Lukács 16,19-31 19Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött,
és nap mint nap fényes lakomát rendezett. 20Egy
Lázár nevű koldus ott feküdt a kapuja előtt, fekélyekkel tele, 21és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról
lehulló morzsákkal; de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit. 22Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az
angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. 23Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a
tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. 24Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és
küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet,
mert igen gyötrődöm e lángban. 25De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson
eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat.
Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. 26Ezen felül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is
tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide
át ne jöhessen senki. 27Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek,
atyám, hogy küldd el őt apám házához; 28mert
van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a
gyötrelem helyére. 29Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és
vannak prófétáik, hallgassanak azokra! 30Ő
pedig ezt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki
hozzájuk, akkor megtérnek. 31Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a
prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak
közül.
A mai igehirdetés fő üzenete: Földi
életünk idején dönthetünk: ítélet vagy jutalom! Kedves barátaim, az
embernek élete során legfontosabb, leglényegesebb kérdése kellene, hogy legyen
a jövőjét illetően, örökélet, vagy örök kárhozat. A döbbenetes az, hogy Jézus
tanítása szerint harmadik lehetőség nincs!
Megtapasztaltam,
emberek itt a földön legtöbben utálják hallani azt a szót, hogy megtérés! Jézus
Krisztus által elmondott történetből viszont kiderül, akik a pokolban vannak,
azt kívánják, bárcsak hallhatnák még egyszer a megtérésre hívó szót. De ott már
késő, az ember halála pillanatában eldőlt a tovább „utazásának” iránya. Aki
élete során mindennél jobban vágyott arra, hogy Krisztus Jézussal szoros
közösségben élje életét, ez a vágya ott beteljesedik. Aki csak Isten nélkül
akarta élni életét, az továbbra is Isten nélküli létben tölti az
örökkévalóságot.
Most
vizsgáljuk meg a felolvasott igénk főbb jellemzőit. Jézusnak tanítása a „A gazdag
és Lázár” történetéről egyedül csak a Lukács evangéliumában van feljegyezve,
úgy érzem ettől még fontosabb számunkra az üzenete. Ugyanúgy, mint egy régiség,
annál értékesebb a világunkban, minél kevesebb példány van belőle.
A Lukács 16:19-31 igeszakasz sok vita alapját képezte. Némelyek „A
gazdag ember és Lázár” történetét igaznak, megtörtént eseménynek tartják, mások
pedig példázatnak vagy allegóriának.
Azok, akik az elbeszélésre valós eseményként tekintenek, több érvet is
felhoznak: először is, a történetet a Biblia sehol nem nevezi
példázatnak. Jézus sok más történetéről elhangzik, hogy példázat, mint például
a magvető (Lukács 8:4), a bolond gazdag (Lukács 12:16), a terméketlen fügefa
(Lukács 13:6) és a menyegzői lakoma (Lukács 14:7) példázata.
Másodszor, a „Gazdag ember és Lázár” története
néven nevez egy személyt. Ez a konkretizálás megkülönbözteti a feljegyzést a
többi példázattól, amelyekben a szereplőknek nincs neve.
Harmadszor, úgy tűnik, ez a konkrét történet
nem illik bele a példázatok műfajába, amelynek ismérve, hogy egy lelki
igazságot jelenít meg egy földi példával. A gazdag ember és Lázár története
közvetlenül mutat be egy lelki igazságot, azaz nem használ metaforát. A
történet zöme a halál utáni lét színterén zajlik, ellentétben a példázatokkal,
amelyek a földön játszódnak.
Akár példázat, akár nem, Jézus ezzel a történettel egyszerűen bemutatta,
hogy a halál után a gonoszok örökre elválasztódnak Istentől, hogy emlékezzenek
arra, hogy elutasították az evangéliumot; hogy gyötrelem vár rájuk, és hogy
állapotukra nincs enyhülés. Belegondoltam milyen kínokat élhet át a történetben
említett gazdag ember Lukács 16,24 „Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és
küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet,
mert igen gyötrődöm e lángban.”
Jézus
Krisztus nagyon ügyelt arra, hogy tanításai érthetőek és könnyen
megjegyezhetőek legyenek, ezért szinte mindig az akkori hallgatósághoz
közelálló képi fogalmakkal tanított. Az
ember agya, szíve úgy van kódolva, hogy kép formájában rögzítse az információkat.
(Ha valaki- megkérdezné most tőled telefonon, itt vagyok a vasútállomáson,
hogyan jutok el az imaházhoz, akkor magad előtt látnád képi formában az
állomást, aluljárót és az útvonalat és úgy magyaráznád el az idevezető út
jellemzőit.) Ennek a történetnek, olyan gazdag a képanyaga, aki egyszer olvasta
a Bibliában, vagy igehirdetésben hallotta, az sohasem fogja elfelejteni,
legfeljebb megpróbálja elnyomni emlékezetében mert számára kellemetlen az
üzenete.
Van
egy új 2400 oldalas magyarázatos Bibliám (TŰZBIBLIA), lejegyeztem belőle, hogy
nagyon tömören mit tanít a Lukács 16,19-31 igeszakasszal kapcsolatban. „A
gazdag élete saját maga körül forgott. Rossz döntést hozott, amiért örökké
szenvednie kell (22-23 v.) Lázár egész életében szegénységben élt, kapcsolatát
azonban rendezte Istennel. Neve azt jelenti „Isten az én segítségem”, és soha
nem adta fel Istenbe vetett hitét. Halála után azonnal a paradicsomba került. A
paradicsom és „Ábrahám kebele” a lelki nyugalom és öröm helye, ahol, akik
haláluk pillanatában rendezett kapcsolatban voltak Istennel, az ő jelenlétébe
kerülnek, és ott várják a feltámadást, és Isten terveinek a beteljesedését,
ahol a „menny” és a „paradicsom” kifejezés felcserélhető.
A
„pokolnak” fordított szó a héberben seol, görögben „hadész”, arra a helyre
utal, ahova az utolsó ítéletre váró gonoszok kerülnek. Bár a „hadészban” is
olyan jellegű gyötrődést látunk, mint amilyet más szakaszok a pokollal
azonosítanak (lásd Mt 8-12; Jel 14,11; 20,10), nem szabad összetéveszteni a gyehennával
(Máté 10,28). A gyehenna az örök gyötrelem és büntetés helye, mely az ördögnek
és démoni követőinek készült (Máté 25,41), de az istentelenek számára is
fenntartja Isten (Márk 9,43.48).
A
paradicsom és a pokol elhelyezkedése és távolsága nem egyértelmű, az igeszakasz
egyszerűen végleges elkülönülésre mutat. Vannak, akik nem értelmezik ennyire
szó szerint, hol helyezkedi el Ábrahám kebele és a pokol (de a körülményeit
igen). A lényeg az, hogy mind a két ember sorsa haláluk pillanatában
visszafordíthatatlanná vált (24-26 v.)” Eddig tart az idézet.
Jézus
Krisztus amikor földi küldetésének végéhez közeledik, már a mennyország
ígéretét adja tanítványainak és az őt követőknek. János 14,1-3 „1Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és
higgyetek énbennem! 2Az én Atyám házában sok hajlék van; ha
nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a
számotokra? 3És ha majd elmentem, és helyet
készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én
vagyok, ti is ott legyetek.”
A
Biblia szöveg összefüggéseiből kiderül, hogy Jézus Krisztus a váltsághalála
után, közvetlenül a feltámadása előtt a lement a hadészba (pokolba) és ott
prédikált a börtönben lévő lelkeknek és valószínűleg onnan foglyokat
szabadított ki, akik elfogadták felkínált kegyelmét és megtértek a
prédikációjára.
1Péter3,18-20 18Mert
Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy
Istenhez vezessen minket, miután halálra adatott test szerint, de
megeleveníttetett Lélek szerint. 19Így ment el a börtönben levő lelkekhez
is, és prédikált azoknak, 20akik egykor engedetlenek voltak, amikor
Isten türelmesen várakozott Nóé napjaiban a bárka készítésekor.
Jézus
Krisztus ma is meg akar szabadítani a bűn rabságából, téged, aki a sátán
megkötözött foglya vagy. Biblia szerint e világ fejedelme a sátán foglya,
rabszolgája az, aki nem fogadja el Istennek Jézus Krisztusban felkínált
kegyelmét, aki nem tért meg és nem született újjá. Az ilyen ember lehet, hogy
szabadnak érzi magát, de a póráz vége a sátán kezében van, mert Isten nélküli
életet él.
Nagyon komoly figyelmeztető
üzenete van a jézusi példázatnak, úgy a bíborba és gyolcsba öltözött ember
vonatkozásában, mint a koldus Lázár személyét illetően. Mit is akar Jézus
hangsúlyossá tenni e példázat elmondásával? Nem az anyagiak terén előbbre
jutást, meggazdagodást minősíti Megváltónk bűnnek! Az embertelenséget, a mások
iránti közömbösséget, a könyörület hiányát. A gazdag ember nap mint nap
könyörület és együttérzés nélkül átlépett a kapuja előtt fekvő koldus Lázár
felett, aki megelégedett volna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal, de még a
maradékból sem kapott.
Máté
9,13 azt mondja Jézus: „Menjetek, és
tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot.” Lehet,
hogy ez a gazdag ember farizeus módra megadta vagyonából a tizedet, de szívében
nem volt irgalmasság.
Ismertem egy embert,
akinek az utcára kitett kukájába rendszeresen került fel nem használt
élelmiszer, sokszor még eredeti csomagolásban egész kenyér is. Jött egy
rászoruló, aki a szükségét innen próbálta pótolni. Az illető maga mesélte,
kiálltam a teraszra és elzavartam, ne túrja szét a kukámat. Kedves testvérek
bevallom őszintén, én ezen kiakadtam, szinte beleborzongtam és nemtetszésemet
fejeztem ki. A kerítésre miért nem tesztek egy dobozt és a felesleges élelmiszert
abba lehetne tenni, így rászorulónak sem lenne megalázó. Hogyne, még
ideszoknának. Remélem az illető megtalálta az őszinte megbánás helyét.
Sokan, még keresztyének
is nagyon egyoldalúan értelmezik Isten szeretetét és kegyelmét. A dicsőséges,
világteremtő Isten valóban minden embert meg akar menteni, minden emberi
értelmet meghaladó szeretetével. De azt sem szabad felejtenünk, hogy a mérleg
másik serpenyőjébe Isten igazságossága kerül. Igazsága megköveteli, hogy nem
vállalhat cinkosságot a bűnössel, bűnre büntetés kell, hogy következzen. A
szerető és kegyelmes Isten mindig feltételhez köti a bűnbocsánatát, ami utat
nyit a menyországba.
Az Úri imádságban Jézus
Krisztus így tanította tanítványait imádkozni: Máté 6,12 „és bocsásd
meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”.
Majd a Máté 6,14-15
így folytatja Jézus: „14Mert, ha az embereknek megbocsátjátok
vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. 15 Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem
bocsátja meg a ti vétkeiteket.”
Jézus tehát világosan
tanítja: van üdvösség és van kárhozat. Akármennyire ellenszenves is az emberek
számára némely kifejezés a Bibliából, mondani kell nekik, hogy van mennyország
és van pokol. Halála után ki az egyik helyre, ki a másik helyre kerül. Nincs
harmadik hely, nincs átmenet, nincs közbülső állapot. A purgatóriumról, a
tisztítótűzről szóló téves tanítás Pál apostol egy mondatának a félreértésén
alapul. Jézus azonban egészen szemléletesen beszél arról, hogy csak kétféle
állapot van odaát.
Kedves Igehallgató gyülekezet, vannak életünknek sarkalatos
kérdései, amelyekben nem szabad, nem érdemes kockáztatni. Egyik legfontosabb
ilyen kérdés, hogy földi létünk után „menyország”, vagy a pokol lesz a
végállomásunk. Sokan úgy gondolják, várjuk ki, hogy majd csak történik valami
mivelünk is? Helyesebb, ha drága Megváltónk Krisztus Jézus szavait szívünkbe
zárva istenfélelemben élünk az ő dicsőségére, tisztelettel és szeretettel
szolgálva Őt mindvégig! Ámen