Nemzetünk felemelkedése!? „… azt cselekedték, amit rossznak lát az ÚR!

 

Szeretem összefüggéseiben olvasni, értelmezni a Bibliát, felismerni benne a kezdetektől napjainkig működő törvényszerűségeket. Istennek hatalmas dolgait korlátozott emberi értelemmel felfogni, megérteni szinte lehetetlen. Mielőtt a Bibliát olvasásra felnyitjuk, érdemes imában kérni a biblia Istenét, nyissa meg számunkra igéjét, hogy a nekünk szánt üzenetét megérthessük.

Ézsaiás 55,9 „Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál.”

Tudósok megfogalmazása szerint, az univerzumban lévő összes információnak egy, maximum másfél százalékával rendelkezik az emberiség. Ezzel a töredékes tudásával akarja az ember felülbírálni a világteremtő és fenntartó hatalmas Isten erkölcsi, társadalmi és természeti törvényeit.

Isten úgy látta jónak, hogy Ábrám magvából kiválaszt, elkülönít  és felemel egy népet, aki majd, mint a jó értelemben vett kovász, Istenhez való hűségével, erkölcsével, feltétlen engedelmességével jó hatással lesz a világ többi pogány népére.

5Mózes 11,22-28 „22Ha hűségesen megtartjátok mindezeket a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok nektek, és teljesítitek azokat; ha szeretni fogjátok Isteneteket, az URat, mindenben az ő útjain jártok, és hozzá ragaszkodtok, 23akkor kiűzi előletek az ÚR mindezeket a népeket, és nálatok nagyobb és erősebb népek birtokát foglalhatjátok el. 24Tietek lesz minden hely, amelyre lábatokkal léptek. A pusztától a Libánonig, és a folyamtól, az Eufrátesz folyamtól a nyugati tengerig terjed határotok. 25Senki sem állhat meg veletek szemben. Rettegést és félelmet kelt előttetek Istenetek, az ÚR az egész országban, ahova csak léptek, ahogyan megígérte nektek. 26Lásd, én ma áldást és átkot adok elétek. 27Áldást, ha hallgattok Isteneteknek, az ÚRnak parancsolataira, amelyeket ma megparancsolok nektek. 28De átkot, ha nem hallgattok Isteneteknek, az ÚRnak parancsolataira, és letértek arról az útról, amelyet ma megparancsolok nektek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek.”

A szabad akarattal megáldott emberek többsége viszont úgy képzelte a jövőjét, hogy nekik Isten ígéretei, mint születésüktől örökölt kiváltság jár. Pedig Isten a velük, mint népével kötött szövetségében világosan, félreérthetetlenül megfogalmazta és tudomásukra hozta áldásának feltételeit.

Bírák könyve 3,12-14 „12De Izráel fiai ismét azt tették, amit rossznak lát az ÚR. Ekkor az ÚR Eglónnak, Móáb királyának a hatalmába adta Izráelt, mivel olyat tettek, amit rossznak lát az ÚR. 13Ez összefogott Ammón fiaival és Amálékkal, elment, megverte Izráelt, és birtokba vette a pálmák városát. 14Izráel fiai tizennyolc esztendeig szolgálták Eglónt, Móáb királyát. 15Ekkor Izráel fiai segítségért kiáltottak az ÚRhoz, és az ÚR szabadítót támasztott nekik:”

Csak a Bírák könyvében hétszer olvashatjuk, hogy különböző időpontokban „De Izráel fiai ismét azt tették, amit rossznak lát az ÚR”! Ilyenkor Isten minden esetben naggyá, erőssé tett a környezetükben egy-egy nemzetet, és kezükbe adta az engedetlen népét, akár negyven esztendőre is.

Sámuel halála után a nép királyt akart választani maga fölé, amint a környező népeknél szokásos volt. Pedig maga Isten akart a királyuk lenni! Első királyuk Saul volt, de hamar kiderült róla, hogy öntörvényű és Isten iránt engedetlen, ezért őt elvetette. Utána az ifjú Dávidot emelte ki Isten a juhok mellől, Izráel királyává tette. Uralkodása ideje alatt felettébb naggyá tette Isten Izráel országát. Dávid nem volt makulátlan ember, de Isten keze alatt megalázta magát, engedelmességében örömét lelte az ÚR.

Izráel, Dávid fia, Salamon király idejében érte el fénykorát, hatalmának csúcspontját. Sajnos Salamon magát felettébb bölcsnek tartva, Isten iránti engedetlenségéből fakadóan több szempontból is figyelmen kívül hagyta az úgynevezett „királytörvény” intelmeit, (5Mózes 17,14-20). Így élete utolsó szakaszában szinte törvényszerű volt erkölcsi bukása, ezzel magával rántotta népét és országát. Az addig egységes Izráel országa kettészakadt. A tíz törzsből maradt Izráel országa, de erkölcsi mélyrepülés volt jellemző rá évszázadokig, egészen a babiloni fogságig. A maradék két törzs Júda és Benjámin alkotta Júda országát. Időnként voltak istenfélő királyai, de Isten iránti hűtlenségük törvényszerűen a hetvenéves babiloni fogságba vezette őket.

Isten, mint szerető Atya új lehetőséget adott népének, a fogságból összegyűjtötte szétszórt népét, újból felépült a város és a „Jeruzsálemi nagytemplom”. De a nép nem sokat tanult történelméből és rendelkezésükre álló Isten igéjéből. Isten küldötteit a prófétákat ezután is sorra megölték, legvégén szeretett fiát, Krisztus Jézust küldte hozzájuk! Ismerjük a „nagypénteki” történések végkimenetelét. Izráel népére engedetlenségük következményeként szinte törvényszerűen következezett a Római birodalom által történő teljes leigázás, majd 70-ben Titusz római császár lerombolta Jeruzsálem városát, és a „Nagytemplomot” Az ostrom ideje alatt közel egymillió zsidó vesztette életét és minden eddiginél hosszabb idejű 1948-ig tartó szétszóratás történt.

De itt még nincs vége Izráel történetének, mert időarányosan beteljesedett Istennek a prófétái által adott minden ígérete. Zofóniás 3,20 „Abban az időben, amikor összegyűjtelek, haza is hozlak benneteket. Bizony, hírnevessé és dicsővé teszlek benneteket a föld minden népe között. Meglátjátok majd, hogy jóra fordítom sorsotokat! – mondja az ÚR.”

Isten mindig szerette Izráel népét, Jákób nemzetségét, de szeretete istenien igazságos is, a bűn nem maradhat büntetés nélkül. Igéjében a szerető Isten így nyilatkozik népéről, Ézsaiás 49,15b „Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad”.

Zakariás 2,12 „Mert a Seregek URa, aki a maga dicsőségére küldött el engem, ezt mondja azokról a népekről, amelyeknek ti zsákmányul estetek: Bizony, aki titeket bánt, a szemem fényét bántja!”

Kedves olvasó, ha volt türelme és idáig olvasta, akkor már kezd összeállni az egész Biblián végigvonuló törvényszerűség. Istenhez és az ő igéjéhez való ragaszkodásnak, hűségnek mindig áldás a vonzata, míg az engedetlenségnek mindig az igazságos, jogos büntetés! Ez egyaránt vonatkozik nemzetekre, közösségekre és egyénekre.

Ha a magyar nép történelmét szemléljük ilyen nézőpontból, akkor látnunk kell, hogy az első „apostoli” királyunk István és az utána következő nemzedékek királyai egészen Mátyás királyig többé – kevésbé hűségesek voltak Istenhez, ez mindig megmutatkozott népünk, nemzetünk történelmén. Istennek terve volt Árpád népével, a pozsonyi győzelmes csata után a Kárpát medencében helye és tekintélye lett nemzetünknek. De mindezek mögött „aranyfedezetként” ott voltak istenfélő, Istennek engedelmeskedő Magyar királyaink és hozzájuk hűséges alattvalóik. 1241-ben a „tatárjárás” lehetett egy célba ért figyelmeztetés a „Magyarok Istene” részéről.

Bán Mór a Hunyadi regények szerzője műveiben érzékelteti, hogy a korabeli nemesi és főpapi réteg erkölcsében mennyire eltért Isten igéjében felvázolt erkölcsi normáktól. Aztán Mátyás halála után, akit megmérgeztek, mintha megindult volna a lavina! 1514-től kezdődött, majd 1526-ban nemzeti tragédiánk a „mohácsi vész” után szinte napjainkig soha nem volt teljesen független Nemzetünk. A zömmel protestáns Erdélynek maradt kezdetben függetlensége. Meglátásom szerint népünk, nemzetünk tartós felemelkedésének egyedüli záloga, Istenhez való hűség és engedelmesség.

Ha ilyen optikán keresztül szemléljük a világtörténelmet, érdekes összefüggéseket fedezhetünk fel az események sodrásában. Isten időlegesen naggyá tett, felemelt népeket, hogy velük büntesse, terelgesse engedetlen népét, vagy népeket. Majd Isten kezében büntető eszközként felemelt népek, eltűntek a történelem süllyesztőjében.

Mindennek az érvelésnek alapját képezi a Biblia valódi szerzőjének, Istennek hatalma, és igéjének összefüggésében megismerhető egyedülálló igazsága. Az eredeti nyelven írott Biblia (ógörög és héber) tartalmán cáfolhatatlan igazolásként ott van Istennek, mint eredeti szerzőnek numerikus kézjegye. Íme erre egy rövidebb bizonyíték: Bámulatra méltó új felfedezések!

Egy hosszabb írás, mely az előzőn alapul: Hiteles dokumentum-e a Biblia?

Joó István

Miért engedte meg Isten?

 

Emberekkel való beszélgetések során többször feltettem már a kérdést, mi tart vissza attól, hogy Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét elfogadd? Nagyon sokféle választ kaptam már, egyik válasz különösen érdekes volt egy ötvenes férfitől. Gyermekkoromban egy katolikus pap felpofozott. Megtudhatom miért kaptad a pofont? Hát azért, mert imádkoztam. És mit imádkoztál? Iskolai napközis menzán spenótfőzelék volt és ebéd előtt úgy imádkoztam, „Kérlek Jézus légy vendégem, edd meg amit adtál nékem. Ámen”. Pont fölöttem állt a pap és kaptam is egy nagy pofont. Hát, hogy őszinte legyek, nem csodálkozom, hogy elszakadt nála a cérna.

Kérdéseimre a legtöbb válasz ez volt, miért engedte meg Isten? Miért halt meg balesetben 16 éves Hugom? Miért engedte meg Isten, hogy meghaljon az édesanyám, gyermekem, és még sorolhatnám az érveket. Ilyenkor gyakran feltettem a kérdést, az elveszített hozzátartozód Isten útján járt? Nem! Ha valakinek nem tetszik Istennek való engedelmesség, nem Isten útját, hanem a saját maga által választott utat járja, akkor lényegében elutasítja Isten vezetését, oltalmát és áldását?

A Bibliában több helyen van egyértelmű utalás arra, hogy e világ fejedelme a Sátán. Jézus Krisztus azt mondja a Sátánról: János 10,10 „A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” Aki nem fogadja el Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét, az továbbra is a Sátán befolyása alatt létezik, végeredményben annak rabszolgája marad.

Ne mindig Istent hibáztassuk azért, ha nehéz helyzetbe kerülünk, a bajok, nehézségek bűneink következményei. És az általunk elkövetett vétkek gyakran okoznak kárt másoknak is.

Egy zsidó példázat jól szemlélteti ezt: „Egyszer több ember is utazott egy csónakban. Az egyik utas egyszer csak elkezdett lyukat fúrni a csónak aljába. A többiek felháborodva kérdezték: Mit csinálsz te ott?! A férfi így felelt: Mi közötök hozzá? Végül is az én ülésem alatt fúrom a lyukat.” Az egyik vétkéért a többieknek is szenvedniük kell.

Miért engedte meg Isten? Isten jót akart neked adni! De te a magad választotta úton jártál, melynek következménye mindaz, ami veled történt.

Ha jól belegondolunk, nem igazán az a rossz, ha meghalunk, mert minden embernek egyszer el kell távozni a földi létből. Hívő ember számára a halál egy újnak a kezdete. A valódi rossz az, ha nincs örök életünk. Halálunk órájában visszavonhatatlanul lezárul az a lehetőség, (ami a mai modern navigációs rendszereknek úttervezésnél már része), hogy újra tervezzük életünk útját.

Példabeszédek 14,12 „Van út, mely helyesnek látszik az ember előtt, de vége a halálra menő út.” Bibliát, a biblia Istenét elfogadó, ismerő embereknek van egy óriási előnyük a többséggel szemben, mégpedig az, hogy kezükben van a leghitelesebb útikönyv, mely tökéletes biztonsággal célba vezeti őket, ha nem térnek le Isten útjáról. Minden kétséget kizáróan, tökéletesen meg vagyok győződve, bár a Bibliát különböző korokban több ember jegyezte le, de egyedül a világmindenség Teremtője, a végtelenül bölcs és hatalmas Isten a szerzője. Isten numerikus kézjegye cáfolhatatlanul ott a van az eredeti nyelven írott Biblia szövegén. Bámulatra méltó új felfedezések!

Péter apostol a jeruzsálemi nagytanács előtt mondja Jézus Krisztusról, Ap. csel 4,12 „és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.”

Felteszek most két kérdést. Mit nyerhetsz, ha Isten útján jársz? Mindent! Mit veszíthetsz, ha a magad útján jársz? Mindent!

5Mózes 30,15 „Lásd, én ma eléd adtam az életet és a jót, de a halált és a rosszat is”. Válaszd hát az életet!