Ha olyan személyt veszítünk el, aki
számunkra sokat jelent, akit nagyon szeretünk, az nagyon mélyen fáj nekünk. A
gyász, a visszavonhatatlan veszteség érzése minden embert másképpen érint, de
egy közös, a veszteség fájdalmas.
A bibliát, a Biblia Istenét ismerő
ember ilyenkor nemcsak az alagút sötétjét látja, hanem az alagút végén derengő
fény reménnyel tölti el. Áthaladva a lelki fájdalmak alagútján, mind jobban
erősödik Isten világossága, míg teljes fényében felragyog szívében, lelkében.
Krisztus Jézus azt mondta „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ,
nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (János 8,12).
Életem delén jóval túl, nagyon sokszor
kellett megállnom koporsó mellett fájó szívvel gyászolva. Különösen azokban az
esetekben volt szívszorító fájdalom lelkemben, amikor tudtam, hogy a földi
létből eltávozott nem fogadta el Istennek Jézus Krisztusban felkínált
kegyelmét. A szerető Isten pedig a Bibliában annyira világossá teszi a választás
lehetőségét, olyan egyértelmű, mint ahogyan az éjszakát nappal követi.
A szerető, de igazságos Isten igéjében
azt mondja: „Lásd, én ma eléd adtam az életet és a jót, de a halált és a
rosszat is.” (5Mózes 30,15). A szabad akarattal megáldott ember maga dönt saját
jövőjéről, hogy az örök életet, vagy az örök kárhozatot választja. Aki ismeri a
Biblia üzenetét, annak már jelent valamit a két felkínált választási lehetőség.
Értelem és az ismeret oldaláról
vizsgálva, haladva minden kétséget kizárva meggyőződtem a Biblia
hitelességéről, bár nálam kiindulási pont először a hit volt. (Blogom első
bejegyzésében vallok erről a témáról.)
Első hallásra akármilyen furcsán is
hangzik, de örök és kikerülhetetlen igazságot rejt a következő bibliai üzenet.
„És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig
ítélet következik,” (Zsidók 9,27). Azt, hogy egyszer személy szerint e
földi létben nekünk is meg kell halni, talán még könnyen elfogadjuk, de azt,
hogy utána ítélet következik, arról már sok ember hallani sem akar. A jogerős bírói
ítéletek jellemzője, hogy a kiszabott ítélet akkor is hatályba lép, ha a
vádlott elfogadja és akkor is, ha nem fogadja el.
Nem az a rossz, ha meghalunk, hanem az,
ha nincs örök életünk! Kiszabott földi életutunknak előbb, vagy utóbb
elkerülhetetlenül a végére érünk. Számomra a gyász fájdalmában egyedül az ad
vígaszt, ha tudom, hogy a földi létből eltávozott szeretteimmel a mennyei
honban örömteli találkozásom lesz. „Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a
trón felől: Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig
népei lesznek, és maga Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről,
és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz
többé, mert az elsők elmúltak. A trónon ülő ezt mondta: Íme, újjáteremtek
mindent. És így szólt: Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!” (Jelenések
21,3-5).
„Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz. De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak a tűzzel és kénnel égő tóban lesz a helye: ez a második halál.” (Jelenések 21,7-8).
Én
már választottam, ma még
te is választhatsz!!!!
Joó István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése