Nehémiás
4,9-17 9Ellenségeink meghallották, hogy megtudtuk tervüket, és így
Isten meghiúsította azt. Mi pedig mindnyájan visszatértünk a várfalhoz,
mindenki a maga munkájához. 10Attól a naptól fogva legényeimnek csak
a fele végezte a munkát, a másik fele dárdával, pajzzsal, íjjal és páncéllal
volt fölfegyverkezve. A vezetők pedig ügyeltek Júda egész népére. 11A várfal építői, a teherhordók és a rakodók egyik kezükkel a
munkát végezték, a másikkal pedig a fegyverüket tartották. 12Mindegyik építőnek a derekára volt kötve a kardja, úgy
építettek. A kürtös pedig mellettem volt. 13Akkor
ezt mondtam az előkelőknek, az elöljáróknak és a nép többi tagjának: A munka
sok, és nagy területen folyik, és mi a várfalon elszéledve, messze vagyunk
egymástól. 14Ezért bárhol vagytok, ha a kürt hangját
halljátok, gyűljetek ide hozzánk! Istenünk harcol értünk! 15Így végeztük a munkát, miközben az emberek fele dárdával
volt fölfegyverkezve, hajnalhasadástól a csillagok feljöttéig. 16Ugyanekkor azt is megmondtam a népnek, hogy mindenki bent
töltse az éjszakát Jeruzsálemben a legényével együtt, és éjjel őrködjenek,
nappal pedig dolgozzanak. 17Sem én, sem rokonaim, sem legényeim,
sem az őrszemélyzet, amely engem kísért, nem vetettük le ruhánkat; még a vízhez
is a fegyverével ment mindenki.
Igehirdetés hangelvétele az alábbi linken meghallgatható:
https://drive.google.com/file/d/1KNJDWbAffidl8BjuGqw-lT9MA1QyOIJ7/view?usp=sharing
Augusztus hónap elejétől
a hónap végéig Ezsdrás könyvében foglalt események voltak a központi témáink. Szeptember
első vasárnapján kezdtük Nehémiás könyvét tanulmányozni és egész hónapban ez
lesz figyelmünk és igehirdetések középpontjában. Mindkettő Jeruzsálem
újjáépítése, tehát ugyanannak az eseménysorozatnak a krónikája.
Kicsit visszatekintve
ott kezdeném, hogy Izrael népe a szerető és gondviselő Istennek hűtlenül hátat
fordított, parancsolatait semmibe vették, azt cselekedték, amit rossznak lát az
ÚR. De Ő újból és újból prófétákkal küldött üzeneteivel próbálta népét
visszaterelni arra az útra, arra a küldetésre, melyet nekik szánt. Isten a Szent
nép, királyi papság szerepét szánta kiválasztott népének, arra hivatottak, hogy
a világ pogány népe előtt kívánatossá tegyék gondviselő Istenükkel való minden
tekintetben áldásos kapcsolatukat. Isten azt a szerepet szánta népének, hogy
Istenükkel való szoros közösségben megélt hitükkel megérintsék, megtérítsék,
Istenhez vezessék a bálványimádó pogány népeket. Nekünk is, kik Jézus
Krisztusban Isten gyermekei vagyunk, ez a központi küldetésünk, szinte napi
feladatunk.
Aki Mózes kérdésére
válaszolva úgy nevezte meg magát ott az égő csipkebokornál, „Vagyok, aki vagyok”,
fájó szívvel, de Isteni igazságossággal büntetni kényszerült a zsidó népet. De
már a 70 éves rabság előtti próféciákban is elhangzott a majdani helyreállítás
üzenete.
Érdekes számomra, hogy
Izrael népének történelmében, Isten részéről teljesen jogos büntetésben mindig
ott volt a helyreállítás lehetőségének üzenete. Ha hozzám tértek őszinte
bűnbánattal, ez mindig a helyreállás központi feltétele volt. Ha engedelmesen
hallgattok parancsolataimra, áldást bocsátok rátok! Megfogalmazódott bennem, mi
emberek szinte mindannyian vágyunk rá, szeretnénk Isten oltalmában, áldásában
élni életünket. Sajnos
kevesen tervezik tudatosan úgy életüket, hogy azt cselekedjék, amit jónak lát
az Úr.
Evangéliumokban
és a Jelenések könyvében „örök kárhozat”, „örök tűz”, örök szenvedés
fogalmairól olvashatunk. Isten türelmi idejének egyszer a végére érünk. De most
még szól az Úr, még hangzik a megtérésre hívó szó, ma még Jézus Krisztus a
helyreállításunkért munkálkodik. Ma még döntésünk következményeként örök
életünk, üdvösségünk lehet, vagy örök kárhozatban lesz részünk, ahová józanul
gondolkodni képes ember nem akar kerülni.
Nagyon
érdekes Izrael és Júda népének, országának az egész helyreállítási folyamata. Seregek
Ura a dicsőséges Isten Ézsaiás és Jeremiás próféták által már a fogság előtt
megüzente, hogy népét nem véglegesen veti el. A legnagyobb horderejű munkát a
helyreállásban maga a gondviselő Isten végezte el, mégpedig azzal, hogy az
akkori világpolitikai feltételek ehhez kedvezően alakuljanak.
Az ÚR
arra indította Cyrus perzsa király lelkét, hogy aki Isten népéhez tartozik az
mind hazamehet Jeruzsálembe és építsék fel Izrael Istenének az Úrnak templomát.
A végtelenül bölcs és hatalmas Isten, ehhez támogatásával minden feltételt
biztosított, de az érdemi munkát az építkezést mégis Istenhez hű, engedelmes
embereknek kellett elvégezni.
A történetből ismerjük, a hazatért
emberek először az oltárt építették fel a régi helyén, majd saját házaikat,
hogy legyen hol lakni. A következő hatalmas munka a Jeruzsálemi templom felépítése.
Közben évtizedek teltek el. Mai igénk témája, hogy Nehémiás vezetésével a
Jeruzsálemi vár falának és kapuinak helyreállítási munkálatait az ellenséges
erők fenyegetése miatt felfegyverkezve kellett végezni.
Számomra olyan sokatmondó az a
felolvasott alapigénk első mondata. 9 Ellenségeink meghallották, hogy
megtudtuk tervüket, és így Isten meghiúsította azt. Mi pedig mindnyájan
visszatértünk a várfalhoz, mindenki a maga munkájához. Nem a félelem uralta
le a szívüket, hanem szabadító Istenükben bízva, józanul megtettek a szükséges
óvintézkedéseket és mindenki visszatért a maga munkájához.
Egy közösség akkor tud hatékonyan
működőképes lenni, ha visszatér „mindenki a maga munkájához”. Lelkipásztor
végzi a maga munkáját, van aki a gondnoki teendőket, van aki az imaház
takarítását végzi, mert ez a feladata. Cseri Kálmán lelkipásztor mondta el egy
prédikációjában, hogy a megelőző napokban imádkozik a következő prédikációjáért,
egész pénteki napja pedig a szolgálatra való felkészüléssel telik. Aki
hallgatta már az igehirdetését az tudja, hogy imádkozva való ráhangolódás Isten
vezetésére, és az alapos felkészülés meg is látszik a prédikációján.
Nehémiás 4,10-11 „Attól a naptól fogva legényeimnek
csak a fele végezte a munkát, a másik fele dárdával, pajzzsal, íjjal és
páncéllal volt fölfegyverkezve. A vezetők pedig ügyeltek Júda egész népére. A
várfal építői, a teherhordók és a rakodók egyik kezükkel a munkát végezték, a
másikkal pedig a fegyverüket tartották. 12Mindegyik építőnek a derekára volt
kötve a kardja, úgy építettek.”
Nehémiás úgy említi: legényeimnek csak
a fele végezte a munkát, a másik fele dárdával, pajzzsal, íjjal és páncéllal
volt fölfegyverkezve. Egy másik csoportot is említ Nehémiás, mégpedig az
őrszemélyzet, akik őt kísérték. Valószínűleg azokról a katonákról van szó, aki
Susán várából Nehémiás kísérőiként jöttek vele. De többi dolgozó is karddal az
oldalán végezte az építő munkáját és a többi fegyvereiket pajzsot, dárdát íjat is
készenlétben tartották.
Ha úgy igazából beleállunk Isten
munkájába, akkor lelkünk ellensége a Sátán minden követ megmozgat, hogy
akadályt gördítsen az utunkba. Ha nem állunk bele Isten munkájába, akkor az
ördög nyugton hagy bennünket, mert nem sok vizet zavarunk a lélekmentő munkában.
Itt Jeruzsálemben sem történt
másképpen, a Sátán aktiválta Izrael földjén élő betelepített idegeneket,
mindent megtettek, hogy megakadályozzák a jeruzsálemi várfal és a kapuk
helyreállítását. Nehémiás 4, 1-2-ben ezt olvashatjuk, „1Amikor Szanballat és Tóbijjá, továbbá az arabok, ammóniak és
asdódiak meghallották, hogy Jeruzsálem várfalainak a javítása előrehaladt, és a
réseket kezdik betömni, nagyon megharagudtak, 2és mindnyájan egy akarattal összeesküdtek, hogy harcot
indítanak Jeruzsálem ellen, és zavart keltenek benne.”
Ha azon a helyen vagyunk, ahová Isten
állított bennünket, ha a résekhez állunk, akkor nekünk is szükségünk van Isten
fegyverzetére, hogy erősek legyünk az Úrban, az ő hatalmas erejében. Pál
apostol félreérthetetlenül tudomásunkra hozza, hogy Isten munkájában szükségünk
van lelki fegyvereinkre. Tehát mi is végezhetjük munkánkat felfegyverkezve!
Efezus 6,10-13 „10Végül
pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. 11Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok
az ördög mesterkedéseivel szemben. 12Mert mi nem test és vér ellen
harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a
gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. 13Éppen ezért vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy
ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok.”
Életetek során velem együtt biztosan ti
is voltatok olyan szituációban, amikor a körülmények hatására olyan erőtlennek,
olyan kiszolgáltatottnak éreztétek magatokat. Ezért kínálja Isten a fegyvereit
számunkra, „10Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében.”
Ha rendben van az imaéletünk, élő kapcsolatunk van Jézus Krisztussal, a
helyünkön vagyunk, felvettük Isten fegyvereit, akkor munkavégzésünk során
győzhetünk a kísértések felett.
Hogyan ölthetjük magunkra Isten
fegyvereit? Imában, egyenként felsorolva kérjük az Úrtól és öltsük magunkra! A
felsorolásban legutolsó fegyver a Lélek kardja, amely az Isten beszéde. Úr Jézus
mai korban is működő példát adott nekünk, amikor megkísértése idején, Isten
Igéjét idézve eredményesen szállt szembe a kísértővel.
Nehémiás 4,13-14 „A munka sok, és nagy területen
folyik, és mi a várfalon elszéledve, messze vagyunk egymástól. Ezért bárhol
vagytok, ha a kürt hangját halljátok, gyűljetek ide hozzánk! Istenünk harcol
értünk!” Láttam egy filmet a római birodalom
katonáiról, az ellenség bekerítette őket, akkor ők zárták soraikat, hátukat
egymásnak vetve minden oldalról, maguk előtt tartva pajzsaikat, eredményesen
vették fel a harcot. Külön – külön az ellenség prédái lettek volna, de
egységben erőt képviseltek.
Így vagyunk mi is lelkünk nagy
ellenségével a Sátánnal, ha Jézus Krisztusban mi egymással szoros közösségben
vagyunk, akkor erősek vagyunk az Úrban az Ő hatalmas erejében. Ha egy
közösségben széthúzás van, mindenki a maga pecsenyéjét sütögeti és a maga
sebeit nyalogatja, akkor nyert ügye van lelkünk ellenségének.
Jeruzsálemben a nagy város várfalának
építése során felfegyverkezve, a kürt szavára figyelve eredményesen tudták
végezni a munkájukat, mert Isten harcolt értük. Az ellenség szinte folytonos
fenyegetése ellenére 52 nap alatt felépül Jeruzsálem várfala és kapui. Nagyon
igaz a zsoltáríró szava: „Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az
építők. Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába óvják azt az őrök.”
Jézus Krisztussal, drága Megváltónkkal
szoros közösségben tudjuk csak eredményesen végezni a munkánkat és érezhetjük
magunkat biztonságban a külső körülmények és a kísértő ellen, mert akkor az Úr
harcol értünk.
Az a közösség, melynek középpontjában Isten van, erősebb
minden félelemnél, mert biztonságot, útmutatást és bátorítást kap. Ha még nem
tetted, fogadd el, el Jézus Krisztust életed Urának, megváltójának, mert szükséged
van rá. ÁMEN