől a 9. versig Jeremiásnak a könyörgése van leírva az Úrhoz: „Ha bűneink ellenünk tanúskodnak: cselekedjél Uram a te nevedért, mert temérdek a mi törvényszegésünk; vétkeztünk ellened!” Tehát tudja, hogy a bűn miatt Izrael megérdemli ezt az ítéletet, amit üzent általa az Úr. Ellenünk tanúskodnak a bűneink, ez tény. De mégis azt kéri, Uram, a Te nevedért cselekedjél.

De nézzük meg, hogy mi Istennek a válasza erre? Jeremiás 14,10-12 „10Ezt mondja az ÚR erről a népről: Úgy szeretnek ide-oda futkosni, nem sajnálják a lábukat, ezért nem kedveli őket az ÚR. Most emlékezetbe idézi bűnüket, és számon kéri vétkeiket. 11Ezt mondta nekem az ÚR: Ne imádkozz ennek a népnek a javáért! 12Ha böjtölnek, nem hallgatok esdeklésükre. Ha égőáldozatot vagy ételáldozatot mutatnak be, azok sem lesznek kedvesek előttem. Sőt fegyverrel, éhínséggel és dögvésszel irtom ki őket.” Egy mondatban így lehetne mondani az Úr válaszát, hogy ne is könyörögj ezért a népért, mert elhatároztam és beteljesítem az ítéletet.

S akkor most térjünk vissza Jeremiás kéréséhez. Jeremiás 14,8b „Miért lennél olyan az országban, mint egy jövevény, aki vándorként csak éjjelre tér be?” Miért? Mert így tekintettek ők is Istenre, mint aki vendégként csak betér, aztán tovább megy. Akinek csak ideig-óráig adnak valahol helyet ott a templomban, hogy Isten csak maradjon ott, de ne legyen az ő mindennapi életüknek része és irányítója, ne legyen uruk és királyuk. Csak a szájukra vették, de nem engedték a szívükbe.

Egy rövid, mindannyiunk által ismert kis imádságról elém került egy írott vélemény, melyen elgondolkodtam és szinte sokkolva hatott rám, hiszen én ajkamról is többször elhangzott. Idézem: „Valahogy úgy volt Isten Izrael népének, mint ahogy most is még egyes helyeken szoktam hallani azt a kis imádságot, amire a gyerekeket tanítják étkezés előtt, hogy „Jövel, Jézus, légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk! Ámen.” Mindig szomorú vagyok, amikor ezt hallom, mert ez azt jelenti, hogy itt mi vagyunk a házigazdák, az urak, mi parancsolunk, és azt kérjük, hogy most vendégként jöjj ide, és áldd meg, amit adtál, aztán akár mehetsz az utadra. Ne szólj bele az életünkbe! Ha egyáltalán átgondolják, akik erre tanítják imádkozni a gyerekeket, hogy ez ezt jelenti. Mert ilyen a vallásos ember, így gondolkozik Isten felől, hogy amikor bajban vagyok, vagy amikor szükségem van rá, akkor segítsen.” Pedig lehetne úgy is imádkozni: köszönöm Úr Jézus, hogy bennem élsz, hogy életem legértékesebb része vagy. Uram, tudom semmin nincs, amit ne tőled kaptam volna, köszönöm a terített asztalt, kérlek áldd meg számunkra az eledelt.

Bibliát olvasva összeállt bennem egy törvényszerűség! Isten nem a mi vágyainkat akarja teljesíteni, hanem az ő ígéreteit. Ha vágyaim, kéréseim megegyeznek Isten ígéreteivel és akaratával, akkor az egy Istennek tetsző állapot.

Isten valóban szabadító Isten. Valóban megszabadítja az embert a nyomorúságból. Valóban igaz az az Ige, ami írva van a Zsoltárok 50,15-ben, hogy „hívj engem segítségül a nyomorúság idején, és én megszabadítalak, és te dicsőítesz engem.” De hadd tegyem hozzá, hogy akkor, ha az ember tényleg úgy akar megszabadulni a nyomorúságból, hogy azután az Úr útján akar járni.

Az más dolog, ha nem sikerül, más dolog, ha gyenge az ember, ha botladozik. De az is más dolog, amikor az ember úgy gondolkozik, hogy csak most az egyszer szabadíts meg, Uram, ebből, és amikor megszabadította az Úr, akkor elfeledkezik az Úrról. Nem is akar az Úr útján járni, csak a nyomorúságból szeretne menekülni, de nem akarja megváltoztatni az egész életét. Csak a bűn következményeitől akar megszabadulni, csak a büntetéstől akar megmenekülni, de a bűnhöz tovább ragaszkodik.

Én biztos vagyok benne, hogy ez az Ige, hogy „hívj segítségül a nyomorúság idején, és én megszabadítalak”, elsősorban arra vonatkozik, aki a nyomorúságban látja meg azt, hogy mennyire csődbe jutott az egész élete, mennyire zsákutcába. Látja, hogy kerestem boldogságot és egyebeket, és nem találtam semmit, csak csalódást, és az ő nyomorúságában az Urat hívja segítségül. „Aki segítségül hívja az Úr nevét, az megtartatik.” De, aki csak a következményektől akar megszabadulni, és ragaszkodik a bűnhöz, annak előbb-utóbb ez lesz a vége, mint Izrael népének, hogy egyszer azt mondja az Úr: nem, netovább.! Mert Isten szent Isten, és az ÚR nevéből nem lehet gúnyt űzni, nem lehet saját javamra kihasználni.

Amikor azt mondta az ÚR a prófétának, hogy ne könyörögj ezért a népért annak javára, akkor Jeremiás annyira átélte, hogy mi lesz annak a következménye, amit az Úr most cselekedni akar, hogy mégis csak könyörgött. Csak nem maradt nyugton, odament az Úrhoz, Jeremiás 14,13. „13Én így szóltam: Ó, Uram, URam! Hiszen a próféták ezt mondogatják nekik: Fegyvert nem láttok, éhínség nem tör rátok, sőt igazi békességet adok nektek ezen a helyen.”. Megpróbálta menteni a népet, megpróbált valamit felhozni a népnek mentségére. (Emlékezzünk csak, Ábrahám hogyan alkudott Istennel Sodoma és Gomora sorsa felett).

Jeremiás azt mondta Istennek: hát, igaz, hogy a nép ilyen, amilyen, de nem csak ő az oka. A próféták, a hamis próféták mondták nekik, ők ámították el. Testvérek, lehet megmagyarázni a bűnt. Lehet felhozni a mentségként ezt vagy amazt, de az Úr akkor sem fogadta el azt a mentséget. Mentséget már Ádám is fel tudott hozni! Miért ettél arról a fáról? Mert az asszony adott. Az asszony is tudott mentséget mondani: Miért ettél? A kígyó ámított el. Mentséget tud az ember mondani, de nincs igazi mentség. Miért hallgattak a hamis prófétákra? Miért nem az igazi prófétára hallgattak? Mert ahogy meg van írva az Igében, „gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mesékhez odafordulnak.”

Ha a mostani időben, a mostani embereket Isten felelősségre vonja, most is lehetne mondani, hogy: Uram, hát nem is hallottunk felőle. Az iskolában mi teljesen mást tanultunk. Minket elámítottak, azt mondták, hogy a Biblia az egy régi mese. És hogy éltek a papok, és hogy éltek a népek? Nekünk nem tettek bizonyságot, vagy nem úgy éltek előttünk. Mentséget lehet mondani. De milyen mentséget hoz fel az ember arra, amikor Isten azt mondja neki, hogy: és mi van beírva a szívedbe? Mi van beírva a lelkiismeretedbe, ha soha nem is hallottál Isten felől? Ez van beírva, hogy amikor te tetted, nem tudtad, hogy ez rossz? Hiszen a Római levélben olvashatjuk, hogy be van írva az embernek a szívébe.

Egy másik kérdés: Itt, ebben a keresztyén világban nem nagyon van olyan ember, aki nem hallott volna Istenről, aki nem hallott volna arról, hogy Isten szent Isten, és Jézus Krisztusban menedéket készített minden ember számára az üdvösségre. És ha csak egyszer hallotta is, vagy kétszer szólt hozzá Isten, mi az oka, hogy nem fordul az embernek a szíve oda? Az, hogy jobban szereti a bűnt!

Úgyhogy ezt a mentséget elmondta Jeremiás próféta a nép érdekében, de az Úr ezt nem hallgatta meg. Azt mondta az Úr, hogy ne imádkozz ezért a népért, mert ha Sámuel és Mózes imádkozna ezért a népért, őket sem hallgatnám meg. De van egy valaki, akit meghallgat Isten: Jézus Krisztust, egyedül Őt. Őrá nem mondta soha, hogy Őt meg nem hallgatom. Ő érte megbocsát minden embernek, könyörül minden emberen. De mi lesz azzal az emberrel, akinek nem kell Jézus Krisztus, az egyetlen közbenjáró, akit elfogadhat Isten? Mert azt hiszem, abban egyetértünk, hogy az a bűn, ami volt Jeruzsálemben, az nagy bűn volt. De, ami most van ebben a világban, ahogy szinte mindent eláraszt a bűn, és Isten mégis tűr, ez csak annak tudható be, hogy nem Jeremiás, nem Mózes és nem Sámuel, hanem maga Jézus Krisztus áll Isten előtt. Ha Ő nem állna Isten előtt, Isten régen eltörölte volna az embert. Egyedül csak Ő érte nem.

De ha nem kell Jézus Krisztus, ha az ember nem törődik ezzel a nagy üdvösséggel, ha megveti, és elmegy mellette érzéketlenül, nem törődve vele, semmiféleképpen nem menekülhet meg. Őbenne hív Isten, hogy jöjjetek énhozzám, keressétek az én orcámat. De ha Ő nem kell, akkor: küldd ki őket az én orcám elől, hadd menjenek! Menjenek akkor a maguk útjára!

Azzal fejezném be ezt az Igét, testvérek, hogy jó megbecsülni Isten kegyelmét. Ezt az igen nagy kegyelmet, hogy Krisztus áll Isten előtt, és könyörög érettünk és ezért az egész világért. Jó ezt megbecsülni. Becsüljük meg Istennek a szavát, és főleg Jézus Krisztust, akit azért küldött, hogy Őáltala megmeneküljünk! Ámen.

Felhasznált forrásanyag: http://startappmarker.com/apostol/irott/irott1w_J.htm