Elmélkedés "az új ember" felöltéséről!

 

Efezus 4,22-24 „22vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; 23újuljatok meg lelketekben (értelmetek szelleme által, Csia fordítás) és elmétekben, 24öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.”

Pál apostol levelében figyelmezteti az Efezusiakat 4,17-18, „… hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint. Az ő elméjükre sötétség borult és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak a tévelygésükben és megkeményedett a szívük.”

Első olvasatra olyan egyszerűnek tűnik, mint egy szakadt kabátot levetni a régi énünket, az óembert és megújulni. Tudom, mert átéltem milyen nehéz a tévelygésben megkeményedett szívvel elfogadni Istennek Krisztus Jézusban felkínált kegyelmét. Ahhoz, hogy ez megtörténjen kezembe kellett venni és olvasni a Bibliát (persze egészen más célból tettem ezt), ezáltal a kegyelmes és szerető Isten megnyitotta szívem az igazságra és megszólított igéje által.

Nagyon – nagyon hálás vagyok ezért, mert vakon rohanhattam volna a vesztembe, mint, ahogyan ezt legtöbb ember teszi. „Mert akik a vesztükbe rohannak, azok a keresztről szóló üzenetet bolondságnak tartják. Számunkra azonban, akiket az Úr megment, ez az üzenet az Isten erejét jelenti.” 1. Korintus 1:18 (egyszerű fordítás).

Döntő fordulat csak akkor következhet be a tévelygő ember életében, ha ráeszmél, hogy Istennek Krisztus Jézusban felkínált kegyelmét elutasítva életútja a pokolba vezet. Döbbenetes volt számomra Kóbor Jánosnak rövid televíziós nyilatkozatát hallani, amit Benkő László zenésztársa temetésén a gyász hatása alatt mélyen megrendülve, megtörve mondott, „csak abban reménykedem, hogy nincsen pokol”, és ezt megismételte még egyszer. Ezt a rövid riportot közvetlenül Kóbor János halála után adta le híradójában a magyar köztévé.

Az üdvösség, az „örök élet” útja az újjászületéssel kezdődik, ha felismerem, hogy Isten felkínált kegyelme nélkül elveszett vagyok és Őt hívom segítségül. Jézus mondja Nikodémusnak a zsidó főpapnak „János 3:5-6 Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. A mi testtől született, test az; és a mi Szellemtől született, szellem az.” (új Károli fordítás)

Tehát szellemünkben született újjá az Istentől gazdagon megáldott „új ember”, „aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” Efézus 4,24.

„Áldott a mi Urunknak, a Krisztus Jézusnak Istene és Atyja, ki a Krisztusban, a mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott minket …” Efezus 1:3 (Csia fordítás).

Tehát szellemünkben van az „új ember”, testünkben és elménkben, értelmünkben az „óember”. Az „új ember”, mint a rádiókészülék közvetlenül veszi Isten adását. Az elménk (lelkünk) és testünk a hústest kívánságai és vágyai alá van rekesztve. Ezért hangsúlyozza az Apostol Efezus 4,23-ban „újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint, valóságos igazságban és szentségben teremtetett.”

Újonnan, (felülről) született szellemünk és elménk, vagyis lelkünk között összekötő híd a hitünk és Istenben való őszinte bizalmunk. Csak ez vezet bennünket lelkünk, értelmünk megújulásához! S.D.G.