Okos istentisztelet!

 

Róma 12,1-2 „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg az értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

Igehirdetés hangfelvétele is meghallgatható: https://drive.google.com/file/d/1n7hsa7s773mUN3SGwzc_WXgJhQhI_KVB/view?usp=sharing

A hét témája: Istennek adott ajándékaink. Mai napra kiemelt üzenet „Az okos istentisztelet!”

Pál apostol a lehető legjobbat akarja a római testvéreknek, ezért kérésével féltő szeretettel fordul hozzájuk, „okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek”.

Mi az alapja annak, hogy oda merjük szánni magunkat, teljes lényünket Istennek tetsző élő és szent áldozatul? Úgy gondolom, először is feltétel nélküli bizalom. Ha nem bízom valakiben, ha nem hiszem, hogy jól járok, ha feltétel nélkül rábízom magam, akkor olyan távolságtartó leszek, nem nyílok meg számára. Ebből a bizalmatlanságból fakad az az elgondolás, hogy én jobban tudom mi a jó nekem. Korunknál fogva, legtöbben megtapasztaltuk gyermekeink és unokáink kamaszkori megnyilvánulásait, amikor azt hitték ők jobban tudják mi a jó nekik. Ez a hozzáállás, de sok embert vitt már tévútra és keserves megtapasztalásra.

Jóföldi Gábor lelkipásztor testvérünk itt a gyülekezetnek mondta el az alábbi történetet. Amikor itt laktak a szolgálati lakásban Barnus fiuk felmászott a magas téglakerítésre, de lejönni már nem mert, ezért a szülőket hívta segítségül. Édesapja lentről nem érte el, ezért kinyújtotta felé két ölelő karját és azt mondta, ugorj Fiam és én elkaplak. De félek! Ne félj, bízz bennem én elkaplak! A fiú leugrott és Édesapja a feléje kinyújtott két karjával elkapta.

A mi féltőn szerető Istenünk, szerető Atyánk az Ő igéjében, a Bibliában számtalanszor tudomásunkra hozza, hogy életünk legjobb, legbölcsebb döntése, ha feltétel nélkül bízunk benne, és kitárt ölelő karjaira bízzuk magunkat. Bízhatunk benne, mert a világteremtő és fenntartó hatalmas Isten minden körülmény között képes megtartani bennünket, úgy, hogy az a javunkat szolgálja. Irántunk való szeretetét mindennél világosabban, érthetőbben kifejezte abban, „…, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. (János 3,16) Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelme minden emberi okoskodást felülír és felülmúl.

Isten szeret bennünket ez nem lehet kérdéses. Mondjátok testvéreim szeretitek az Istent? Azt az Istent, aki egyszülött fiát adta értünk áldozatul. Egy másik kérdésem, voltatok-e már úgy, hogy egy szeretett személytől kapott levelet, eltettétek, vagy elmentettétek és utána azt többször is elolvastátok? Ennél már csak az jobb, ha a szeretett személlyel beszélgethetünk, ha szól hozzánk. Sok ember van úgy Istennel, vágyik arra, hogy szóljon, beszéljen hozzá, miközben a hozzá küldött levelét a Bibliát viszont nem olvassa.

Ezt kéri a Rómában lévő keresztyén gyülekezettől az apostol, „okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek”. Mit is jelent az, hogy okos istentisztelet? Ez az igevers megadja a választ is, „amely tetszik az Istennek”. A továbbiakat az Apostol így fogalmazta meg „szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul”.

Az ószövetségi véres áldozat részeként megölték az áldozatra szánt állatot és ezt újból és újból meg kellett ismételni. Jézus Krisztus golgotai véres áldozatát elfogadta az Atya egyszer és mindenkorra érvényes bűnért való áldozatként (Zsidók 7,27). Nemcsak a lelkünk, hanem újjászületett szellemünk, testünkkel együtt drága áron, Jézus Krisztus vérén vásároltatott meg és rá van bízva Istenre, hogy őelőtte szentek és kifogástalanok legyünk.

Nem tudom életünk során hányszor merült fel bennünk a kérdés, mit kaptam én személy szerint Istentől? Ő az egyszülött Fiát halálra adta értem! Értem, aki bűneimben halálra voltam ítélve. Nekem, nekünk csak el kellett fogadni ebben az önzetlen és hatalmas áldozatban felkínált kegyelmet, hogy Jézus Krisztus az én bűneimet is felvitte a keresztfára és elszenvedte az érte járó büntetést. Ez Istennek az új szövetségben felkínált kegyelme.

Pál apostol a második versben a római gyülekezetnek és nekünk is útmutatást ad, hogyan leszünk képesek okos istentiszteletként odaszánni testünket olyan élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek.   Róma 12,2 „és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg az értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

Az, hogy ne igazodjunk a világhoz, úgy érzem Isten gyermekeinek talán egyértelmű, nem szorul külön magyarázatra. Azonban ez, már sokaknak nehézséget okoz, hogy „változzatok meg az értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata”. Fontos tudnunk, hogy Pál apostol ezt a levelet az ókori Róma városában lévő krisztushívő keresztyén gyülekezetnek írta.  Felmerült bennem a kérdés, egy Krisztus Jézusban megváltott, újjászületett embernek miért és hogyan kell értelme megújulásával megváltoznia?

Fontosnak tartom, hogy elmondjam, Isten nem hagy egy ilyen fontos kérdéssel kapcsolatosan bizonytalanságban bennünket, mint ez, „hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata”. Rómabelieknek és a többi gyülekezetnek Isten az akkori igehirdetők által és az apostoli levelekben ehhez minden útmutatást megadott. Mindezek bőségesen már nekünk is rendelkezésünkre állnak a Bibliában.

Bibliában lévő útmutatás nagyon fontos számunkra, olyan, mint amikor autóval megyünk egy idegen helyre és a külső útjelző, útmutató, és szabályokat jelző táblák segítségével közlekedünk. De van egy mindezt kiegészítő fontos segítségünk, az okostelefonunkban belül rendelkezésünkre álló úgynevezett GPS, vagyis navigációs rendszer, tanácsol, irányít, és ráadásul figyelmeztet bennünket, ha túllépjük a megengedett sebességet, vagy letérünk a kijelölt útról.

A végtelenül bölcs és hatalmas Isten nem hagy bennünket sem közvetlen belső vezetés nélkül, mindent megadott számunkra, hogy megváltozzunk az értelmünk megújulásával, hogy megítélhessük mi az Isten akarata, „mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

Ahhoz, hogy ezt igazából megérthessem a bibliában lévő igék mélyebb összefüggéseinek kellett feltárulni előttem.

Most ízlelgessük, értelmezzük a következő igét, melyet megosztok veletek kedves testvéreim. Efézus 1,3-4 (Csia fordítás) „Áldott a mi Urunknak Krisztus Jézusnak Istene és Atyja, ki a Krisztusban a mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott minket annak megfelelően, ahogy a világ megalapozása előtt őbenne kiválogatott bennünket magának, hogy őelőtte szentek és kifogástalanok legyünk.”

Első hallásra nehéz felfogni és megérteni, hogy valójában mit is jelent ez, „Krisztusban a mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott minket”. Ezt a számomra megnyílt és nagyon fontosnak tartott igét, szép színes formába téve megosztottam a közösségi oldalamon. Mit gondoltok hány embernek tetszett. Összesen négy ember reagált rá, ebből két katolikus, egy református és egy pünkösdi közösséghez tartozó. A több mint száz baptista ismerősömből egynek sem nyerte el tetszését az Isten igéje.

Ezt, a hatalmas üzenettel bíró igét olvasva értettem csak meg, miért mondta Jézus a tanítványainak a csodáira utalva, János 14,12-14 „12Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek, 13és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; 14ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.” Tudom és hiszem, hogy Jézus Krisztus ezt felelősséggel komolyan mondta, ő nem hazudik!

Csodálkoztam, amikor keresztény missziós híradásokban Európán kívüli országokban tízezres, százezres tömeges megtérésekről, Jézus csodáihoz hasonló gyógyulásokról, halottak feltámadásáról értesültem. Óhatatlanul felvetődött bennem a kérdés, ezek ma is léteznek? De a környezetemben ilyen nagykaliberű csodákat nem tapasztaltam. Aztán rájöttem, ahogyan a közmondás tartja, a fürdővízzel együtt kiöntjük a gyereket is.

Interneten megkerestem a párhuzamos Bibliát, három kiválasztott különböző fordítás van egy sorban egymás mellett. Megnyitottam János evangéliumából a 3. részt, amikor Jézus Krisztus Nikodémussal a zsidó főpappal beszélget. Bibliánkból ismerjük a beszélgetést. Csak három mondatot kívánok kiemelni a megújított Károli fordításból, amit maga Jézus mond: János 3,5-7 „Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az; és ami Szellemtől született, szellem az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.” Amit ebből ki szeretnék emelni, „ami Szellemtől született, szellem az”

Utána jártam és rájöttem, hogy a harmadik isteni személyt az eredeti nyelveken írott biblia alapját képező iratokban Szent Szellemnek írják. Isten ugyanis szellem (pneuma), a lélek viszont (pszihé). A lélek szó nem helyén való használata zavart okoz és megakadályozza a Szentírás mélyebb és igazibb megértését. Bár sok olyan igeszakasz is van, ahol teljesen mindegy, hogy szellemet, vagy lelket olvasunk, mert nem változtat az üzenet lényegén.

A Bibliai antropológia megkülönböztet az emberben három, egymástól lényegileg eltérő alkotórészt: testet, lelket és szellemet. (R. Brockhaus. Gondolatok a római levélről, a kiadó megjegyzése.)

Kedves igehallgató gyülekezet, megértettem, hogy megtérésünkkor a valódi újjászületés szellemben történik, és az újjászületéskor kapott részünk a Szellemünk. Ennek egyenes következménye, hogy az Efézus 1,3 üzenetében újjászületéskor kapott áldás szellemi áldás, így a Szellemünknek része. „Áldott a mi Urunknak Krisztus Jézusnak Istene és Atyja, ki a Krisztusban a mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott minket …..„ Kicsit erőltessük meg a fantáziánkat, el tudjuk képzelni mit takar ez a fogalom? „Krisztusban a mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott minket …..„ Gondoljuk csak végig a mennyei lényekben áldásként mennyi csodás képesség, lehetőség van. Ha valóban újjászülettünk akkor mindez bennünk is megvan, de a szellemünk része. Ismétlem! Mert a mi Urunknak Krisztus Jézusnak Istene és Atyja, ki a Krisztusban a mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott minket!

A felolvasott alapigénkben ezt üzeni most nekünk is Pál apostol: „és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg az értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

Az elménk, az értelmünk viszont már lelki kategória és annak kell megújulnia. Értelmünkön keresztül lehet csak Istentől kapott Szellemünknek meghatározó befolyása a testünkre, testünk vágyaira, kívánságaira. Akinél van Biblia, olvassuk el az Efézus 1,3 igeszakaszt. „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban”. Ugye a lélek szó nem helyén való alkalmazása, mennyire megváltoztatja, akadályozza a Szentírás mélyebb üzenetének megértését?

A mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott, újjászületett Szellemünk és az (elménk) értelmünk közötti híd a hitünk, ha működik Istenbe vetett őszinte bizalmunk és teljes ráhagyatkozásunk.

Egy mindennapi hasonlattal szeretném érthetőbbé tenni az üzenet lényegét. Újjászületett szellemünkbe plántált mennyeiekben található minden szellemi áldást ahhoz tudnám hasonlítani, ha veszünk egy számítógépet, vagy egy okostelefont, arra fel van telepítve egy teljes program, amely lehetővé teszi annak működését és célszerű használatát. Gondoljunk csak bele, a számítógépre, vagy telefonra telepített teljes programból egy átlagos felhasználó, ismeretétől függően csak minimális lehetőséget tud és akar kihasználni.

Isten azt akarja, hogy a megtérésünkkor újjászületett szellemünkben lévő minden szellemi áldást, magunk és mások javára, de legfőképp Isten dicsőségére még jobban kihasználjuk. Csak az értelmünk megújulása hozza meg számunkra ezen a téren az áttörést, hogy hit által aktiválni tudjuk a szellemünkbe programozott mennyei áldásokat.  Ezért szólítja fel az apostol nyomatékosan a Rómabelieket és most bennünket is, „okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg az értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. ”SOLI DEO GLORIA”! ÁMEN.