2020. esztendő utolsó napjaihoz értünk,
mint amikor a homokórán az utolsó homokszemek peregnek szép lassan, komótosan.
Akaratlanul is eszünkbe jut ilyen időszakban, milyen reményekkel kezdtük meg
ezt az évet. Mi az, ami megvalósult álmainkból, elképzeléseinkből,
elvárásainkból? Egyéni és társadalmi nézőpontból, vajon milyen jelzőt tűzünk
életünk eme időszakához?
Az év kezdetén miben, kiben volt
bizodalmunk? Saját erőnkben, értelmünkben, rátermettségünkben, bolygók
szerencsés együtt állásában, vagy a végtelenül bölcs és hatalmas Istenben? Az
én életfilozófiám, reméld a legjobbat, de készülj fel a legrosszabbra is. Ebben
az elvonatkoztatásban a legrosszabbat én úgy értem, hogy e földi létben nem az
elképzeléseim, elvárásaim szerint alakulnak az események. Talán első hallásra
nehéz ezt úgy igazából a maga valóságában megérteni, főleg elfogadni.
Életem delén túl a szerető Isten
kegyelméből megláthattam magamat olyannak, amilyennek Ő lát engem. Mint
kegyelemre szoruló bűnös, Jézus Krisztusban felismertem a kegyelem forrását.
Felismerésemet cselekvés követte, hálás szívvel megköszöntem Jézus Krisztusnak,
hogy az én bűneimet is magára vállalta és felvitte a keresztfára, helyettem
elszenvedte a bűneimért járó büntetést. Bűneim rabságából megszabadulva, krisztusi
szabadságban élve, hálámat kifejezve kértem, hogy ezentúl Ő legyen életem
dicsőséges Ura. Ha majd el kell távoznom e földi létből, nem kell félnem a jövőmtől,
hiszen Jézus Krisztus ígérete alapján örök életem, üdvösségem van. Ez a legjobb,
amiben földi halandó ember reménykedhet.
Meg vagyok győződve Isten szeretetéről,
hiszen a legdrágábbat, szeretett Fiát küldte „áldozati bárányként”, hogy engem
bűnöst megmenthessen. Bibliát nem, vagy kevésbé ismerő emberek azt mondják,
hogy a szerető Isten nem küldheti pokolra az embereket. Abban igazuk van, hogy
a szerető Isten nem akarja, hogy egy ember is elvesszen. „Mert úgy szerette
Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne
vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3,16). Igen, Isten szerető Isten,
de ne feledjük, hogy igazságos is. Az igazságossága nem engedheti, hogy a bűn
büntetés nélkül maradjon. Golgotán Jézus Krisztus magára vette bűneinket,
elszenvedte az érte járó büntetést, büntetése halál, így Isten igazsága sem
szenved csorbát. Hogy olvastuk az előbb, „hogy aki hisz őbenne, el ne
vesszen, hanem örök élete legyen.”
Ezért remélhetem a legjobbat, mert
hiszek Jézus Krisztusban és kértem legyen életem Ura és Megváltója. Most
térjünk vissza ahhoz, amit a bevezetőben mondtam, hogy fel kell készülni a
legrosszabbra. Szilárdan meg vagyok győződve, hogy a végtelenül bölcs és
hatalmas Isten nem azon töri magát, hogy a mi vágyainkat, kívánságainkat
teljesítse, de egy dologban teljes hittel remélhetek, mégpedig abban, hogy
ígéreteit maradéktalanul teljesíti. Az ígéreteire alapozni lehet az életünket,
mert az ígéretei igazak és ámenek.
Jelenések könyve 3,19-ben ezt mondja a
hatalmas, dicsőséges Krisztus, „Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem:
igyekezz tehát és térj meg!” Zsidókhoz írt levél 12,5-6 ezt üzeni most az
év végén „Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd
téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit
fiává fogad.”
2020-as év messze nem az elképzeléseim
szerint alakult, hiszen bőrötökön érzitek kis hazánk és a tágabb környezetünk
helyzetét. Májusban egy éjszaka 11 óra után álmomból felébresztve csöngött a
telefon, testvérem Attila tragikus körülmények között életét vesztette. Öt nap
múlva szeretett gyermekem Ildikó szíve is utolsót dobbant.
Egyedül Isten igéje és ígérete ad és
adott vigasztalást. Jób sem azért vesztette el tíz gyermekét, összes vagyonát,
egészségét, mert Isten haragudott rá. Ha fogait összeszorítva is, kiállta a
hitpróbát! Istenbe vetett hittel és reménnyel tekintek a jövőbe, és reményem
nem alaptalan. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden
javukra szolgál,” (Róma 8,28). Még nem tudom hogyan, de hiszem, hogy Isten
a hatalmas veszteségeket is javamra tudja fordítani.
„Mert meg vagyok győződve, hogy sem
halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők,
sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem
választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a
mi Urunkban.” (Róma
8,38-39).
Joó István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése