2022. augusztus 14.

Azzá lettél, aminek, akinek Isten látnia akar téged?



Ezsdrás 3,1-7 1Amikor elérkezett a hetedik hónap, és Izráel fiai már a városaikban laktak, egy emberként összegyűlt a nép Jeruzsálemben. 2Ekkor fogott hozzá Jésúa, Jócádák fia, szolgatársaival, a papokkal, és Zerubbábel, Sealtíél fia, testvéreivel együtt, hogy felépítsék Izráel Istenének az oltárát, és égőáldozatokat mutassanak be rajta úgy, ahogyan meg van írva Mózesnek, Isten emberének a törvényében. 3A régi helyén állították föl az oltárt, és bár rettegtek a tartományok népétől, égőáldozatokat mutattak be rajta az ÚRnak: reggeli és esti égőáldozatokat. 4Majd megtartották a lombsátrak ünnepét, ahogyan az meg van írva: napról napra bemutatták az égőáldozatot, megfelelő számban, a rendtartás szerint, mindegyiket a maga napján; 5továbbá az állandó égőáldozatot, az újhold napján és az ÚR minden szent ünnepén esedékes égőáldozatot, és mindazoknak az önkéntes áldozatát, akik ilyet vittek az ÚRnak. 6A hetedik hónap első napjától kezdtek égőáldozatokat bemutatni az ÚRnak, bár az ÚR templomának az alapkövét még nem rakták le. 7De pénzt adtak a kőfaragóknak és az ácsoknak, ételt, italt és olajat a szidóniaknak és a tírusziaknak, hogy szállítsanak cédrusfát a Libánonról Jáfóba a tengeren, Círus perzsa király engedélyével.

Hangfelvétel meghallgatható: https://drive.google.com/file/d/1r3cpuPp2Nh3ACqEsJZlp3Lsw9jSqNWDl/view?usp=sharing

Nézzük, vizsgáljuk meg először a történelmi és üdvtörténeti hátterét az Ezsdrás könyvéből felolvasott ma délelőtti istentiszteletünk alapjául szolgáló Igének.

Ószövetségi Bibliában Ezsdrás könyve egy összefüggő történelmi mű része, a Krónikák két könyve és Nehémiás könyvével együtt. A hagyomány szerint Ezsdrás gyűjtötte össze és rendezte egységbe az Istentől ihletett Ószövetségi könyveket. A bibliakutatók többsége szerint a négy könyv javarészt egyetlen szerző istentől ihletett műve, akit bár a Biblia nem nevez meg, mégis valamennyi ókori zsidó és keresztény forrás, illetve a sok modern bibliakutató is Ezsdrással azonosít.

Ezsdrás istenfélő vezető volt, aki kitartóan ragaszkodott az Úrhoz és szenvedélyesen szerette Igéjét. Ezsdrás 7,6-ban ezt olvashatjuk róla: „ez az Ezsdrás eljött Babilóniából. Ő írástudó volt, jártas Mózes törvényében, amelyet Izráel Istene, az Úr adott. A király pedig teljesítette minden kérését, mert vele volt Istenének az Úrnak ereje.” Drága testvéreim, úgy örülne a szívem, ha minden vezetőnkre és mindannyiunkra ez lenne jellemző: istenfélő, kitartóan ragaszkodik az Úrhoz és szenvedélyesen szereti Isten Igéjét és vele van Istenének az Úrnak ereje. Gondolkozzunk el egy kicsit, vajon mi lehet ennek az akadálya?

Ezsdrás könyve arról szól, hogyan teljesítette Isten Jeremiás prófétán keresztül adott ígéretét (Jeremiás 29,10-14), hogy a zsidók a hetvenéves babiloni fogság után hazatérhettek. Nemcsak Jeremiás próféta, hanem Ézsaiás 160 évvel Círus perzsa király uralkodása előtt prófétálta, hogy jön egy Círus nevű uralkodó, aki megengedi, hogy a zsidók a fogságból hazatérjenek szülőföldjükre, ahol újjáépítik Jeruzsálemet és a templomot (Ézsaiás 44,26-28). Képzeljük csak el, akkor milyen hitetlenkedve fogadták az Úr üzenetét, amikor Jeruzsálemben régi pompájában még minden a helyén volt.

Júda népe hűtlenül elhagyta az Urat, Jeremiás próféta 27 éven keresztül figyelmeztette őket, ha nem térnek az Úrhoz, akkor elveti őket és fogság vár rájuk. De hiába minden figyelmeztetés, ezért Júda lakóit három szakaszban hurcolták el idegen földre fogságba. Ugyanúgy a foglyok három hullámban térhettek haza, tehát akik később kerültek fogságba, azoknak is kitelt a hetven év fogság.

Az első turnusban Kr. e. 538-ban mintegy ötvenezren tértek haza Zerubbábel és Jésua vezetésével.

Második szakaszban Kr. e. 457-ben Ezsdrás vezetett haza mintegy 1700 férfit, nőkkel, gyermekekkel mintegy 5-10 ezren lehettek. Ezsdrás idejében épült újjá a Jeruzsálemi nagytemplom.

A harmadik turnus kr. e. 444-ben Nehémiással tért haza, az ő vezetésével történt Jeruzsálem várfalának és kapuinak felépítése. Tehát az első és a harmadik turnus hazatérése között 94 év telt el, közben három perzsa király is uralkodott.

Ezsdrás könyve Isten kegyelméből azért íródott, hogy bemutassa Isten gondviselését, együttérzését és hűségét, amely abban nyilvánult meg, ahogyan hazajuttatta a zsidó nép egy részét.  Aki akart hazajöhetett, sokan ezt nem tették meg, mert idegen földön is megtalálták anyagi számításaikat, őseik földje és Istene nem volt fontos számukra. Pedig szerető és gondviselő Istenük három perzsa király szívét is arra indította, hogy segítsék őket a hazatérésben és a helyreállásban.

Gondoljuk csak végig, Isten jogos büntetése a hetven évig tartó fogság után újból lehetőség van őseik földjére, őseik Istenének oltalmába visszatérni. Istenük kinyújtja feléjük kezét, hogy mentő szeretetével mindent helyreállítson, hogy eredeti terve szerint szent nép, királyi papság legyen, de ehelyett a hírhedten gonosz bűn Babilonában maradnak. Emlékezzünk csak arra, amikor Ábrahám és unokaöccse Lót nyájai számára szűk volt a hely, ahol éltek, Lót Sodoma városát és környékét választotta, mert ott dúsabb volt a legelő. Végzetesen rossz döntés volt saját maga és családja számára.

Az ókori hatalmas Babilon várának ma csak a romjait tudják a régészek kutatni. Jelenések könyve 18. részben olvashatunk a jövőbeli nagy Babilon, a bűnös város pusztulásáról. Isten prófétai felhívást intéz a hívők utolsó nemzedékéhez, hogy hagyják el a nagy Babilont és különüljenek el tőle. Aki megmarad az istentelen világrendben, óhatatlanul részt vállal annak bűneiben is, így a rámért csapásokat is elszenvedi.

Ezsdrás 1,5-ben így tudósít bennünket a korabeli eseményről Isten igéje: „Elindultak tehát Júda és Benjámin családfői, meg a papok és a léviták. Mindnyájuk lelkét arra indította az Isten, hogy menjenek el, és építsék fel az ÚR házát Jeruzsálemben.” Isten a Szentlélek által megérintette hűséges szolgái szívét, és vágyat ébresztett bennük a hazatérésre (Filippi 2,13). Ma sem működik másképpen, Isten a Szentlélek által megérinti hűséges szolgái szívét különböző szolgálatokra, kit a lélekmentésre, kit építésre, és még sorolhatnám, mindenkit a kapott tálentuma szerint. Itt a hangsúly az Isten iránti engedelmességen van, mert a fogságból sem akart mindenki hazajönni ősei földjére, bár az ottmaradók közül sokan anyagiakkal támogatták a hazatérőket.

Most a tágabb kitekintés után, időben térjünk vissza az alapigénkhez. Ezsdrás 3,1-2 1Amikor elérkezett a hetedik hónap, és Izráel fiai már a városaikban laktak, egy emberként összegyűlt a nép Jeruzsálemben. 2 Ekkor fogott hozzá Jésúa, Jócádák fia, szolgatársaival, a papokkal, és Zerubbábel, Sealtíél fia, testvéreivel együtt, hogy felépítsék Izráel Istenének az oltárát, és égőáldozatokat mutassanak be rajta úgy, ahogyan meg van írva Mózesnek, Isten emberének a törvényében.

A visszatérő foglyoknak, akik immár Isten kegyelméből szabad emberek lettek, fontos volt oltárt építeni az Úrnak. A zsidó istentisztelet az oltár köré összpontosult, mert ott mutatták be az áldozatot, ott végeztek engesztelést a nép bűneiért. Vajon mi, újszövetségi keresztyének, akik a Sátán rabszolgái voltunk, az Úr Jézus saját vérével vásárolt, váltott meg bennünket, mennyire érezzük fontosnak, hogy hálával áldozzunk az Úrnak?

A népet még az is indította oltárépítésre, hogy rettegtek a környező tartományok népétől, hiszen a babiloni hatóság a fogság idején idegeneket telepített Júda és Jeruzsálem földjére. A visszatért nép tudta, hogy Isten akkor óvja meg őket a bajtól, ha belé vetett őszinte bizalom, az iránta mutatott tisztelet és neki való engedelmesség áll életük középpontjában. Megértették azt is, hogy mi nemzetük létének elsődleges célja: áldozatot bemutatni Istennek, mint papok királysága és szent nép. Kizárólag ezt a lelki célt betöltve lehettek azzá, aminek Isten látni akarta őket. Tehát engedelmeskedve azzá lettek, aminek, akinek Isten látni akarta őket. Egy nagyon fontos kérdés először hozzám és hozzád, Azzá lettél, aminek Isten látni akar téged?  Ő ehhez mindent megadott. Ott vagy ahol Isten látni akar?

Krisztus követőiről és rendeltetésükről hasonlóan ír a Biblia: (1Péter 2,9) „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket”, „hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által” (1Péter 2,5; lásd Zsidókhoz írt levél 13,10). Tehát az újszövetség népe (az egyház) is megörökölte az ószövetségi Izrael küldetését, azt, hogy az élet minden területén Istent dicsőítsék.

Ha nyitott szívvel és lélekkel Isten igéjének és a Szentlélek vezetésének engedelmeskedünk, akkor szinte minden helyzetből helyre tud állítani bennünket az ÚR! Egyedül csak mi tudjuk engedetlenségünkkel korlátozni és akadályozni a végtelenül bölcs és hatalmas Istent, hogy életünkre vonatkozó csodálatos tervét végrehajtsa. „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek, - így szól az Úr, békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek”. (Jeremiás 29,11). Úr Jézus meghalt a kereszten, életét adta azért, hogy Neked és Nekem igazi Krisztusi szabadságban örök életünk, üdvösségünk legyen. ÁMEN

Most, ha leborulunk Urunk előtt valljuk meg, hogy sokszor és sok minden miatt nem Jézus az első az életünkben! Egyenként hangosan imádkozzunk!

Joó István

Nincsenek megjegyzések: