Elvégzett munka!

 

Nehémiás 4,9-17 9Ellenségeink meghallották, hogy megtudtuk tervüket, és így Isten meghiúsította azt. Mi pedig mindnyájan visszatértünk a várfalhoz, mindenki a maga munkájához. 10Attól a naptól fogva legényeimnek csak a fele végezte a munkát, a másik fele dárdával, pajzzsal, íjjal és páncéllal volt fölfegyverkezve. A vezetők pedig ügyeltek Júda egész népére. 11A várfal építői, a teherhordók és a rakodók egyik kezükkel a munkát végezték, a másikkal pedig a fegyverüket tartották. 12Mindegyik építőnek a derekára volt kötve a kardja, úgy építettek. A kürtös pedig mellettem volt. 13Akkor ezt mondtam az előkelőknek, az elöljáróknak és a nép többi tagjának: A munka sok, és nagy területen folyik, és mi a várfalon elszéledve, messze vagyunk egymástól. 14Ezért bárhol vagytok, ha a kürt hangját halljátok, gyűljetek ide hozzánk! Istenünk harcol értünk! 15Így végeztük a munkát, miközben az emberek fele dárdával volt fölfegyverkezve, hajnalhasadástól a csillagok feljöttéig. 16Ugyanekkor azt is megmondtam a népnek, hogy mindenki bent töltse az éjszakát Jeruzsálemben a legényével együtt, és éjjel őrködjenek, nappal pedig dolgozzanak. 17Sem én, sem rokonaim, sem legényeim, sem az őrszemélyzet, amely engem kísért, nem vetettük le ruhánkat; még a vízhez is a fegyverével ment mindenki.

Igehirdetés hangelvétele az alábbi linken meghallgatható:

https://drive.google.com/file/d/1KNJDWbAffidl8BjuGqw-lT9MA1QyOIJ7/view?usp=sharing

Augusztus hónap elejétől a hónap végéig Ezsdrás könyvében foglalt események voltak a központi témáink. Szeptember első vasárnapján kezdtük Nehémiás könyvét tanulmányozni és egész hónapban ez lesz figyelmünk és igehirdetések középpontjában. Mindkettő Jeruzsálem újjáépítése, tehát ugyanannak az eseménysorozatnak a krónikája.

Kicsit visszatekintve ott kezdeném, hogy Izrael népe a szerető és gondviselő Istennek hűtlenül hátat fordított, parancsolatait semmibe vették, azt cselekedték, amit rossznak lát az ÚR. De Ő újból és újból prófétákkal küldött üzeneteivel próbálta népét visszaterelni arra az útra, arra a küldetésre, melyet nekik szánt. Isten a Szent nép, királyi papság szerepét szánta kiválasztott népének, arra hivatottak, hogy a világ pogány népe előtt kívánatossá tegyék gondviselő Istenükkel való minden tekintetben áldásos kapcsolatukat. Isten azt a szerepet szánta népének, hogy Istenükkel való szoros közösségben megélt hitükkel megérintsék, megtérítsék, Istenhez vezessék a bálványimádó pogány népeket. Nekünk is, kik Jézus Krisztusban Isten gyermekei vagyunk, ez a központi küldetésünk, szinte napi feladatunk.

Aki Mózes kérdésére válaszolva úgy nevezte meg magát ott az égő csipkebokornál, „Vagyok, aki vagyok”, fájó szívvel, de Isteni igazságossággal büntetni kényszerült a zsidó népet. De már a 70 éves rabság előtti próféciákban is elhangzott a majdani helyreállítás üzenete.

Érdekes számomra, hogy Izrael népének történelmében, Isten részéről teljesen jogos büntetésben mindig ott volt a helyreállítás lehetőségének üzenete. Ha hozzám tértek őszinte bűnbánattal, ez mindig a helyreállás központi feltétele volt. Ha engedelmesen hallgattok parancsolataimra, áldást bocsátok rátok! Megfogalmazódott bennem, mi emberek szinte mindannyian vágyunk rá, szeretnénk Isten oltalmában, áldásában élni életünket. Sajnos kevesen tervezik tudatosan úgy életüket, hogy azt cselekedjék, amit jónak lát az Úr.

Evangéliumokban és a Jelenések könyvében „örök kárhozat”, „örök tűz”, örök szenvedés fogalmairól olvashatunk. Isten türelmi idejének egyszer a végére érünk. De most még szól az Úr, még hangzik a megtérésre hívó szó, ma még Jézus Krisztus a helyreállításunkért munkálkodik. Ma még döntésünk következményeként örök életünk, üdvösségünk lehet, vagy örök kárhozatban lesz részünk, ahová józanul gondolkodni képes ember nem akar kerülni.

Nagyon érdekes Izrael és Júda népének, országának az egész helyreállítási folyamata. Seregek Ura a dicsőséges Isten Ézsaiás és Jeremiás próféták által már a fogság előtt megüzente, hogy népét nem véglegesen veti el. A legnagyobb horderejű munkát a helyreállásban maga a gondviselő Isten végezte el, mégpedig azzal, hogy az akkori világpolitikai feltételek ehhez kedvezően alakuljanak.

Az ÚR arra indította Cyrus perzsa király lelkét, hogy aki Isten népéhez tartozik az mind hazamehet Jeruzsálembe és építsék fel Izrael Istenének az Úrnak templomát. A végtelenül bölcs és hatalmas Isten, ehhez támogatásával minden feltételt biztosított, de az érdemi munkát az építkezést mégis Istenhez hű, engedelmes embereknek kellett elvégezni.

A történetből ismerjük, a hazatért emberek először az oltárt építették fel a régi helyén, majd saját házaikat, hogy legyen hol lakni. A következő hatalmas munka a Jeruzsálemi templom felépítése. Közben évtizedek teltek el. Mai igénk témája, hogy Nehémiás vezetésével a Jeruzsálemi vár falának és kapuinak helyreállítási munkálatait az ellenséges erők fenyegetése miatt felfegyverkezve kellett végezni.

Számomra olyan sokatmondó az a felolvasott alapigénk első mondata. 9 Ellenségeink meghallották, hogy megtudtuk tervüket, és így Isten meghiúsította azt. Mi pedig mindnyájan visszatértünk a várfalhoz, mindenki a maga munkájához. Nem a félelem uralta le a szívüket, hanem szabadító Istenükben bízva, józanul megtettek a szükséges óvintézkedéseket és mindenki visszatért a maga munkájához.

Egy közösség akkor tud hatékonyan működőképes lenni, ha visszatér „mindenki a maga munkájához”. Lelkipásztor végzi a maga munkáját, van aki a gondnoki teendőket, van aki az imaház takarítását végzi, mert ez a feladata. Cseri Kálmán lelkipásztor mondta el egy prédikációjában, hogy a megelőző napokban imádkozik a következő prédikációjáért, egész pénteki napja pedig a szolgálatra való felkészüléssel telik. Aki hallgatta már az igehirdetését az tudja, hogy imádkozva való ráhangolódás Isten vezetésére, és az alapos felkészülés meg is látszik a prédikációján.

Nehémiás 4,10-11 „Attól a naptól fogva legényeimnek csak a fele végezte a munkát, a másik fele dárdával, pajzzsal, íjjal és páncéllal volt fölfegyverkezve. A vezetők pedig ügyeltek Júda egész népére. A várfal építői, a teherhordók és a rakodók egyik kezükkel a munkát végezték, a másikkal pedig a fegyverüket tartották. 12Mindegyik építőnek a derekára volt kötve a kardja, úgy építettek.”

Nehémiás úgy említi: legényeimnek csak a fele végezte a munkát, a másik fele dárdával, pajzzsal, íjjal és páncéllal volt fölfegyverkezve. Egy másik csoportot is említ Nehémiás, mégpedig az őrszemélyzet, akik őt kísérték. Valószínűleg azokról a katonákról van szó, aki Susán várából Nehémiás kísérőiként jöttek vele. De többi dolgozó is karddal az oldalán végezte az építő munkáját és a többi fegyvereiket pajzsot, dárdát íjat is készenlétben tartották.

Ha úgy igazából beleállunk Isten munkájába, akkor lelkünk ellensége a Sátán minden követ megmozgat, hogy akadályt gördítsen az utunkba. Ha nem állunk bele Isten munkájába, akkor az ördög nyugton hagy bennünket, mert nem sok vizet zavarunk a lélekmentő munkában.

Itt Jeruzsálemben sem történt másképpen, a Sátán aktiválta Izrael földjén élő betelepített idegeneket, mindent megtettek, hogy megakadályozzák a jeruzsálemi várfal és a kapuk helyreállítását. Nehémiás 4, 1-2-ben ezt olvashatjuk, „1Amikor Szanballat és Tóbijjá, továbbá az arabok, ammóniak és asdódiak meghallották, hogy Jeruzsálem várfalainak a javítása előrehaladt, és a réseket kezdik betömni, nagyon megharagudtak, 2és mindnyájan egy akarattal összeesküdtek, hogy harcot indítanak Jeruzsálem ellen, és zavart keltenek benne.”

Ha azon a helyen vagyunk, ahová Isten állított bennünket, ha a résekhez állunk, akkor nekünk is szükségünk van Isten fegyverzetére, hogy erősek legyünk az Úrban, az ő hatalmas erejében. Pál apostol félreérthetetlenül tudomásunkra hozza, hogy Isten munkájában szükségünk van lelki fegyvereinkre. Tehát mi is végezhetjük munkánkat felfegyverkezve!

Efezus 6,10-13 „10Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. 11Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. 12Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. 13Éppen ezért vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok.”

Életetek során velem együtt biztosan ti is voltatok olyan szituációban, amikor a körülmények hatására olyan erőtlennek, olyan kiszolgáltatottnak éreztétek magatokat. Ezért kínálja Isten a fegyvereit számunkra, „10Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében.” Ha rendben van az imaéletünk, élő kapcsolatunk van Jézus Krisztussal, a helyünkön vagyunk, felvettük Isten fegyvereit, akkor munkavégzésünk során győzhetünk a kísértések felett.

Hogyan ölthetjük magunkra Isten fegyvereit? Imában, egyenként felsorolva kérjük az Úrtól és öltsük magunkra! A felsorolásban legutolsó fegyver a Lélek kardja, amely az Isten beszéde. Úr Jézus mai korban is működő példát adott nekünk, amikor megkísértése idején, Isten Igéjét idézve eredményesen szállt szembe a kísértővel.

Nehémiás 4,13-14 „A munka sok, és nagy területen folyik, és mi a várfalon elszéledve, messze vagyunk egymástól. Ezért bárhol vagytok, ha a kürt hangját halljátok, gyűljetek ide hozzánk! Istenünk harcol értünk!” Láttam egy filmet a római birodalom katonáiról, az ellenség bekerítette őket, akkor ők zárták soraikat, hátukat egymásnak vetve minden oldalról, maguk előtt tartva pajzsaikat, eredményesen vették fel a harcot. Külön – külön az ellenség prédái lettek volna, de egységben erőt képviseltek.

Így vagyunk mi is lelkünk nagy ellenségével a Sátánnal, ha Jézus Krisztusban mi egymással szoros közösségben vagyunk, akkor erősek vagyunk az Úrban az Ő hatalmas erejében. Ha egy közösségben széthúzás van, mindenki a maga pecsenyéjét sütögeti és a maga sebeit nyalogatja, akkor nyert ügye van lelkünk ellenségének.

Jeruzsálemben a nagy város várfalának építése során felfegyverkezve, a kürt szavára figyelve eredményesen tudták végezni a munkájukat, mert Isten harcolt értük. Az ellenség szinte folytonos fenyegetése ellenére 52 nap alatt felépül Jeruzsálem várfala és kapui. Nagyon igaz a zsoltáríró szava: „Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába óvják azt az őrök.”

Jézus Krisztussal, drága Megváltónkkal szoros közösségben tudjuk csak eredményesen végezni a munkánkat és érezhetjük magunkat biztonságban a külső körülmények és a kísértő ellen, mert akkor az Úr harcol értünk.

Az a közösség, melynek középpontjában Isten van, erősebb minden félelemnél, mert biztonságot, útmutatást és bátorítást kap. Ha még nem tetted, fogadd el, el Jézus Krisztust életed Urának, megváltójának, mert szükséged van rá. ÁMEN

Joó István