Földi életünk idején dönthetünk: ítélet vagy jutalom!

 

Lukács 16,19-31 19Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. 20Egy Lázár nevű koldus ott feküdt a kapuja előtt, fekélyekkel tele, 21és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal; de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit. 22Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. 23Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. 24Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban. 25De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. 26Ezen felül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki. 27Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához; 28mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére. 29Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra! 30Ő pedig ezt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. 31Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.

A mai igehirdetés fő üzenete: Földi életünk idején dönthetünk: ítélet vagy jutalom! Kedves barátaim, az embernek élete során legfontosabb, leglényegesebb kérdése kellene, hogy legyen a jövőjét illetően, örökélet, vagy örök kárhozat. A döbbenetes az, hogy Jézus tanítása szerint harmadik lehetőség nincs!

Megtapasztaltam, emberek itt a földön legtöbben utálják hallani azt a szót, hogy megtérés! Jézus Krisztus által elmondott történetből viszont kiderül, akik a pokolban vannak, azt kívánják, bárcsak hallhatnák még egyszer a megtérésre hívó szót. De ott már késő, az ember halála pillanatában eldőlt a tovább „utazásának” iránya. Aki élete során mindennél jobban vágyott arra, hogy Krisztus Jézussal szoros közösségben élje életét, ez a vágya ott beteljesedik. Aki csak Isten nélkül akarta élni életét, az továbbra is Isten nélküli létben tölti az örökkévalóságot.

Most vizsgáljuk meg a felolvasott igénk főbb jellemzőit. Jézusnak tanítása a „A gazdag és Lázár” történetéről egyedül csak a Lukács evangéliumában van feljegyezve, úgy érzem ettől még fontosabb számunkra az üzenete. Ugyanúgy, mint egy régiség, annál értékesebb a világunkban, minél kevesebb példány van belőle.

A Lukács 16:19-31 igeszakasz sok vita alapját képezte. Némelyek „A gazdag ember és Lázár” történetét igaznak, megtörtént eseménynek tartják, mások pedig példázatnak vagy allegóriának.

Azok, akik az elbeszélésre valós eseményként tekintenek, több érvet is felhoznak: először is, a történetet a Biblia sehol nem nevezi példázatnak. Jézus sok más történetéről elhangzik, hogy példázat, mint például a magvető (Lukács 8:4), a bolond gazdag (Lukács 12:16), a terméketlen fügefa (Lukács 13:6) és a menyegzői lakoma (Lukács 14:7) példázata.

Másodszor, a „Gazdag ember és Lázár” története néven nevez egy személyt. Ez a konkretizálás megkülönbözteti a feljegyzést a többi példázattól, amelyekben a szereplőknek nincs neve.

Harmadszor, úgy tűnik, ez a konkrét történet nem illik bele a példázatok műfajába, amelynek ismérve, hogy egy lelki igazságot jelenít meg egy földi példával. A gazdag ember és Lázár története közvetlenül mutat be egy lelki igazságot, azaz nem használ metaforát. A történet zöme a halál utáni lét színterén zajlik, ellentétben a példázatokkal, amelyek a földön játszódnak.

Akár példázat, akár nem, Jézus ezzel a történettel egyszerűen bemutatta, hogy a halál után a gonoszok örökre elválasztódnak Istentől, hogy emlékezzenek arra, hogy elutasították az evangéliumot; hogy gyötrelem vár rájuk, és hogy állapotukra nincs enyhülés. Belegondoltam milyen kínokat élhet át a történetben említett gazdag ember Lukács 16,24 „Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban.”

Jézus Krisztus nagyon ügyelt arra, hogy tanításai érthetőek és könnyen megjegyezhetőek legyenek, ezért szinte mindig az akkori hallgatósághoz közelálló képi fogalmakkal   tanított. Az ember agya, szíve úgy van kódolva, hogy kép formájában rögzítse az információkat. (Ha valaki- megkérdezné most tőled telefonon, itt vagyok a vasútállomáson, hogyan jutok el az imaházhoz, akkor magad előtt látnád képi formában az állomást, aluljárót és az útvonalat és úgy magyaráznád el az idevezető út jellemzőit.) Ennek a történetnek, olyan gazdag a képanyaga, aki egyszer olvasta a Bibliában, vagy igehirdetésben hallotta, az sohasem fogja elfelejteni, legfeljebb megpróbálja elnyomni emlékezetében mert számára kellemetlen az üzenete.

Van egy új 2400 oldalas magyarázatos Bibliám (TŰZBIBLIA), lejegyeztem belőle, hogy nagyon tömören mit tanít a Lukács 16,19-31 igeszakasszal kapcsolatban. „A gazdag élete saját maga körül forgott. Rossz döntést hozott, amiért örökké szenvednie kell (22-23 v.) Lázár egész életében szegénységben élt, kapcsolatát azonban rendezte Istennel. Neve azt jelenti „Isten az én segítségem”, és soha nem adta fel Istenbe vetett hitét. Halála után azonnal a paradicsomba került. A paradicsom és „Ábrahám kebele” a lelki nyugalom és öröm helye, ahol, akik haláluk pillanatában rendezett kapcsolatban voltak Istennel, az ő jelenlétébe kerülnek, és ott várják a feltámadást, és Isten terveinek a beteljesedését, ahol a „menny” és a „paradicsom” kifejezés felcserélhető.

A „pokolnak” fordított szó a héberben seol, görögben „hadész”, arra a helyre utal, ahova az utolsó ítéletre váró gonoszok kerülnek. Bár a „hadészban” is olyan jellegű gyötrődést látunk, mint amilyet más szakaszok a pokollal azonosítanak (lásd Mt 8-12; Jel 14,11; 20,10), nem szabad összetéveszteni a gyehennával (Máté 10,28). A gyehenna az örök gyötrelem és büntetés helye, mely az ördögnek és démoni követőinek készült (Máté 25,41), de az istentelenek számára is fenntartja Isten (Márk 9,43.48).

A paradicsom és a pokol elhelyezkedése és távolsága nem egyértelmű, az igeszakasz egyszerűen végleges elkülönülésre mutat. Vannak, akik nem értelmezik ennyire szó szerint, hol helyezkedi el Ábrahám kebele és a pokol (de a körülményeit igen). A lényeg az, hogy mind a két ember sorsa haláluk pillanatában visszafordíthatatlanná vált (24-26 v.)” Eddig tart az idézet.

Jézus Krisztus amikor földi küldetésének végéhez közeledik, már a mennyország ígéretét adja tanítványainak és az őt követőknek. János 14,1-3 „1Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! 2Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? 3És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.”

A Biblia szöveg összefüggéseiből kiderül, hogy Jézus Krisztus a váltsághalála után, közvetlenül a feltámadása előtt a lement a hadészba (pokolba) és ott prédikált a börtönben lévő lelkeknek és valószínűleg onnan foglyokat szabadított ki, akik elfogadták felkínált kegyelmét és megtértek a prédikációjára.

1Péter3,18-20 18Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket, miután halálra adatott test szerint, de megeleveníttetett Lélek szerint. 19Így ment el a börtönben levő lelkekhez is, és prédikált azoknak, 20akik egykor engedetlenek voltak, amikor Isten türelmesen várakozott Nóé napjaiban a bárka készítésekor.

Jézus Krisztus ma is meg akar szabadítani a bűn rabságából, téged, aki a sátán megkötözött foglya vagy. Biblia szerint e világ fejedelme a sátán foglya, rabszolgája az, aki nem fogadja el Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét, aki nem tért meg és nem született újjá. Az ilyen ember lehet, hogy szabadnak érzi magát, de a póráz vége a sátán kezében van, mert Isten nélküli életet él.

Nagyon komoly figyelmeztető üzenete van a jézusi példázatnak, úgy a bíborba és gyolcsba öltözött ember vonatkozásában, mint a koldus Lázár személyét illetően. Mit is akar Jézus hangsúlyossá tenni e példázat elmondásával? Nem az anyagiak terén előbbre jutást, meggazdagodást minősíti Megváltónk bűnnek! Az embertelenséget, a mások iránti közömbösséget, a könyörület hiányát. A gazdag ember nap mint nap könyörület és együttérzés nélkül átlépett a kapuja előtt fekvő koldus Lázár felett, aki megelégedett volna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal, de még a maradékból sem kapott.

Máté 9,13 azt mondja Jézus: „Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot.” Lehet, hogy ez a gazdag ember farizeus módra megadta vagyonából a tizedet, de szívében nem volt irgalmasság.

Ismertem egy embert, akinek az utcára kitett kukájába rendszeresen került fel nem használt élelmiszer, sokszor még eredeti csomagolásban egész kenyér is. Jött egy rászoruló, aki a szükségét innen próbálta pótolni. Az illető maga mesélte, kiálltam a teraszra és elzavartam, ne túrja szét a kukámat. Kedves testvérek bevallom őszintén, én ezen kiakadtam, szinte beleborzongtam és nemtetszésemet fejeztem ki. A kerítésre miért nem tesztek egy dobozt és a felesleges élelmiszert abba lehetne tenni, így rászorulónak sem lenne megalázó. Hogyne, még ideszoknának. Remélem az illető megtalálta az őszinte megbánás helyét.

Sokan, még keresztyének is nagyon egyoldalúan értelmezik Isten szeretetét és kegyelmét. A dicsőséges, világteremtő Isten valóban minden embert meg akar menteni, minden emberi értelmet meghaladó szeretetével. De azt sem szabad felejtenünk, hogy a mérleg másik serpenyőjébe Isten igazságossága kerül. Igazsága megköveteli, hogy nem vállalhat cinkosságot a bűnössel, bűnre büntetés kell, hogy következzen. A szerető és kegyelmes Isten mindig feltételhez köti a bűnbocsánatát, ami utat nyit a menyországba.

Az Úri imádságban Jézus Krisztus így tanította tanítványait imádkozni: Máté 6,12 „és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”.

Majd a Máté 6,14-15 így folytatja Jézus: „14Mert, ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. 15 Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.”

Jézus tehát világosan tanítja: van üdvösség és van kárhozat. Akármennyire ellenszenves is az emberek számára némely kifejezés a Bibliából, mondani kell nekik, hogy van mennyország és van pokol. Halála után ki az egyik helyre, ki a másik helyre kerül. Nincs harmadik hely, nincs átmenet, nincs közbülső állapot. A purgatóriumról, a tisztítótűzről szóló téves tanítás Pál apostol egy mondatának a félreértésén alapul. Jézus azonban egészen szemléletesen beszél arról, hogy csak kétféle állapot van odaát.

Kedves Igehallgató gyülekezet, vannak életünknek sarkalatos kérdései, amelyekben nem szabad, nem érdemes kockáztatni. Egyik legfontosabb ilyen kérdés, hogy földi létünk után „menyország”, vagy a pokol lesz a végállomásunk. Sokan úgy gondolják, várjuk ki, hogy majd csak történik valami mivelünk is? Helyesebb, ha drága Megváltónk Krisztus Jézus szavait szívünkbe zárva istenfélelemben élünk az ő dicsőségére, tisztelettel és szeretettel szolgálva Őt mindvégig! Ámen