2020. SZÁMVETÉS!?

 

2020. esztendő utolsó napjaihoz értünk, mint amikor a homokórán az utolsó homokszemek peregnek szép lassan, komótosan. Akaratlanul is eszünkbe jut ilyen időszakban, milyen reményekkel kezdtük meg ezt az évet. Mi az, ami megvalósult álmainkból, elképzeléseinkből, elvárásainkból? Egyéni és társadalmi nézőpontból, vajon milyen jelzőt tűzünk életünk eme időszakához?

Az év kezdetén miben, kiben volt bizodalmunk? Saját erőnkben, értelmünkben, rátermettségünkben, bolygók szerencsés együtt állásában, vagy a végtelenül bölcs és hatalmas Istenben? Az én életfilozófiám, reméld a legjobbat, de készülj fel a legrosszabbra is. Ebben az elvonatkoztatásban a legrosszabbat én úgy értem, hogy e földi létben nem az elképzeléseim, elvárásaim szerint alakulnak az események. Talán első hallásra nehéz ezt úgy igazából a maga valóságában megérteni, főleg elfogadni.

Életem delén túl a szerető Isten kegyelméből megláthattam magamat olyannak, amilyennek Ő lát engem. Mint kegyelemre szoruló bűnös, Jézus Krisztusban felismertem a kegyelem forrását. Felismerésemet cselekvés követte, hálás szívvel megköszöntem Jézus Krisztusnak, hogy az én bűneimet is magára vállalta és felvitte a keresztfára, helyettem elszenvedte a bűneimért járó büntetést. Bűneim rabságából megszabadulva, krisztusi szabadságban élve, hálámat kifejezve kértem, hogy ezentúl Ő legyen életem dicsőséges Ura. Ha majd el kell távoznom e földi létből, nem kell félnem a jövőmtől, hiszen Jézus Krisztus ígérete alapján örök életem, üdvösségem van. Ez a legjobb, amiben földi halandó ember reménykedhet.

Meg vagyok győződve Isten szeretetéről, hiszen a legdrágábbat, szeretett Fiát küldte „áldozati bárányként”, hogy engem bűnöst megmenthessen. Bibliát nem, vagy kevésbé ismerő emberek azt mondják, hogy a szerető Isten nem küldheti pokolra az embereket. Abban igazuk van, hogy a szerető Isten nem akarja, hogy egy ember is elvesszen. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3,16). Igen, Isten szerető Isten, de ne feledjük, hogy igazságos is. Az igazságossága nem engedheti, hogy a bűn büntetés nélkül maradjon. Golgotán Jézus Krisztus magára vette bűneinket, elszenvedte az érte járó büntetést, büntetése halál, így Isten igazsága sem szenved csorbát. Hogy olvastuk az előbb, „hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Ezért remélhetem a legjobbat, mert hiszek Jézus Krisztusban és kértem legyen életem Ura és Megváltója. Most térjünk vissza ahhoz, amit a bevezetőben mondtam, hogy fel kell készülni a legrosszabbra. Szilárdan meg vagyok győződve, hogy a végtelenül bölcs és hatalmas Isten nem azon töri magát, hogy a mi vágyainkat, kívánságainkat teljesítse, de egy dologban teljes hittel remélhetek, mégpedig abban, hogy ígéreteit maradéktalanul teljesíti. Az ígéreteire alapozni lehet az életünket, mert az ígéretei igazak és ámenek.

Jelenések könyve 3,19-ben ezt mondja a hatalmas, dicsőséges Krisztus, „Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát és térj meg!” Zsidókhoz írt levél 12,5-6 ezt üzeni most az év végén „Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.”

2020-as év messze nem az elképzeléseim szerint alakult, hiszen bőrötökön érzitek kis hazánk és a tágabb környezetünk helyzetét. Májusban egy éjszaka 11 óra után álmomból felébresztve csöngött a telefon, testvérem Attila tragikus körülmények között életét vesztette. Öt nap múlva szeretett gyermekem Ildikó szíve is utolsót dobbant.

Egyedül Isten igéje és ígérete ad és adott vigasztalást. Jób sem azért vesztette el tíz gyermekét, összes vagyonát, egészségét, mert Isten haragudott rá. Ha fogait összeszorítva is, kiállta a hitpróbát! Istenbe vetett hittel és reménnyel tekintek a jövőbe, és reményem nem alaptalan. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál,” (Róma 8,28). Még nem tudom hogyan, de hiszem, hogy Isten a hatalmas veszteségeket is javamra tudja fordítani.

„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róma 8,38-39).

Joó István

Karácsonyi üzenet - Neked

 

Ilyenkor karácsony táján az ember lelke egy kicsit ráhangolódik a szeretet hullámhosszára. Olyan felemelő érzés, ha időnként érezzük, hogy szívünkben szinte túlcsordul a szeretet. Valójában milyen is az igazi szeretet? Kivétel nélkül valamennyien átéltük már valamilyen formában, hogy szeretünk, vagy minket szeretnek. A szeretet érzését, annak megnyilvánulását már sokan, sokféleképpen megfogalmazták.

Vajon úgy igazából tudatosult-e bennünk, hogy Isten mennyire szeret bennünket? János 3,16 „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Ha szülő vagy testvér vagy, akkor megérted mit jelent az, hogy Isten a legdrágábbat, egyszülött Fiát adta kereszthalálra érted és értem.

Már több mint két évezrede megtörtént a „karácsonyi csoda”, Isten Fia emberi létformában a földre született. Nagyon sokan még ma is a „karácsonyi kis Jézuskát” látják benne. Ha valaki már nyitott szívvel végig olvasta a Bibliát, az jól tudja, hogy az Édenben „elbukott ember” felé Isten mentő szeretettel fordult. Isten egyszülött Fia, a hatalmas, dicsőséges Krisztus, aki által és érte teremtetett a világmindenség, aki Izrael népét hatalmas kézzel kivezette Egyiptomból, önként vállalta, hogy minden hatalmából kiüresítve magát kisdedként földre fog születni. Mindezt azért, hogy küldetését elvégezve, majd áldozati bárányként a Golgotán magára vegye bűneinket, elszenvedve az érte járó büntetést, áldozatával helyettünk és értünk kiengesztelje Istent. Mindezt önzetlen szeretetéből fakadóan vállalta és tette.

1János 4,10 „Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.”

Állj meg itt egy kicsit, át tudod érezni Istennek ezt a feléd áradó hatalmas, mindent felülmúló szeretetét. Isten az ő Fiában Jézus Krisztusban örök életet, üdvösséget kínál neked. Ha hálás szívvel elfogadod Jézus Krisztust életed urának, megváltójának, akkor a jövőd biztosítva van. Ha csak lekezelően mosolyogsz, mi ez a „jézusos mese”, akkor kedves barátom, bizony „rossz lóra tettél”, a világ minden kincséért sem cserélnék veled.

Kérlek engedd meg, hogy most teljesen őszinte legyek veled. Isten szava a Biblia tanúsága szerint két választási lehetőséged van, Jézus Krisztusban „örök élet”, vagy nélküle örök kárhozat. A szerető Isten Jézus Krisztusban ma még kegyelmét kínálja, még tart a kegyelmi idő, amikor az ember szíve utolsót dobban, akkor az út végére ért. A földi út iránya határozza meg az ember jövőjét, ha Jézus Krisztus kitárt karja felé volt az útirányunk, akkor csodálatos örökség vár ránk. Ha ellentétes volt az útirány, akkor elkerülhetetlenül valami borzasztó jövő vár a magát felvilágosultnak, bölcsnek tartó emberre.

Isten nagyon - nagyon szeret téged, ezért kínálja fel kegyelmét Fiában Jézus Krisztusban. Isten szereti a bűnös embert, ezért mentő szeretettel fordul feléd és nem ítél el téged, ha viszont gőgösen elutasítod a felkínált kegyelmet, önmagadat ítélted el. Zsidó 5,8-9 „Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet, és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki.” Bölcsen válassz!