Gyülekezetterjedés igeterjesztéssel!

Apostolok cselekedetei 8,1-5 1 Saul pedig egyetértett István megölésével. Azon a napon nagy üldözés kezdődött a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és az apostolok kivételével mind szétszóródtak Júdea és Samária területén. 2Kegyes férfiak azonban eltemették Istvánt, és nagyon megsiratták. 3Saul pedig pusztította az egyházat, házról házra járt, férfiakat és nőket hurcolt el, és börtönbe vetette őket. 4Akik pedig szétszóródtak, elmentek, és hirdették az igét. 5Fülöp pedig lement Samária városába, és ott hirdette nekik a Krisztust.

Mai felolvasott igével kapcsolatosan megfogalmazott, kiemelt gondolat: Gyülekezetterjedés igeterjesztéssel! Egy hete a balatonszárszói gyülekezeti hétvége központi jelmondata volt: „Építkezzünk együtt”. Tehát gyülekezetépítés, növekedés, megújulás volt a téma Jézus Krisztus nagy misszióparancsa fényében.

Gyülekezetépítés csapatmunka! Egy embernek nem megy, legfeljebb erőlködik. Hasonló, mint a házépítés. Mindannyiunknak más - más tálentuma van. Ugyanúgy mint, ahogyan egyik testvér villanyszerelő, nem biztos, hogy ért a kőműves, vagy az ácsmunkához.

Ezen a héten az Áhítatban napi tanulmányozásra kijelölt igék alapján a „gyülekezet” terjedésének módjával fogunk foglalkozni, azzal, ahogyan Jeruzsálemen kívüli új területekre, és más országokba is eljut az evangélium. Ez azon a jézusi ígéreten alapul, amelyik így szól: Ap.Csel. 1,8 „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.”

A Bibliából az események sorozatát, a történéseket ismerjük, amennyire egy átlagos Bibliát olvasó ember megismerheti. A ma felolvasott igéjéből megismerhető történet hátterét, az események felszín alatti mozgatórugóit is érdemes figyelembe venni. Ha ezt megteszem akkor jobban felismerhetem az egész Bibliában leírt felismerhető, nagyon is működő törvényszerűségeket.

Pál apostol ezt nagyon jól látta és érzékelte, hiszen a Szentlélek személyében kiváló tanítója volt. Az Efezus 6,12-ben ezt írja, „Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.”

Minden gonoszságnak, csalárdságnak fejedelme a Sátán, aki azon a bizonyos jeruzsálemi húsvét előtti történésekben a saját győzelmét tervezte, hiszen számára minden esemény arra engedett következtetni, hogy a zsidók által várva várt, a próféciákban megjövendölt Messiás a kínkereszten fogja végezni és ezzel meghiúsítja Isten nagyszabású világmegváltó üdvtervét.

E világ fejedelmének azonban törvényszerűen csalódnia kellett, mert Jézus Krisztus fényes győzelmet aratott a Golgotán, lényegesen korlátozva lett a Sátán és csatlósainak hatalma. Azt azonban tudnunk kell, hogy számunkra még így is nagyon ravasz és veszélyes ellenség, egyedül Isten írott igéjével, igéjében rejlő erejével, hatalmával, győzedelmeskedhetünk eredményesen a kísértő felett.

Bibliából, Isten igéjéből jól ismerjük Jézus Krisztus megkísértésének történetét. Amikor negyven napi böjt után Jézus megéhezett, odament hozzá a kísértő és ezt mondta: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré” (Máté 4,3). Ő így válaszolt: Meg van írva: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.”

Értitek kedves Testvéreim, milyen hatékony példát és önvédelmi fegyvert adott nekünk, követőinek Jézus Krisztus. Az Isten szájából származó igével mindig győzedelmeskedhetünk a kísértő felett, persze ahhoz előbb a saját vágyaink, testi, lelki kívánságaink felett kell győzedelmeskednünk, mert a ravasz kísértő annak mentén akar csapdába csalni bennünket. Ha valaki testvérnek mondja is magát, de újból és újból elbukik a kísértésekben, akkor egy idő után nyugton fogja hagyni a kísértő, mert a póráza már rajta van és azzal vezetni tudja.

Jézust először a test kívánsága mentén kísértette meg, majd a csodával megszerezhető hírnév volt a kísértés tárgya, végül a gazdagság és hatalomvágy volt a kísértés lényege. De Jézus mindhárom alkalommal Isten szájából származó igével győzte le a kísértőt.

Közöttünk van-e közöttünk valaki, aki legalább négy napig a vízen kívül mást nem fogyasztott? Gondoljunk, csak bele, nem negyven napig, hanem csak négy napig vízen kívül mást nem fogyasztanánk, gondolom iszonyúan éhesek lennénk, és akkor a kísértő felkínálná kedvenc ételünket, vagy süteményünket. Hogyan reagálnánk erre? Elég, ha magunknak megadjuk a választ! Így talán jobban megérthetjük Jézus Krisztus negyven napi böjtöt követő győzelmét a kísértő fölött.

A kísértőnek ma is egyetlen célja van, Jézus Krisztusnak drága vérén megváltott gyermekeit kísértéseinek során magához láncolja. Az embernek saját akarata, ereje, bölcsessége Jézus Krisztus hatalma nélkül szinte semmit sem ér e világ fejedelme elleni harcban. Kedves testvérek, tudnunk kell, hogy büntetlenül nem lehet engedni a gonosz által gerjesztett lelki és testi kívánságaink, vágyaink csábításának.

Ott Jeruzsálemben e világ fejedelme totális támadásba lendült a gyülekezet ellen. István diakónust a felbujtott, lefizetett becstelen hamis tanúk által megvádolták, „Hallottuk, amikor káromolta Mózest és az Istent” (ApCsel 6,11). Nem ismerős ez a vád valahonnan? Jézus Krisztust is Istenkáromlás vádjával ítélték kereszthalálra, mert azt mondta magáról, hogy Isten Fia.

István vértanú halála nem csillapította a „gonosz” vérszomját. Így olvastuk az alapigénkben: „Saul pedig egyetértett István megölésével. Azon a napon nagy üldözés kezdődött a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és az apostolok kivételével mind szétszóródtak Júdea és Samária területén.”

Az akkori Jeruzsálemi vallási vezetők által megtévesztett és befolyásolt Saul egy nagyon precízen és elkötelezetten buzgó farizeus volt, aki egészen a damaszkuszi úti eseményekig azt hitte, hogy Istennek tetsző cselekedeteket hajt végre Krisztus Jézus híveinek üldözésével és halálba küldésével. Egy velejéig romlott, becstelen ember az első szóra nem követte volna Krisztus Jézust azonnal és ráadásul hűségesen mindhalálig.

Történelmünk során, de sokszor megismétlődtek az akkori jeruzsálemi események, de sokszor üldözték, és napjainkban a világ különböző tájain üldözik és megölik Krisztus Jézus elkötelezett hűséges követőit.

A kísértő azt tervezte, hogy István diakónus halálra kövezésével és a keresztények üldözésével megfélemlíti és szétszórja a pünkösd után létrejött nagylétszámú jeruzsálemi „gyülekezetet”. A gonosz terve egyáltalán nem jött be, hiszen ezzel egy új szintre emelkedett a Krisztus nevével fémjelzett missziós munka. Igen munka, mert fáradozni, akár életveszélyben is aktívan tevékenykedni kell benne. Azzal különbözik a mindennapi megélhetésünkért végzett munkától, hogy ezt Krisztus Jézus nagy missziósparancsának értelmében a Szentlélek vezetésével, Isten dicsőségére kell végezni, nem a magunk hasznára.

Azt olvastuk ApCsel 8,1-ben, hogy István vértanú halála után célzott, kegyetlen, nagy üldözés kezdődött a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és az apostolok kivételével mind szétszóródtak Júdea és Samária területére. Az üldözésben férfiakat, nőket vetettek börtönbe és vertek meg, sokakat kivégeztek. Isten úgy rendelte, hogy ezzel a nehéz időszakkal kezdődjön az egyház nagyszabású missziós munkája és eljuttassák az evangélium üzenetét minden néphez, nemzethez, mely a mai napig tart.

A kegyetlen üldözés elől szinte a szélrózsa minden irányába szétrebbentek a tanítványok, ennek közvetlen oka: „ApCsel 8,3 Saul pedig pusztította az egyházat, házról házra járt, férfiakat és nőket hurcolt el, és börtönbe vetette őket”. Azt olvastuk szétszóródtak Júdea és Samária területén. Fülöp pedig lement Samária városába és ott hirdette nekik Krisztust, Isten pedig hatalmas csodákkal erősítette meg az igét.

Gondoljunk csak bele a helyzet fonákságába, előtte a zsidók többsége lenézte a Samáriai népet, ugyanúgy, mint egyesek kis hazánkban a roma nemzetiségű embereket. De az ÚR nem tesz különbséget különböző nemzetiségű emberek között. Tehát a zsidók, hacsak tehették, nagy ívben elkerülték Samáriát. Róluk tudnunk kell, hogy a Babiloni fogságba hurcolt zsidók helyett idegeneket telepítettek Izrael területére. Úgy – ahogy felvették a zsidó hitet, de megtartották a pogány bálványisteneiket is.

Isten igéjének terjesztésével Samáriában sokan megtértek, befogadták Isten igéjét, hittek Jézusban, meggyógyultak, megszabadultak a gonosz lelkektől és bemerítkeztek. Valamivel később megérkezett Péter és János apostol, imádkoztak, hogy a Samáriai keresztények is kapják meg a Szentlélek ajándékát.

Isten igéje terjedésének nem lehet akadálya az országok közötti határ, nemzeteket, etnikumokat megkülönböztető kulturális és egyéb háttér, ezek, csak a mi előítéleteinkben léteznek. Az ige terjedésének, az aktív missziósmunkának, csak mi lehetünk az akadálya kényelemszeretetünkkel, engedetlenségünkkel. Kényelemszerető gyülekezetben a missziós lelkületű testvér, hamar a perifériára szorul, és lelkes igyekezetében egyedül marad.  Gondoljunk csak bele, ha mi nem megyünk Isten a „kövekből is fog fiakat támasztani”, de nekünk ez nem válik javunkra. Isten minden népet szeret, Jézus Krisztus mindenkiért vállalta a kereszthalált.

A gyülekezeti korban, (amiben mi is vagyunk) a legfontosabb feladat a missziómunka, hogy az emberek újjászülethessenek, és Isten gyermekeivé váljanak, örök életük, üdvösségük legyen. Aztán pedig segíteni kell az újonnan megtérőket, hogy növekedjenek a hitben Krisztus Gyülekezetének tagjaiként.

A tanítványok számára a kellemetlen üldözés olyan „haszonnal járt”, hogy kirebbentette őket a megszokott közegükből, és enélkül nehezen indultak volna el Samáriába.

Kedves testvérek az ige terjesztésével ne várjunk, nehogy ilyen kényszerhelyzet indítson bennünket is. Családjainkban, rokonságunkban, lakóhelyünk környékén olyan sokan várnak egy-egy kedves szóra, bátorító igei üzenetre. Ne legyen minden más fontosabb Isten igéjének terjedésénél, hiszen eddigi missziós tevékenységünk eredményét szemlélve, úgy érzem, ha rajtunk múlna, velünk teljesen elfogyna a krisztushívő gyülekezetünk.

Kedves testvérem, nekünk és környezetünkben élő szomjazó lelkeknek Isten igéjére van szükségük. Imádkozz ma azért, hogy az ige általunk is terjedjen és táplálja a gyülekezetedet és téged. Köszönjük meg az Úrnak, hogy nem vonta meg Igéjét ma sem, és szabadon hirdethetjük!