Az Úr követe elküldésének ígérete!

 

Malakiás 3,1-5 1Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat. Hamar eljön templomába az ÚR, aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már! – mondja a Seregek URa. 2De ki tudja majd elviselni eljövetelének napját, és ki állhatna meg, amikor megjelenik? Mert olyan lesz az, mint az ötvösök tüze, és mint a ruhatisztítók lúgja. 3Ahogyan nekiül az ötvös, hogy megtisztítsa az ezüstöt, úgy tisztítja meg az ÚR Lévi fiait. Fényessé teszi őket, mint az aranyat és az ezüstöt. Akkor majd igaz áldozatokat visznek az ÚRnak. 4És olyan kedves lesz az ÚRnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint az ősrégi napokban, a hajdani években. 5Eljövök majd, és ítéletet tartok fölöttetek. Hamarosan vádat emelek a varázslók, a házasságtörők és a hamisan esküt tevők ellen; azok ellen, akik sanyargatják a napszámost, az özvegyet és az árvát, akik elnyomják a jövevényt, mert nem félnek engem! – mondja a Seregek Ura.

Malakiás 3,1-5 Igehirdetés Hangfelvétel

https://drive.google.com/file/d/1WSGdNJQbjCsTluUIcOOdEEJcj5jDQ79b/view?usp=share_link

Ma advent harmadik vasárnapja van, már meggyújtottuk a harmadik gyertyát is. Várakozás időszakában vagyunk, de a többséggel ellentétben nem a hatalmas Krisztus kisded Jézusként való földre születésének emlékünnepét a karácsonyt várjuk, hanem Krisztus Jézus dicsőséges második visszajövetelét. Felolvasott igerészben az Úr követe, az „Újszövetség követe” elküldésének ígérete hangzott el.

Malakiás könyve az Ószövetségi Bibliában és időrendben is az utolsó, utána négyszáz évig nem hangzott élő prófétai üzenet a zsidó nép felé. Isten kegyelméből Malakiás próféta könyve akkor íródott, amikor a babiloni fogságból hazatért zsidók ismét nagy nehézségekkel küszködtek a társadalom szinte minden szegmensében, ráadásul a lelki életük is hanyatlásnak indult.

Részben ugyanazok a bajok kerültek előtérbe, mint másfél évszázaddal korábban, amikor a babiloniak meghódították és fogságba hurcolták őket. Alig tértek még haza, máris éppoly hűtlenek lettek, mint Atyáik egész történelmük során a múltban. A nép elvesztette Istenbe vetett hitét és bizalmát. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a babiloni fogságból való szabadulás és a helyreállás csodálatos kegyelme a következő nemzedékre már nem volt építő hatással.

Malakiás nevének jelentése: „az Úr hírnöke”, akit az Úr küldött az újból istentelenül, és nemtörődöm módon élő zsidó néphez. A Jeruzsálemi nagytemplom már jó száz éve újjáépült, ismét áldoztak és ünnepeltek. Nehémiás könyvéből tudhatjuk, amikor egy - egy időre visszatért Perzsiába, távollétében szinte mindig elvadult a nép, nem győzte őket dorgálni és helyreállítani. Talán ennek egyenes következménye, hogy nem tért vissza templomába az Úr dicsősége. Papok és a nép között alig akadt olyan, aki komolyan vette volna az Úr törvényét.

Ilyen társadalmi és vallási körülmények között hangzott Malakiás prófétai üzenete Isten szeretetéről, a kilátásba helyezett fenyítéséről és a Messiás eljöveteléről.

Isten üzen azoknak, akik akkor és ma is kételkednek ígéreteiben. Malakiás biztosította őket, hogy eljön, akire várnak – a Messiás, ám előtte követet küld az Úr, aki utat készít neki. Ez a prófécia bemerítő János, Jézus előfutára eljövetelével teljesedett be.

Egyedülállóan érdekes műfaj a Bibliában Malakiás egész könyve. A szerző egyszerűen és közvetlenül enged bepillantást kérdés és felelet formájában elhangzó Isten és a nép közötti párbeszédbe. Összesen 23 ilyen kérdés-felelet hangzik el ilyen párbeszéd formában.

Malakiás könyvének olvasása során kiderül, hogy Izrael engedetlen népe egyszerűen kétségbe vonja Isten szeretetét. Mire is alapozzák ezt az állításukat? A nép csalódott, mert a korábbi próféták által megjövendölt dicsőséges események elmaradtak, nem tért vissza templomába az Úr, nem tűntek el az ellenségeik, a nemzetek nem tisztelték, nem becsülték Isten népét. Valahogy azt remélték, hogy mindez azonnal bekövetkezik. Mivel sokkal tovább kellett erre várniuk, mint amire számítottak, lelkileg nemtörődömmé váltak, ismét istentelenül éltek.

Talán úgy vélték, hogy a két szép szemükért kell, hogy szeresse őket Isten. Abban reménykedtek, hogy elég az, ha a kiválasztott néphez tartoznak. Talán ma is sokan úgy hiszik, hogy bizonyos előjogokkal jár, ha elfogadják Jézus Krisztust életük Urának, Megváltójának. Épp ellenkezőleg, Isten megváltott gyermekeinek példaképpé kell válni a világ fiai előtt. A világ fiai nagyon jól tudják, hogy nekünk, hogyan kell élnünk az életünket.

Már az ószövetségi zsidó nép felé a Sínai hegynél a szövetségkötés alkalmával elhangzott Isten részéről az első csodálatos ígéret, melyet később kicsit más-más formában többször megismételt: „Ha engedelmesen hallgatsz az Úrnak, Istenednek a szavára, ha megtartod és teljesíted mindazokat a parancsolatokat, amelyet ma parancsolok neked, akkor a föld minden népe fölé emel téged az Úr”. Ugyanehhez a feltételhez szabja az Úr az egészséget, és a gyógyulástól kezdve az anyagi áldásokig szinte mindent, amire vágyott a kiválasztott nép. (2Mózes 15,26; 5Mózes 11,13; 5Mózes 15,26).

Mindezek ószövetségi ígéretek mondhatják azok, akiket érzékenyen érintenek az ÚR parancsolatai. Akik így gondolkodnak, azokat ki kell ábrándítanom, Jézus Krisztus az Újszövetségben elhangzott „Hegyi beszédében” (Máté 5,1-7,29) még magasabbra teszi a lécet.

Ha öszefüggéseiben olvassuk, és szemléljük a Bibliából, (mint a leghitelesebb forrásból) Izrael népének történelmét, világosan kiderül, hogy mindig a nép részéről történt meg a szövetség feltételeinek felrúgása, és sohasem Isten részéről. Aki ismeri a szövetség, a szerződés fogalmát, az tudja, ha az egyik szerződő fél nem tartja magát a szerződésben megfogalmazott megállapodáshoz, akkor a másik félre sem kötelező a megállapodás betartása. Ennek ellenére az Úr nem egyből fordít hátat a hűtlen népnek, újból és újból prófétákat, követeket küld, de legtöbbször hiába. Jeremiás próféta így fogalmazza meg: „Mert szeret az Isten, azért nincs még végünk” Jeremiás siralmai 3,22-23.

„Térjetek meg hozzám és én is hozzátok térek” üzeni Malakiástól az Úr. „Átok sújt benneteket, mert be akartok csapni engem.” Akkori és a mai ember mentalitásában, Istenhez való viszonyulásában nagyon hasonlít egymásra, bár a bűneik választják el őket Isten áldásától, mégis azt mondják, az Úr nem igazságos és panaszkodnak.

 „38Nem a Felséges szavától függ a rossz is, meg a jó is? 39Miért siránkozik az élő ember, a férfi, ha vétkezett?” Jeremiás siralmai 3,38-39.

Mindig, minden korban, a szerető Isten szövetségét lábbal taposók nevezték és nevezik őt igazságtalannak. A hűséggel engedelmeskedők, pedig áldják, magasztalják, és dicsőítik az igazságos ÚR szent nevét.

Malakiás kijelentette: Hamar eljön templomába az ÚR, aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már! – mondja a Seregek URa. 2De ki tudja majd elviselni eljövetelének napját, és ki állhatna meg, amikor megjelenik? Mert olyan lesz az, mint az ötvösök tüze, és mint a ruhatisztítók lúgja. 3Ahogyan nekiül az ötvös, hogy megtisztítsa az ezüstöt, úgy tisztítja meg az ÚR Lévi fiait. Fényessé teszi őket, mint az aranyat és az ezüstöt. Malakiás 3,1b-2

Az engedetlen papság és a hűtlen nép számára félelmetes lesz az Úr napja. Az engedetlen népet csak a szenvedésben a nyomorúság kohójában tudja megtisztítani Isten. Az ötvös tüze kohóban olvasztva tisztítja az ezüstöt. „Egyszer megkérdeztek egy ötvöst, honnan tudja meddig kell hevíteni az ezüstöt? Azt mondta a mester, amikor meglátom magamat benne, akkorra kiég belőle minden salak, minden szennyeződés és fényes lesz a felülete.” Mert az Úr eljövetelének napja olyan lesz, mint az ötvösök tüze, üzeni Malakiástól Istenünk a Seregek Ura.

Malakiás próféta hűen tolmácsolta Isten üzenetét a zsidó népnek, de a megtérésre hívó üzenet kemény, érzéketlen szívekre talált, pedig nyomorúságukból való egyetlen menekülési útvonal a Seregek Urához való hűség és engedelmesség.

Az elmúlt hetekben itt idéztem István, az első vértanú jeruzsálemi védőbeszédéből. Ap.Csel. 7,42-ben beszél István az ősatyáik hűtlenségéről, amikor Mózes negyven napig Isten társaságában volt a Sínai hegyen, hogy átvegye a kőtáblákra írt „Tízparancsolatot”. Mivel sokáig volt távol, ezért Áront kényszerítették, hogy aranyborjút készítsen nekik, hogy az legyen az Istenük. Ez aztán hálátlanság a javából, a gondviselő, szabadító Istenük annyi csodát, tett velük, értük a szemük láttára, amit átéltek, megtapasztaltak és ez nem jelentett nekik szinte semmit.  Az első nehézséget észlelve lázadozni kezdtek és hűtlen szívükkel visszakívánkoztak a bűn Egyiptomába, a bálványistenek hazájába. István pedig így summázza a tanulságot: ApCsel 7,42 „Isten pedig elfordult tőlük, és kiszolgáltatta őket arra, hogy imádják az ég csillagseregét, amint megvan írva a próféták könyvében”. Azon a napon a Sínai hegy lábánál mintegy háromezer ember halt meg vétkei miatt.

István szavai olyan bibliai alapelvre mutatnak rá, melyet Isten népének történelme újra és újra igazolt. Ha valaki makacsul elutasítja Istent, azt ő végül többszöri eredménytelen figyelmeztetése után kiszolgáltatja a gonosz erőknek, a Sátán és saját erkölcstelen vágyai befolyásának (Róma 1,24.28).

Isten ugyanis a közvélekedéssel ellentétben – nem tanúsít mindörökké korlátlan szeretetet és megbocsátást az ember iránt, ha közeledése nem talál viszonzásra. Azoknak bocsát meg, azokhoz fordul szeretettel, akik megnyitják szívüket, belátják bűneiket, irgalmat kérnek tőle, akik átadják az életüket Krisztusnak, és őszinte engedelmességgel követik őt. Ám, ha valaki megkeményíti szívét, ellenáll Isten Szentlelkének, valamint visszautasítja a kegyelem és az üdvösség drága ajándékát, arra Isten haragja és ítélete vár. (Róma 2,4-6.8)

„5Eljövök majd, és ítéletet tartok fölöttetek. Hamarosan vádat emelek a varázslók, a házasságtörők és a hamisan esküt tevők ellen; azok ellen, akik sanyargatják a napszámost, az özvegyet és az árvát, akik elnyomják a jövevényt, mert nem félnek engem! – mondja a Seregek Ura.” Malakiás 3,5.

Várjuk az Úr visszajövetlét, de felmerül egy nagyon fontos kérdés, hogyan kerülhetjük el azt, hogy a dicsőséges Messiás jogosan vádat emeljen ellenünk?

Három szóban tudom meghatározni: bűnbánat, hála és engedelmesség! Az ÚrJézus megszabadított bennünket a Sátán rabságából, magára vállalva elszenvedte bűneinkért járó jogos büntetést. Mindezért legyen ott szívünkben az őszinte hála és a hálánkból fakadó önzetlen engedelmesség. ÁMEN.

Most pedig imádkozzunk: kérjük az Urat, hogy adja a bölcsesség és józanság Lelkét, hogy kitartóan és éberen tudjunk várakozni.