Kegyelem és igazság! Üdvösség, vagy kárhozat?

 

Aki valaha is bizonyságot tett emberek előtt Jézus Krisztusról, mint élete uráról, megváltójáról, annak ismerős az a reakció, hogy magasabb rendű tudatuk birtokában végig sem hagyják mondani, vagy úgy lesajnálóan fejezik ki véleményüket, mint akik teljesen meg vannak győződve saját igazukról.

Ilyen jellegű beszélgetéseim során többször előfordult már az a szituáció, hogy két olyan ember állt egymással szemben, akik őszintén sajnálták egymást. Én személy szerint azért sajnáltam a beszélgető partneremet, mert Isten igéjéből szerzett ismereteim alapján szilárdan meg vagyok győződve, ha valaki nem fogadja el Istennek Krisztus Jézusban felkínált kegyelmét, annak jövője az örök kárhozat és a velejáró szenvedés lesz. Ott már nem lesz lehetősége pályakorrekcióra, ráadásul mivel az ember lelke, szelleme halhatatlan, így teljes tudatával vádolja majd önmagát. Mondták, meg akartak menteni ettől, amiben most vagyok, de olyan balga voltam, hogy okosabbnak tartottam magam és nem hallgattam rájuk.

Beszélgető partnerem stílusán legtöbbször átjött az őszinte sajnálat, hogyan lehet valaki ennyire hiszékeny, ennyire korlátolt, szemellenzős, hogyan veheti komolyan ezt a jézusos mesét. Vagy két évtizede, közvetlenül a megtérésem utáni időszakban elmentem egy kedves ismerős katolikus családhoz, ahol bizonyságot tettem arról, hogy lélekben, szellemben újjászülettem és Jézus Krisztus mennyire megváltoztatta az életemet. Ajándékoztam a családnak egy Bibliát. Jó – jó szép dolog a hit, de nem kell azt annyira komolyan venni, mondta a Nagymama. De könyörgöm, miért ne venném komolyan azt, aki életét adta azért, hogy nekem szabadulást kínáljon bűneim rabságából és magára vette bűneimért jogosan járó büntetést és meghalt értem a kereszten.

Azon kívül, hogy őszintén sajnálom az evangélium, az örömhír elutasítóját, bizonyos értelemben talán meg is értem, mert én is ilyen voltam. Visszaemlékezem, amikor az agykontroll, radiesztézia és a „szellemtudományokban” való jártasságom okán teljesen el voltam szállva magamtól, sokkal többre tartottam magam az átlagembereknél. Ennek az volt az alapja, hogy valóságosan megélt, átélt szellemi kapcsolatban voltunk egy úgynevezett magasabb intelligenciával, aki szólt, tanácsot, vezetést adott. Először naivan azt hittem, hogy a szellemi tanácsadóm Jézus Krisztus, mert az agykontrollba belekeverik a teljes „szentháromságot”. Amikor kezdtem teljesen a tönk szélére sodródni, rá kellett jönnöm, hogy „e világ fejedelme” vezetett meg, akinek neve diabolos, más néven Lucifer. Egy vezetett úgynevezett „mélyalfás” meditáció során egy idegen erő teljesen a hatalmába akart keríteni, minden idegszálammal beleborzongtam, Jézust hívtam segítségül. Megszabadított!

Egy kedves értelmiségi ismerősöm ajánlotta közelmúltban egy magyarországi rabbiképző tanszékvezető tanárának Spinoza színházban tartott előadásának elérhetőségét. Az előadó világi értelemben művelt, nagytudású, de mégis hiányos ismeretei vannak a Bibliáról. Az úgynevezett liberális beállítottságú emberek, akik nem, vagy nem jól ismerik a Bibliát, teljesen hitelesnek tartják és szinte rajonganak érte. Csak egy példát mondok, a teremtéstörténet témájában tartott előadásában hangsúlyozta, hogy kezdetben nem volt írásbeliség, és a történések tudósítása az átélt eseményekről apáról fiúra szájhagyomány útján terjedt, majd Mózes ezt gyűjtötte össze a teremtéstörténetben és a többi könyvében. Ez talán a féligazság szintjét éri el, mert a Biblia határozott kijelentése, hogy „a teljes írás Istentől ihletett”.

Az eredeti nyelven írott Biblián az apokrif iratok kivételével rajta van Isten numerikus hitelesítő kézjegye, mint ahogyan a modern bankjegyeken a hitelességet, eredetiséget bizonyító biztonsági jelzések vannak. Minden kétséget kizáróan tudományosan az ész, az értelem oldaláról megközelítve bizonyított a Biblia Istentől való eredete, ihletettsége.

Korlátozott terjedelem miatt egy rövidebb és egy hosszabb bizonyíték elérhetőségét adom meg.

Bámulatra méltó új felfedezések: https://drive.google.com/file/d/1DEKRZ0DCXjlTNQEgA7T4IOqX6Xz43Wd-/view?usp=sharing

Hiteles dokumentum-e a BIBLIA?

Ezért őszinte a sajnálatom, ha olyan emberrel beszélgetek, aki hitetlenségében a maga bölcsességében, felsőbbrendűségében bízva, elutasítja a világteremtő végtelenül igazságos Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét.

Joó István