Ezsdrás 3,1-7 1Amikor elérkezett a hetedik hónap, és Izráel fiai már a
városaikban laktak, egy emberként összegyűlt a nép Jeruzsálemben. 2Ekkor fogott hozzá Jésúa, Jócádák fia, szolgatársaival, a
papokkal, és Zerubbábel, Sealtíél fia, testvéreivel együtt, hogy felépítsék
Izráel Istenének az oltárát, és égőáldozatokat mutassanak be rajta úgy, ahogyan
meg van írva Mózesnek, Isten emberének a törvényében. 3A régi helyén állították föl az oltárt, és bár rettegtek a
tartományok népétől, égőáldozatokat mutattak be rajta az ÚRnak: reggeli és esti
égőáldozatokat. 4Majd megtartották a lombsátrak ünnepét,
ahogyan az meg van írva: napról napra bemutatták az égőáldozatot, megfelelő
számban, a rendtartás szerint, mindegyiket a maga napján; 5továbbá az állandó égőáldozatot, az újhold napján és az ÚR
minden szent ünnepén esedékes égőáldozatot, és mindazoknak az önkéntes
áldozatát, akik ilyet vittek az ÚRnak. 6A
hetedik hónap első napjától kezdtek égőáldozatokat bemutatni az ÚRnak, bár az
ÚR templomának az alapkövét még nem rakták le. 7De pénzt adtak a kőfaragóknak és az ácsoknak, ételt, italt
és olajat a szidóniaknak és a tírusziaknak, hogy szállítsanak cédrusfát a
Libánonról Jáfóba a tengeren, Círus perzsa király engedélyével.
Hangfelvétel
meghallgatható: https://drive.google.com/file/d/1r3cpuPp2Nh3ACqEsJZlp3Lsw9jSqNWDl/view?usp=sharing
Nézzük, vizsgáljuk meg először a
történelmi és üdvtörténeti hátterét az Ezsdrás könyvéből felolvasott ma
délelőtti istentiszteletünk alapjául szolgáló Igének.
Ószövetségi Bibliában Ezsdrás könyve
egy összefüggő történelmi mű része, a Krónikák két könyve és Nehémiás könyvével
együtt. A hagyomány szerint Ezsdrás gyűjtötte össze és rendezte egységbe az
Istentől ihletett Ószövetségi könyveket. A bibliakutatók többsége szerint a
négy könyv javarészt egyetlen szerző istentől ihletett műve, akit bár a Biblia
nem nevez meg, mégis valamennyi ókori zsidó és keresztény forrás, illetve a sok
modern bibliakutató is Ezsdrással azonosít.
Ezsdrás istenfélő vezető volt, aki
kitartóan ragaszkodott az Úrhoz és szenvedélyesen szerette Igéjét. Ezsdrás
7,6-ban ezt olvashatjuk róla: „ez az Ezsdrás eljött Babilóniából. Ő
írástudó volt, jártas Mózes törvényében, amelyet Izráel Istene, az Úr adott. A
király pedig teljesítette minden kérését, mert vele volt Istenének az Úrnak
ereje.” Drága testvéreim, úgy örülne a szívem, ha minden vezetőnkre és
mindannyiunkra ez lenne jellemző: istenfélő, kitartóan ragaszkodik az Úrhoz és
szenvedélyesen szereti Isten Igéjét és vele van Istenének az Úrnak ereje.
Gondolkozzunk el egy kicsit, vajon mi lehet ennek az akadálya?
Ezsdrás könyve arról szól, hogyan
teljesítette Isten Jeremiás prófétán keresztül adott ígéretét (Jeremiás
29,10-14), hogy a zsidók a hetvenéves babiloni fogság után hazatérhettek.
Nemcsak Jeremiás próféta, hanem Ézsaiás 160 évvel Círus perzsa király
uralkodása előtt prófétálta, hogy jön egy Círus nevű uralkodó, aki megengedi,
hogy a zsidók a fogságból hazatérjenek szülőföldjükre, ahol újjáépítik
Jeruzsálemet és a templomot (Ézsaiás 44,26-28). Képzeljük csak el, akkor milyen
hitetlenkedve fogadták az Úr üzenetét, amikor Jeruzsálemben régi pompájában még
minden a helyén volt.
Júda népe hűtlenül elhagyta az Urat,
Jeremiás próféta 27 éven keresztül figyelmeztette őket, ha nem térnek az Úrhoz,
akkor elveti őket és fogság vár rájuk. De hiába minden figyelmeztetés, ezért Júda
lakóit három szakaszban hurcolták el idegen földre fogságba. Ugyanúgy a foglyok
három hullámban térhettek haza, tehát akik később kerültek fogságba, azoknak is
kitelt a hetven év fogság.
Az első turnusban Kr. e. 538-ban
mintegy ötvenezren tértek haza Zerubbábel és Jésua vezetésével.
Második szakaszban Kr. e. 457-ben Ezsdrás
vezetett haza mintegy 1700 férfit, nőkkel, gyermekekkel mintegy 5-10 ezren
lehettek. Ezsdrás idejében épült újjá a Jeruzsálemi nagytemplom.
A harmadik turnus kr. e. 444-ben
Nehémiással tért haza, az ő vezetésével történt Jeruzsálem várfalának és
kapuinak felépítése. Tehát az első és a harmadik turnus hazatérése között 94 év
telt el, közben három perzsa király is uralkodott.
Ezsdrás könyve Isten kegyelméből azért
íródott, hogy bemutassa Isten gondviselését, együttérzését és hűségét, amely
abban nyilvánult meg, ahogyan hazajuttatta a zsidó nép egy részét. Aki akart hazajöhetett, sokan ezt nem tették
meg, mert idegen földön is megtalálták anyagi számításaikat, őseik földje és
Istene nem volt fontos számukra. Pedig szerető és gondviselő Istenük három
perzsa király szívét is arra indította, hogy segítsék őket a hazatérésben és a
helyreállásban.
Gondoljuk csak végig, Isten jogos
büntetése a hetven évig tartó fogság után újból lehetőség van őseik földjére,
őseik Istenének oltalmába visszatérni. Istenük kinyújtja feléjük kezét, hogy
mentő szeretetével mindent helyreállítson, hogy eredeti terve szerint szent
nép, királyi papság legyen, de ehelyett a hírhedten gonosz bűn Babilonában
maradnak. Emlékezzünk csak arra, amikor Ábrahám és unokaöccse Lót nyájai
számára szűk volt a hely, ahol éltek, Lót Sodoma városát és környékét
választotta, mert ott dúsabb volt a legelő. Végzetesen rossz döntés volt saját
maga és családja számára.
Az ókori hatalmas Babilon várának ma
csak a romjait tudják a régészek kutatni. Jelenések könyve 18. részben
olvashatunk a jövőbeli nagy Babilon, a bűnös város pusztulásáról. Isten
prófétai felhívást intéz a hívők utolsó nemzedékéhez, hogy hagyják el a nagy
Babilont és különüljenek el tőle. Aki megmarad az istentelen világrendben,
óhatatlanul részt vállal annak bűneiben is, így a rámért csapásokat is
elszenvedi.
Ezsdrás 1,5-ben így tudósít bennünket a
korabeli eseményről Isten igéje: „Elindultak tehát Júda és Benjámin
családfői, meg a papok és a léviták. Mindnyájuk lelkét arra indította az Isten,
hogy menjenek el, és építsék fel az ÚR házát Jeruzsálemben.” Isten a
Szentlélek által megérintette hűséges szolgái szívét, és vágyat ébresztett
bennük a hazatérésre (Filippi 2,13). Ma sem működik másképpen, Isten a
Szentlélek által megérinti hűséges szolgái szívét különböző szolgálatokra, kit
a lélekmentésre, kit építésre, és még sorolhatnám, mindenkit a kapott tálentuma
szerint. Itt a hangsúly az Isten iránti engedelmességen van, mert a fogságból
sem akart mindenki hazajönni ősei földjére, bár az ottmaradók közül sokan
anyagiakkal támogatták a hazatérőket.
Most a tágabb kitekintés után, időben
térjünk vissza az alapigénkhez. Ezsdrás 3,1-2 1Amikor elérkezett a hetedik hónap, és Izráel fiai már a
városaikban laktak, egy emberként összegyűlt a nép Jeruzsálemben. 2 Ekkor fogott hozzá Jésúa, Jócádák fia, szolgatársaival, a
papokkal, és Zerubbábel, Sealtíél fia, testvéreivel együtt, hogy felépítsék
Izráel Istenének az oltárát, és égőáldozatokat mutassanak be rajta úgy, ahogyan
meg van írva Mózesnek, Isten emberének a törvényében.
A visszatérő foglyoknak, akik immár
Isten kegyelméből szabad emberek lettek, fontos volt oltárt építeni az Úrnak. A
zsidó istentisztelet az oltár köré összpontosult, mert ott mutatták be az
áldozatot, ott végeztek engesztelést a nép bűneiért. Vajon mi, újszövetségi
keresztyének, akik a Sátán rabszolgái voltunk, az Úr Jézus saját vérével
vásárolt, váltott meg bennünket, mennyire érezzük fontosnak, hogy hálával
áldozzunk az Úrnak?
A népet még az is indította
oltárépítésre, hogy rettegtek a környező tartományok népétől, hiszen a babiloni
hatóság a fogság idején idegeneket telepített Júda és Jeruzsálem földjére. A
visszatért nép tudta, hogy Isten akkor óvja meg őket a bajtól, ha belé vetett
őszinte bizalom, az iránta mutatott tisztelet és neki való engedelmesség áll
életük középpontjában. Megértették azt is, hogy mi nemzetük létének elsődleges
célja: áldozatot bemutatni Istennek, mint papok királysága és szent nép.
Kizárólag ezt a lelki célt betöltve lehettek azzá, aminek Isten látni akarta
őket. Tehát engedelmeskedve azzá lettek, aminek, akinek Isten látni akarta
őket. Egy nagyon fontos kérdés először hozzám és hozzád, Azzá lettél, aminek
Isten látni akar téged? Ő ehhez mindent
megadott. Ott vagy ahol Isten látni akar?
Krisztus követőiről és rendeltetésükről
hasonlóan ír a Biblia: (1Péter 2,9) „választott nemzetség, királyi
papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy
tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el
titeket”, „hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek
Istennek Jézus Krisztus által” (1Péter 2,5; lásd Zsidókhoz írt levél 13,10).
Tehát az újszövetség népe (az egyház) is megörökölte az ószövetségi Izrael
küldetését, azt, hogy az élet minden területén Istent dicsőítsék.
Ha nyitott szívvel és lélekkel Isten
igéjének és a Szentlélek vezetésének engedelmeskedünk, akkor szinte minden
helyzetből helyre tud állítani bennünket az ÚR! Egyedül csak mi tudjuk engedetlenségünkkel
korlátozni és akadályozni a végtelenül bölcs és hatalmas Istent, hogy életünkre
vonatkozó csodálatos tervét végrehajtsa. „Mert csak én tudom, mi a tervem
veletek, - így szól az Úr, békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes
jövőt adok nektek”. (Jeremiás 29,11). Úr Jézus meghalt a kereszten,
életét adta azért, hogy Neked és Nekem igazi Krisztusi szabadságban örök
életünk, üdvösségünk legyen. ÁMEN
Most, ha leborulunk Urunk előtt valljuk meg, hogy
sokszor és sok minden miatt nem Jézus az első az életünkben! Egyenként hangosan
imádkozzunk!
Joó István