Lukács 4,14-30 Jézus a Lélek erejével
visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken. Tanított a
zsinagógáikban, és dicsőítette mindenki.
Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint
bement szombaton a zsinagógába, és felállt, hogy felolvasson. Odanyújtották
neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvtekercset, és
megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva:
„Az Úrnak
Lelke van énrajtam,
mert
felkent engem,
hogy
evangéliumot hirdessek a szegényeknek;
azért
küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak,
és a
vakoknak szemük megnyílását;
hogy
szabadon bocsássam a megkínzottakat,
és
hirdessem az Úr kedves esztendejét.”
Ekkor összegöngyölítve a
könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a
tekintete rajta függött; ő pedig így kezdett beszélni hozzájuk: Ma
teljesedett be ez az írás a fületek hallatára. Mindnyájan
egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és
azt kérdezgették: Nem József fia ez? Ő pedig így szólt hozzájuk: Biztosan azt a
közmondást mondjátok rám: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiről hallottuk, hogy
megtörtént Kapernaumban, tedd meg itt is, a saját hazádban! Majd így folytatta:
Bizony mondom nektek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán
mondom nektek, hogy sok özvegyasszony élt Izráelben Illés napjaiban, amikor
bezárult az ég három esztendőre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett azon
az egész vidéken, de egyikükhöz sem küldetett Illés, csak a Szidónhoz tartozó
Sareptába egy özvegyasszonyhoz. És sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta
idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán. Amikor ezt
hallották, a zsinagógában mindenki megtelt haraggal, felkeltek, kiűzték őt a
városból, és elvitték annak a hegynek a szakadékáig, amelyen városuk épült,
hogy letaszítsák; ő azonban átment közöttük, és eltávozott.
Igehirdetés hangfelvétele
meghallgatható: https://drive.google.com/file/d/1015SVLLt0fJIITcX0A70hbvLwdoKcIsf/view?usp=sharing
Az
előző igeszakaszban Jézus megkísértéséről olvashatunk, melyből Jézus győztesen
került ki. Sikerének egyik nagy titka, hogy minden embernek rendelkezésére álló
Isten igéjével győzött a kísértés és a kísértő felett. Ezzel örök időkre szóló
példát hagyott nekünk. Sokan azzal mentegetik magukat bukásuk után, hogy
iszonyú nagy volt a kísértés. Egyet soha ne feledjünk, a kísértés és a kísértő
hatalmánál sokkal nagyobb erő rejlik Isten igéjében. Mert, „Az ige testté lett
és közöttünk lakott és láttuk az ő dicsőségét” olvashatjuk János 1,14-ben.
Kedves
testvérek ne áltassuk magunkat, ha Jézust az Isten fiát kísértette az ördög,
akkor minket sem fog kímélni. Kísérteni fog bennünket, ugyanúgy, mint Jézust, testi
vágyakkal, anyagi javak birtoklásának a vágyával, és a hatalom megszerzésének a
vágyával. Istennek engedelmeskedve, Isten igéjét fegyverként használva mindig
győzhetünk ellene, hiszen Jézus Krisztus győzelemre és üdvösségre hívott el
bennünket.
Jézus
a lélek erejével (hatalmával) visszatért Galileába, ahol rövid idő alatt igen népszerűvé
vált. Úgy tanított, „mint akinek hatalma van”, hiteles volt és megnyerő, csodái
egyszerűen lenyűgözőek voltak, híre ezért elterjedt az egész Izráelben.
Lukács evangéliumában nincsenek részletezve azok csodálatos tanítások,
gyógyítások, ördögi démonoktól megszállottak szabadítása, amiket történetünk
idejéig tett. A csodák hallatán szinte egész Izraelből tódultak hozzá az
emberek, még Jeruzsálemből a farizeusok és az írástudók is, persze ők nem az
üdvözítőt a Messiást keresték benne.
Mint hitét gyakorló zsidó, Jézus amerre csak járt rendszeresen
részt vett a zsinagógai istentiszteleten. Így történt ez galileai Názáretben
is, ahol őt, mint Józsefnek az ácsnak a fiát ismerték Tudnunk kell, hogy a
szombati istentisztelet során mindig két felolvasásra került sor, egyik a
Biblia első öt könyvének valamelyikéből, tehát Mózestől, a másik pedig a
prófétáktól. Jézus erre a második felolvasásra jelentkezett és Ézsaiás
könyvének 61. részéből olvasott.
Azt olvastuk, „A zsinagógában mindenkinek
a tekintete rajta függött; ő pedig így kezdett beszélni hozzájuk: Ma
teljesedett be ez az írás a fületek hallatára. Mindnyájan
egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti,”
Ám amikor arról beszélt,
hogy a prófécia „ma teljesedett be”, hisz ő a Messiás, az óriási felháborodást
váltott ki a sajátjai körében, egészen addig mentek, hogy meg akarták őt ölni.
Pál apostol azt mondaná
ebben a helyzetben, ó balgatag názáretiek, ki tévesztett meg ennyire benneteket,
hogy nem ismertétek fel üdvösségetek napját.
Ap.csel. 4,12-ben így fogalmazza meg Lukács: „és nincsen üdvösség senki
másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által
üdvözülhetnénk.”
Elcsodálkoztak azon,
hogy a kegyelem igéit hirdeti, de a Názáretiek nem ismerték fel üdvösségük
napját, mert a sötétség szellemi, démoni erői vakká és süketté tette őket arra,
hogy a próféciák alapján felismerjék az üdvözítő Messiást. Képtelenek voltak
elsötétedett emberi értelmükkel felfogni, amit Jézus Nikodémusnak is mondott „Mert
úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz
őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János 3,16.
A szerető Istenünk a
számára legdrágábbat, a legértékesebbet egyszülött Fiát kész volt feláldozni
azért, hogy a bűneiért jogos ítéletre váró emberiségnek Jézus Krisztusban
kegyelmet kínáljon. Kedves testvéreim megkérdem tőletek, ki a legnagyobb
akadálya annak, hogy ez kegyelem érvényre jusson? ……. Jól mondjátok,
maga az ember, engedetlenségével, konokságában maga korlátozza a kegyelmes és
szerető Istent.
Valaki azt mondta, hogy
ember Istent nem tudja korlátozni, mert ő szuverén úr. Az első emberpár az
Édenben csodálatosan ideális, kivételezett helyzetben volt. Isten örömét lelte
a teremtményeiben, és egyedülállóan szép jövőt tervezett számukra. 1Mózes
3,22-ben olvashatunk arról, hogy az Éden kertjének közepén ott volt az élet
fája és attól nem voltak eltiltva az emberek. „22Azután ezt mondta az ÚRisten: Íme, az ember olyan lett, mint
miközülünk egy: tudja, mi a jó és mi a rossz. Most azért, hogy ki ne nyújthassa
kezét, és ne szakíthasson az élet fájáról is, hogy egyen, és örökké éljen,” ezért kiűzte őket az Éden kertjéből.
Azonban az első emberpár
a kísértő hatására olyan akart lenni, mint Isten. Engedetlenségével
akadályozta, korlátozta Istent az emberiséggel kapcsolatos terveivel
kapcsolatosan, ezért szinte mindent újra kellett tervezni. Mert eredeti terve
nem az volt, hogy kiűzi őket az Édenből. Ezért hangzott el Isten szájából az a
sajnálatos kijelentés Ádám felé, átkozott lett miattad a föld.
A világteremtő és
világtörténelem végkifejletét formáló munkájában nem tudom elképzelni, hogy az
ember korlátozhatná Istent, de a sátán kezében egy ideig úgynevezett kerékkötő
eszköz lehet az ember.
Itt gondoljunk Jézus
egyik példázatában elmondott „búza és konkoly” történetre. A magvető elvetette
a tiszta búzát, éjjel az ellenség konkolyt szórt az elvetett búza közé. Következtetésként Jézus azt mondta, a
példázatbeli gazda nem ajánlotta szolgáinak, hogy a búza közül kitépjék a
konkolyt, mert még kitéphetik vele együtt a búzát is. Majd az aratáskor
különválogatják és tűzre vetik a konkolyt. A gyülekezetekben időnként a sátán
magvetéseként lehet konkoly, amely megbotránkoztató magatartásával
késleltetheti, korlátozhatja Isten áldásának kiáradását a gyülekezetre.
Istennek ránk egyénekre
szabott tervében is korlátozhatjuk őt, mert a kegyelmét bizonyos jogos
feltételekhez köti. Pál apostol a Titusz 2,11-ben ezt így fogalmazza meg
„11Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, 12és
arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat,
józanul, igazságosan és kegyesen éljünk e világban,” Tehát ebből is világosan kiderül, Isten üdvözítő kegyelme
megjelent minden embernek, mert nem akarja, hogy egy ember is elvesszen, hanem
azt, hogy mindenki megtérjen és éljen. Gondoljuk még egyszer végig, Isten
üdvözítő kegyelmének kiáradását ki korlátozza? Megint csak egy válasz lehet,
maga az ember.
Isten valóban egy
szuverén úr, de az üdvösséget akarata ellenére nem erőlteti rá senkire, mert,
ahogy emberekre vonatkozóan szoktuk mondani „ő egy úriember”. Engedetlenségével,
kicsinyhitűségével még a keresztyén ember is korlátozhatja Istent, áldásának
kiáradására és az egyének üdvösségére vonatkozó tervében. Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmi
ajándékát el is lehet utasítani és akkor korlátozzuk Istent üdvözítő tervének
végrehajtásában.
Egy földi diktátor,
zsarnok uralkodó, aki nem tisztel sem Istent, sem embert az áthágja még a saját
törvényeit is, szinte mindent megtehet, egyszerűen félresöpör, elpusztít
mindenkit, aki útjában áll. Az elmúlt században volt erre több történelmi példa
is. Isten azonban nemcsak végtelenül
hatalmas, de ugyanakkor igazságos is. Igazságossága és szeretetből fakadó
ígéretei a cselekedeteinek fő irányát a maga alkotta korlátok közé tereli. Isten
mindenható és igazságos, de van amire még ő sem képes, mégpedig arra, hogy
hazudjon.
Most térjünk vissza az
alapigénkben vázolt eseményekhez Názáretbe. Sajnos ott Názáretben, Jézus
tanítását ugyan elismerték az emberek, hiszen azt olvastuk a Lukács 4,22
igerészben „mindnyájan egyetértettek vele”, de személyét elutasították.
Nem tudták elhinni, hogy Isten ennyire közvetlen módon és ilyen közel hajolt le
az emberiséghez szeretett Fia által. Egy
teljesen torz és hamis istenképük miatt ott és akkor elutasították Istennek
Fiában felkínált kegyelmét és szeretetét.
Pál apostol az Efezusi
gyülekezethez írt levelében ezt írja: „8Hiszen
kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka
ez; 9 nem cselekedetekért, hogy senki se
dicsekedjék.”
Efezus 2,8-9.
Amikor odamegy a gazdag ifjú Jézushoz,
azt kérdezi: mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek? Vagy amikor a filippi
börtönőr megkérdezi Páléktól: mit kell tennem, hogy üdvözüljek? Majd elhangzik
a páli válasz: higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz!
Istennek Jézus
Krisztusban felkínált kegyelmi ajándékát hihetetlenül olcsónak tartják az
emberek, ezért inkább elutasítják. Sajnos nagyon sok olyan ember van a világon,
akik ismerik a Bibliát, nagyon is ismerik a benne lévő tanítást, és mégsem
jutottak el a döntésig, hogy felismerve kárhozatra méltó bűnös életüket,
elfogadják Jézus Krisztust személyes, megváltójuknak, üdvözítőjüknek.
Vannak, akik hosszú
évekig, talán évtizedekig templomokban, imaházakban hallják Jézus Krisztus
örömüzenetét és mégsem jutottak el oda, hogy döntsenek és elkötelezzék magukat
mellette. Nem elég hallgatnod őt, nem elég tanulnod tőle, vagy éppen
gyönyörködnöd csodáiban.
Bármennyire ismerem is a
Bibliát, lehetek a teológia professzora, ha nem bízom annyira Krisztus
Jézusban, hogy feltétel nélkül az ő vezetésére merjem bízni az életem, ha nem
fogadom el Őt életem urának megváltójának, akkor nincs üdvösségem, nincs örök
életem. Az ismeret nem üdvözít, mert „kegyelemből van üdvösség hit által”.
Vele való személyes
elkötelezett kapcsolatra van szükséged. Közel jöhetsz hozzá, találkozhatsz vele
és megszólíthatod.
Kedves igehallgató
gyülekezet, ha lehetőségem lenne rá, szeretném hatalmas fénybetűkkel maradandóan
felírni az égboltra, hogy mindenki lássa: „Ember! Jézus Krisztus nélkül
elveszett vagy, pokol és kárhozat vár rád, csak vele lehet üdvösséged!”
Az elmúlt 27 év alatt
nagyon sok emberrel beszéltem Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelméről
és annak elutasításáról. Legtöbben azzal odázták el a kérdést, majd meglátjuk mi lesz.
Krisztus Jézussal
kivétel nélkül minden embernek lesz majd találkozása. Amikor az Emberfia eljön
dicsőségében előtte minden térd meg fog hajolni, mennyeieké, földieké és
fölalattiaké. Csak rajtad múlik, üdvözítőd, vagy mint ítélőbíród lesz a
hatalmas, dicsőséges Krisztus a vele való elkerülhetetlen találkozáskor. Ő
kitárt karokkal vár Téged és kifejezetten örül neked, ha Őt választod. Mert
Jézus Krisztus nélkül nincs üdvösségünk!
ÁMEN!