Bölcs vagyok!?

 

Jób könyve 28. részében a „bölcsességről” olvastam, mely elindított bennem egy gondolatsort, a 20-28 versből kiemelek pár jellemző gondolatot.

Honnan jön tehát a bölcsesség? Hol van az értelem lelőhelye? … Isten ismeri az ahhoz vezető utat, ő tudja annak lelőhelyét. … Az embernek pedig ezt mondta: Íme az Úr félelme a bölcsesség, a rossz kerülése pedig az értelem. Ugyanerről a témáról (Példabeszédek könyvében 1.7), így beszél „bölcs” Salamon: „Az ÚRnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg”.

Az emberek többsége foglalkozása, érdeklődése, vagy hobbija kapcsán a világnak egy - egy részterületén élete során ismereteket szerez, amit több, kevesebb sikerrel kamatoztatni is tud. Mi emberek az élet bármilyen területen is szereztük ismereteinket, szakács, pedagógus, földműves, atomfizikus és még sorolhatnám, ennek alapján a másik emberhez viszonyítva bölcs embernek tartjuk magunkat. Visszagondolva, életem során én is sokszor beleestem ebbe a csapdába.

Volt egy ember, akit a világ bölcs Salamonként ismer. Így olvashatunk róla: „Azért ezt mondta neki Isten: Mivel ezt kérted, és nem kértél magadnak hosszú életet, nem kértél gazdagságot, és nem kérted ellenségeid életét, hanem értelmet kértél, hogy törvényemnek engedelmeskedve tudj kormányozni, ezért teljesítem kérésedet: olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád fogható nem volt előtted, és nem támad utánad sem. Sőt azt is megadom neked, amit nem kértél: olyan gazdagságot és dicsőséget is adok egész életedben, hogy nem lesz hozzád fogható senki a királyok között. Ha az én utaimon jársz, és megtartod rendelkezéseimet és parancsolataimat, ahogyan apád, Dávid tette, akkor hosszú életet adok neked. (1Királyok 3,11-14)”.

Mégis, ez a kivételes bölcsességgel megáldott ember élete utolsó szakaszán Istenével szemben engedetlen lett. „Megharagudott azért az ÚR Salamonra, mivel elfordult szíve az ÚRtól, Izráel Istenétől, aki kétszer is megjelent neki, (1Királyok 11,9).”

Világi mércével mérve, bármilyen sikeres is egy ember élete során, ha élete befejeztével elmarasztaló ítéletre kerül, akkor nem volt bölcs, valamit nagyon, de nagyon elrontott. Erről beszél Krisztus Jézus (Máté 25,46), „És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre”. Bölcs ember élete legnagyobb horderejű kérdésében (örök élet, vagy örök kárhozat), nem mondja azt, majd meglátjuk, majd csak lesz valahogy.

Én nem bízom a véletlenre, mert tudatos döntésemmel Isten kegyelméből megtervezhetem életutam végcélját. Életutunk végén kiderül, hogy Istennek való engedelmességünk során megszerzett ismeretünk bölcsességgé nemesült, vagy bölcsesség híján olyan utat választottunk magunknak, melynek vége az örök kárhozat. Ha úgy érzed, hogy életed útján célt tévesztettél, ne feledd, ma még működik életünk navigációs berendezésén az a funkció, hogy „újra tervezés”!

Joó István