2021. február 9.

Békességed van?



Biztosan voltatok már úgy, hogy valakinek a jelenlétében úgy igazából biztonságban és jól éreztétek magatokat, még akkor is, ha megsem szólalt. Valami belülről, a lényéből fakadó békesség árad az ilyen emberekből. Rájuk úgy általában jellemző, hogy nem tartják magukat tévedhetetlennek, korrektek, alapvető dolgokban kiszámíthatóak, tudnak és mernek bocsánatot kérni, ha mégis tévednek, vagy megbántanak valakit.

Mindig vágytam és folyamatosan vágyok a lelki békességre, szinte éltető lételemem. Akkor érzem jól magam, ha a külső körülmények ellenére is olyan igazi nyugis napom van. Mihez tudnám ezt az állapotot hasonlítani? Úgy képzelem, mint amikor a hal tiszta bővizű folyóban úszkál, ahol élelem és minden más biztosítva van számára, ami létéhez, komfortérzetéhez szükséges.

Amennyiben rajtam áll, tudatosan kerülöm azokat a helyzeteket, ami stresszel jár. Valóságosan átélt vészhelyzetben, például az utcán megtámad egy kutya, emelkedik a pulzusszám és a vérnyomás, felszökik az adrenalinszint. Amikor aztán rövid úton megszűnik a veszélyhelyzet, minden érték a normális szintre visszaáll. Az ilyen és mindennapos hasonló szituációknak nincs tartós egészségkárosító hatása (kivéve, ha veszett volt a kutya).

Tapasztaltam, hogy vannak úgynevezett stimulált vészhelyzetek, ami, ha tartósan fennáll, nem várt káros hatásai lehetnek. Ezeket érdemes minimálisra csökkenteni, vagy kizárni a mindennapjainkból. Itt gondolok indulatokat gerjesztő veszekedésekre, egy-egy akciófilm izgalmaira, ahol együtt izgulunk a főhőssel küzdelmei során. Aki sokat néz ilyen filmeket, arra a tartósan stimulált vészhelyzetek komoly egészségkárosító hatással lehetnek. Amikor gyermekeink még kamaszként itthon laktak, egy-egy ilyen film után, csak egy kis szikra kellett és már tépték egymást, tehát komoly hatással volt rájuk, és ugyanilyen hatással lehet másokra is.

Emberi életünk során vannak bizonyos működő törvényszerűségek, melyeket „büntetlenül” tartósan figyelmen kívül hagyni nem lehet. Egyik ilyen, amikor az egyénnek nincs helyes önértékelése, saját kudarcaiért és szinte mindenért másokat hibáztat. Mások hibáztatása, a felelősség áthárítása egy örökös konfliktusgeneráló rossz tulajdonság. Hibáztatásra a legtöbb ember vérmérséklete szerint önvédelemmel, vagy ellentámadással reagál és akkor már „nincs béke az olajfák alatt”.

Többször előfordult már velem, hogy stresszes, békétlen ember volt a környezetemben, elég volt csak a közelébe kerülni, éreztem, hogy valami megnevezhetetlen negatív töltés áradt a lényéből, amitől nem éreztem jól magam a társaságában. Egy közeli ismerősöm, aki szerette a munkáját, mégis azért váltott és hagyta el a munkahelyét, mert megfogalmazása szerint a főnöke egy igazi stresszgenerátor volt. Az ilyen békétlen embereknek őszintén sajnálom a hozzátartozóit, mert biztosan sokat kell szenvedniük a tartós közelségétől.

Számtalan olyan esetem volt már életemben, amikor kibillentem lelki egyensúlyomból, és ez számomra nemkívánatos állapot volt. Ilyenkor mindig érzem, ezt a terhet le kell tennem, rendezni a helyzetet, ha ehhez az kell, akkor bocsánatot kérek. Ha egyéb más oka volt a békétlenségemnek, akkor bementem a belső szobába, letérdeltem és imádkoztam, Uram te igédben azt ígérted a tieidnek? „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen! János 14,27”. URam ígéreteid mindig igazak, én most kérem ezt a békességet. Ilyenkor mindig csoda történik, Isten békessége tölti be a szívemet a Szentlélek által.

Bibliai ismereteim alapján van fogalmam, mit jelen az a kifejezés, hogy „örök üdvösség”, vagy „örök kárhozat”. Kivétel nélkül mindenkinek eljön az életében, amikor a szíve utolsót dobban és egy nagy sóhajtással „kileheli lelkét”. Hogy utána mi következik? Élő földi embernek erről tapasztalata nem lehet, de Isten igaz igéje a Biblia bőven ad erre az esetre is útravaló információt. Máté evangéliuma 25. rész 46. verse így mondja: „És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.”

Belegondoltam, milyen borzalmas lenne az örökké tartó túlvilági létet olyan emberek között tölteni, akik Isten igéjét bolondságnak tartották és ez a kárhozatuk lett. Jézus Krisztus azt mondja: „És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; János 16,8-9”. Hinni nem azt jelenti, hogy elhiszem Isten létezését, hanem azt, hogy feltétel nélkül bízom benne és reá bízom életem vezetését, irányítását.

Biztosan éreztetek már önvádat egy-egy elmulasztott lehetőség, egy elrontott élethelyzet miatt? Nagyon tud fájni! Itt e földi létben azonban vannak lehetőségeink tévedéseinket rendezni, jóvá tenni, kudarcainkból tanulhatunk, végeredményben a javunkat is szolgálhatják. Szomorú, de az „utolsó ítélet” után már nincs pályakorrekció, nincs újra tervezés, mint a mai navigációs rendszerekben. Ott lesz lelkükben a soha nem múló önvád, hallottam, de nem kellett nekem, csak magamat okolhatom.  Az utóbbi három évben ötször olvastam el a teljes Bibliát, de egyetlen utalást sem találtam a „tisztítótűzre”, mely után a szenvedő lélek jobb helyre kerülne.

Véleményem szerint a tisztítótűz itt a földön létezik, melyet úgy is lehet nevezni, hogy „a nyomorúság kohója”. Van, aki őszinte szívvel ilyenkor hívja segítségül Istenét, de van, akinek szíve még jobban megkeményedik. A nyomorúság idején is van egy segélyhívó telefonszám, mégpedig 50-15. „Kiálts hozzám a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem. Zsoltárok 50,15”

Most kérlek őszintén válaszolj legalább magadnak! Mondd szereted Istent? Olyan csodálatos zene az emberi fülnek, és erősítő a szívnek Isten igaz igéje!

„Hanem hirdetjük, amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek. 1Korinthus 2,9”

Ha felkeltette további érdeklődésedet ez a kis írás, íme egy kis útmutató. Hiteles dokumentum-e a BIBLIA?

SOLI DEO GLORIA

Joó István




Nincsenek megjegyzések: