Jézus Krisztus nélkül nincs üdvösség!

 

Lukács 4,14-30 Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken. Tanított a zsinagógáikban, és dicsőítette mindenki.

Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és felállt, hogy felolvasson. Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvtekercset, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva:
„Az Úrnak Lelke van énrajtam,
mert felkent engem,
hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek;
azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak,
és a vakoknak szemük megnyílását;
hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat,
és hirdessem az Úr kedves esztendejét.”

Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a tekintete rajta függött; ő pedig így kezdett beszélni hozzájuk: Ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára. Mindnyájan egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és azt kérdezgették: Nem József fia ez? Ő pedig így szólt hozzájuk: Biztosan azt a közmondást mondjátok rám: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiről hallottuk, hogy megtörtént Kapernaumban, tedd meg itt is, a saját hazádban! Majd így folytatta: Bizony mondom nektek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, hogy sok özvegyasszony élt Izráelben Illés napjaiban, amikor bezárult az ég három esztendőre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett azon az egész vidéken, de egyikükhöz sem küldetett Illés, csak a Szidónhoz tartozó Sareptába egy özvegyasszonyhoz. És sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán. Amikor ezt hallották, a zsinagógában mindenki megtelt haraggal, felkeltek, kiűzték őt a városból, és elvitték annak a hegynek a szakadékáig, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák; ő azonban átment közöttük, és eltávozott.

Igehirdetés hangfelvétele meghallgatható: https://drive.google.com/file/d/1015SVLLt0fJIITcX0A70hbvLwdoKcIsf/view?usp=sharing

Az előző igeszakaszban Jézus megkísértéséről olvashatunk, melyből Jézus győztesen került ki. Sikerének egyik nagy titka, hogy minden embernek rendelkezésére álló Isten igéjével győzött a kísértés és a kísértő felett. Ezzel örök időkre szóló példát hagyott nekünk. Sokan azzal mentegetik magukat bukásuk után, hogy iszonyú nagy volt a kísértés. Egyet soha ne feledjünk, a kísértés és a kísértő hatalmánál sokkal nagyobb erő rejlik Isten igéjében. Mert, „Az ige testté lett és közöttünk lakott és láttuk az ő dicsőségét” olvashatjuk János 1,14-ben.

Kedves testvérek ne áltassuk magunkat, ha Jézust az Isten fiát kísértette az ördög, akkor minket sem fog kímélni. Kísérteni fog bennünket, ugyanúgy, mint Jézust, testi vágyakkal, anyagi javak birtoklásának a vágyával, és a hatalom megszerzésének a vágyával. Istennek engedelmeskedve, Isten igéjét fegyverként használva mindig győzhetünk ellene, hiszen Jézus Krisztus győzelemre és üdvösségre hívott el bennünket.

Jézus a lélek erejével (hatalmával) visszatért Galileába, ahol rövid idő alatt igen népszerűvé vált. Úgy tanított, „mint akinek hatalma van”, hiteles volt és megnyerő, csodái egyszerűen lenyűgözőek voltak, híre ezért elterjedt az egész Izráelben. Lukács evangéliumában nincsenek részletezve azok csodálatos tanítások, gyógyítások, ördögi démonoktól megszállottak szabadítása, amiket történetünk idejéig tett. A csodák hallatán szinte egész Izraelből tódultak hozzá az emberek, még Jeruzsálemből a farizeusok és az írástudók is, persze ők nem az üdvözítőt a Messiást keresték benne.

Mint hitét gyakorló zsidó, Jézus amerre csak járt rendszeresen részt vett a zsinagógai istentiszteleten. Így történt ez galileai Názáretben is, ahol őt, mint Józsefnek az ácsnak a fiát ismerték Tudnunk kell, hogy a szombati istentisztelet során mindig két felolvasásra került sor, egyik a Biblia első öt könyvének valamelyikéből, tehát Mózestől, a másik pedig a prófétáktól. Jézus erre a második felolvasásra jelentkezett és Ézsaiás könyvének 61. részéből olvasott.

Azt olvastuk, „A zsinagógában mindenkinek a tekintete rajta függött; ő pedig így kezdett beszélni hozzájuk: Ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára. Mindnyájan egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti,”

Ám amikor arról beszélt, hogy a prófécia „ma teljesedett be”, hisz ő a Messiás, az óriási felháborodást váltott ki a sajátjai körében, egészen addig mentek, hogy meg akarták őt ölni.

Pál apostol azt mondaná ebben a helyzetben, ó balgatag názáretiek, ki tévesztett meg ennyire benneteket, hogy nem ismertétek fel üdvösségetek napját.

Ap.csel. 4,12-ben így fogalmazza meg Lukács: „és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.”

Elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, de a Názáretiek nem ismerték fel üdvösségük napját, mert a sötétség szellemi, démoni erői vakká és süketté tette őket arra, hogy a próféciák alapján felismerjék az üdvözítő Messiást. Képtelenek voltak elsötétedett emberi értelmükkel felfogni, amit Jézus Nikodémusnak is mondott „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János 3,16.

A szerető Istenünk a számára legdrágábbat, a legértékesebbet egyszülött Fiát kész volt feláldozni azért, hogy a bűneiért jogos ítéletre váró emberiségnek Jézus Krisztusban kegyelmet kínáljon. Kedves testvéreim megkérdem tőletek, ki a legnagyobb akadálya annak, hogy ez kegyelem érvényre jusson? ……. Jól mondjátok, maga az ember, engedetlenségével, konokságában maga korlátozza a kegyelmes és szerető Istent.

Valaki azt mondta, hogy ember Istent nem tudja korlátozni, mert ő szuverén úr. Az első emberpár az Édenben csodálatosan ideális, kivételezett helyzetben volt. Isten örömét lelte a teremtményeiben, és egyedülállóan szép jövőt tervezett számukra. 1Mózes 3,22-ben olvashatunk arról, hogy az Éden kertjének közepén ott volt az élet fája és attól nem voltak eltiltva az emberek. „22Azután ezt mondta az ÚRisten: Íme, az ember olyan lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó és mi a rossz. Most azért, hogy ki ne nyújthassa kezét, és ne szakíthasson az élet fájáról is, hogy egyen, és örökké éljen,” ezért kiűzte őket az Éden kertjéből.

Azonban az első emberpár a kísértő hatására olyan akart lenni, mint Isten. Engedetlenségével akadályozta, korlátozta Istent az emberiséggel kapcsolatos terveivel kapcsolatosan, ezért szinte mindent újra kellett tervezni. Mert eredeti terve nem az volt, hogy kiűzi őket az Édenből. Ezért hangzott el Isten szájából az a sajnálatos kijelentés Ádám felé, átkozott lett miattad a föld.

A világteremtő és világtörténelem végkifejletét formáló munkájában nem tudom elképzelni, hogy az ember korlátozhatná Istent, de a sátán kezében egy ideig úgynevezett kerékkötő eszköz lehet az ember.

Itt gondoljunk Jézus egyik példázatában elmondott „búza és konkoly” történetre. A magvető elvetette a tiszta búzát, éjjel az ellenség konkolyt szórt az elvetett búza közé.  Következtetésként Jézus azt mondta, a példázatbeli gazda nem ajánlotta szolgáinak, hogy a búza közül kitépjék a konkolyt, mert még kitéphetik vele együtt a búzát is. Majd az aratáskor különválogatják és tűzre vetik a konkolyt. A gyülekezetekben időnként a sátán magvetéseként lehet konkoly, amely megbotránkoztató magatartásával késleltetheti, korlátozhatja Isten áldásának kiáradását a gyülekezetre.

Istennek ránk egyénekre szabott tervében is korlátozhatjuk őt, mert a kegyelmét bizonyos jogos feltételekhez köti. Pál apostol a Titusz 2,11-ben ezt így fogalmazza meg „11Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, 12és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk e világban,” Tehát ebből is világosan kiderül, Isten üdvözítő kegyelme megjelent minden embernek, mert nem akarja, hogy egy ember is elvesszen, hanem azt, hogy mindenki megtérjen és éljen. Gondoljuk még egyszer végig, Isten üdvözítő kegyelmének kiáradását ki korlátozza? Megint csak egy válasz lehet, maga az ember.

Isten valóban egy szuverén úr, de az üdvösséget akarata ellenére nem erőlteti rá senkire, mert, ahogy emberekre vonatkozóan szoktuk mondani „ő egy úriember”. Engedetlenségével, kicsinyhitűségével még a keresztyén ember is korlátozhatja Istent, áldásának kiáradására és az egyének üdvösségére vonatkozó tervében.  Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmi ajándékát el is lehet utasítani és akkor korlátozzuk Istent üdvözítő tervének végrehajtásában.

Egy földi diktátor, zsarnok uralkodó, aki nem tisztel sem Istent, sem embert az áthágja még a saját törvényeit is, szinte mindent megtehet, egyszerűen félresöpör, elpusztít mindenkit, aki útjában áll. Az elmúlt században volt erre több történelmi példa is.   Isten azonban nemcsak végtelenül hatalmas, de ugyanakkor igazságos is. Igazságossága és szeretetből fakadó ígéretei a cselekedeteinek fő irányát a maga alkotta korlátok közé tereli. Isten mindenható és igazságos, de van amire még ő sem képes, mégpedig arra, hogy hazudjon.

Most térjünk vissza az alapigénkben vázolt eseményekhez Názáretbe. Sajnos ott Názáretben, Jézus tanítását ugyan elismerték az emberek, hiszen azt olvastuk a Lukács 4,22 igerészben „mindnyájan egyetértettek vele”, de személyét elutasították. Nem tudták elhinni, hogy Isten ennyire közvetlen módon és ilyen közel hajolt le az emberiséghez szeretett Fia által.  Egy teljesen torz és hamis istenképük miatt ott és akkor elutasították Istennek Fiában felkínált kegyelmét és szeretetét.

Pál apostol az Efezusi gyülekezethez írt levelében ezt írja: „8Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; 9 nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” Efezus 2,8-9.

Amikor odamegy a gazdag ifjú Jézushoz, azt kérdezi: mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek? Vagy amikor a filippi börtönőr megkérdezi Páléktól: mit kell tennem, hogy üdvözüljek? Majd elhangzik a páli válasz: higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz!

Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmi ajándékát hihetetlenül olcsónak tartják az emberek, ezért inkább elutasítják. Sajnos nagyon sok olyan ember van a világon, akik ismerik a Bibliát, nagyon is ismerik a benne lévő tanítást, és mégsem jutottak el a döntésig, hogy felismerve kárhozatra méltó bűnös életüket, elfogadják Jézus Krisztust személyes, megváltójuknak, üdvözítőjüknek.

Vannak, akik hosszú évekig, talán évtizedekig templomokban, imaházakban hallják Jézus Krisztus örömüzenetét és mégsem jutottak el oda, hogy döntsenek és elkötelezzék magukat mellette. Nem elég hallgatnod őt, nem elég tanulnod tőle, vagy éppen gyönyörködnöd csodáiban.

Bármennyire ismerem is a Bibliát, lehetek a teológia professzora, ha nem bízom annyira Krisztus Jézusban, hogy feltétel nélkül az ő vezetésére merjem bízni az életem, ha nem fogadom el Őt életem urának megváltójának, akkor nincs üdvösségem, nincs örök életem. Az ismeret nem üdvözít, mert „kegyelemből van üdvösség hit által”.

Vele való személyes elkötelezett kapcsolatra van szükséged. Közel jöhetsz hozzá, találkozhatsz vele és megszólíthatod.

Kedves igehallgató gyülekezet, ha lehetőségem lenne rá, szeretném hatalmas fénybetűkkel maradandóan felírni az égboltra, hogy mindenki lássa: „Ember! Jézus Krisztus nélkül elveszett vagy, pokol és kárhozat vár rád, csak vele lehet üdvösséged!”

Az elmúlt 27 év alatt nagyon sok emberrel beszéltem Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelméről és annak elutasításáról. Legtöbben azzal odázták el a kérdést, majd meglátjuk mi lesz.

Krisztus Jézussal kivétel nélkül minden embernek lesz majd találkozása. Amikor az Emberfia eljön dicsőségében előtte minden térd meg fog hajolni, mennyeieké, földieké és fölalattiaké. Csak rajtad múlik, üdvözítőd, vagy mint ítélőbíród lesz a hatalmas, dicsőséges Krisztus a vele való elkerülhetetlen találkozáskor. Ő kitárt karokkal vár Téged és kifejezetten örül neked, ha Őt választod. Mert Jézus Krisztus nélkül nincs üdvösségünk!

ÁMEN!